Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-26 / 48. szám, csütörtök

"Mil 1976. II. 26. 13 MUNKÁSOSZTÁLYUNK ÉS DOLGOZÓ NÉPÜNK FEBRUÁRI GYŐZELME 28. ÉVFORDULÓJÁNAK ÜNMEPSÉGEI ÚJKORI TÖRTÉNELMÜNK EGYIK LEGJELENTŐSEBB ESEMÉNYE Josef Koreák elvtárs beszéde Prágában Tegnap délután a prágai Julius Fučík Kultúra és Pi­henés Parkja sportcsarnoká­ban a CSKP Központi Bizott­sága, városi és közép-cseh­országi kerületi bizottsága, a CSSZSZK és a CSSZK Nemzeti Frontjának Köz­ponti Bizottsága, a Nemzeti Front prágai városi és kö­zép-csehországi kerületi bi­zottsága, valamint Prága fő­város nemzeti bizottsága és a közép-csehországi knb nagygyűlést rendezett a csehszlovák munkásosztály Februári Győzelme 28. év­fordulója napján. Az ünnepséget Antorún Ko­pek, a CSKP KB Elnökségé­nek tagja, a prágai városi pártbizottság vezető titkára nyitotta meg. Ezt követően ünnepi be­szédet mondott Josef Kor­eák, a CSKP KB Elnökségé­nek tagja, a Cseh Szocialis­ta Köztársaság minisztere. Beszédét az alábbiakban ki­vonatosan közöljük. — A Februári Győzelem idei ünnepségei — a kongresszust megelőző időszak legjelentő­sebb eseményei közé tartoznak. Február történelmi tanulságai­nak alapján értékeljük az el­múlt év és a XIV. kongresszus óta eltelt egész ötéves időszak eredményeit. E forradalmi ha­gyományok bázisáról tekintünk előre azokra a célokra, amelye­ket a párt XV. kongresszusa tűz ki számunkra és elgondol­kodunk afelett, hogyan halad­junk tovább február győzelmes útján. Nagy örömmel tölt el ben­nünket, hogy ezen a jelentős napon kijelenthetjük: pártunk a munkásosztály és minden dolgozó élén a XIV. kongresz- szus határozatainak teljesítésé­ért folytatott harcban hűsége­sen és következetesen váltotta valóra 1948 februárjának for­radalmi hagyományát, és ké­szen áll arra, hogy ezt a jövő­ben is az új feladatokkal szi­lárdítsa és fejlessze. 1948 februárjában a hazai és külföldi reakció megkísérelte Csehszlovákiában végrehajtani a hatalmi viszonyok alapvető változását. Lehetetlenné akar­ta tenni a nemzeti és demok­ratikus forradalom megvalósí­tását. A hatalom kérdésében a burzsoázia javára akarta kierő­szakolni a döntést, hogy res­taurálja a kapitalizmust. Re­akciós puccsal még a válasz­tások előtt megkísérelte az erő­viszonyok megváltoztatását. A reakció azonban elszámította magát. A vereséget szenvedett reak­ció egyik hazugsága, amely még ma is szerepel a kom­munistaellenes propaganda fegyvertárában, az az állítás, hogy a kommunisták állítólag szándékosan készítették elő a februári eseményeket. Gottwald elvárs erre már a IX. kong­resszuson egyértelmű választ adott, amikor kijelent'ette: „Mi voltunk azok, akik a kormány­ban és az Alkotmányozó Nem­zetgyűlésben ragaszkodtunk hozzá, hogy az utolsó pontig teljesítsék a kormányprogramot és a reakció volt az, amely egyre jobban szabotálta a kor­mányprogram teljesítését. Mi kommunisták követeltük, hogy a Nemzeti Front minden párt­ja teljesítse a nép előtt vállalt ígéreteket és kötelezettségeket, és a reakció volt az, amely úgy kerülgette az ígéretek és kö­telezettségek teljesítését, mint az ördög a szentelt vizet. Mi, kommunisták követeltük türel­mesen és kitartóan a kormány és a parlament pozitív munká­ját és a reakció volt az, amely a kormányban és a parlament­ben obstruktiv tevékenységével teljesen megbénította a kor­mányszervezeteket. Nem mi, kommunisták idéztük elő a nyílt kormányválságot, hanem amint ez ismeretes, tizenkét reakciós miniszter lemondása indította el ezt a folyamatot. Tehát addig az időpontig a re­akció tartotta a kezében a kez­deményezést. Tény, hogy ami azután következett, már nem a reakció érdeme. Ezt már való­ban mi, kommunisták idéztük elő. A városok és falvak dol­gozóinak döntő többségével.