Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-26 / 48. szám, csütörtök

AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA (Folytatás a 9 oldalról) mányok alapjait elsajátítja tanulóifjú­ságunk, az iskolások és az egyetemis­ták. A jelenlegi szakaszban a marxista — leninista elmélet tömeges tanulmányo­zása a társadalmi tudat fejlődésének legfontosabb sajátossága. Abban az új szakaszban, amelybe t őst a párt lép, fontos feladat, hogy miközben nem csökkentjük figyelmün­ket a kommunisták és a pártonkívüliek egyre szélesebb tömegeinek a pártok­tatásba való bevonása - terén, messze­menően gondoskodjunk e munka tar­talmáról, elméleti színvonalának növe­léséről. Egész pártoktatási rendsze­rünk legfontosabb teendője a követke­ző Időszakban a párt XXV. kongresszu­sa határozatainak elmélyült tanulmá­nyozása lesz. Ezt úgy kell Intéznünk, hogy a kongresszusi anyagokat jól el­sajátítsák a fiatal kommunisták, vala­mint azok, akik a párt soraiba készül­nek lépni. Nemcsak a propagandisták, előadók, hanem összes pártaktivistáink­nak is tiszteletreméltó feladata, hogy a kongresszus eszméit eljuttassa minden kommunistához, minden szovjet ember­hez. Erre a munkára kell összpontosí­tani minden tudást, minden meggyőző képességet, minden lelkierőt. Mindez a kongresszus határozatai töretlen megvalósításának egyik előfeltétele. Az elmúlt időszakban a pártszerve­zetek sok erőfeszítést fordítottak a dolgozók hazafias nevelésére és egy­idejűleg a tömegek internacionalista tudatának erősítésére. Ebből a szem­pontból kiemelkedő szerepet töltött be a Szovjetunió fennállása 50. évfor­dulójának és a Nagy Honvédő Háború ban aratott győzelem 30. évfordulójá­nak megünneplése. Mindannyian emlékezünk arra, elv­társak, hogy milyen lelkesedéssel, mi­lyen lelki felbuzdulással emlékezett meg népünk ezekről a nagyjelentőségű jubileumokról. Az elmúlt félévszázad munkasikereiben, a Nagy Honvédő Há­ború harci hőstetteiben fejlődött ki és edződött meg országunk összes osztá­lyának és társadalmi csoportjának, a népnek és nemzetiségének megbontha­tatlan egysége. S ez az egység, min­den szovjet embernek ez az összefor- rottsága, odaadásuk nagy hazájuk iránt, a népek internacionalista test­vérisége vált az elmúlt jubileumok alapgondolatává. S ebben állt hatal­mas politikai és nevelő jelentőségük. A párt egyik legfontosabb feladata volt és marad, hogy megerősítse a dolgozók, mindenekelőtt a fiatal nem­zedék tudatában a szovjet hazafiság és a szocialista internacionalizmus esz­méit, a szovjetek országa, a hazánk Iránti büszkeséget, a szocializmus vív­mányai védelmére való készséget. A Központi Bizottság Ívovi terület pártszervezetének, a tbiliszi városi pártbizottságnak a munkájával kap­csolatos határozataiban felhívta a párt- szervezetek figyelmét az internaciona­lista nevelésben tapasztalt hiányossá­gokra. Ma elégedetten állapíthatjuk meg, hogy ebből helyes következte­téseket vontak le. A pártszervezetek kezdeményezőbben és széleskörűbben folytatták a dolgozók hazafias és in­ternacionalista nevelésére irányuló munkát. Megszűnőben vannak a nacio­nalizmus és a sovinizmus egyes meg­nyilvánulásai, a történelmi események értékelésével kapcsolatos nem osz- tályjellegű hozzáállás tényei, a helyi érdekek előtérbe helyezésének jelen­ségei, azok a kísérletek, amelyek a régi patriarkalizmus dicsőítésére irá­nyulnak. Mindez a dolgozók mély meg­értésére, és támogatására talált, kedve­zően hatott országunk népei barátságá­nak és testvériségének erősítésére. A nevelő munkáról szólva, elvtársak, ki kell térni arra a nagy szerepre, amelyet ezen a téren a szovjet hadse­reg tölt be. A fiatal fiúk úgy kerülnek a katonák családjába, hogy még nem járták ki az élet iskoláját. A hadse­regből azonban olyan emberekként térnek vissza, akik elvégezték a kitar­tás és a fegyelem iskoláját, műszaki, szakmai tudásra tettek szert és politi­kai képzésben részesültek. Hadseregünk olyan szellemben neve­lődött, hogy mélyen hű a szocialista hazához, a béke és az internacionaliz­mus eszméihez, a népek barátságának eszméihez. Éppen ebben különbözik a szovjet hadsereg a burzsoá hadsQregek- től. Éppen ezért szeretik a szovjet em­berek hadseregüket és büszkék rá. A tömegek politikai nevelése sikeres­ségének mércéjét természetesen a konkrét dolgok jelentik. A kommunis­ta eszmeiség, a tudás, a meggyőződés és a gyakorlati cselekvés ötvözete. A politikai és a jó munkára való ne velés szoros összefonódásának szemlé­letes eredménye a szocialista verseny jelenlegi fellendülése. Az egész ország követi azt a nagy­szerű kezdeményezést, amit az ellen­tervek elfogadására irányuló mozga­lom jelent. Széles körű követésre talált a moszkvai Lihacsov autógyár kollek­tívájának kezdményezése annak érde­kében, hogy gyorsabban alkalmazzák a termelésben a tudomány és a technika vívmányait, növeljék a legjobb minősé­gű termékek gyártását. A moszkvai ,,Dinamó“ gyár, a Gorkij és a Minszki autógyár példát mutatott a munka tér- ' melékenységének növelésére, a minden egyes dolgozóra vonatkozó személyes alkotó tervek alapján. Széles körű visszhangra talált a le- ningrádi munkásoknak az a felhívása, hogy az ötnapos feladatot teljesítsék négy nap alatt! Mindenhol támogatják Gennagyij Szmirnov, Vlagyimir Murzen- ko, Mihail Csih brigádjainak kezdemé­nyezését, hogy induljon verseny leg­alább ezer tonna szén napi kitermelé­sére egy fejtésből. Példaként állnak Nyikolaj Zlobin építő brigádja ünájlo elszámolású vállalkozásainak tapaszta­latai. jelena Amoszova, Alevtyina Szmirnova, Valentyina Pletnyeva, Va­lentina Bobkova és más híres textil - munkásnők példája nyomán tömegmoz­galom bontakozott ki a munkatermelé­kenység növelésére és a termékek mi­nőségének javítására. Jellemző, hogy a tizedeik öléves terv első napjaitól kezdve össznépi szocia­lista verseny bontakozott ki a követke­ző jelszóval: „Emelni a termelés ha­tékonyságát és a munka minőségét, a gazdaság és a népjólét további növeke­dése érdekében!“ Fontos, elvtársak, hogy egyetlen jő kezdeményezés se sikkadjon el. Néhány évvel ezelőtt Gorkij város vállalatainál elhangzott a felhívás: „Ne legyen egyetlen elmaradó sem közöttünk!“ Ez nemcsak termelési jelszó volt, hanem erkölcsi norma is. Eleinte széleskörűen felkarolták, sajnos azonban most már egyes helyeken elfeledkeztek róla. Pe­dig általános elterjesztése az egész or­szág számára fontos eredményeket ad­hat. Mindannyian örülünk annak, hogy milyen mély gyökereket eresztettek a szocialista verseny lenini eszméi. Büsz­kék vagyunk arra, hogy a verseny él­vonalában a kommunisták haladnak. A verseny mély hatással van a gazdasági gyakorlatra, az ország társadalmi-poli­tikai életére, az erkölcsi, légkörre. Kö­zös harci jelszavunk, hogy minden mű­dön fejlesszük tovább a szocialista ver­senyt, a munkához való kommunista vi­szonyért folyó mozgalmat. A kommunista nevelés feltételezi a népművelés és a szakmai képzés rend­szerének állandó tökéletesítését. Ez kü­lönösen fontos most, a tudományos műszaki forradalom körülményei kö­zött. Ez a korábbiaktól különböző jel­leget ad a munkának, s következés­képpen az ember munkára való felké­szítésének is. Sokat teszünk ebben a vonatkozásban, de az, ami ezen a terü­leten eddig történt és történik, még nem old meg minden feladatot. Nyilvánvaló többek között, hogy az egész közoktatási rendszert — minde­nekelőtt a középiskolákat — komolyan tovább kell tökéletesíteni. A jelenlegi körülmények között, amikor az ember számára szükséges ismeretek mértéke hirtelen és gyorsan nő. Már nem lehet a fő figyelmet bizonyos tények elsajá­títására fordítani. Fontos elsajátítani azt a képességet, hogy az emberek ön­állóan bővítsék tudásukat, eligazodja­nak a tudományos és politikai infor­mációk növekvő áradatában. Itt nagy munka vár ránk. Természetesesen kö­rültekintő, gondos munka, felesleges rombolás vagy elsietett döntések nél­kül. Mire van itt szükség? Bizonyára a tanárok felkészítésének megjavításá­ra, az oktatási módszerek és az élet kö­vetelményeinek összhangba hozására, az iskolák korszerű oktatási segédesz­közei — köztük a szemléltető eszközök — biztosítására. Itt a kongresszuson szólni kell azok­ról az intézkedésekről is, amelyeket a pártszervek tettek a dolgozók gazda­sági képzése területén. A XXIV. kong­resszus határozata alapján átfogó ilyen oktatási rendszert hoztak léire. Ebben az oktatásban már több mint 42 millió embér vett részt. Jelenleg 36 millióan tanulnak. Ezt a munkát folytatni kell. A gazdasági oktatást tovább fejlesztve gondoskodnunk kell arról, hogy az mindenütt minél messzemenőbben elő­segítse a munkaszervezés élenjáró ta­pasztalatainak elterjesztését, a tudo­mány és a technika vívmányainak ter­melési alkalmazását. Elvtársak! Semmi sem emeli úgy a személyiséget, mint a tevékeny pozíció az életben, a társadalmi kötelezettsé­gek iránti tudatos viszony, amikor a szavak és a tettek egysége a magatar­tás mindennapos normájává válik. Az ilyen pozíciók kidolgozása az erköl­csi nevelés feladata. Sajnos, még aktfvl^Hk olyan emberek, akik ismerik ugyan politikánkat es elvein­ket, de nem mindig követik azokat a gyakorlatban, nem vívnak harcot megvalósításukért, belenyugszanak a szocialista együttélés normáinak meg­sértésébe. A szavak és a tettek közötti szakadék — bármilyen formában feje­ződik is ki — ká 't okoz a gazdasági építésnek, de külöi ösen az erkölcsi ne­velésnek. Jelentős eredményeket ér­tünk el a szovjet nép anyagi jólétének javításában. A jövőben is következete­sen tevékenykedünk e feladat megvaló­sításán. Az anyagi lehetőségek növeke­désének azonban állandóan együtt kell járnia az emberek eszmei-erkölcsi és kulturális színvonalának nevelésé­vel. Máskülönben a kispolgári pszicho­lógia csökevényei jelentkezhetnek. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Minél magasabbra emelkedik társa­dalmunk fejlődése, annál tűrhetetleneb­bé válnak a szocialista erkölcsi nor­máktól való, még tapasztalható elhajlá­sok. A nyerészkedés, a szűk tulajdonosi tendenciák, huliganizmus, bürokratiz­mus és az emberek iránti közömbösség ellentétben áll rendszerünk lényegével. Az ilyesfajta jelenségekkel vívott harc­ban messzemenően támaszkodni kell a dolgozói kollektíva véleményére, fel kell használni a sajtó bíráló szavát, a meggyőzés módszereit és a törvény erejét — minden rendelkezésünkre ál­ló eszközt. A beszámolási időszakban a Központi Bizottság tevékenységében nagy helyet foglaltak el a tömegtájékozta­tó és a propagandaeszkö­zök munkája eszmei színvonalának összehangolásának és operativitása fo­kozásának kérdései. Ennek eredménye­ként még tovább fokozódott ezeknek az eszközöknek a hatása a gazdasági élet, a tudomány és a kultúra fejlődé­sére, az egész társadalmi életre. Az utóbbi években növekedett a szov­jet sajtó példányszáma, emelkedett az új kiadványok mennyisége. Több mint 400 új napilapot, és 113 folyóiratot ala­pítottak. Az előfizetési adatok szerint nálunk egy családra átlagban most több mint négy időszaki kiadvány jut. Ez magas mulatószám. Ugyanakkor is­meretes, hogy számos kiadvány keres­letének kielégítése elmarad a gyorsan növekvő szükségletektől. Itt gondolni kell a többi között a papírtermelés nö­velésére. Felesleges bizonygatni, hogy ez nemcsak gazdasági kérdés. Szükség van ezenkívül az újságok, folyóiratok, a rádió és a televízió anyagi-műszaki bázisának megújítására is. A pártszer­vezetek hivatottak arra, hogy megvaló­sítsák a sajtó mindennapi, konkrét irá­nyítását, törekedjenek a sajtó ideoló­giai színvonalának és állásfoglalásai hatékonyságának növelésére. Sajnos, még vannak, akik lebecsülik a sajtó társadalmi jelentőségét. Vannak olya­nok is, akik szívesen fogadják, ha di­csérik őket, de süketek a bírálatra és nem tudnak belőle helyes következte­téseket levonni. A pártbizottságoknak a helyes irányba kell terelni azokat, akik megpróbálnak elzárkózni a tárgy­szerű bírálattól, közönyösek a sajtó­ban felvetett fontos problémákkal, a dolgozók ott közölt leveleivel szemben. Elvtársak! Mint bizonyára mindnyá­jan emlékeznek rá, a XXIV. kongresz- szus nagy figyelmet szentelt az iro­dalom és művészet kérdései­nek. A kongresszus minden kiemelkedő tehetséges alkotás pozitív értékelése mellett rámutatott egyes szélsőségekre, amelyek egyik-másik irodalmárt, mű­vészt az alkotó perspektíva nélküliség útjára terelték. Ma elmondhatjuk, hogy teljes mérték­ben igazolódott az a mód, ahogyan a XXIV. kongresszus az irodalom és a művészet kérdéseit megközelítette. Az elmúlt évekre jellemző volt, hogy to­vább aktivizálódott annak az alkotó értelmiségnek a tevékenysége, amely egyre jelentékenyebben járul hozzá az egész párt, az egész nép ügyéhez, a kommunista társadalom építéséhez. Ez a pozitív, életteli folyamat termé­szetesen tükröződött a szocialista rea­lizmusnak azokban az alkotásaiban, amelyeket az utóbbi években hoztak létre hazánkban. Ezekben az alkotások­ban egyre gyakrabban és — ami a leg­fontosabb — egyre mélyebben tükrö­ződik az az alapvető, az a lényegi, ami az ország életét betölti, ami a szovjet emberek egyéni sorsának részévé vált. Itt van pédául az, amit korábban kis­sé szárazon „termelési témának“ ne­veztek. Napjainkban ez a téma meglel­te a valódi művészi formát. Az irodal­mi, vagy színpadi hősökkel együtt. Iz­gulunk, szurkolunk az acélöntők vagy a textilgyári igazgatók, vagy a párt­munkás sikeréért. És még az olyan lát­szólag egyedi eset is, mint egy építő­brigád prémiuma széles körű társadalmi visszhangot, heves vitákat kelt. A művészi alkotás egy másik fontos témaköre, amelynek az utóbbi években igaz, mély benyomást keltő műveket szenteltek: a szovjet nép hőstettei a Nagy Honvédő Háborúban. A regények, novellák, filmek, színdarabok hőseivel együtt a háború résztvevői mintha új­ból végigmenetelnének a frontutak égó haván, újból és újból hajtva élő és ha­lott bajtársaik szellemének ereje előtt. A fiatal nemzedék pedig a művészet csodái révén válik részesévé apái és nővérei hőstetteinek, akik a haza sza­badságáért adva életüket, csendes haj­nalokon lettek halhatatlanok. Ilyen a valódi művészet: a múlt újjáteremtésé- vel kineveli a szovjet hazafit, az inter­nacionalistát. Meg kell említeni még egy témát, amelynek irodalmunk és művészetünk nem csekély erőket szentel. Ez: az er­kölcs, a morál keresésének témája. Itt is előfordulnak meddő próbálkozások, de mégis több az eredmény. íróinknak, tnűvészeinknek érdemük az, hogv a leg­kiválóbb emberi tulajdonságokat igye­keznek megerősíteni — elvhűséget, be­csületességet érzelmeinek mélységét —, és ebbéli törekvésükben kommunista erkölcsösségű megingathatatlan elvei­ből indulnak ki. Művészeink, íróink, költőink számára ihletforrásul szolgál az olyan fontos és nemes téma is, mint a békéért, a né­pek felszabadításáért folytatott harc, a dolgozók internacionalista szolidaritása ebben a küzdelemben. Az alkotó értelmiség körében növe­kedett az egymás alkotásai és a saját tevékenységük iránti igényesség. Tár­gyilagos, nem részrehajló értékelést kapna a szürke, tehetségtelen, s külö­nösen az ideológiai tévedéseket tartal­mazó irodalmi és színpadi művek. Mind­ebben jelentős érdeme van az alkotó szövetségeknek, pártszervezeteiknek. Csak üdvözölni lehet, hogy színhá­zaink, irodalmi művészeti folyóirataink egyre szélesebb körben vállalnak véd­nökséget üzemek, termelőszövetkezetek és az olyan építkezések fölött, mint a BAM és a Kamaz. Tapasztalt mesterek vezetik az amatőr művészegyütteseket, az irodalmi köröket, a népszínházakat. Ennek az élettelid folyamatnak során egyrészt a művészet, az élet ismereté­vel gazdagszik, másfelől pedig a dol­gozók sokmilliós tömegei kapcsolódnak a kultúra értékeihez. Az irodalom és a művészet kérdé­seinek pártos kezelésmódja egyesíti magában az alkotó értelmiségi iránti tapintatos magatartást, az alkotói út­kereséséhez nyújtott támogatást és az elvszerűséget. Bármely alkotás társa­dalmi jelentőségének értékelésében a fő szempont természetesen továbbra is az illető alkotás eszmei irányzata ma­rad. így, lenini módon jár el a KB és járnak el a pártszervek, a nagy munkát végezve az ideológiai tevékenységnek ezen a területén. És ha időnként mégis előfordul, hogy egyes pártmunkások leegyszerűsítik ezt a tevékenységet, adminisztratív módszerekkel próbálják megoldani a művészi alkotást, a for­mák sokrétűségét és a stílusok egyé­niességét érintő kérdéseket, a párt nem húny szemet az ilyen esetek felett, korrigálja a helyzetet. Mélységes elismerést érdemelnek a szovjet írók, festők, zeneszerzők, a színház, a film, a televízió dolgozói, mindazok, akiknek a tehetsége és szakmai tudása népet, a kommunizmus ügyét szolgálja, ürülünk annak, hogy egyre magabiztosabban lép be az élet­be alkotó értelmiségünk fiatal nemze­déke: Igazi tehetség nem ritkán buk­kan fel. Az irodalom, vagy a képzőmű­vészet tehetséges alkotásai a nép va­gyonát gyarapítják. Jól tudjuk, hogy a művészi szó, a színek játéka, a kő ki­fejezőképessége, a hangok harmóniája megihleti a kortársakat és tovább adja az utódoknak a szív és a lélek emlé­keit nemzedékünkről, korunkról, annak megpróbáltatásairól és vívmányairól. Azt kívánjuk tehát művészeinknek, — párttagoknak, pártonkíviilieknek egy­aránt, hogy hozzanak létre történel­münkhöz, nagy jelenünkhöz és jövőnk- höz, pártunkhoz és népünkhöz, nagy hazánkhoz méltó új alkotásokat. Az állami és a társadalmi szervezeteik pártiráin\'ításáinifik inéháíny kérdése Elvtársak! A kommunista építés so­rán végzett egész munkánk fő irány­vonalát a szovjet társadalom politikai rendszerének sokoldalú fejlesztése je­lenti. A szocialista államiság tökélete­sítéséről, a szocialista demokrácia to­vábbi fejlesztéséről, az állami és a tár­sadalmi élet jogalapjának megszilárdí­tásáról, a társadalmi szervezetek tevé­kenységének aktivizálásáról van szó. Ebben a munkában a párt, és Köz­ponti Bizottsága abból indult és indul ki, hogy országunkban felépült a fej­lett szocialista társadalom, amely fo­kozatosan kommunista társadalommá alakul át: abból indult és indul ki, hogy államunk össznépi állam, amely kife­jezi az egész nép érdekeit és akaratát. Abból indultunk és indulunk ki, hogy nálunk új történelmi közösség alakult ki: a szovjet nép. Ennek a közösség­nek alapját a munkásosztály, a paraszt­ság és az értelmiség megbonthatatlan szövetsége jelenti a munkásosztály ve­zető szerepe mellett, továbbá, az or­(Folytatás a 11. oldalon) Sül: 1976. II. 2í IC

Next

/
Oldalképek
Tartalom