Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-05 / 3. szám, hétfő

A CIA ZSOLDOSOKAT TOBOROZ

ANGOLAI BEVETÉSRE

Washington — A Christian Science Monitor bostoni lap szerint a CIA Vietnamban szolgált amerikai, és a saigoni rendszer összeomlása után az Egyesült Államokba menekült dél-vietnami katonákat toboroz angolai bevetésre.

A CIA szóvivője megtagadta a lap információjának kommentálását, á Fehér Ház szóvivője viszont cáfolta a hírt. A leleplezés láthatóan nagyon kellemetlenül érinti az afrikai országokban éppen diplomáciai manővereket folytató, az angolai szakadároknak támogatást kereső adminisztrációt.

A legutóbbi három hónapban 300 amerikai katona utazott Angolába, ahol a szakadárcso- portok oldalán máris beavatkoztak a harcokba, további 300 pedig „készen áll“ az indulásra. mihelyt a CIA-nak sikerül további pénzügyi támogatást szereznie. Kiderült az is, hogy az Egyesült Államokban pilótákat is toboroznak fedélzeti fegyverekkel ellátott helikopterek vezetésére, s 13 ilyen helikopter Franciaországból már elindult — Dél-Afrikán át — Angolába.

A zsoldosokat az egyesült államokbeli Fort Beningben a CIA felügyelete alatt képezték

és képezik ki — nemcsak fegyverforgatásra, hanem „vallatást technikára" és portugál nyelv- ismeretre is. Az angolai bevetésre kiképzett volt katonák havi 1000—1500 dollár zsoldot és 20 000 dolláros életbiztosítást kapnak, ha „végleges“ afrikai' szerződést írnak alá.

Gerald Ford amerikai elnök egy tv-nyilatkozatában szintén beismerte, hogy az Egyesült Államok pénzügyi támogatást nyújt az FNLA és az UNITA angolai szakadár mozgalmaknak. Nem tagadta, hogy ez a pénzügyi támogatás külföldi zsoldosok toborzására szolgál az említett szakadár mozgalmak számára.

Az eddigi amerikai pénzügyi támogatás mintegy 32 millió dollárt tesz ki, ami főleg fegyverszállításokban és egyéb katonai felszerelésben nyilvánult meg. Csak a CIA mintegy 300 ezer dollár értékű fegyvert vásárolt angolai bevetés céljából.

Egy másik amerikai tv-állo- más szerint Ford elnök kész személyesen is megakadályozni az angolai amerikai intervencióval kapcsolatos kongresz- szusi vizsgáló bizottság jelentésének közzétételét, „nemzetvédelmi okokra“ hivatkozva.

A icirci kormány visszaadta tulajdonosainak az államosított vállalatokat

Brüsszel — A külföldi tőkés vállalatok részben visszakapják Zairében régebben államosított, illetve nemzeti kezelésbe vett tulajdonukat. A kins- hasai kormány új rendelkezése értelmében mindazok a tőkés vállalatok, amelyek 1965 és 1974 között megfelelő beruházásokat hajtottak végre, 40 százalékban visszakerülnek az eredeti tulajdonosok kezébe, 60 százalékot állami tulajdonban tartanak, illetve a kormány zairei állampolgárságú magánszemélyeknek adja át. Visszaszolgáltatják némely kistőké- sek, kereskedők, ültetvényesek tulajdonát is, feltéve, ha

Kommentárunk

azok hosszabb idő óta élnek az országban. Az intézkedés sok száz — főként belga nemzetiségű — kistőkést és 83 — ugyancsak jórészt belga érdekeltségű — nagyvállalatot

érint.

Brüsszeli hivatalos körökben megelégedéssel fogadták az új intézkedést, mert a Belgium és egykori gyarmata közötti feszültséget elsősorban a belga

tulajdon államosítása okozta.

A Le Drapeau Rouge, a Belga KP lapja egyúttal rámutat: a kinshasai rendelkezés lényegében ismét a külföldi tőke ellenőrzése alá helyezi Zaire

nemzetgazdaságát.

A SZOVJET RÁDIÖ tegnap hírekben számolt be Csehszlovákia dolgozó népének első munkanapjáról és a hatodik ötéves terv első évéről. A jelentésben összegezték az 1976-ra szóló feladatokat. A szocialista munkaverseny fejlesztésére a Szovjet Rádió az ostravai bányászok példáját említette, akik a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére 15 élmunkáshetet vállaltak, továbbá a kladnói kohászok kezdeményezését.

FIDEL CASTRO, a Kubai Kommunista Párt első titkára, a kubai forradalmi kormány elnöke Havannában találkozott Georges Marchais elvtárssal, a Francia Kommunista Párt főtitkárával, aki a Kubai Kommunista Párt első kongresszusán részt vett francia küldöttséget vezette. A találkozás szívélyes baráti légkörben zajlott le. A titkárok megisvherkerttek a két párt munkájával és néhány nemzetközi kérdésben is kifejtették nézeteiket.

SÜLEJMAN DEMIREL, a török kormány elnöke a Hürriyet című isztambuli lapnak adott nyilatkozatában hangsúlyozta a török külpolitika sokoldalú orientáció |ának szükségességét. Törökország érdekei megkövetelik a szocialista országokkal való íó kapcsolatokat és e kapcsolatok kiépítésének útjába nem gördít akadályokat.

BRAZZAVILLE-BAN tegnap gazdasági együttműködésről szóló szerződést írt alá a Kongót Népköztársaság és az Angolai Népi Köztársaság. A Kongói Rádió szerint a Kongói Népköztársaság a szerződés értelmében főleg gázt és kőolajipari termékeket szállít Angolának.

KUBÁBAN a munkások számos gyűlést rendeztek a Kubai Kommunista Párt I. kongresszusa határozatainak, valamint a Kubai Kommunista Párt és a kubai nép egységének támogatására. Az összejövetelt az állami ünnep, a kubai forradalom győzelme 17. évfordulójának tiszteletére tartották.

Mint már közöltük, az NDK-ban ünnepségeket rendeztek Wilhelm Pieck elvtársnak az első munkáselnök születésének 100. évfordulója tiszteletére. Felvételünkön az NDK párt- és kormányküldöttsége Erich Honecker elvtárs vezetésével megkoszorúzza Pieck elvtárs síremlékét a berlini Friedrichsfelde temetőben.

(Foto: CSTK — ZB)

A SZOVJETUNIÓ SÍKRASZÁLL A SALT-TÁRGYALÁSOK SIKERÉÉRT

A moszkvai Pravda cikke

Moszkva — A stratégiai fegyverek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások túlságosan komolyak és életbevágóak ahhoz, hogy azokat — mint ahogy azt bizonyos nyugati körök teszik — ilyen vagy olyan konjunktúrá- lis politikai célokra használva, némelyek megpróbáljanak bizalmatlanságot kelteni — hangzik a moszkvai Pravda január 1-1 számának Kommentátor aláírású cikke.

A Szovjetunió síkraszállt a régebben aláírt megállapodások szigorú és jóhiszemű megvalósításáért, továbbá azért, hogy a Vlagyivosztokban elért megállapodás alapján új, hosszú távú szerződést dolgozzanak ki és kössenek meg a stratégiai fegyverek korlátozásáról.

A moszkvai Pravda cikke felhívja a figyelmet bizonyos amerikai reakciós köröknek arra az igyekezetére, hogy megnehezítsék a mostani szovjet— amerikai SALT-tárgyalásokat.

A legutóbbi időben az amerikai kongresszusban és a tömegtájékoztató eszközök híradásaiban zajos propagandakampány folyik, amelynek egyértelmű célja, hogy a már megkötött megállapodások teljesítésével kapcsolatban, befeketítse a Szovjetuniót, és kétkedést szítson az amerikai közvéleményben, valamint az amerikai kongresszus tagjai között az e témakörben eddig kidolgozott dokumentumok életképességével kapcsolatban.

A moszkvai Pravda alaptalannak minősíti azokat a kiagyalásokat, amelyek szerint a Szovjetunióban föld alatti kilövőállomások épülnének interkontinentális ballisztikus rakéták számára az ideiglenes megállapodás ellenére, illetve hogy zavarni igyekeznének az ellenőrzés műszaki eszközeinek működését.

Az ilyen állításoknak az a célja, hogy megnehezítsék a most folyó és — meg kell mondani — tárgykörüket tekintve rendkívül bonyolult szovjet—amerikai SALT-tárgyalásokat, megakasszák az enyhülési politika folyamatát — hangoztatja a moszkvai Pravda cikke.

1976.

1. 5.

kiár régóta nem számít * * szenzációnak az a tény, hogy a kínai vezetőség aktívan gátolni próbálja a nemzetközi feszültség enyhülésének erőre kapó folyamatát, bizalmatlanságot igyekszik kelteni az enyhülésnek a puszta gondolatával szemben is. Más valami keltene szenzációt — például ha a pekingi vezetők megnyilatkozásaiból, a kínai sajtó külpolitikai témájú anyagaiból hirtelen eltűnne a harcias, agresszív hang. Ilyen szenzációra azonban hiába várunk. Pekingben továbbra is átkozzák az enyhülést. A maóisták különféle országok politikai köreire próbálják rákényszeríteni az enyhüléssel kapcsolatos nézeteiket, elsősorban olyan tőkésországokban, mint az Egyesült Államok, az NSZK, Franciaország és mások. Peking e célra igyekszik kihasználni az említett országok államférfiéinak és politikai személyiségeinek kínai látogatásait

Októberben—novemberben Kissinger amerikai külügyminiszter, Schmidt nyugatnémet kancellár, Sauvagnargues francia külügyminiszter, december 1-től 5-ig Ford amerikai elnök volt Peking vendége. A látogatások folyamán a kínai vezetők fronttámadást indítottak az enyhülés ellen, azt állították, hogy fokozódik az „európai és világháborús veszély“. A maó- ista vezetőség bősz szovjetellenes kirohanásai és dühöngése meghökkentette az idegen államférfiakat. A maóisták igyekeztek rábeszélni a vendégeket, hogy mondjanak le a feszültség enyhülésének „téves irányvonaláról“.

Kissinger visszautasította Peking követelődzését. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok az enyhülés kérdéseiben „a realitást és a valóságot, nem pedig a szónoki fogásokat tartja szem előtt“. Kissinger azt az erős benyomást hagyta Pekingben, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó lemondani a Szovjetunióval ápolt kapcsolatainak fejlesztéséről, hogy ebben a kérdésben, valamint a Kínai Népköztársasággal való kapcsolataiban nemzeti érdekeiből fog kiindulni.

A detroiti gazdasági klubban elhangzott november 24-i beszédében Ford elnök kínai látogatását érintve, Kissinger kivéleményét. Szigorúan elhatárolta magát az enyhülést ért maóista szidalmaktól. Minden állam feladatának és kötelezettségének nevezve a békeharcot, Schmidt arról beszélt, hogy a Német Szövetségi Köztársaság támogatja a bizalom és az enyhülés légkörének kialakítását előmozdító kezdeményezéseket. A kancellár kijelentette, hogy az NSZK-nak szomszédaiÜi követi Pekinget ?

emelte, hogy „mindegyik fél (az Egyesült Államokat és Kínát értvej saját feltételeinek és nemzeti érdekei értelmezésének megfelelően határozza meg politikáját; ez nem olyan téma, amellyel kapcsolatban utasításokat kell osztogatni m másik félnekMint látjuk, eléggé átlátszó célzás történt.

Ennek ellenére Ford elnök kínai látogatása idején a kínai vezetők ismét durván támadták a nemzetközi feszültség enyhülésének politikáját. Teng Hsziao-ping, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökhelyettese az amerikai elnök tiszteletére adott fogadáson hangoztatta, hogy szerte kell foszlatni „a békével kapcsolatban táplált illúziókat“, s azt állította, hogy erősödik a „háború tényezője“. Sőt, a kínai vezetők kijelentették, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolataiban az enyhülés „helytelen“ amerikai politika. Jellemző, hogy Ford válaszbeszédében értésére adta a kínai vezetőségnek, hogy változatlan marad az amerikai kormánynak a Szovjetunióval való kapcsolataiban a feszültség enyhülésének irányában folytatott politikája.

Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár a jelenlegi nemzetközi helyzet értékelésével kapcsolatban korábban is kifejezte

val és a Szovjetunióval aláírt szerződései az enyhülés céljait szolgálják.

A kancellár kijelentései any- nyira eltértek a kínai vezetőknek a nyugatnémet vendég tiszteletére adott fogadáson mondott beszédeitől, hogy a maóisták a diplomáciai étikét minden szabályának fittyet hánytak. A Hszinhua ügynökség a kancellár beszédéből egyszerűen kihagyta az összes „nem tetsző részeket“.

A béke és az enyhülés ellen intézett pekingi támadások Sauvagnargues francia külügyminiszternél sem találtak támogatásra. A vendéglátók állításaival szemben a minszter úgy jellemezte az európai biztonsági és együttműködési értekezleten aláírt záróokmányt, mint hasznos irányban, a béke megszilárdítása felé való mozgást biztosító harmonikus szöveget. A Hszinhua hallgatással kerülte meg a vendég beszédének ezt a részét. Az a körülmény is felfigyeltetett magára, hogy az Európát és a világot fenyegető mitikus „szovjet veszélyről“ hangoztatott vakmerő állításokra válaszolva Sauvagnargues elutazása előtt kijelentette: „Nem hisszük, hogy Moszkva részéről veszély fenyegetné Európát“.

Peking enyhülés elleni kirohanásainak gyűlöletessége és a béke ügyére való veszélyessége annyira szemmel látható, hogy nemcsak a nyugati államférfiak határolták el magukat tőlük, hanem a burzsoá sajtó számos lapja is (a militarista reakciós erők nyílt szócsövei kivételévelj. A Neue Rhein- Zeitung című nyugatnémet lap nevén nevezve a dolgokat rámutatott, hogy „a Mao Cetung környezetéhez tartozó személyiségek az európai feszültség enyhülésének legádázabb ellenfelei*. A párizsi Aurore azt írta, hogy „Párizs továbbra sem osztja a kínai álláspontot... Nem, az európai konfliktus, nem elkerülhetetlen“. A Monde azt fejezve ki, hogy a francia kormánykörök nem óhajtják feláldozni a Szovjetunióval való rendezett kapcsolataikat Peking kétes szövetségéért, kiemelte, hogy „helytelen volna Franciaország szempontjából Peking szélsőséges szovjetelle- nességének követése s ez függetlenségi politikájával is ellentétben volna".

A világ erőviszonyai jelenleg olyanok, hogy a reálisan gondolkodó nyugati politikusok kénytelenek tekintetbe venni, hogy a mai időben kétségtelenül a béke, a demokrácia és a haladás erői vannak túlsúlyban. Ennek biztosításában döntő szerepet játszottak a szocialista országok gazdasági és kulturális sikerei, honvédelmük erősítésében és békeszerető külpolitikájuk egyeztetésében elért sikereik. A világ népei ném akarnak egy újabb világháborúba sodródni. Ezzel előbb vagy utóbb a pekingi vezetőknek is számolniuk kell.

Az európai értekezlet sikere a maóista politika egyik irányának teljes kudarcát jelentette. Pozitív fordulat következik be a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban. A kínai vezetőknek nem sikerül partnerükké tenni Japánt szovjetellenes „játékukban“. Az ENSZ-közgyűlés 30. ülésszakának lefolyása igazolta, hogy á világ országainak abszolút többsége mindent megtesz annak érdekében, hogy a provokatő- rök ne sodorják az emberiséget újabb háborúba.

Ezért idegeskedik Peking, ezért keres szövetségeseket a hadiipari komplexumok képviselői, a legsötétebb imperialista reakció körében.

November közepén Bonnban összejövetelt tartott a revansis- ta „Kiűzöttek Szövetsége“. Franz Josef Strauss beszédében támadta a nyugatnémet kormány „keleti politikáját“, az NSZK-nak ax szocialista országokkal kötött szerződéseit. Strauss, akit tavaly kétszer is fogadtak magas szinten Pekingben, megismételte a maóista felhívásokat, hogy növeljék a NATO erejét és mindenképpen szálljanak szembe az enyhülés politikájával.

Szembetűnő Peking és a chilei fasiszta junta „lelki rokonsága“ is. Pinochet szócsöve, a Mercurio bősz szovjetellenes rágalmaiban a maóista „érvek“ egész fegyvertárát felhasználta, s kijelentette, hogy az enyhülés „csak a Szovjetuniónak kedvez“, amit Csiao Kuang-huu kínai külügyminiszter erre vonatkozó kijelentéseivel támasztott alá. A lap felhívott arra, hogy „közös erőfeszítéssel vessenek véget a marxizmusnak“, s megjegyezte: „Magatartásunk legyen olyan kemény, mint Pe- kring pozíciója. Példát kell vennünk Kínától".

Mindez arról tanúskodik, hogy Peking egyre nehezebben fejtheti ki provokációs tevékenységét. Strauss és Pinochet, bár olykor befolyásos erők állnak mögöttük, a tegnapot jelentik. Ám bármit is tegyenek a maóisták és szövetségeseik a reakció táborából, nem tudják visszafordítani a nemzetközi fejlődést.

G. KOCSIN (APNJ