“ Ezekhez a meggyőző érvekhez ma sem kell semmit hozzáten­ni. Örök érvényű tanulságokat szereztünk ebből az osztály­harcból. E tanulságok helyes megvilágítását és kihasználását pártunk internacionalista köte­lességének tartja. A szerzett tapasztalatok gazdag tárházá­ból különösen fontosnak tart­juk annak a lenini tanulságnak alkotó kihasználását, hogy a szükségnek megfelelően kell válogatni az osztályharc for­máit. A XX. század első felének végén a reakciós világ erői tá­madást kíséreltek meg a szo- cailizmus ellen. Az 1948 februá­ri csehszlovák események éles politikai küzdelem tárgyává vál­tak. Az imperialistáknak akkor sikerült kibontakoztatni a hi­degháborút, kiharcolni a kom­munizmus megfékezésének tak­tikáját, összehozni az észak­atlanti tömböt és a világot a harmadik világháború szakadé­kénak szélére juttatni. Azon­ban nem sikerült nekik vissza­fordítani a történelmi haladás kerekét, megváltoztatni a szo­cializmus felé vezető irányt és ez nem sikerül nekik a jövő­ben sem! Megemlítjük ezt azoknak a tapasztalatoknak az alapján is, amiket a válságos időszakban és következményeik felszámo­lása során szereztünk. Az anti­szocialista erők 1968-1969- ben 1948 februárjának a reví­ziójára törekedtek és megkísé­relték a bosszúállást az akkori vereségért. A történelmi igaz­sággal ellentétben az úgyneve­zett demokratikus szocializmus szószólói idealizálni kezdték a február előtti időszakot és azt úgy tüntették fel, mint a javí­tott szocializmus mintáját, míg az 3 948 februárja utáni fejlő­dést azzal rágalmazták, hogy deformáció. Azonban a párt 1969 áprili­sában programjának —a mély­reható válság felszámolásának, a jobboldali és antiszocialista erők vereségének, társadal­munk belső konszolidációjának és a szocialista közösségben elfoglalt helyünk felújításának — megnyerte a dolgozó nép többségét. Az elmúlt hét esz­tendőben nemcsak megvédte, de tovább szilárdította és fejlesz­tette Február forradalmi vívmá­nyait. Az elmúlt hét év alatt elért eredmények ismét igazolták a ' szocialista forradalom és a szo­cializmus építése alapelveinek életképességét, helyességét és pótolhatatlanságát. Egyértelmű­en igazolták, hogy a társada­lom igazságos, szociális elren­dezésének, fejlesztésének, a népek egymást gazdagító sok­oldalú együttműködésének, a nép élet- és kulturális színvo­nala növekedésének csak egyet­len útja van — a tudományos szocializmus útja, Marx, Engels és Lenin útja a Szovjetunió, a világ első szocialista országa, tapasztalatai alkotó hasznosí­tásának az útja. A szónok ezt követően be­szédében felsorolta az elmúlt huszonnyolc év népgazdasági, szociális és kulturális eredmé­nyeit. Hangsúlyozta, hogy ami­kor a Februári Győzelem idei évfordulóját ünnepeljük, nem­csak a kommunisták, hanem hazánk minden