Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-28 / 50. szám, szombat

A munkokezdeinényezés szép eredményei A Rimavská Sobota-i járási pártkonferencián Ing. fán Repáš elvtárs, a jnb elnöke vitafelszólalásában többek kö­zött a laknsság munkakezdeményezésének eredményeiről, a hazánk felszabadítása jubileumi évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségek teljesítéséről és a CSKP XV. kong­resszusát, valamint pártunk megalakulásának 55. évfor­dulóját köszöntő új felajánlásokról beszélt. A konferencia tárgyalásának szünetében megkértem Repá& elvtársat, tá­jékoztassa lapunk olvasóit arról, hogyan valósították meg a járás dolgozói adott szavukat és milyen új célokat tűztek ki. A növekvő aktivitás bizonyítéka — Járásunk lakossága szo­cialista öntudatosságának nö­vekedését bizonyítja a munka­kezdeményezés és nz aktivitás fejlődése, mely az üzemekben a tervfeladatok túlszárnyalásá­ra, a városokban és a közsé­gekben pedig az életkörnyezet javítására irányul — hangsú­lyozta Repáš elvtárs. — 1973- ban járásunk dolgozói kötele­zettségvállalásának értéke 51 798 000 korona volt, 1975- ben a felajánlások értéke meg­közelítette a Kilencvenhétmll- líó koronát. A lakosság a múlt évben több mint tizenhárom­millió háromszázezer órai ön­kéntes társadalmi munkával csaknem háromszázhuszonhá­rom millió korona értékű mű­vet alkotott. A járás városaiban és köz­ségeiben önkéntes társadalmi munkával egyebek közt tizen­két és fél kilométernyi új vagy megjavított utca és járda, négy óvoda, tizennégy középület, nyolc üzlet, huszonnégy tűzol­tószertár, több tucat sportlé­tesítmény épült. A Z-akcióban százhatvanhárom építkezést fe­jeztek be. Az 1975-re szóló kö­telezettségvállalások értéke eredetileg 92 524 000 koronát tett ki. A központi szervek fel­hívására a járás lakossága 4 342 000 korona értékű új fel­ajánlásokkal válaszolt. A kie­gészített kötelezettségvállalást példás igyekezettel 118 száza­lékra teljesítették — az elvég­zett munka értéke elérte a száztizennégymillió koronát. A szocialista versenyben, a kötelezettségvállalások teljesí­tésébe a járásban a Nová Baš- ta-í (Űjbásti) Helyi Nemzeti Bizottság került az első hely­re, a második helyezést a Ri­mavská Sobota-i (Rimaszomba­ti) Vőrosi Nemzeti Bizottság érte el, a harmadik helyezett pedig a Štrkoveci (Kövecses!) Hnb lett. Kiváló eredményeket értek el Gemerská Jablonec (Alinágy), Veľký BI h (Nagyba- log), Hrnčiarské Zalužany, Včelince (Méhí) és Ratková (Ratko) lakosai is. Üj célok — A kommunisták vezetésé­vel a nemzeti bizottságok és a Nemzeti Front társadalmi szer­vezetei a járás városaiban és községeiben a központi szer­]án Repáš elvtárs vek versenyfelhívásával kap­csolatban széles körű akciót kezdeményeztek a hatodik öt­éves tervidőszak első évi fel­adatainak teljesítésére — je­lentette ki Repáš elvtárs. — 1976-ra négy városi, 57 közsé­gi, 973 kollektív és 27 695 egyéni kötelezettséget vállal­tak a XV. pártkongresszus és n CSKP megalakulása 55. év­fordulójának tiszteletére, me­lyek értéke nyolcvankilencmil­lió korona. A kötelezettségvál­lalások az élet- és munkakör­nyezet további (avítására, a mezőgazdasági üzemeknek nyújtandó segítségre, a poli­tikai-nevelő és a kulturális munka elmélyítésére irányul­nak. A Z-akcióban a felajánlá­sok célja negyvenkétmillió ko­rona értékű munka elvégzése. Az idén öt kultúrház és ifjú­sági klub, egy óvoda, öt tűz­oltószertár, két