Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-07 / 32. szám, szombat
A forradalmi elmélet fejlődése és a revizionizmus elleni harc his nyelvőr A marxista—leninista elmélet fő jellemvonása a társadalmi gyakorlattal és az osztályharccal való szoros kapcsolata. Mivel a társadalmi élet állandóan fejlődik, ezzel a fejlődéssel lépést kell tartania annak az elméletnek is, amely a társadalmi élet törvényszerűségeit vizsgálja. Ebben a korban, amikor a társadalmi folyamatok egyre dinamikusabbakká válnak, és gyorsan változnak a társadalmi viszonyok és elképzelések, a forradalmi elmélet fejlődésének is szükségszerűen dinamikusabbnak kell lennie. Ma rendkívül időszerűek Lenin szavai, hogy a forradalmi elméletet nem szabad véglegesnek és érinthetetlennek tekinteni. A szocialista elméletet — tanította Lenin — minden irányban tovább kell fejleszteni, hogy az mindig megfeleljen az élet követelményeinek. Nem meglepő, hogy az elmélet továbbfejlesztésének problémaköre, amely a marxisták és a revizionisták ideológiai küzdelmében mindig rendkívül fontos helyet foglalt el, manapság nagyon aktuálissá válik. A jobboldali revizionisták az elmélet fejlesztésének leple alatt az úgynevezett „nyílt marxizmus" álelméletét próbálják a marxizmusba becsempészi- ni. A nyílt marxizmus elnevezés már maga azt a célt szolgálja, hogy azt a benyomást keltse: a tulajdonképpeni marxizmus egy bizonyos zárt, szűk körű tanítás, amely távol áll mindattól, ami a keretein kívül történik. A marxizmus történetének és fejlődése jelenlegi szakaszának azonban semmi köze a szektaszerű elzárkózáshoz. E ^ppen ellenkezőleg. A marxizmus azzal tett világméretű jelentőségre szert a forradalmi proletariátus ideológiájaként, hogy átvett és átalakított mindent, ami értékes volt az emberi tudomány és kultúra több mint két évezredes fejlődésében. A kommunista pártok figyelembe veszik a jelenkori polgári szociológusok konkrét kutatásainak eredményeit és az úgynevezett új baloldal képviselőinek könyveiben található racionális elemeket. Amikor Lenin a polgári közgazdászok munkájának felhasználásáról írt, hangsúlyozta: tudni kell ezekben a művekben elválasztani a felhasználható adatokat a reakciós tendenciáktól, tudni kell érvényesíteni a saját irányvonalat, és el kell vetni az ellenséges erők és osztályok egész irányvonalát. A revizionisták feladják az osztályszempontokat és képesek arra, hogy átvegyék az osztályellenség eszméit. Egyesek a nem marxista ideológiák felfedezéseit a marxizmusba akarják „integrálni", más revizionisták meg abban reménykednek: az osztályszempontból ellentétes eszmék küzdelmében az is megtörténhet, hogy „az egyik eszme beismeri saját elégtelenségét és a vele szembenálló eszme kijavítja és módosítja azt." Ezen a ponton „a marxizmusba való integrálás“ leplezetlenül azzá a szándékká változik, hogy a marxizmust a polgári és a reformista ideológiába integrálják. Végső soron ez a jobboldali revizionizmus lényege. A marxizmus—leninizmus sajátságos, de helytelen revíziója az, ha elutasítják az elmélet gazdagítását az osztályharcból és a társadalmi élet állandóan változó feltételeiből leszűri tapasztalatokkal. Ha bizonyos történelmi feltételek alapján szerzett tapasztalatokat nem vetjük össze a megváltozott feltételek tapasztalataival, akkor a forradalmi elméletből csak üres forma marad, amelyből a belső tartalom eltűnik. Ebben az esetben az elavult tézisek absztrakciókká, megcsontosodott dogmákká válnak, amelyek alapján semmit sem lehet megmagyarázni és a forradalmi harc vezérfonalául sem szolgálhatnak. A történelmi gyakorlat teljes mértékben bebizonyította a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek helyessé gét, amelyeket a marxizmus— leninizmus feltárt és megokolt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most már mindenre meg találtuk a választ, amit a gyakorlati élet felvet. Jó néhány kérdésre a válaszokat állandó an keresni kell úgy, hogy tekintettel legyünk a forradalmi elmélet alapelveire és figyelembe vegyük a társadalmi gyakor latot. Az elméleti kérdéseknek szentelt elégtelen figyelemnek és az új kérdések elkésett feldolgozásának a gyakorlatban észrevehetővé kell válnia. Az utóbbi években a nemzetközi kommunista mozgalom nagyon sokat tett a legidőszerűbb jelenkori kérdések elméleti fel dolgozása érdekében. A mostani események bizonyítják, hogy a kommunista és munkáspártok 1969-ben megtartott nemzetközi értekezlete helyesen értékelte a jelenkor sajátosságait, a szocializmus és a tőkés társadalmi rend közötti fő ellentéteket, a béke és a háború kérdését, a nemzetközi munkás- mozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalmak fejlődésének irányvonalát, valamint sok más kérdést. A kommunisták elméletileg kidolgozták a jelenkori imperializmus új jellemzőit. Az imperializmus a mostani időszakban alkalmazkodni igyekszik a két társadalmi rendszer harcának feltételeihez és a tu- dománvos-műszaki forradalom követelményeihez. Nem csökken az állami monopolista irányítás szerepe. Jelen van olyan formákban mint a gazdaság- fejlesztési országos programoknak a kormány által történő pénzügyi támogatása, az integráció és más ehhez hasonló jelenségek. A kommunisták ezzel kapcsolatban hangsúlyozták: „a monopoltőke érdekében hozott semmilyen intézkedések nem szelídítik meg a tőkés piac elemi erőit." A gazdasági válság elmélyülése az összes tőkésországokban, az Infláció megállíthatatlan növekedése, a tömeges munkanélküliség — mindez a marxisták által kidolgozott elméleti elemzés helyességét bizonyítja. A polgári és a reformista ideológusok, akik a neokolonializ- musról mint Olyan társadalomról zengenek dicshimnuszokat, amelyben rájöttek a' válságmentes fejlődés „titkára", ma már elavult reklámként hatnak. A kapitalizmus jelenlegi válsága nagy fejfájást okozott a polgári ideológusoknak. Ezzel szemben a marxisták újból meggyőződhettek a követett eszme helyességéről, életképességéről és arról, hogy mennyire fontos a marxizmus— leninizmus alapelvei szerint eljárni. Azok a körülmények, amelyek a marxista—leninista elméletet gazdagították és gazdagítják, bebizonyították, hogy a harc elmélete csak a harcban fejlődhet, hogy ez egy általánosan érvényes elmélet, amelyet nem lehet egy ország határai közé szorítani. Bebizonyosodott továbbá, hogy az elméletet csak úgy lehet gazdagítani és fejleszteni, ha a nemzetközi tapasztalatokra, nem pedig egy ország tapasztalataira támaszkodunk. Most, amikor egyre fokozódik és internacionalizálódik az imperializmus elleni küzdelem, egy ország tapasztalatainak abszolutizálása a dogmatizmus és a revizionista elzárkózottság veszélyét rejti magában. A nemzetközi kommunista mozgalomban egyre jobban tudatosítják: a helyes elméleti megállapítások és az ezekből adódó gyakorlati tények nem keletkezhetnek szűk körű tapasztalatok alapján, hanem csak az egész forradalmi fejlődésből. Az elmélet megbízhatósága nemcsak helyesen irányítja a gyakorlati forradalmi tevékenységet, hanem a polgári ideológiák elleni sikeres küzdelem-, ben is fontos szerepet tölt be. A kiéleződő ideológiai harc feltételei közepette a forradalmi elmélet állandó gazdagításának egyre nagyobb jelentősége van az olyan pártok számára, amelyek élcsapatszerű helyzet elfoglalására törekszenek. Lenin hangsúlyozta: az összes politikai eseménnyel kapcsolatban elvszerű álláspontot kell elfoglalni, nem úgy, mint a polgári elméletek, amelyek félnek osztályszempontból elemezni az adott történelmi helyzeteket. B ár a tőkésországokban a könyvpiacot tudományos tanulmányok benyomását keltő publikációk nagy tömegével tömik tele, a burzsoázia álláspontja az elmélet irányában lényegében semmit sem változott és nem is változhatott. Az igazi tudomány ugyanis a tőkés rendszer ellen szól. A tőkésországokban működő számtalan társadalomtudományi kutatóintézet a jelenségek magyarázatát csak a polgárság jelenlegi érdekeinek szempontjából vizsgálja, álérveket használ magyarázatképpen, és mindenáron anyagot kíván szolgáltatni a kommunista ideológia elleni harcnak. Nem véletlen, hogy az imperialista országok közötti ellentétek tüzében maguk a tőkésországok politikusai ismerik be egyre gyakrabban elméleti tehetetlenségüket. A polgári ideológiák elvtelen pragmatizmusa és minden más megnyilvánulása ellen a kommunistáknak örökérvényű ideológiai fegyverek állnak rendelkezésükre. A kommunista és munkáspártok 1969. évi nemzetközi értekezlete Vlagyimir II- jics Lenin születése századik évfordulójának alkalmából elfogadott felhívásában kiemelte Lenin művei megismerésének fontosságát és hangsúlyozta: „A marxista—leninista elmélet, annak alkotó alkalmazása a konkrét jeltételekre, lehetővé teszi az olyan kérdések tudományos megválaszolását, amelyeket a forradalmi világmozgalom bármely csoportjának meg kell oldania, bárhol is működik." A kommunista mozgalom legfontosabb jellemvonása az, hogy jelszavai és gyakorlati tevékenysége szilárd eszmei és elméleti alapra támaszkodik. Nem vitás, hogy a kommunista és munkáspártok újabb nemzetközi értekezlete, amelynek megrendezését egész sor testvérpárt javasolja, megteremti a termékeny és konstruktív vita légkörét, további jelentős lépést tesz a kommunista világmozgalom egységének megszilárdítása terén, és hozzájárul a kommunista mozgalom eszmei életének fejleszMIHAIL BASZMANOV, . BORISZ LEJBZON Hogyne volna — felelik nyilván egyesek —, hiszen ha van celozávodný výbor strany, akkor összüzemi pártbi- zottság-nak is lennie kell. A kérdés — és a felelet is — természetesen elsősorban nem magára a fogalomra, hanem a megnevezésre vonatkozik. Pontosabban arra, szükség van-e a pártbizottság szó üzemi jelzője előtt az össz- előtagra, vagy megjelöli a fogalmat maga az üzemi pártbizottság kifejezés is. Ez a kérdés egyébként nemcsak ezzel az egy esettel kapcsolatban vetődik fel, hanem más szavakkal összefüggésben is. Hallunk összjárási, összke- rületi, össz szlovákiai, sőt összállami versenyekről, értekezletekről és egyéb rendezvényekről mert a szlovák nyelv gyakran a celookresný, -á, -é, celokrajský, á, -é, celoslovenský, -á, -é, és a celo- štátný, -á, -é mellékneveket használja megnevezésükkor jelzőként. Kell e ezeknek a mellékneveknek a magyar megfelelőibe az össz- előtag, vagy szükségtelen? Mielőtt a kérdésre felelnénk, ejtsünk néhány szót magáról az előtagról és a vele alkotott összetett szavakról! Az össz eiótagú összetett szavak általában idegen hatásra keletkeztek. Nyelvművelőink sohasem pártolták ezt a csonka előtagot, de nem tudták megakadályozni terjedését, mert néhány esetben nehéz lett volna más szóval helyettesíteni. Arra az álláspontra helyezkedtek tehát, hogy ha van szerepe, vagyis megoldhatatlan, illetve körülményes a helyettesítése, nem kell üldözni. Szükség van rá pl. az össz- szövetségi szóban, amelyet a Szovjetunió államszervezeti felépítésével összefüggő fogalmak megnevezésekor használunk jelzőként. Mivel a Szovjetunióban több szövetségi köztársaság van, mást jelöl a szövetségi melléknév jelzői szerepben, mint az össz szövetségi. Mást jelent ugyanis valamit szövetségi méretben megrendezni, mint össz-szövet- ségi méretben. Megszoktuk már az összhang, összjáték szavakban is ezt az előtagot. E szavak fogalmának más módon való megnevezése körülményes is lett volna. Az összjövedelem, összkép, össz- létszám, össztermelés stb. szavak használata éllen sem emelünk kifogást, de inkább az összes vagy teljes jövedelem, teljes kép, teljes létszám, egész termelés, egész vagyon stb. kifejezéseket ajánljuk helyettük. Nincs azonban értelme az össz- előtagú összetett szavak alkotásának és használatának abban az esetben, ha ez az előtag semmi jelentéstöbblettel nem toldja meg az utótag jelentését. Mennyivel jelent többet vagy mást pl. az össz- járási verseny, mint a járási verseny, az össz-szlovákiai értekezlet, mint a szlovákiai értekezlet? Az összállami megfelelője viszont rendszerint nem az állami, hanem az országos (pl. országos verseny stb.). Általában akkor vélik helyesnek használatukat, amikor pl. a körzeti versenyeket járási méretű verseny vagy a szlovákiai értekezletet országos értekezlet követi. Fordí© Oj kiállítási tárggyal gazdagodott a Kreml-beli „fegyver palota“ múzeuma. Az archeológusok ásatások alkalmával egy föld alatti folyosóban olyan kardot találtak, amely a XII. századból való. A kardon latin felirat látható: „Készítette Szi- zelin mester“. így hívták azt az orosz fegyverkovácsot, aki 1130—1170 körül élt, és fegyverei, kardjai több idegen országba elkerültek. Egész Európában 11 kardjáról tudnak. A szovjet földön talált a negyedik. tott esetben: ha pl. egyes or szágos értekezlet anyaga fo kozatosan jut el a mind kisebb közigazgatási egységekhez megtárgyalásra, csak a szlovákiai értekezlet, kerületi értekezlet, járási értekezlet kifejezéseket használják az értekezletek neveként, vagyis nem érzik szükségét az össz- előtagnak. Talán a kisebb egységtől a nagyobb felé irányulást érzékeltetik használatával egyesek, fogalmi tekintet ben azonban pontosan ugyanazt fejezi ki az előtag nélküli melléknévvel alkotott szókapcsolat (pl. a járási értekezlet), mint az előtagossal létrehozott kifejezés Iösszjárási értekezlet). Hasonlóképpen ugyanezt fejezi ki a prágai, illetve a városi értekezlet is, amint az összprágai, mert ha a rendezvény nem városi méretű, akkor körzeti (vagy városkerületi) értekezlet a neve, esetleg a város még kisebb egysége szerint nevezik meg. Ugyanígy nincs szükség a pártbizottság szó jelzőjeként álló melléknevekben sem az össz- előtagra. De nézzük csak meg, milyen esetekben találkozunk ennek a használatával! Ha egy nagyobb üzemben több pártalapszervezet van, ezeket természetesen nem az üzemi pártalapszervezet névvel jelölik, hanem vagy az üzemrészleg nevének megfelelően, vagy pedig — újabban — számozással. Minden üzem- részleg pártalapszervezetének van saját pártbizottsága. De szükség van egy olyan pártszervre is, amely egyrészt üzemi méretben összehangolja az alapszervezetek munkáját, másrészt összekötő kapocs legyen az alapszervezetek és a felsőbb fokú pártszervek között. Ezt a szerepet egy külön pártbizottság, tölti be Szlovák neve: celozávodný výbor strany. Ezt fordítják egyesek így: összüzemi párt- bizottság. Mivel azonban ez ugyanazt fejezi ki, mint az üzemi pártbizottság, illetve ez utóbbi is kifejezi azt, hogy a szóban forgó pártbizottság üzemi méretben végzi feladatát, felesleges — és a magyar nyelvhasználattól idegen — az összüzemi melléknév használata a szókapcsolatban. Nemcsak az üzemekben, hanem a nagyobb intézetekben is találkozunk ezzel a jelenséggel. Például egy nagyobb egyetem karainak alapszervezeteit is összefogja egyetemi méretben egy közös pártbizottság. Ennek a szlovák neve: celouniverzitný výbor strany. Ezt a kifejezést sem szükséges összegyetemi pártbizott- sác7-nak fordítani, mert ez sem fejezi ki többet, mint az egyetemi pártbizottság. Az egyes karokon működő alapszervezetek meg a kari párt- bizottság nevet viselő pártszerv irányítja. összefoglalásul tehát azt tanácsolhatjuk, hogy módjával használjuk az össz- előtagú szavakat! Csak akkor alkossunk ezzel az előtaggal újabb összetételeket, amikor más módon nem lehet pontosan megnevezni a fogalmat! Ha meg a vele létrehozott összetétel sem fejez ki többet, mint a nélküle álló szó, kerüljük a használatát! © II. Ramszesz fáraó kincseit májusban kiállítják Párizsban. A tárlat iránt olyan érdeklődés várható, mint 1972- ben Londonban a Tutfinkamen- kincsek iránt. © Artur Rubinstein a közelmúltban ünnepelte 90. születésnapját. Ebből az alkalomból zongoraestet rendezett, amelyen — ezúttal először — csak olyan kompozíciókat játszott, amelyeket korai ifjúságában írt, s amelyek eddig nem kerültek nyilvánosságra, soha nem játszotta őket. Az 1971-ben üzembe helyezett Ulánbátort Szőnyeggyárat nemrég Wilhelm Pieckről nevezték el. A gyár kiváló minőségű termékeinek köszönheti, hogy aránylag rövid időn belül nemcsak Mongóliában, de külföldön ts hírnévre tett szert. Termékeinek a fele kivitelre kerül, főleg Csehszlováklába, Lengyelországba, a Szovjetunióba és Romániába. (Felvétel: ČSTK — ZB) JAKAB ISTVÁN KULTURÁLIS HÍREK VAN-E ÜZEMI PÁRTBIZOTTSÁG?