polgára és az egész világ közvéleménye Moszkvára tekint, ahol az SZKP XXV. kongresszusa tanácsko­zik. Lenin pártjának a kong­resszusa, amely a Nagy Októ­beri Forradalommal lehetővé tette, hogy az emberiség győ­zelmes menetben induljon az új világ, a szocializmus felé. — Az elért eredményekre jo­gosan vagyunk büszkék — folytatta a "zónok. — De ez nem jelenti a~t, hogy szemet húnyunk a fogyatékosságok fölött, hogy nem látjuk és nem ismerjük egyes szakaszok gyen­ge pontjait, hogy lebecsüljük a nehézségeket. Ellenkezőleg. A párt a XIV. kongresszus után, de különösen a CSKP KB múlt év novemberi plénuma után hangsúlyozta, hogy józa­nul és tárgyilagosan, bírálóar és igényesen kell értékelni az elért eredményeket. A sikerek nem szédítenek el bennünket, nem válunk önelégültekké, tar­tózkodunk az öndícsérettől, vagy a szerénytelenségtől. A nép tudatában, a párt gyrkor- latában és ennek nyomán egésr társadalmunk tudatában gyöke­ret vert az a gondolat amit Husák elvtŕrs, a párt főtitk ra, köztársaságunk elnöke fe­jezett ki a Győzelmes Február 25. évfordulója előestéj' i a CSKP KB ülésén. „Ha nem aka­runk egy helyben maradni, ak­kor nem elégedhetünk meg az­zal, amit elértünk. A társada­lom állandóan változik és a párt számára ma minden eddi- nél hangsúlyozottabban érvé­nyes az az elv, hogy ami teg­nap elegendő volt, ma már nem elég.“ 1948 februárja eszmei hagya­tékának szellemében tettekkel valósítjuk meg a jelszót, „Örök időkre a Szovjetunióval és so­ha másképp!“ Szüntelenül szi­lárdítani és fejleszteni fogjuk a barátságot, a szövetséget és a sokoldalú együttműködést a szovjet néppel, ami biztonsá­gunk, socialista hazánk fejlő­désének alapja. BARÁTSÁGUNK a szovjetunióval HAZÁNK FEJLŐDÉSÉNEK alapja Ján Janik elvtárs beszéde Bratislavában Szlovákia fővárosának, Bratisla- vának, továbbá a nyugat-szlová­kiai kerületnek dolgozói és sok fiatal tegnap a bratislavai Vigadó hangversenytermében ünnepi meg­emlékezést tartottak a csehszlo­vák dolgozó nép 1948 februárjá­ban a reakció fölött aratott győ­zelme 28. évfordulója alkalmából. A manifesztáción részt vettek a Szlovák Szocialista Köztársaság párt- és állami szerveinek veze­tői. Ünnepi beszédet Ján Janik, Szlo­vákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága Elnökségének tagja, a központi bizottság titkára tar­tott. Beszédét az alábbiakban kivo­natosan közöljük. Az ünnepség keretében műsort adott a košicei Állami Filharmó­nia. Amikor minden esztendőben vissza­térünk 1948. februárjához, akkor ezt elsősorban azért tesszük, mert a Febru­ári Győzelem a CSKP és népeink tör­ténetének legdicsőségesebb határköve, amivel eredményesen végződött mun­kásosztályunk sokévi harca a hata­lomért, és ami betetőzte az egész nemzeti demokratikus forradalmi fo­lyamatot és meghatározta államunk további jövőjét, lehetővé tette szo­cialista fejlődését. 