vízvezeték, két üzlet, két sportlétesítmény épí­tését fejezik be és két közutat megjavítanak. Ezenkívül meg­kezdik öt óvoda és bölcsőde építését, két művelődési ott­hon, két sportpálya, három tűz­oltószertár, több üzlet, autó­kemping építését és egyéb ak­ciók elvégzését. A felajánlások teljesítésére 276 176 órai ön­kéntes társadalmi munkát vál­laltak a járás lakosai. — Az említett sikerek elé­rését, s az új igényes célok ki­tűzését, az emberek aktivitá­sának fejlődését a vállalatok­kal és a mezőgazdasági üze­mekkel folytatott szoros együttműködés alapozta meg. A nemzeti bizottság és a vál­lalatok együttműködése Rima­szombatban hozta a legjobb eredményeket. Példás az együttműködés a nemzeti bi­zottság és az egységes föld­művesszövetkezet között Ge­merské Jablonecben és sok más községben. A politikai nevelőmunka fejlesztésére is gondolnak — Amint már említettem, ti kötelezettségvállalások egyik célja a politikai tömegmunka és a kulturális tevékenység to­vábbi fejlesztése — emelte ki a járási nemzeti bizottság el­nöke. A kötelezettségvállalási mozgalomba bekapcsolódtak a népművelési és a kulturális in­tézmények, valamint az iskolák dolgozói is. A politikai tömeg­munkában elsősorban arra fo­gunk törekedni, hogy fokozzuk az agitációs központok tevé­kenységének hatékonyságát. Lényegesen javítani akarjuk a polgári ügyek testületeinek munkáját is. növelni szeretnén a polgári szertartások eszmei színvonalát és méltóságát. Az iskolaügy szakaszán a figyel­met arra összpontosítjuk, hogy növeljük az ifjúság nevelésé­nek színvonalát. A CSKP meg­alapításának 55. évfordulója alkalmából kiállításokat ren­deznek és beszélgetéseket szerveznek pártunk érdemes tagjaival. — A járási pártkonferencia előkészítése folyamán a nem­zeti bizottságokban dolgozó kommunisták kifejezték azt az elhatározásukat, hogy tovább fokozzák a politikai-nevelő és szervező munka , színvonalát azoknak a céloknak az eléré­se érdekében, amelyeket pár­tunk XV. kongresszusa tűz majd ki fejlett szocialista tár­sadalmunk elé. GÁL LÁSZLÓ TISZTELETET ÉRDEMELNEK A legtöbb társadalmi és tömegszervezet ebben az időszakban szervezi az évzáró és értékelő taggyűléseket. Így a Vöröskereszt is. Levelezőink ennek nyomán felfigyeltek a véradók mozgalmá­ra, s tudósításaikban mottóként emlegetve: — Tiszteletet érde­melnek a véradókI t- részletesen beszámolnak a mozgalom ala­kulásáról, eseményeiről. Állandó készültségben Távirat, telefonüzenet, vagy mentőautó érkezése elegendő, s akkor sürgős esetekben a Vö­röskereszt szolgálatára áll Zlatná na Ostrove (Csallóköz- aranyos) községben a véradók csoportja. Létszőm: 60—65 tag. Vércsoportok szerinti beosztás alapján perceken belül megál­lapítható, hogy kihez kell for­dulni. Örömmel tapasztaltuk, hogy a csoport tagjai közül so­ha senki nem utasította vissza a kérést, senki sem igényelt tettéért pénzjutalmat. Ennek az áldozatkész csoportnak Gubicza Erzsébet, a hnb titkára a veze­tője. Nagyon természetes, hogy tevékenységét jelentős mértékben támogatja a Vörös­kereszt helyi szervezetének ve­zetősége, dr. Mattyasovszky László körzeti orvos és felesé­ge. Egyébként a szervezet veze­tősége egy évvel ezelőtt úgy tervezte, hogy legalább 40 vér­adás valósuljon meg. A tervet túlteljesítettük, mert 42 alka­lommal kei*ült sor önkéntes, ingyenes véradásra. Községünk­ben a véradók tiszteletnek ör­vendenek. Úgy általában, de megkülönböztetett módon