Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-08 / 6. szám, csütörtök
A hatékonyabb tenneles érdekében KIMERÍTHETETLEN FORRÁS AZ ÚJÍTÓK ÉS A FELTALÄLÖK CÉLTUDATOS MŰNK A JA 1976. I. 8. A munkatermelékenység növelésére a társadalmi termelés Irányítási színvonalának emelése mellett bizonyára a tudományos és műszaki kutatás eredményeinek gyors ütemű érvényesítése van a legnagyobb hatással. Társadalmunk kellően értékeli e progresszív tényező szerepét, amit az is bizonyít, hogy évente több milliárd kornát költünk a tudomány és a technika fejlesztésére, ami a felhasznált nemzeti jövedelem 3—4 százalékának felel meg. Ilyen arányú hozzájárulással nem sok iparilag fejlett állam dicsekedhet. A kutatási célokra fordított eszközök mennyisége azonban önmagában még nem elégséges ahhoz, hogy a tudományosműszaki fejlődés hatékonyabban érvényesüljön a népgazdaság minőségi és mennyiségi fejlődésében. Nagy jelentősége van még a tudományos-kutatási munkák célszerűbb tervezésének és fokozottabb koncentrálásának is. Tartalékok a tudományos-műszaki fejlesztés hatékonyságának növelésében A tudományos-műszaki fejlesztés eredményességét értékelve nem elég csupán az új termékek műszaki paramétereiből kiindulni, hanem a gazdasági szempontokat is figyelembe kell venni, főleg gyártási folyamat élőmunka-szükségletét, energia- és anyagigényes- ségét, s azt a gazdasági ha* szont, amit az új termék a termelőnek és a felhasználónak nyújt. A gyakorlatban ugyanis elég gyakran találkozunk azzal, hogy egymástól eléggé elkülönülve érvényesül a műszaki és a gazdasági hozzáállás. A műszaki dolgozók nem értékelik Az ipari szintű termelés irányában Kevesebb üzem — nagyobb terület A CSKP KB 1972 áprilisi határozatainak alapján a mező- gazdasági termelésben jelentős szervezési változásokra került sor, különösen a termelés összpontosítását és szakosítását illetően. Változások történtek a Košice-vidéki járás mezőgazdaságában is. Míg például az 5. ötéves tervidőszak kezdetén a járás területén 87 efsz működött 700 hektáros átlagterületlel, addig most csupán 23 efsz van a járásban 2750 hektáros átlagterülettel. A három állami gazdaság és a nagyhizlalda szervezésében nem történték ilyen változások. Elkészült a járás mezőgazda- sági üzemeinek távlati fejlesz- tési terve. Papírra vetették azokat az elképzeléseket, amelyek a termelés további koncentrálására és szakosítására vonatkoznak. E célból a járás területén négy kooperációs tanács alakult, amelyek keresik az utakat az állami terv feladatainak eredményes teljesítéséhez, a vállalatok közötti munkamegosztás és a kooperáf ió elmélyítéséhez. Közös intézményeket is létesítenek, agrokémiai és mezőgazdasági építővállalatokat, s közös üzemeket tojás, baromfihús, sertéshús és egyéb termékek termelésére. A területi átszervezés keretében már korábban is kialakultak nagyobb szövetkezetek, például Bidovcén (Magyarbődön], Budulovon (Bodolőn), Bu- zicán (Buzitán), Nová Bodván (Üjbodván) és más községekben. Az első efsz-ek alapítása óta eltelt több mint negyedszázad alatt tehát elértük, hogy nagy területű, a gépesítést hatékonyan kihasználó vállalatok alakulhattak ki, ami lehetővé teszi a mezőgazdaság és az ipar közötti különbségek fokozatos felszámolását, a fiatalság számára is vonzó munkakörülmények és kereseti lehetőségek kialakítását. ivAn Sándor eléggé az adott probléma gazdasági oldalait, a közgazdászok viszont nem veszik kellő mértékben figyelembe a tudományos-műszaki fejlesztés döntő jelentőségét az intenzív gazdaságfejlesztésben. Ezt a helyzetet a mindennapi gyakorlati munkában gyorsan és határozottan meg kell .szüntetni, s szükséges, hogy ebben az irányban a vállalatok és üzemek vezetői mellett a szak- szervezeti szervek is kezdemé- nyezőek legyenek, hiszen a tudományos-műszaki fejlesztés érvényesítéséről való gondoskodás a jelen és a jövő egyik legsürgősebb feladata. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sokkal gondosabban kell megválogatni a kutatási tervekben szereplő feladatokat, mert utólagosan, menet közben megszüntetett feladatok száma még mindig aránytalanul nagy. Az ilyen gyakorlat nem a legjobb bizonyítványt nyújtja a szerzők felelős munkájáról. A másik oldalon viszont azzal sem lehetünk elégedettek, hogy a vállalatok és a termelési- gazdasági egységek műsztaki- fejlesztési terveinek teljesítését általában csak utólagosan értékelik. Következetesen javítani kell tehát az opponentúra színvonalát már a kutatási feladatok megfogalmazása idején. A kutatási és fejlesztési munkák eredményeinek elemzése egyes szlovákiai kohászati és nehézgépipari vállalatokban az elmúlt évben azt bizonyította, hogy többnyire hiíinyosan figyelik és értékelik a tudományos- műszaki fejlesztés gazdasági eredményeit, s azok hatását a termelő szervezetek gazdasági eredményeire. További érdekes adat az is, hogy a megoldott kutatási feladatok lénylegesen elért gazdasági hatása csupán 67—70 százaléka volt a feltételezettnek. A szlovákiai kutatás sikerei Hazánkban és világszerte is állandóan növekszik az érdeklődés a hűtőszekrények és a grillezők iránt, s egyre jobban előtérbe kerülnek ezeknél a termékeknél a minőségi követelmények. Az igényeknek megfelelően a piesťanyi Közszükségleti Gépipari Kutatóintézetben kifejlesztették az ALIR-X rostélyok gyártására szolgáló automata gépsort. Ezeket a rostélyokat a korszerű hűtő- szekrények és grillezők gyártásánál használják. A gépsort a Zlaté Moravce-i Calex vállalatban már üzembe is helyezték. A gyártott rostélyok méretei 330x400 és 400x560 milli^péter között váltakoznak. A gépsor a drótok adagolásán kívül teljesen automatizált, amivel 16 munkaerőt takarítottak meg, s a munkatermelékenységet 120 százalékkal növelték. Az is figyelemre méltó, hogy a gép rendkívül gyorsan, 1,7 év alatt megtérül. Fejlesztési eredmények a topoľčanyi Elektrokarbon vállalatban A tudományos-műszaki fejlesztés eredményeinek gyakorlati alkalmazásában jó eredményeket értek el a topoľčanyi Elektrokarbon vállalat dolgozói is, amely az elektrotechnikai szén kizárólagos gyártója Csehszlovákiában. Jozef Škroko mérnök, fejlesztési dolgozó, valamint Michal Gunlš technikus teljesítették kötelezettségvállalásukat, amely fejenként legalább százezer koronás érték megtakarítására szólt a kétderekú anődok gyártásának tökéletesítésével. Ezeket az anódokat a novákyi Wilhelm Pieck Vegyi Művek számára készítik. Megoldották az elektromos vezeték stabil kapcsolását az anód szénanyagához, amivel a vállalat és az egész társadalom számára 233 ezer koronát takarítottak meg. A ko rábbi eljáráshoz nehezen beszerezhető anyagra volt szűk ség, amit kapitalista államokból hoztuk be. Nem kevésbé érdekes az említett Jozef Škroko és Michal Guniš egy további újítási javaslata sem, amit a Wilhelm Pieck Vegyi Művek dolgozóival, Si- gotský és Janečková mérnökökkel közösen fejlesztettek ki. Ez egy technológiai eljárás, amely lehetővé teszi a fémes vezeték kapcsolását az anód szénanyagához. Az 1975 ben elvégzett sikeres kísérletek alapján a 6. ötéves terv első évében el kezdik az újítási javaslat gyakorlati kihasználását. Az anyag megtakarítással (cin, paraffin és földgáz) anódonként 41 koronát, továbbá 5 korona munkabért takarítanak meg. Ez évente az Elektrokarbon vállalatnak 460 ezer koronát jelent. A vállalat emellett munkaerőt is megtakarít, hiszen az új eljáráshoz három helyen mindössze egy dolgozóra lesz szükség. Mindez azt bizonyítja, hogy néha első pillanatra csekély jelentőségű dolgok is nagy anyagi hasznot jelentenek. Nem csoda tehát, hogy az utóbbi újítási javaslat s ma mar szabadalom iránt a Csehszlovák •Szabadalom- és Találmányügyi Hivatalon kívül a kapitalista államok egyes vállalatai is érdeklődtek. VINCENT BALÄŽ A lehetőségek következetes kihasználásával KONKRÉT EREDMÉNYEK AZ ÉSSZERŰ TAKARMÁNYGAZDÁLKODÁSBAN Mezőgazdasági üzemeinkben a folyó év egyik lényeges feladata az erőtakarmányok lehelő leggazdaságosabb hasznosítása. A feladatot a CSKP KB, majd az SZLKP KB, legutóbbi októberi ülésén elfogadott határozat tartalmazza, amelynek értelmében az állami gazdaságokban és az egységes földművesszövetkezetekben már megtették a szükséges intézkedéseket. A felelősségteljes hozzáállás és a következetes munka a legtöbb helyen máris konkrét pozitívumokkal értékelhető. Amíg például a Dun. Streda-i (duna szerdahelyi) járásban 1974-ben a sertéseknél 1 kg-os súlygyarapodáshoz 4,16 kg, egy liter tej kitermeléséhez pedig 37,6 dkg erőtakarmányt használtak fel, addig 1975-ben megközelítően 3,83 kg-ot, illetve 35,8 dekagrammot. Csökkent az 1 kg marhahús kitermeléséhez szükséges erőtakarmány-mennyiség is, ami 2,37 kg körül alakul. — A folyó évben — mondta Góra István mérnök, a jmi takarmányozásért felelős zootech- nikusa — a tavalyi erőtakar- mányszükségletet tovább csők kentjük. Egységenként a marhahúsnál 2,10, a sertéshúsnál 3,85 kg ra, a tejnél pedig 29 dkg ra. A feladat nagyságának és komolyságának teljes érzékeltetéséhez még el kell mondani, hogy az előbb említett erőtakar- mánymennyiség bizonyos részét a különböző szárított termékek leszik ki. Például a marhahúsnál csak 1,40, a sertés húsnál 3,80 kg, vagy a tejnél 26 deka a takarmánykeverék. Személyhez kötik a felelősségeit A takarmányfelelős által említett adatok komolyak, elérésük az év elejétől szigorú és következetes fegyelmet kíván a takarmányozásban. Érthető tehát. hogy a végső sikert a jmi felelős szakemberei nem bízzák a véletlenre. A központi pártszervek, valamint a kerületi és járási pártbizottság idevonatkozó határozatainak szellemében sokoldalú és minden térre kiterjedő takarékossági intézkedéseket dolgoztak ki. Ezek egyik része a tömegtakarmányok termesztésevei kapcsolatos, ami szintén törvényszerű, hiszen a megfelelő mennyiségű és főleg jó minőségű tömegtakarmány az erőtakarmányokkal történő takarékoskodás egyik lényeges előfeltétele. — Légion losabb intézkedéseink egyike — hangsúlyozta Góra mérnök — a következe tesebb ellenőrzés. Havonta ellenőrizzük a takarmáiiyfogyasz tást, mégpedig nemcsak az erő- takarmányokét, hanem az elmúlt év decemberétől a tömegtakarmányok fogyasztását is. Amelyik üzemünkben indokolatlanul nagy fogyasztást tapasztalunk, ott bizottsági ellenőrzést végzünk. Elérjük, hogy tömegtakarmányokból valamennyi üzemünk önellátó legyen. Ennek érdekében intézkedéseket hoztunk a termesztési területek kijelölését illetően, igyekszünk a lehető legjobb vetőmagot biztosítani, és ahol lehet, ott az öntözés hasznosítását a tömegtakarmányoknál is megköveteljük. Legjelentősebb intézkedésünk egy központilag kidolgozott értékrendszer. Ennek alapján a tömegtakarmányokat az agronómus bizottság előtt adja át a zootechnikusnak. A tömegtakarmány minőségét, raktároMagda Pabianková és Jirina Fialová, a Romo Fülnek vállalat dolgozói a villanymotorokat szerelik az NDK számára készített kombinált mosógépekbe. (A ČSTK felvétele) zási feltételeit s az egyéb körülményeket jegyzőkönyvben rögzítik és így az egyéni felelősség kerül előtérbe. A későbbiek során a rossz tömegtakarmányról nem állítható az, hogy jó volt, de a jóról sem, hogy kicsi volt az értéke. Számítógép állítja össze az „étlapot" A járásban az 1974—75-ös évben az erőtakarmányszükségletet 93 százalékra biztosították, az 1975/76-os évben pedig már 102 százalékra. Ebben többek között közrejátszott a szarvas- marháknál — a teheneket kivéve, — a tervezett takarmány- szükséglet 30 százalékos csökkentése. A 102 százalék azonban globális érték, vannak mezőgazdasági üzemek, amelyek erőtakarmányszükségletüket így sem tudják fedezni. A takarékossági intézkedések az ilyen mezőgazdasági üzemek növény- termesztésének és állattenyésztésének összhangba hozására is vonatkoznak. A járásban nagy eredményt várnak a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola illetékes tanszékével történő együttműködéstől is. A Trhové Mýto-1 (vásárúti) szövetkezethez hasonlóan további 9 olyan üzemben elvégezhetik a tömegtakarmányok elemzését, ahol 500 tehénnél több van. A tömegtakarmányok keményítő-, fehérje- és ásványanyag-tartalma alapján számítógépekkel határozzák meg az optimális erőtakarmányszükségletet, és összetételt, ífflr nem történik meg, hogy az állatok feleslegesen olyan erőta- karmány-mennyiséget kapnak, amit már nem tudnak hasznosítani. A következetesebb ellenőrzés, az erőtakarmányok megfelelő raktározása mellett ettől az intézkedéstől várják a legnagyobb eredményt. Általánosítják a jó tapasztalatokat Mivel a járásban az erőtakarmányok egy részét száraz anyaggal pótolják, a folyó évben a szárítókra is fokozott feladat vár. A tavalyi 2100 vagonnal szemben 1976-ban összesen 3000 vagon szárított terméket kell készíteni. — Szárító és az azt kiszolgáló gépi kapacitásunk a megnövekedett feladat teljesítésére is elégséges, e téren nincs probléma — hangsúlyozta befejezésül a takarmányfelelős. — Sajnos, nem mondható el ugyanez a minőségről. Az egyes mező- gazdasági üzemekben előállított zöldliszt indokolatlanul eltérő értékű, ami a jövőben megengedhetetlen. Jó felkészüléssel, az emberek előkészítésével, valamint a legjobbak tapasztalatainak általánosításával e negatív jelenséget is igyekszünk megszüntetni. A jó tapasztalatok hasznosítása törvényszerű, hiszen 1976-ban például 540 vagon zöldlisztet kukoricaszárból, illetve silóból, 280 vagont pedig répaszeletből és répakarajból készítünk. Az olyan próbálkozások általánosítására gondolok, amelyek e feladatok teljesítését segítik elő. A nádszegi szövetkezetben például silógödörbe szalmabálákat raktak és erre szórták a répaszeletet, a leszivárgott nedvet pedig kiszivattyúzták. Ezzel már félig száraz répaszelethez jutottak. A lúcsi szövetkezet a répakarajt szárította, az ebből nyert liszthez melaszt kevert, így az állatok valóságos csemegéhez jutottak. Újdonságnak számít a takarmánypogácsák készítése is. Az ekecsi és a tejfalusi szövetkezetek után az idén a csilizközick is megkezdik a szárított takarmányok préselését. Ez tehát azt jelenti, hogy a járásban már a harmadik pogácsázóvonal is elkészült, s így 1976-ban 500 vagon takarmánypogácsát készíthetünk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen az úton is következetesen kell tovább haladnunk. EGRI FERENC
