Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-08 / 6. szám, csütörtök
Karácsony és szilvesztera rálMai1 Ajándékok — hullámzó színvonalán Kellemes, de nem kis goiul évről évre a karácsonyi ajun dékok kiválasztása: mivel lep ifik meg szeretteinket, minek örülnének leginkább^ Törjük i fejünket, murfondirozunk. az tán végül is választunk és aján dékozunk, majd várjuk a ha fást, köszönömmel, mosollyal Nem is marad el egyik sern. legyon bármi, bá Tiilyen az ajándék. Nehezebb helyzetben van a rádió: sokféle igényt, ízlést kell kielégítenie, ráadásul ajándékait nem készen vá sárolja, két nappal az ünnepek előtt, hanem hosszú heteken keresztül, készíti, szerkeszti, állítja össze - talán nagyobb gonddal, igyekezettel, mint máskor, persze, lehetőségei sze mit. Ez utóbbit feltétlenül fi gyelembe kell vennie a recenzensnek, ha nemcsak — bár mennyire is illetlen — az ajándékot lát i d ú műsorokban. Nos, nézzük, mit találtunk a Cseh xz vák Rádió magyar adása- nak fenyőfája alatt, mit kap tunk ünneplő otthonainkba ? December 24 én hallottuk a Békesség igézetében című ver sés zenés összeállítást. A szók ványos formában és szokvá nyos módon — vers, zene, vers, zene — készített műsor egyfajta szenvelgő monotóniával folydogált, részben a versmondók színtelen, álpatetikus előadásmódja mia.t. Hozzuk ide mindjárt a karácsony második napján sugárzott Békesség a földön című másik irodalmi összeállításról készült jegy/e tünket. Ez a műsor az előbbinél jobban sikerült, tartalmasabb, dinamikusabb, változatosabb volt. \ Thália Színpad tagjai, nagyon helyesen, nem az ünnep atmoszférájához igazították versmondásukat, ha nem a vershez — így teremtve igazi karácsonyi he. «latot Ozsvald Árpád és Duba Gyula meleg, családias hangvételű jegyzete figyelmet követelt Véleményünk szerint nem ír lőtt volna megszólaltatni egyket fiatal művészt, csak nyert volna a műsor. A beharangozás alapján, — hogy tudniillik „olyan fiataloké a mikrofon, akiknél az ün nepek valamilyen oknál fogva többet jelentenek, mint mások na k“ — többet, Izgalmasabbat vártunk a Fiatalok a mikrofon előtt című zenés riportösszeál lítástól. A máskor lendületes műsor 'ízúttal tempótlan, hal vány riportokból, hosszúra nyújtott zenei betétekből állott össze. Csak az Angyal Piros kával készített beszélgetés volt valamivel üdébb, lévén a riport alany érdekesebb, „súlyosabb“ személyiség. Persze, ha kisik lik egy egy ilyen jellegű mű sor, nem a riportalany az oka A karácsony gyermekünnep is, sőtl Véleményünk szerint elég kevés ajándékot kaptak i rádiótól, de amit kaptak, azt bizonyára örömmel fogadták. Ismerős motívumok alapján tündérek kincseiről írt bájos, kár, hogy csonka végű mese játékot Vedermayer István. A kifogástalanul rendezett műsor színvonalát emelte a színészek gondosan árnyalt, szép beszé de Elhagyott, árva gyermekek életének, a gyermekotthonok sajátos légkörének megidézése hagyományosan vonzó téma a szerkesztő és a hallgató szá mára egyaránt. Szinte nem mű Ük 3l karácsony, hogy a sajtó, a rádió, a televízió ne ernle keztetne sokszáz gyermek szó uiorú sorsára. És ez így van jól, még inkább, ha olyan kitti nőre sikerül az emlékeztetés, mint a karácsony első napján sugárzott Mikrofonközeiben cí mű összeállításban. A riporter dicséretére válik, —• mert nem könnyű feladat — . hogy a gyér mekek őszinte megközelítéséhez, egyszerű eszközökkel, ha mar megtalálta a hangot. Javára vált az Emlékek szar nyári című zenés sportösszeálKét óra — jó hangulatban Kevés rádióműsort várnak olyan sokan és annyira felfa k< -ott várakozással, mint a szilveszterit. S mindjárt hozzá tehetjük azt is, elég ritkán vív ki n szilveszteri műsor általános elégedettséget, tetszést, holott látszatra a közönség igénye nem is riac y: „csupán“ nevetni, szórakozni akar az óév utolsó óráiban. S bizony ezt az igényt nem könnyű kielégíteni, hiszen különbözőek az ízlések éa a vélemények a jó szórako zást illetően. A Csehszlovák Rádió magyar adásának sz’1- veszteri műsora a fentebb említett általánosnak mondható problémákon kívül évről évre még egy komoly akadállyal is szembe kerül: az adásidő miatt a műsor a kora délutáni órák ban hangzik el, amikor a hallgatók döntő többsége még ja vában készülődik az óesztendő búcsúztatására, tehát csak „fél füllel“ hallgatja a műsort. Ezt a tényt a műsor összeállítású nál nyilvánvalóan figyelembe kel1 venni. E problémák figyelembe ve telével elmondhatjuk, hogy a ••ádió magyar adásánaK idui szilveszteri műsora jó volt, kellemes két órát szerzett a hallgatóknak. Még ii ’ Ibb növeli e megállapítás jelentőségét az a tény, hogy egy kivétellel hazai szerzők és hazai előadók, színművészek közreműködésével készült a műsor. Ez nyil ván a korábbi évekhez képest jóval több munkába került fa kál Istvánnak, a műsor összeállítójának és Klimits Lajos rendezőnek, de — mint az eredmény is mutatja — megérte, hiszen kivétel nélkül minden egyes jelenet, magán- szám rólunk, a mi életünkről szólt, s így a peredi és a nagy- födémesi közönség, valamint a rádióhallgató valóban jól szórakozhatott. A műsorban közreműködő Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes zenekara, táncosai és szólóénekesei, valamint a Revival Jazz Band tagjai is kellemes perceket szereztek. jelentős részt vállaltak •a Jó hangulat megteremtésében és — megtartásában Klimits bajos rendező érdeme, hogy pergő, változatos műsort hallhattunk Nem csökkenti az összeállítók és a közreműködők érdemeit, ha néhány problémáról is szó lünk a műsor kapcsán. Véleményünk szerint a vidaiu jele netek. tréfák magánszámok színvonala egészben véve nem érték el a zenei részek nívóját Kivételt csupán Siposs jenö: Csak munkaidőben és Fülöp Imre: Mese a bécsi szeletről című jelenete, valamint Csákányi László két magánszáma képez: ezek valóban színvonalas, humorral megfelelően fű szerezett műsorszámok voltak Ez a néhány sikerült jelenet is azt igazolja, hogy a rádió nak érdemes többet, rendszere sebben foglalkozni hazai magyar szerzőkkel, humoristákkal. Ez elsősorban annyit jelent, hogy az eddiginél gyakrabban szóhoz jutatnának leginkább nyilvános esztrádműsor kereté ben Falvainkban egyre szapo rodó új művelődési otthonok szinte kínálják magukat erre a célra is. S a közönség — miként most Pereden és Nagyfö démesen is tapasztaltuk — igényli a színvonalas szórakoztató műsorokat. Mindezt azért írjuk le, mert a szerzőnek a rá diós humoros „nyelvet“ is meg kell tanulni, s ezt csak műsorok során lehet. A rádió szerintünk helyes utat választott, amikor a műsort hazai magyar szerzők írásaira építette. Most ezen az úton kell tovább haladni a most megismert és más szerzők fejlődése érdekében. A műsorral kapcsolatban nyilván más vélemények is elhangzanak. Egyesek a zenét so- kallhatják, mások viszont több népi muzsikát, illetve táncze- nét óhajtottak. Nyílván akadtak olyanok is, akik több tréfát, vidám jelenetet vártak. Egyben azonban úgy vélem, mindany- nyian megegyeznek- kellemes két órát töltöttek a rádió mellett. S ez pedig egyértelműen a rádió szilveszteri műsorát dicséri. SZILVASSY |ŰZS£b Utasnak, hogy kilogott az ünnepi műsorok egy részere iel lemző túl ahitatos hangulatból Beszélgetések, visszaemlékezések hangzottak el, sportolókkal, sikerekről, győzelmek ről, még a ligások—újságírók ajnácskői mérkőzéséből is kap tunk néhány perces ízelítőt. Hasznos ötletnek tartjuk, hogy az egyes témakörökhöz kérdéseket tűztek, a hallgatók felé, akik három helyes válasszal könyvet nyerhetnek. Apróbb hibái ellenére, bizonyára nem csak a sportrajongók lelték örömüket ebben a műsorban. Sajnos, annál kevesebb örö műnk telt az Ot a zenéhez ci inü riportösszeállításban, amely a fiatalok zenei oktatásáról ki vánt közvetíteni. A hullámzó színvonalú műsor helyenként darabjaira, pontosabban szavak ra hullott szét. Főleg a fiatal riportalanyok s>»mi lényege set nem mondtak, és az egyébként rutinos, jóképességű szer kesztő-riporter szájából ezúttal nem győztük számolni a hé zugtöltő igeneket. Beszédmodora, elharapott, lenyelt szavai, a magyar hangsúlyozásnak és hanglejtésnek ellentmondó, zaklatott stílusa elmosta az utat — a műsorhoz. Szívesen hallgattuk a rádió színpad fókái —Kopányi: A kő szívű eniber fiai című bemutatóját, Klimits Lajos rendezésében, a Magyar Területi Színház művészeinek közreműködésével. A rádió fenyőfája alatt talán ez volt a legtisztább legegy ségesebb darab. Az ismerős, sok szálon futó történetet szinte észrevétlen vágásokkal, érzé kény rendezéssel sikerült egy kerek órába tömöríteni, és visz szaudm a regény, a kor hangú latát. Reméljük, színészeink to vábbra is megőrzik remek for májukat, a rádió színpadán is. Tisztán, hibátlanul, szép ma gyarsággal beszéltek, játszottak a mondatokkal. Az ünnep második napján a már említett Békesség a földön című irodalmi összeállításon kívül ugyancsak izgalommal vár tűk az Ifjú Szívek Dal- és Táncegyüttessel készített zenés riportműsort. Meglepett, hogy éppen azokkal nem sikerült erős, feszes szerkezetű, élveze tes összeállítást készíteni, akik dallal, tánccal, zenével, ritmus sál élnek, dolgoznak; vagyis akik eleve kínálták a sokszí nű, gazdag anyagot. Csak csordogált a műsor, pedig az egyik legszebb ajándékcsomag lehe lett volna — az ünnepi sorozat végén írásunk elején említettük a rádió lehetőségeit. Véleményünk szerint csak részben használta ki, hagyományos ke retekben, szokványsémák sze rint, ötletszegényen. Az arány talanul adagolt, sok zene gyak ran funkcióját vesztette; segi tett ugyan kitölteni a műsor időt, de a műsorok szerkezetét föllazította. Az elmúlt esztendő jó néhány sikeres műsorára emlékezve, ezekre az emlékek re, élményekre alapozva je gyezzük meg végezetül, egy ki csivel többet vártunk, színesebb, Ötletesebb, finomabban megmunkált „ajándékokat“. BODNÁR GYULA Náluk már szokás A szlovák nyelvoktatásról — a gyakorlatban Alapiskola. A plešiveci f pel sőci) alapiskola. Először természetesen az igazgatót keresem, mert már előzetesen tájékozód tam, s tudom, hogy nincs köny nyű dolga. Tizennyolc községből járnak be ide a tanulók, létszámuk: 844 Úgynevezett közös igazgatőSágú iskola: 16 osztály szlovák, 17 osztály magyar tannyelvű, s 53 pedagógus fog lalkozik a tanulókkal. Orosz András igazgató szabadkozik, amikor az arányokat emlegetve említem az irányítás munkájának nehézségeit: — Nein vagyok egyedül, két helyettesem is van, akárcsak valamilyen kombinát igazgatójának. Nélkü lük nem is tudom, mihez kezdenék. A magyar tagozat igazgatóhelyettese Máté László, a Sajóvölgyi Énekkar karnagya. Bizonyára többen is követik példáját a tantestület tagjai közül és ki ki érdeklődésének megfelelően, hozzá hasonló lelkesedés sei kiveszi részét az iskolán ki viili, társadalmi munkából. Érdekes és talán még hálás téma is volna erről írni. Csakhogy engem most a kevésbé látványos pedagógusi munka érdekel: a szlovák nyelv tanítása. Nem azért, mert „divatos“ té ma, hanem, mert gyakran felvetődik a kérdés: Ha szlovák nyelv oktatásáról van szó, ak kor az egyszerű nyelvoktatási probléma, vagy valami más? Amikor Dolinszky Margit szlovák szakos tanítónővel beszélgetek, először leegyszerűsí tem a kérdést: Hogyan tanítják a szlovák nyelvet? Persze, általános tájékoztatást kapok A járási tantárgyi bizottság vezetője Papp Lajosné, a jablonovi (szádalmásij alapiskola tanító nője, saját iskolájában is szervezett ilyen tantárgyi bizottságot, vezetője: Gebe Mária, aki már tíz éve tanítja ezt a tantárgyat. A bizottság másik tagja, Fazekas Árpádné, a múltkor bemutató tanítást tartott. Egyébként pedig nagyon sokat segít a nyelvoktatás terén a PRIATEĽ folyóirat, jók a mun kafüzetek, viszont több konver- zációs könyvre lenne szükség. A nyelvoktatáshoz magnetofont, mágneses táblát is használnak. Nos, ez nagyon is általános tájékoztatás. Másként próbálom megközelíteni a kérdést, meg kérdezem tehát: Van-e iskolájukban olyan eset, hogy egyik, vagy másik tanuló bizonyos idő elteltével, egy tanév, vagy félév múltával jobb osztályzatot kapott, mint régebben? fis most válaszként következnek a ne vek: Tér pák Júlia, Jónás Tamás, Ruszó László, Polyak Ibolya, Veszelovszky Éva. Még több neve; is sorolna, de félbe szakad a felsorolás, mert az egyik név hez visszatérve megemlíti: Ez a fiúcska cigány, de bizony mondom . .. Értjük: olyen igyekvő, olyan szorgalmas, mint bármelyik másik, illetve nem mindenki olyan igyekvő, olyan szorgalmas. mint ő. Nem szeretnék azonban eltérni a problémától, ezért inkább a segédeszközök ről kezdeményezek beszélge tést: Saját készítésű segédesz közöket is szokott használni? Miért? Mikor? Elmondja, hogy megfigyelése szerint nehéz a birtokos mel léknevek alkalmazására ráve zetni a tanulókat. Ezért készí tett egy rajzot: A pionírok dől goznak. A lányok viszsik a káposztát. A fiúk tisztítják a répát. Felírt néhány mondatat a rajz mellé. Kihagyta a birotokos mellékneveket, hogy a tanulók maguk egészítsék ki a mondatot. Tapasztalata: Bevált ez a módszer, mert lehetőséget ad a tanulónak az önálló gondolkodásra és az Önálló tevékenység re, de egyébként is az a véleményem . .. Erre az „egyébként is“ jel le gíí véleményre vártam, tehát bíztatom: Kérem, mondja megl Nem kertel: Úgy kell tanítani a szlovák nyelvet, hogy a szak szerű oktatás mellett ösztönzést kapjon a gyermek, és teret az öntevékeny tanulaslioz, inkább dicséretet, mint szidást. Közbevetek egy kérdést, egy úgynevezett ellenőrző kérdést: Hányán buktak meg szlovák nyelvből? Válasz: Csak egy. És bíztatom: Tessék, csak folytassa, ott hagytuk félbe, hogy öntevékenyek legyenek a tanulók ... Kissé megzavarta a közbevetett kérdés, ezért megmarad az öntevékenység problémájá nál: Ehhez persze lehetőséget is kell biztosítani, nálunk történetesen úgy szokás, hogy a pionírgyűléseket a szlovák tanulókkal közösen tartják, hä is jó. Helyeselek, de azon nyomban más síkon próbálom a kérdést tisztázni: Csakhogy, nem min den tanuló rendelkezik azonos képességekkel, nem mindenkinek egyforma a nyelvtanulási készsége, ráadásul ebben az is kólában olyanok tanulnak, akik előzőleg tizennyolc különféle helyen már bizonyos nyelvismeretre szert tettek, néhányan talán az átlagosnál gyengéb bek . . Velük mi a helyzet? Erre így válaszol: Nálunk már úgy szokás... És elmondja, hogy a problémát bizonyos mértekig megoldja a csoportos tanítás. Példának említi a hetedikeseket. akiknél már apró jele sincs annak, hogy előzőleg más és más iskolában tanulták a szlovák nyelvet. És hangoztatja: Nálunk már úgy szokás, hogy a gyengébb tanulókkal külön is foglalkozunk, mert a szlovák nyelv tanítása nem egyszerű nyelvoktatási kérdés, hanem más, valami egészen más. Ismételgetem: Más, valami egészen más . . Mély lélegzetei vesz és kimondja „egyébként is“ jellegű, de felfigyeltető véleményét; Tanítónak lenni a legmagasabb rang, de több felelősig jár vele, több kötelesség Beszélgetésünk valójában itt ért ve«et. Utána már csak megszokott formalitások következtek Azokról felesleges írni. jegyzeteimet, emlékeimet rendezgetve írás közben azonban önkéntelenül is vissza csengett fülembe a szó: Nálunk már úgy szokás. És nyomában megfogalmazódott a vélemény: Nagyon jó szokás — s emcsak eben az iskolában — úgy értelmezni a szlovák nyelv oktatását, hogy az nemcsak egyszerű nyelvoktatási kérdés, nagyon jó szokás a gyengéb tanulókkal külön foglalkozni, s minden tiszteletem azoké, akik ezeket a szokásokat meghonosítják, akik tettekkel ibzonyítják: tanítónak lenni a legmagasabb rang. HAJDÚ ANDRÁS E 1976 I. 8. 6 Az első lépések [Kontár Gyula íelvétele)