is, mert évente egyszer ünnepsé­get szoktunk rendezni a tiszte­letükre. Erre meghívjuk a ro­konaikat, barátaikat. A legutób­bi ünnepség megrendezéséről a Nemzeti Front helyi bizottsága, a hnb és a vadászok szerveze­tének vezetősége gondoskodott. MICHELBERGER NATÁLIA Minden évben Az önkéntes véradást Nesva- dy (Naszvad) községben már szinte hagyományosan minden évben megszervezi a Vöröske­reszt helyi szervezetének veze­tősége. Pontosan számontart- ják a legjobb véradókat. Ta­kács Júlia már húsz alkalom­mal adott vért. Haris Gyula, Tóth Vilma, Dibusz Lajos tíz­szer. Nem maradnak távol ettől a hagyományos akciótól a ci­gányok sem. Közülük Lakatos István és Lakatos János adtak vért a legtöbbször. A vezetőség megkülönböztetett figyelmet ta­núsít a véradók iránt, mert a szlovák anyanyelvűek számára a ZDRAVIE című, a magyar anyanyelvűek számára a NÉP­EGÉSZSÉG című folyóiratokat fizeti elő. TÖTH ERIKA Egyre tobten A Vöröskereszt bélai szerve­zetének több mint száz tagja van. Elnökük: Méri Béláné. Az állandó és önkéntes véradók száma: 16. Említésre méltó, hogy Baranyovics Istvánné már 17 alkalommal, Zsácsik István­né pedig 15 alkalommal adott vért. Jelentős azoknak a száma is, akik a községben laknak ugyan, de eljárnak a faluból dolgozni, s a munkahelyükön véradók. Egyébként általános a tapasztalat, hogy egyre többen és ifibben kapcsolódnak be a véradók mozgalmába. A Vörös- kereszt helyi szervezetének leg­utóbbi taggyűlésén jelentős vál­lalásokat fogadtak el — 1200 óra társadalmi munka, díszfák és rózsabokrok ültetése, az egyészségíigyi sajtó terjesztése —, de nem feledkeztek el a véradók toborzásáról sem. S a jóért lelkesedő tagok megígér­ték, hogy újabb véradók tobor­zásával teszik majd teljessé a szervezet kongresszusi vállalá­sának teljesítését. VENDEL ERIKA A járás legjobbjai között Ha az önkéntes véradásról van szó, akkor a Vöröskereszt branči (berencsi) szervezetének a véradóit rendszerint a járás legjobbjai között emlegetik. Ta­valy már többen is megkapták közülük a tízszeres önkéntes véradásért a Janský-emlékér- met. A legutóbbi taggyűlésen is nyilvános dicséretet kaptak: Dobos János mérnök, Berecz Eleonóra, Dobiáš Mária, Mészá­ros János mérnök, Fiala Ján, Andel Péter. A legjobb véradók számára jutalomkirándulást is szervezett a vezetőség. Oberto- vá Mária, a szervezet elnöke, megkapta a „Vöröskereszt ér­demes dolgozója“ kitüntetést. KAZÁN VALÉRIA Megfúrták a drámámat Miért ne írhatnám meg én a Jó, modern drámát, nem igaz? Mindöfiekelőtt téma kell hozzá. Honnan? Lopok. Iphigenia? Antigoné? Elektra? F.qyik sem Jó, már Ismerik őket. Akkor legyen Shakespeare. Tőle mindenki lop, mégsem Jönnek rá. Melyik legyen az? Rómeó és Júlia? Nem megy. Nemhogy Mercedes, de még Trabant sincs benne, autó nélkül pedig már nincs szerelmi konfliktus. Otelló? Ez se jó. Fojtogatni meg minden. Ma már titkon felrobbanó porszívó, vagy eldugott prémium a sláger. Ott van az a zsebkendőügy is. Nálunk már mindenki vehet fillérekért. Papírból. Különben sem szokás féltékenységből ölni, pláne ha csak gyanúról van szó. Legyen a Lear király. Micsoda nagyszerű JellemekI Máig is rajtuk csámcsog az irodalomtudomány. Igaz a Cordelia eléggé gügye szegény, viszont a másik kettő, az igen! Va­lódi belevaló modern nők. Pedig nem is emancipálta őket a mester, mint manapság szokták a drámákban. Lám, eman­cipáció nélkül a nő már nem lehet sem nő, sem pedig drámahős. (Különben miből lenne konfliktus?) No, meg van benne szél, meg vihar, meg villám. Ez a legjobb. Caplat az öreg Lear, divatos ősz szakállal és reszket. Es közben minden tombol körülötte. Ez dippingol- ja a nézőt (tévé, papucs). Az egészet valami modern spenóttal nyakonöntöm, össze­mixelem, s még valami irodalmi díjacska is lehet belőle. Kell még helyszín és életszerűség. Hát az van. A Lear Zsuzsi néni lesz. Tehát a szakáll esik, de az élet- szerűségért többet is fel lehet áldozni. Sajnos király so­sem volt, csak postásnő. A háború után. Azelőtt pedig mo­sónő. Isten bizony. Ismertem, a szomszédunkban lakik a fia. Jól megy neki, igazgató. Csoda ilyen káderlappal? Mit meg nem adnának manapság az emberek egy ilyen mosó­nő szülemotívumért az életrajzukban? ö lesz a tartózkodó jellem a drámában, aki nem szól bele. Különben a sztori annyira elcsépelt és olyan sokan meg­írták már, hogy egyáltalán nem érdekel senkit. Ezért szá­mítok a díjra is. Ennek ellenére van egy hibája: valóban megtörtént. Ugyanis Zsuzsi néninek volt egy másik fia, aki a szakmában maradt: egy mosoda igazgatója lett. Pechje volt. Sok mosópor jogyott, a ruhák meg szutyko- sak maradtak. Rájöttek. Így lett egy kis üzemnél főmér­nök. De nem volt Zsigulija, az Opelt pedig elvitte a mo­sópor. Hiányzott még egy kevés. Zsuzsi népi viskója pedig megért vagy ötvenezret. Borravalóval együtt. Annyit fize­tett az állam érte. Le kellett bontani. Lett Zsiguli. Zsuzsi néni meg ugrált örömében, hogy összkoThfortba költözik. (Ez lesz a dráma leglíraibb be­tétje). A fiúk minden születésnapjára virágot vittek a nyugdíjas­otthonba Zsuzsi néninek. Na igen, de hol itt a tragikum? Hol a vihar meg a vil­lám? Ezt meg kell fontolni — gondoltam. Addig fontoltam, míg megjelent egy újságcikk. A nyug­díjasotthonról. Valahány (?) millióba került. Százhúsz idős polgártárs örvendezik benne reggeltől estig. Az úttörők még kultúrműsort is adtak. — Milyen szép — nyögött fel a riporter a gyönyörűségtől. Es mondta, mondta tovább. Miért ne, azért újságíró?! Es kérdezett! Igazgatót, szak- szervezeti bizalmit. Elszontyolodtam. Lám, az én Learzsuzsinénim nem az éjszakai vad viharban tébolyog, hanem egyenesen a para­dicsomba jutott. Ki hiszi el nekem ezek után, hogy az egészben van tragikum? Még ha a riporter elment volna Gonerilhez és Reaganhoz, akarom mondani a két édes­fiamhoz, s ha tőlük is kérdezett volna... Talán hinné­nek nekem. (Igaz, miért is ment volna hozzájuk a riporter, az már magánügy. De ha a nyugdíjasotthonban elromlik a lefolyó, s másnapra nincs készen, akkor Zsuzsi néni fiai olyan levelet írnak az illetékeseknek, de olyat! Hogy emberségt meg öregek és így tovább. Érthető, ez már közügyI) Hová lettél tragédia? Elvégre ma, amikor az emberi jóságot intézményesítet­tük, hülyeség lenne magánügyben is elvárni. Egy mittu- domén hánymilliós épületet pedig csak nem szávaltatha- tok és ugráltathatok a színpadon... (Nehéz lenne Corde- liának beöltöztetni). Valaki segíthetne nekem. Egy jó befejezést... MALINAK ISTVÁN Hazánk dolgozói február 25-én nagy érdeklődéssel olvasták a napisajtót. Figyelemmel kísérték az SZKP XXV. kongresszusa első napjáról szóló közleményeket. Felvételünkön a bratislavai főpályaudvar forgalmi irodájának dolgozói (baloldalról): Mi­lan Nislovič, Albín Čulen és Milan Bršlica. (Felvétel B. PavloviC ČSTK)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom