Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-16 / 39. szám, hétfő
LEHE ’ ^K AZ ELÉRT EREDMÉNYEKRE új szó 1976. n. is. 3 Gustáv Husák elvtárs beszéde szövetkezeti parasztságunk és értelmiségünk. Az ötödik ötéves terv teljesítése a kommunisták és a többi dolgozó munkájának, de ugyanakkor valamennyi irányító szerv munkájának is nagy sikerét jelenti. Jelentős mértékben megnövekedett hazánk gazdasági potenciálja, mégpedig magas kiindulási színvonallal. A nemzeti jövedelem csaknem egyharmadá- val növekedett. További fellendülést ért el iparunk, szocialista mezőgazdaságunk a múlt évi kedvezőtlen időjárás ellenére is nagy teljesítményeket ért el és megmutatta, hogy színvonala magas. Gyorsan fejlődött az építőipar is. és szegényebb körzetek maradtak ránk örökül. Ha azonban ma végigjárjuk országunkat nyugatról keletig, délről északig, vagy fordítva, azt látjuk, hogy nincs már olyan terület, ahol szegénység és nyomor volna. Akár a lakásviszonyokat, a lakások berendezését, akár a gyermekekről való gondoskodást tekintjük, azt mondhatjuk, hogy lényegében egész lakosságunk életszínvonala magas. És ez ugyancsak a szocialista Csehszlovákia nagy forradalmi tette. A válságos évek után, amikor már az emberek nem tudták, minek higgyenek, fontos volt a párt- és az állami szer(Folytatás az'l. oldalról) jnokratikus módon megválasz- szuk a kongresszuson az új szerveket, az alapszervezetektől kezdve a legfelsőbb szervekig helyesen válasszuk meg őket politikai, osztály- és munkaszempontból, hogy a párt számára szavatolják: a következő években még jobb munkát tudunk végezni. A kommunisták egész hadseregének magas fokú alkotó és felelős aktivitásából mindenekelőtt azt a következtetést vonhatjuk le, hogy előtérbe lép annak a munkának a büszke mérlegelése, amelyet öt év alatt valamennyi szakaszon sikerült elvégeznünk. Nincs olyan terület, ahol ne értünk volna el határozott előrehaladást. Valamennyi területen — legyen ez a párt, a párt sorainak növekedése, felépítése, kiegészítése, eszmei színvonala és mindaz, ami ehhez tartozik, vagy pedig a társadalmi szervezetek befolyása és hatása, gazdaságunk, életszínvonalunk fejlődése és külpolitikánk — joggal beszélhetünk sikerekről, büszkén vonhatjuk meg az elmúlt öt esztendő mérlegét. Ez hangzik el valamennyi városban és faluban, ahol a kommunisták tanácskoztak és józanul értékelték munkájukat. Mindezen pártgyűlésekből második alapvető következtetés az, hogy a XIV. kongresszus társadalmunk továbbfejlesztésének helyes, ésszerű útját határozta meg, s hogy ezt az utat a gyakorlat igazolta és nagy pozitív eredményeket hozott. Ugyanakkor mindenütt teljes bizalmukat nyilvánították a Központi Bizottság iránt, amely a kongresszusok közötti időben pártunkat irányította. Az elmúlt időszak jelentős vonása — mondotta a továbbiakban Gustáv Husák elvtárs —, hogy megszilárdultak népünk forradalmi vívmányai, megerősödött a szocialista rendszer, a szocialista állam, a munkásosztály és a dolgozó nép hatalma hazánkban. Mi a legfontosabb számunkra? Pártunk erejének mennyiségi és minőségi növekedése, eszmei és szervezeti egysége, növekvő cselekvőképessége. A párt megtanulta a problémák jobb megoldását és a társadalmi folyamatok irányítását valamennyi szakaszon. Nagy tekintélyre tett szert, és szocialista társadalmunk kétségtelen vezető ereje lett. Az elmúlt öt év folyamán sikerült elnyernünk és megszilárdítanunk a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség támogatását, és megszilárdítanunk bizalmát pártunk politikája iránt, s ezzel megerősítenünk népünk erkölcsi-politikai egységét, a Nemzeti Front egységét, a csehek és a szlovákok, és államunk többi nemzetisége egységét. Mérhetetlenül fontos az, hogy pártunkban egyre jobban meghonosodik a bíráló igényesség módszere. Arról van szó, hogy ne hunyjunk szemet a fogyatékosságok fölött, hogy ne maradjunk meg a jó eredményeknél, amelyeket elértünk, és no gondoljuk azt, hogy ez már mindennek a teteje, amit elérni lehetett. Végül pedig hangsúlyozni kell a kommunisták szilárd elszántságát, hogy harcoljanak az idei év kezdetén ránk váró igényesebb feladatok teljesítéséért, mégpedig nemcsak a gazdaságban, hanem a párt belső életében, az emberek nevelésében és más területeken is. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a járási konferenciák kezdetének idején jó, derűlátó harcos légkör uralkodik, amelyben a kommunisták felkészülnek a XV. kongresszusra, amely majd meghatározza hazánkban az általános politikai légkört Is. A CSKP XIV. kongresszusa és az ötödik ötéves terv igen igényes gazdasági és szociális feladatokat tűzött ki, mégpedig röviddel a válságos időszakot követően. Ezért nem volt csoda, hogy sokan kételkedtek abban, vajon teljesítjük-e e feladatokat. Az eredmények azonban megmutatták, mire képes pártunk, munkásosztályunk. Prága példája alapján rámutathatunk, hogy az elmúlt öt év alatt milyen nagy munkát végeztünk. A ráfordított eszközök nagyságát, a befejezett és a még befejezetlen beruházási akciók számát tekintve Prága történetében páratlan munka ez. Prágában az ötödik ötéves tervidőszak folyamán 40 000 lakást adtak át rendeltetésének, ami körülbelül olyan nagy városnak felel meg, mint Plzeň. Habár tudjuk, hogy ezzel még nem oldódik meg teljesen a lakáskérdés, az elmúlt ötéves tervidőszak folyamán valóban kimagasló eredményeket értünk el a lakásépítkezés terén. A CSKP XIV. kongresszusának programja társadalmigazdasági program volt. Nem a termelés öncélú növelésére, hanem olyan gazdaságfejlesztésre irányult, amely lehetővé teszi számunkra az emberek szükségleteinek egyre jobb kielégítését. Erről tanúskodik a reálbérek és a jövedelmek növekedése, a kiskereskedelmi árak szilárdsága, a belföldi piac egyre jobb ellátása. Habár vannak még fogyatékosságok, amelyeket az emberek bírálnak és sokat közülük felelősségteljesebb munkával ki lehetne küszöbölni, belföldi piacunk általában igen jól van ellátva élelmiszerekkel és ipari árucikkekkel. A széles körű szociális intézkedéseket a gyermekek, a fiatal házasok és a nyugdíjasok érdekében, amire milliárdos összegeket fordítottunk, csupán azért valósíthattuk meg, mert gazdaságunk olyan értékeket termelt, amelyeket a dolgozók valamennyi kategóriája között eloszthatunk. Az ötödik ötéves tervidőszak folyamán minden osztály és társadalmi réteg életszínvonala emelkedett. Ez volt az értelme pártunk XIV. kongresszusa szociális programjának is. A CSKP XV. kongresszusának előkészítése során — mutatott rá Husák elvtárs — vita tárgya lett a marxista—leninista tanok régi elméleti kérdése, a városok és a falvak színvonala kiegyenlítésének kérdése. Vajon a jelenlegi időszakban még fennáll-e e kérdés vagy sem? Nem kell e kérdésre válaszolnunk mai konferenciánkon, de egy bizonyos: ma már egészben véve nincs lényeges különbség a városi és a falusi élet között. Sikerült teljesíteni a történelmi feladatot, az egykor elmaradott vidékeken elérni a nagyvárosok civilizációjának színvonalát. A kapitalizmustól fejlettebb vek következetes elvhű politikájával megszilárdítani a nép szociális biztonságát, gondoskodni arról, hogy egység legyen a párt szavai és cselekedetei között. Ma hazánkban biztosítva van az emberek ezen jogi, szociális, munkabeli és egyéb biztonsága. A dolgozó ember ezt érzi, és természetesen ez megnyilvánul a mindennapi életben is. Kétségtelen, hogy ez az egyik tényezője a népszaporulat fokozódásának, aminek mindnyájan örülünk, habár természetesen bizonyos gondot is okoz nekünk. Ezek azonban örömtelibb problémák, mintha attól kellene félnünk, hogy nemzeteink kihalnak. Ez is a szociális biztonság és a pártunk politikája iránti nagy bizalom megnyilvánulása. A gazdaság és az életszínvonal terén elért sikereinket senki sem tagadhatja, bár az ellenséges propaganda ipinden- féle módon igyekszik azokat lebecsülni. Emellett főként a szabadságról és a demokráciáról hirdetett szólamokkal ól visz- sza. A szocialista társadalom hazánkban és más szocialista országokban is azonban a gyakorlatban valósítja meg a fen- költ eszményeket, amelyekért évszázadokon át küzdöttek az elnyomott osztályok, a szabadság, az emberi jogok, az emberi igazságosság és egyenjogúság fenkölt eszményeit, s végeredményben a dolgozók hatalmi helyzetét is, — ami az egész nép óriási többségét jelenti. Hazánkban az összes szerv és szervezet a pártszervezetektől és -szervektől kezdve a társadalmi és képviselői testületekig a dolgozó rétegek tagjaiból, munkásokból, parasztokból és értelmiségeikből tevődnek ösz- sze. A szocialista demokrácia egész rendszere arra irányul, hogy védelmezze a dolgozó embert, kifejezze érdekeit és minden téren szolgálja őt. Az osztálytársadalomban mindig elsősorban az a kérdés állt és áll fenn: kit szolgál a szabadság és kit a demokrácia? Nyíltan megmondjuk — a dolgozó embereket, a munkásokat, a parasztokat, az értelmiséget, nem pedig az élősködő rétegeket. A burzsoá demokráciában minden hatalom a monopoltőke és kiszolgálói kezében összpontosul, itt csak az uralkodó rétegeknek vannak szabadságjogaik. Ezért sem lehet összehasonlítani a mi demokráciánkat az ő demokráciájukkal. Husák elvtárs a továbbiakban értékelte nőinknek az utóbbi időszakban kifejtett aktivitását. Nagyra becsüljük az anyai kötelességek és a családi kötelességek teljesítését, de arról Is szó van, hogy a gazdaság fejlesztésében való részvételen kívül a nők egyre nagyobb százaléka vesz elkötelezetten részt a politikai életben is. Megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy még több nő vehessen aktívan részt a közéletben, a párt- és a politikai életben. Ezt nem azért mondjuk, mert' hamarosan megünnepeljük a nemzetközi nőnapot, hanem azért, mert ez politikánk elvi alkotórésze. A szocialista társadalomnak nem kellett várnia a nők nemzetközi évére ahhoz, hogy gondoskodjunk a nők egyenjogú helyzetéről társadalmunkban, s ugyanakkor a nők nemzetközi évének befejeztével nem szűnnek meg ez irányú erőfeszítéseink. Fontos az, hogy sikerült megnyernünk, illetve azt mondanám: újból megnyernünk az Ifjúság óriási többségét a szocialista társadalomnak, a szocialista gondolkodásnak és pártunknak. Különféle álpróféták nálunk még néhány évvel ezelőtt is azzal ijesztgettek, hogy ezzel az ifjúsággal senki semmire nem képes. Nagyot tévedtek! Az ifjúság egyre aktívabb és jobban felkészült összetevője társadalmunknak, mint amilyenek mi voltunk fiatal éveinkben. Egyre nagyobb mértékben hozzájárulnak a termelés fejlesztéséhez, egyre nagyobb munkát végeznek az iskolákban, a társadalmi szervezetekben és magában a pártban is. Nem véletlenül helyeztünk oly nagy súlyt a CSKP új tagjainak felvétele során arra, hogy fiatal embereket nyerjünk meg. A párt tagsági alapja egy kissé elöregedett, csökkent mun- kásmagvának a hányada. Ezért anélkül, hogy meggátoltuk volna mások belépését, a fő súlyt a párt munkás- és parasztmag- vának megerősítésére helyeztük, és arra, hogy a párt vérkeringésébe fiatal vér kerüljön. A CSKP XIV. kongresszusa óta több mint 300 000 új tag és tagjelölt lépett be a pártba, közülük mintegy 90 százalék fiatal és fiatalabb ember. Ez az ifjú nemzedék mérhetetlenül pozitív mozgásáról tanúskodik. Nekünk, idősebbeknek helyet kell adnunk nekik a munkahelyeken, a politikai és a közéletben, hogy betanuljanak, hogy egyre több ismeretet és tudást szerezzenek mint a mi nemzedékünk, mert bonyolultabb feltételek között fognak dolgozni. De ugyanakkor a fiataloktól nagyobb felelősségtudatot kell megkövetelnünk, mert a jogok sohasem járnak kötelességek nélkül. El kell gondolkodnunk afölött is, milyen formákban és módszerekkel fogjuk tovább tökéletesíteni szocialista demokráciánkat. A nemzeti bizottságoknak például széles jogkörük van, de az a kérdés, hogyan élnek ezzel a jogkörükkel, hogyan bánnak a lakosokkal, mennyire ismerik szükségleteiket és kívánságaikat, hogyan magyarázzák meg nekik reális lehetőségeinket stb. Ugyanez vonatkozik a párt-, a szakszervezeti és az ifjúsági szervek és szervezetek működésére Is. A feladatok jó teljesítésétől függ a szocialista demokrácia további minőségi javulása a Nemzeti Front valamennyi szervezetében, a nemzeti bizottságokban, a gazdaság területén, és mindenütt máshol. Aki csak egy kicsit is foglalkozott a történelemmel, az emberiség fejlődésével, megerősítheti, és meg kell hogy erősítse: a történelemben a dolgozó ember számára nem volt és nincs szabadabb és demokratikusabb társadalom a szocialista társadalomnál. Az elmúlt Időszakban erőteljesen megszilárdult Csehszlovákia Kommunista Pártjának helyzete a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalomban, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetközi helyzete a világban — hangsúlyozta a CSKP KB főtitkár. Méltán mondhatjuk, hogy ez Is olyan jelentős siker, amely mindenekelőtt abból következik, hogy következetesen megvalósítottuk a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő testvéri barátság és szövetség politikáját, s hogy következetesen támogattuk a közös békepolitikát, a feszültség enyhítését világszerte. A jövő években is rendületlenül ezen az úton haladunk tovább. Az 1969 áprilisa és a CSKP XIV. kongresszusa óta eltelt szakasz pártunk és népünk nagy küzdelmének, de ugyanakkor nagy politikai győzelmének időszaka is volt. Ezekben az években nemcsak azokat az igényes feladatokat kellett teljesítenünk, amelyeket a XIV. kongresszus tűzött ki elénk, hanem ugyanakkor fel kellett számolnunk az 1968—69-es évek zűrzavarának következményeit is anyagi és nemzetközi téren, de elsősorban az emberek tudatában. Számos olyan fogyatékosságot és hibát is le kellett küz- denünk, amelyek az 1968-as év előtti időszakból, a hatvanas évekből, sőt néhol az ötvenes évekből maradtak fenn, le kellett küzdenünk a dolgok szub- jektivista elbírálásának hajlamát, néha a dogmatizmust vagy a szektásságot is, olyan fogyatékosságokat és hibákat, amelyek — mint a „Tanulságok“ kimondja — válságos helyzetbe juttattak. Mindezeket a feladatokat egyidejűleg kellett megoldanunk, türelmesen kellett leküzdenünk az akadályokat, az emberek megértésére és bt-- zalmuk megnyerésére kellett törekednünk. Emellett az ötödik ötéves terv második felében jelentékenyen súlyosbodtak gazdaságunk fejlődésének külső feltételei. A tőkés világ válsága olyan méreteket öltött, amilyenre 1945 óta nem volt példa, és egyes nézetek szerint ez a legnagyobb válság a harmincas évek nagy válsága óta, amelyet akkoriban Csehszlovákia is súlyosan átélt. A tőkés világ jelenlegi válságának bizonyos kihatása volt a mi gazdaságunkra is. Habár kül- kapcsolataink döntő tényezője a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott együttműködésünk, külkereskedelmünknek mintegy harmadát a tőkés- és a fejlődő országokkal bonyolítjuk le. Ezt a sok milliós összeget a párt Központi Bizottsága határozatának értelmében nem a dolgozó emberek rovására oldottuk meg, amint ezt a kapitalista országokban teszik, hanem mindenekelőtt aktív intézkedésekkel és a termelés belső tartalékainak mozgósításával. Habár ez jelentős eszközöket és erőfeszítést igényelt, ezeket a problémákat is megoldottuk, s dolgozóink milliói csupán az újságokban olvasnak arról, hogy a tőkés világban hogyan terjed a válság és emelkednek az árak. Annál értékesebbek az eredmények, amelyeket elértünk. Ha visszatekintünk az elmúlt ötéves időszakra, és azokra a küzdelmekre, amelyek az 1968— 1969-es éveket megelőzték, méltán mondhatjuk, hogy az elért eredmények megerősítik pártunk — a CSKP XIV. kongresz- szusán kidolgozott elvhű marxista—leninista — politikájának teljes győzelmét. Ennek döntő jelentősége abban rejlik, hogy e politikát teljes mértékben támogatták és támogatják a széles néprétegek, a munkások, a parasztság és az értelmiség. Tudjuk, hogy a válságos években hány ember elvesztette tájékozódását a párt és az állam akkori vezetősége többségének hibájából. Az embereknek tájékozódniuk kellett, meg kellett győződniük arról, hogy az, amit a kommunisták a XIV. kongresszuson mondtak: helyes. Igaz, hasznos az emberek számára. így politikánk az országépítés gyakorlatában állta ki a próbát, eredményeivel elnyerte a dolgozók széles rétegeinek bizalmát és támogatását. A beszéd befejező részét la- punk holnapi számában közöl' tűk.