1948. februárjában Csehszlovákiában győzött a proletariátus diktatúrája, az osztályharc marxista—leninista stra­tégiája és taktikája, alkotó módon ér­vényesültek feltételei között a szocialis­ta forradalom általános törvényszerű­ségei. Nagy jelentőségű példa volt ez a világ haladó forradalmi erői szá­mára, mert a munkásosztály nálunk szigorúan alkotmányos, demokratikus módszerekkel, parlamenti úton vette át a hatalmat. És a februári válság alatt semmivel sem sértették meg az alkotmány alapelveit és a csehszlovák parlamenti szokásokat. A CSKP nem zárta ki a fegyveres ütközés lehetőségét sem, ezért céltu­datos politikai tömegmunkát fejtett ki a hadseregben és a biztonsági testület­ben, és a februári események alatt kiépítette a Népi Milíciát, mint a mun­kásosztály politikai-hatalmi erejét a reakció elleni harcban. A Népi Milícia egész eddigi aktív és önfeláldozó te­vékenysége teljes mértékben igazolja, hogy a dolgozók forradalmi vívmányai­nak következetes őrei és hűséges vé­delmezői és jelentősen hozzájárulnak hazánkban a szocializmus fejlesztésé­hez. A Februári Győzelemmel kapcsolat­ban előtérbe kerül az a tény, hogy eb­ben a politikai-hatalmi összecsapásban a döntő tényező a CSKP volt, amelynek tekintélye a februárt megelőző egész időszakban állandóan nőtt. Ez a tény lehetővé tette, hogy a politikai küz­delmekben elért győzelmek alapján a társadalom vezető erejévé válhasson és vállalhassa a teljes felelőséget hazánk további fejlődéséért, népeink jövőjének kialakításáért. A politika színpadáról távoznia kellett mindazok­nak, akik nép- és haladásellenes te­vékenységgel kompromitálták magá­kat. 1945—1948 időszaka nagy politikai iskola volt. Mindenekelőtt kidomboro­dott a kommunista párt vezető sze­repe. A gottwaldi vezetés a CSKP-ból kialakította a munkásosztály eszmei­leg és szervezetileg valóban egységes és politikailag érett élcsapatát, amely sokoldalúan felkészült a burzsoáziával való döntő jelentőségű osztályhatalmi összeütközésre. Kommunista pártunk politikája a dolgozóknak azokból a keserű tapasz­talataiból Indult ki, amelyeket a Mün­chen előtti köztársaságban és a fa­siszta megszállás alatt szereztek, ami- koris a közös küzdelem megszilárdí­totta a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. A kis- és kö­zépparasztok, akik a párt vezetésével harcoltak a földért, és az egyéb de­mokratikus követelményekért, megér­tették, högy követelésük csak a mun­kásosztállyal vállvetve, a reakció fel­számolása révén teljesülhet. A Februári Győzelem egyidejűleg ki­fejezte a Csehszlovák Köztársaság nemzeteinek és nemzetiségeinek egy­ségét, azt az egységet, amit a Kommu­nista Párt inspirált, és érvényesített a közös osztály és internacionalista érdekek alapján, a fasizmus és a ha­zai reakció ellen vívott küzdelemben. A Februári Győzelem eredményei és sikere szempontjából páratlanul nagy jelentőségű volt hazánk barátsága és szövetsége a többi népidemokratikus állammal, mindenekelőtt a Szovjetunió­val — az első szocialista nagyhata­lommal. Csehszlovákia Kommunista Pártja éberen őrizte a Szovjetunióval való, vérrel megpecsételt szövetséget és testvériséget a burzsoá reakció in­trikái ellen. Abból indult ki, hogy Cseh­szlovákia szilárd és kedvező nemzet­közi helyzete biztonságot ad a köz­társaságnak az imperialista intervenció veszélye ellen, szabaddá teszi a mun­kásosztály kezét, hogy leküzdje a ha­zai reakció ellenforradalmi szándékait és egyidejűleg lehetőséget nyújt arra, hogy ä politikai válságot békés úton oldja meg. A munkásosztály februári győzel­me végleg meghiúsította a burzsoázia és külföldi szövetségesei ellenforradal­mi terveit, amelyek azt