Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-26 / 48. szám, csütörtök

"Mil

1976. II. 26.

13

MUNKÁSOSZTÁLYUNK ÉS DOLGOZÓ NÉPÜNK FEBRUÁRI GYŐZELME 28. ÉVFORDULÓJÁNAK ÜNMEPSÉGEI

ÚJKORI TÖRTÉNELMÜNK EGYIK LEGJELENTŐSEBB ESEMÉNYE

Josef Koreák elvtárs beszéde Prágában

Tegnap délután a prágai Julius Fučík Kultúra és Pihenés Parkja sportcsarnokában a CSKP Központi Bizottsága, városi és közép-csehországi kerületi bizottsága, a CSSZSZK és a CSSZK Nemzeti Frontjának Központi Bizottsága, a Nemzeti Front prágai városi és közép-csehországi kerületi bizottsága, valamint Prága főváros nemzeti bizottsága és a közép-csehországi knb nagygyűlést rendezett a csehszlovák munkásosztály Februári Győzelme 28. évfordulója napján.

Az ünnepséget Antorún Kopek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a prágai városi pártbizottság vezető titkára nyitotta meg.

Ezt követően ünnepi beszédet mondott Josef Koreák, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Cseh Szocialista Köztársaság minisztere. Beszédét az alábbiakban kivonatosan közöljük.

— A Februári Győzelem idei ünnepségei — a kongresszust

megelőző időszak legjelentősebb eseményei közé tartoznak. Február történelmi tanulságainak alapján értékeljük az elmúlt év és a XIV. kongresszus óta eltelt egész ötéves időszak eredményeit. E forradalmi hagyományok bázisáról tekintünk előre azokra a célokra, amelyeket a párt XV. kongresszusa tűz ki számunkra és elgondolkodunk afelett, hogyan haladjunk tovább február győzelmes útján.

Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy ezen a jelentős napon kijelenthetjük: pártunk a munkásosztály és minden dolgozó élén a XIV. kongresz- szus határozatainak teljesítéséért folytatott harcban hűségesen és következetesen váltotta valóra 1948 februárjának forradalmi hagyományát, és készen áll arra, hogy ezt a jövőben is az új feladatokkal szilárdítsa és fejlessze.

1948 februárjában a hazai és külföldi reakció megkísérelte Csehszlovákiában végrehajtani a hatalmi viszonyok alapvető változását. Lehetetlenné akarta tenni a nemzeti és demokratikus forradalom megvalósítását. A hatalom kérdésében a burzsoázia javára akarta kierőszakolni a döntést, hogy restaurálja a kapitalizmust. Reakciós puccsal még a választások előtt megkísérelte az erőviszonyok megváltoztatását. A reakció azonban elszámította magát.

A vereséget szenvedett reakció egyik hazugsága, amely még ma is szerepel a kommunistaellenes propaganda fegyvertárában, az az állítás, hogy a kommunisták állítólag szándékosan készítették elő a februári eseményeket. Gottwald elvárs erre már a IX. kongresszuson egyértelmű választ adott, amikor kijelent'ette: „Mi voltunk azok, akik a kormányban és az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben ragaszkodtunk hozzá, hogy az utolsó pontig teljesítsék a kormányprogramot és a reakció volt az, amely egyre jobban szabotálta a kormányprogram teljesítését. Mi kommunisták követeltük, hogy a Nemzeti Front minden pártja teljesítse a nép előtt vállalt ígéreteket és kötelezettségeket, és a reakció volt az, amely úgy kerülgette az ígéretek és kötelezettségek teljesítését, mint az ördög a szentelt vizet. Mi, kommunisták követeltük türelmesen és kitartóan a kormány és a parlament pozitív munkáját és a reakció volt az, amely a kormányban és a parlamentben obstruktiv tevékenységével

teljesen megbénította a kormányszervezeteket. Nem mi, kommunisták idéztük elő a nyílt kormányválságot, hanem amint ez ismeretes, tizenkét reakciós miniszter lemondása indította el ezt a folyamatot. Tehát addig az időpontig a reakció tartotta a kezében a kezdeményezést. Tény, hogy ami azután következett, már nem a reakció érdeme. Ezt már valóban mi, kommunisták idéztük elő. A városok és falvak dolgozóinak döntő többségével.“ Ezekhez a meggyőző érvekhez ma sem kell semmit hozzátenni.

Örök érvényű tanulságokat szereztünk ebből az osztályharcból. E tanulságok helyes megvilágítását és kihasználását pártunk internacionalista kötelességének tartja. A szerzett tapasztalatok gazdag tárházából különösen fontosnak tartjuk annak a lenini tanulságnak alkotó kihasználását, hogy a szükségnek megfelelően kell válogatni az osztályharc formáit.

A XX. század első felének végén a reakciós világ erői támadást kíséreltek meg a szo- cailizmus ellen. Az 1948 februári csehszlovák események éles politikai küzdelem tárgyává váltak. Az imperialistáknak akkor sikerült kibontakoztatni a hidegháborút, kiharcolni a kommunizmus megfékezésének taktikáját, összehozni az északatlanti tömböt és a világot a harmadik világháború szakadékénak szélére juttatni. Azonban nem sikerült nekik visszafordítani a történelmi haladás kerekét, megváltoztatni a szocializmus felé vezető irányt és ez nem sikerül nekik a jövőben sem!

Megemlítjük ezt azoknak a tapasztalatoknak az alapján is, amiket a válságos időszakban és következményeik felszámolása során szereztünk. Az antiszocialista erők 1968-1969- ben 1948 februárjának a revíziójára törekedtek és megkísérelték a bosszúállást az akkori vereségért. A történelmi igazsággal ellentétben az úgynevezett demokratikus szocializmus szószólói idealizálni kezdték a február előtti időszakot és azt úgy tüntették fel, mint a javított szocializmus mintáját, míg az 3 948 februárja utáni fejlődést azzal rágalmazták, hogy deformáció.

Azonban a párt 1969 áprilisában programjának —a mélyreható válság felszámolásának, a jobboldali és antiszocialista erők vereségének, társadalmunk belső konszolidációjának és a szocialista közösségben elfoglalt helyünk felújításának — megnyerte a dolgozó nép többségét. Az elmúlt hét esztendőben nemcsak megvédte, de tovább szilárdította és fejlesztette Február forradalmi vívmányait.

Az elmúlt hét év alatt elért eredmények ismét igazolták a ' szocialista forradalom és a szocializmus építése alapelveinek életképességét, helyességét és pótolhatatlanságát. Egyértelműen igazolták, hogy a társadalom igazságos, szociális elrendezésének, fejlesztésének, a népek egymást gazdagító sokoldalú együttműködésének, a nép élet- és kulturális színvonala növekedésének csak egyetlen útja van — a tudományos szocializmus útja, Marx, Engels és Lenin útja a Szovjetunió, a világ első szocialista országa, tapasztalatai alkotó hasznosításának az útja.

A szónok ezt követően beszédében felsorolta az elmúlt huszonnyolc év népgazdasági, szociális és kulturális eredményeit. Hangsúlyozta, hogy amikor a Februári Győzelem idei évfordulóját ünnepeljük, nemcsak a kommunisták, hanem hazánk minden polgára és az

egész világ közvéleménye Moszkvára tekint, ahol az SZKP XXV. kongresszusa tanácskozik. Lenin pártjának a kongresszusa, amely a Nagy Októberi Forradalommal lehetővé tette, hogy az emberiség győzelmes menetben induljon az új világ, a szocializmus felé.

— Az elért eredményekre jogosan vagyunk büszkék — folytatta a "zónok. — De ez nem jelenti a~t, hogy szemet húnyunk a fogyatékosságok fölött, hogy nem látjuk és nem ismerjük egyes szakaszok gyenge pontjait, hogy lebecsüljük a nehézségeket. Ellenkezőleg. A párt a XIV. kongresszus után, de különösen a CSKP KB múlt év novemberi plénuma után hangsúlyozta, hogy józanul és tárgyilagosan, bírálóar és igényesen kell értékelni az elért eredményeket. A sikerek nem szédítenek el bennünket, nem válunk önelégültekké, tartózkodunk az öndícsérettől, vagy a szerénytelenségtől. A nép tudatában, a párt gyrkor- latában és ennek nyomán egésr társadalmunk tudatában gyökeret vert az a gondolat amit Husák elvtŕrs, a párt főtitk ra, köztársaságunk elnöke fejezett ki a Győzelmes Február

25. évfordulója előestéj' i a CSKP KB ülésén. „Ha nem akarunk egy helyben maradni, akkor nem elégedhetünk meg azzal, amit elértünk. A társadalom állandóan változik és a párt számára ma minden eddi- nél hangsúlyozottabban érvényes az az elv, hogy ami tegnap elegendő volt, ma már nem elég.“

1948 februárja eszmei hagyatékának szellemében tettekkel valósítjuk meg a jelszót, „Örök időkre a Szovjetunióval és soha másképp!“ Szüntelenül szilárdítani és fejleszteni fogjuk a barátságot, a szövetséget és a sokoldalú együttműködést a szovjet néppel, ami biztonságunk, socialista hazánk fejlődésének alapja.

BARÁTSÁGUNK a szovjetunióval HAZÁNK FEJLŐDÉSÉNEK alapja

Ján Janik elvtárs beszéde Bratislavában

Szlovákia fővárosának, Bratisla- vának, továbbá a nyugat-szlovákiai kerületnek dolgozói és sok fiatal tegnap a bratislavai Vigadó hangversenytermében ünnepi megemlékezést tartottak a csehszlovák dolgozó nép 1948 februárjában a reakció fölött aratott győzelme 28. évfordulója alkalmából.

A manifesztáción részt vettek a Szlovák Szocialista Köztársaság párt- és állami szerveinek vezetői.

Ünnepi beszédet Ján Janik, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a központi bizottság titkára tartott. Beszédét az alábbiakban kivonatosan közöljük.

Az ünnepség keretében műsort adott a košicei Állami Filharmónia.

Amikor minden esztendőben visszatérünk 1948. februárjához, akkor ezt elsősorban azért tesszük, mert a Februári Győzelem a CSKP és népeink történetének legdicsőségesebb határköve, amivel eredményesen végződött munkásosztályunk sokévi harca a hatalomért, és ami betetőzte az egész nemzeti demokratikus forradalmi folyamatot és meghatározta államunk további jövőjét, lehetővé tette szocialista fejlődését.

1948. februárjában Csehszlovákiában győzött a proletariátus diktatúrája, az osztályharc marxista—leninista stratégiája és taktikája, alkotó módon érvényesültek feltételei között a szocialista forradalom általános törvényszerűségei. Nagy jelentőségű példa volt ez a világ haladó forradalmi erői számára, mert a munkásosztály nálunk szigorúan alkotmányos, demokratikus módszerekkel, parlamenti úton vette át a hatalmat. És a februári válság alatt semmivel sem sértették meg az alkotmány alapelveit és a csehszlovák parlamenti szokásokat.

A CSKP nem zárta ki a fegyveres ütközés lehetőségét sem, ezért céltudatos politikai tömegmunkát fejtett ki a hadseregben és a biztonsági testületben, és a februári események alatt kiépítette a Népi Milíciát, mint a munkásosztály politikai-hatalmi erejét a reakció elleni harcban. A Népi Milícia egész eddigi aktív és önfeláldozó tevékenysége teljes mértékben igazolja, hogy a dolgozók forradalmi vívmányainak következetes őrei és hűséges védelmezői és jelentősen hozzájárulnak hazánkban a szocializmus fejlesztéséhez.

A Februári Győzelemmel kapcsolatban előtérbe kerül az a tény, hogy ebben a politikai-hatalmi összecsapásban a döntő tényező a CSKP volt, amelynek tekintélye a februárt megelőző egész időszakban állandóan nőtt. Ez a tény lehetővé tette, hogy a politikai küzdelmekben elért győzelmek alapján a társadalom vezető erejévé válhasson és vállalhassa a teljes felelőséget hazánk további fejlődéséért, népeink jövőjének kialakításáért. A politika színpadáról távoznia kellett mindazoknak, akik nép- és haladásellenes tevékenységgel kompromitálták magákat.

1945—1948 időszaka nagy politikai iskola volt. Mindenekelőtt kidomborodott a kommunista párt vezető szerepe. A gottwaldi vezetés a CSKP-ból kialakította a munkásosztály eszmeileg és szervezetileg valóban egységes és politikailag érett élcsapatát, amely sokoldalúan felkészült a burzsoáziával való döntő jelentőségű osztályhatalmi összeütközésre.

Kommunista pártunk politikája a dolgozóknak azokból a keserű tapasztalataiból Indult ki, amelyeket a München előtti köztársaságban és a fasiszta megszállás alatt szereztek, ami- koris a közös küzdelem megszilárdította a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. A kis- és középparasztok, akik a párt vezetésével harcoltak a földért, és az egyéb demokratikus követelményekért, megértették, högy követelésük csak a munkásosztállyal vállvetve, a reakció felszámolása révén teljesülhet.

A Februári Győzelem egyidejűleg kifejezte a Csehszlovák Köztársaság nemzeteinek és nemzetiségeinek egységét, azt az egységet, amit a Kommunista Párt inspirált, és érvényesített a közös osztály és internacionalista érdekek alapján, a fasizmus és a hazai reakció ellen vívott küzdelemben.

A Februári Győzelem eredményei és sikere szempontjából páratlanul nagy jelentőségű volt hazánk barátsága és szövetsége a többi népidemokratikus állammal, mindenekelőtt a Szovjetunióval — az első szocialista nagyhatalommal. Csehszlovákia Kommunista Pártja éberen őrizte a Szovjetunióval való, vérrel megpecsételt szövetséget és testvériséget a burzsoá reakció intrikái ellen. Abból indult ki, hogy Csehszlovákia szilárd és kedvező nemzetközi helyzete biztonságot ad a köztársaságnak az imperialista intervenció veszélye ellen, szabaddá teszi a munkásosztály kezét, hogy leküzdje a hazai reakció ellenforradalmi szándékait és egyidejűleg lehetőséget nyújt arra, hogy ä politikai válságot békés úton oldja meg.

A munkásosztály februári győzelme végleg meghiúsította a burzsoázia és külföldi szövetségesei ellenforradalmi terveit, amelyek azt célozták, hogy Csehszlovákiát elszakítsák szövetségeseitől, elsősorban a Szovjetuniótól.

Ezért a februári évforduló alkalmából ismét hangsúlyozzuk, hogy a Szovjetunió jelentősége létfontosságú szocialista fejlődésünk szempontjából. A gottwaldi jelszó „Örök időkre a Szovjetunióval és soha másképpl“ sokkal többet jelent annál a jelképes kifejezésnél, ami azt jelzi, hogy feltétlenül szilárdítani kell a tartós sokoldalú együttműködést és szövetséget a győzelmes szocializmus országával, a kommunizmust építő társadalommal. Ez a jelszó a szocialista internacionalizmus, a szövetség és a testvériség kifejezője, amely 1948 februárjában csakúgy mint 1968-ban is szálka volt a szocializmus ellenségeinek szemében, de amely fejlődik és szilárdul, mert ezt követeli a szocializmus és a kommunizmus jellege, és ezt szolgálja az azonos osztályérdekeket és célokat. Az osztályszempontból megosztott világban, amikor az imperializmus nem mondott le veszélyes agresz- szív céljairól, ez a szövetség szavatolja állami és nemzeti biztonságunkat és függetlenségünket, és döntő tényezője a tartós békét és biztonságot szolgáló erőfec, ítéseknek.

Amikor ma, huszonnyolc év múltán ismét visszatérünk a pártunk harcaiból szerzett jelentős tapasztalatokhoz, azokhoz az eredményekhez, amelyeket a munkásosztály és a többi dolgozó érdekeiért vívott forradalmi küzdelemben ért el, nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy 1968 januárját követő en húsz évvel a Februári Győzelem után az antiszocialista és jobboldali- opportunista erők e győzelem jelentőségének csökkentésére törekedtek* hogy a január utáni pártvezetés jobboldali r.árnya következetlenségével és Lülvtelenségével lehetővé tette, hogy a legkülönfélébb ellenforradalmi erők előkészítsék a bosszút 1948 februárjáért, hogy kétségbe vonják a szocializmus építésében elért eredményeket.

Ezt kö.etően Janik elvtárs beszédében rámutatott arra, hogy a Februári Győzelem révén kialakított kedvező feltételek lehetővé tették az alapvető társadalmi problémák következetes megoldását. Hangsúlyozta, hogy a szocialista építés eredményei különösen Szlovákiában jelentkeztek átütő erővel, majd rámutatott, hogy a Győzelmes Február huszonnyolcadik évfordulója elválaszthatatlan Csehszlovákia Kommunista Pártja XV. kongresszusa és Szlovákia Kommunista Páry a kongres-:- szusa előkészítésétől. A szónok adatokkal szemléltette a Szlovák Szocialista Köztársaság ötödik ötéves népgazdaságfejlesztési tervének kedvező eredményeit, majd beszéde végén kijelentette:

Pártunk egyik elsőrendű feladata továbbra is az, hogy tevőlegesen se>- gítse elő a szocialista közösség országainak fejlődését és egységének megszilárdítását, a sokoldalú és kölcsönös együttműködés elmélyítését, különösen a Szovjetunióval. Ez a szövetség és sokoldalú együttműködés volt a múltban és lesz a jövőben is szocialista hazánk biztonságának és boldog fejlődésének az alapja. Ezért 1948. februárja eszmei hagyatékában első hely illeti azt a feladatot, hogy mint szemünk fényét őrizzük a szövetséget, az együttm/ködést és a barátságot a Szovjetunióval, a szovjet néppel és Lenin nagy pártjával — a Szovjetunió Kommunista Pártjával.