célozták, hogy Csehszlovákiát elszakítsák szövetsé­geseitől, elsősorban a Szovjetuniótól. Ezért a februári évforduló alkalmá­ból ismét hangsúlyozzuk, hogy a Szov­jetunió jelentősége létfontosságú szo­cialista fejlődésünk szempontjából. A gottwaldi jelszó „Örök időkre a Szovjetunióval és soha másképpl“ sok­kal többet jelent annál a jelképes ki­fejezésnél, ami azt jelzi, hogy feltét­lenül szilárdítani kell a tartós sokol­dalú együttműködést és szövetséget a győzelmes szocializmus országával, a kommunizmust építő társadalommal. Ez a jelszó a szocialista internacio­nalizmus, a szövetség és a testvériség kifejezője, amely 1948 februárjában csakúgy mint 1968-ban is szálka volt a szocializmus ellenségeinek szemé­ben, de amely fejlődik és szilárdul, mert ezt követeli a szocializmus és a kommunizmus jellege, és ezt szolgál­ja az azonos osztályérdekeket és cé­lokat. Az osztályszempontból meg­osztott világban, amikor az imperializ­mus nem mondott le veszélyes agresz- szív céljairól, ez a szövetség szava­tolja állami és nemzeti biztonságunkat és függetlenségünket, és döntő ténye­zője a tartós békét és biztonságot szolgáló erőfec, ítéseknek. Amikor ma, huszonnyolc év múltán ismét visszatérünk a pártunk harcai­ból szerzett jelentős tapasztalatokhoz, azokhoz az eredményekhez, amelyeket a munkásosztály és a többi dolgozó érdekeiért vívott forradalmi küzdelem­ben ért el, nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy 1968 januárját követő en húsz évvel a Februári Győzelem után az antiszocialista és jobboldali- opportunista erők e győzelem jelen­tőségének csökkentésére törekedtek* hogy a január utáni pártvezetés jobb­oldali r.árnya következetlenségével és Lülvtelenségével lehetővé tette, hogy a legkülönfélébb ellenforradalmi erők előkészítsék a bosszút 1948 február­jáért, hogy kétségbe vonják a szocia­lizmus építésében elért eredményeket. Ezt kö.etően Janik elvtárs beszédé­ben rámutatott arra, hogy a Februári Győzelem révén kialakított kedvező feltételek lehetővé tették az alapvető társadalmi problémák következetes megoldását. Hangsúlyozta, hogy a szo­cialista építés eredményei különösen Szlovákiában jelentkeztek átütő erővel, majd rámutatott, hogy a Győzelmes Február huszonnyolcadik évfordulója elválaszthatatlan Csehszlovákia Kom­munista Pártja XV. kongresszusa és Szlovákia Kommunista Páry a kongres-:- szusa előkészítésétől. A szónok ada­tokkal szemléltette a Szlovák Szo­cialista Köztársaság ötödik ötéves népgazdaságfejlesztési tervének ked­vező eredményeit, majd beszéde végén kijelentette: Pártunk egyik elsőrendű feladata to­vábbra is az, hogy tevőlegesen se>- gítse elő a szocialista közösség orszá­gainak fejlődését és egységének meg­szilárdítását, a sokoldalú és kölcsönös együttműködés elmélyítését, különösen a Szovjetunióval. Ez a szövetség és sokoldalú együttműködés volt a múlt­ban és lesz a jövőben is szocialista hazánk biztonságának és boldog fej­lődésének az alapja. Ezért 1948. feb­ruárja eszmei hagyatékában első hely illeti azt a feladatot, hogy mint sze­münk fényét őrizzük a szövetséget, az együttm/ködést és a barátságot a Szovjetunióval, a szovjet néppel és Lenin nagy pártjával — a Szovjetunió Kommunista Pártjával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom