Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-27 / 22. szám, hétfő

A nevetés fegyverével GONDOLATOK SZALTIKOV-SCSEDRIN SZÜLETÉSÉN EK 150. ÉVFORDULÓJÁN Szaltikov—Scsedrin azok kö- fé a nagy írók közé tartozik, akiknek műveit magas fokú eszmeiség, népiség, realizmus és művészi tökély jellemzi. Ki­tűnően ismerte a korabeli tár­sadalmi élet szociáilis és erköl­csi jelenségeit, az emberek pszichológiáját, s mindezt ma­gas művészi színvonalon, mes­teri módon ábrázolta. Nagy kortársailioz — Nyekraszov, Turgenycv, Goncsarov, Doszto­jevszkij, Tolsztoj — hasonlóan a maga módján eredeti volt, sajátos helyet foglal el mind az orosz, mind a világiroda­lomban. Legfőbb írói eszköze a politikai szatíra, fegyvere az ostorozó nevetés, szociális esz­ménye az egyenjogúságon ala­puló szabad, boldog emberek társadalma volt. Könyörtelenül leplezte le a cári kormány des- potizmusát, a hivatalnokok ön­kényét és megvesztegethetősé­gét, a nemesség és a burzso­ázia élősködését. Az 1850 — 1880-as években Oroszország­ban dühösen döi'gött a zseniá­lis szatíraíró hangja, s az ön­kényuralom szociális és politi- kai rendszere ellen szólította h ~ha a nép legjobb fiait. Ezért Marx, Engels és Lenin is nagyra értékelte. Politikai szatírája saját korába«, de ké­sőbb is eszmei fegyvert adott a forradalmárok kezel», és mondhatnánk, ma sem árt meg­fogadni V. I. Lenin tanácsát, hogy emlékezni kell Scsedrin- re, idézni és magyarázni kell műveit. Tehetségének nagyságát (is művének értékét illetően Szal­tikov—Scsedrin világirodalmi Jelentőségű szatírairó. Joggal sorolhatjuk őt Juvenalis. Rabe­lais, Swift és Dickens mellé. Mihail Jevgrafovics Szaltikov, Írói néven Ser sdrin, százötven évvel ezelőtt, 1826. január 27- 6n született gazdag földbirto­kos családban. „Nemesi fészké­ből“ ionban nem vitt magá­val olyan derűs élményeket, mint Turgenyev és Toilsztoj. Apja művelt, de gyenge aka­ratú ember volt, aki nem sokat törődött a családdal, anyja meg kevésbé művelt, de határozott, okos, hatalomvágyé nő, aki fő­leg a családi vagyont igyeke­zett gyarapítani. Róla mintáz­ta meg később a Golovljov csa­lád Arina Petrovnáját. Kiváltságos intézetRkben ta­nult: előbb a Moszkvai Neme­si Intézetben, majd kitűnő elő­menetelének köszönve, a Carsz- ko Szeló-i líceumban folytat­hatta tanulmányait, amelynek annak idején Puskin is növen­déke volt. A nagy költő hír neve lelkesítő hatására kezdi bontogatni szárnyát. Első iro­dalmi próbálkozásai versek, Puskin-utánzatok, amelyeket szívesen közük a folyóiratok. A líceium elvégzése után hi­vatalnoki tisztséget tölt be a hadügyminisztériumban. Egyre Inkább vonzódik az irodalom­hoz, a Pe rasevszkij-kör tagja. Világnézete Belinszkij és a francia utópisták eszméinek haitása alatt formálódik. Már első elbeszéléseiben könyörte­len éleslátással leplezi le az egyenlőtlenséget, s az elnyom mottak védelmezőjeként lép fel. Irodalmi tevékenységét ezért az uralkodó körök nem nézik jó szemmel, Vjatkába helyezik át, ami egyenlő a száműzetéssel, ígéretes írói fejlődése itt meg­reked, de kárpótlásul megisme­ri a lakosság valamennyi ré­tegének — a hivatalnokoknak, a kereskedőknek, a polgárság­nak és a parasztságnak — éle­tét. Amikor visszatér Pétervár- ra, már Scsedrin, a szatíraíró hallatja hangját. A vjatkai száműzetés évei alatt szerzett tapasztalatait a Kurmányzósági karcolatokban hozza nyilvános­ságra. Egy csapásra híres író­vá válik, az orosz irodalmi köz­vélemény Gogol realista hagyo­mányainak követőjét látja ben­ne, aki még bátrabban és kö­nyörtelen ebbül leplezi le a szo­ciális visszásságokat. Több éves hivatalnoki működése gazdag anyagforrásul szolgált irodalmi tevékenységében. Jól ismerte a hivatalnoki körök nyilvános és kulisszák mögötti arcát, szati­rikus nyilaival ezért talált min­dig olyan pontosan a célba, írói pályafutása egyenesen ívelt felfelé. Két évtized alko­tói munkássága során monu­mentális szatirikus emléket ál­lított a hivatalnokoknak, a ne­mességnek és a burzsoáziának (Kormánysági karcolatok, Egy város története, Golovljov csa­lád, Mesék stb.). Élete végén a hosszú betegeskedós, a Nyek- raszovval együtt szerkesztett Hazai jegyzetek ríiuű folyóirat betiltása, valamint az ország­ban uralkodó politikai viszo­nyok következtében gyengül Scsedrin humora. Fegyvert vált. A Posehonyi régi időkben visz- szatér a múltba, hogy a jobbá­gyok nyomorúságos életének bemutatásával hadakozzon azok ellen, akik vissza akarják hoz­ni a „régi időket“. A „csata­téren küzdő“, meghátrálásra képtelen harcosként fejezi be életét is. Szaltikov—Scsedrin hatalmas maradandó irodalmi örökséget hagyott az utókorra. Húsz vas­kos kötet őrzi életművét: kar­colatéit, meséit, elbeszéléseit, regényeit, színműveit, irodalom- kritikáit, cikkeit, leveleit. Szo­ciális és politikai szatírája, amelyben a mai napig utolér­hetetlen, nagy hatást gyakorolt számos íróra, kritikusra, újság­íróra. Beteljesült a nagy szatírairó jövendölése: Oroszországban felszámolták a kizsákmányoló rendszert, eltűntek az élet torz formái és azok az embertípu­sok, akik ellen Scsedrin gyil­kos szatírája irányult. S bár társadalmunkban kiirtották az önkény, a kapzsiság, a meg­vesztegetés, a kishitűség, a két­színűség stb. szociális gyöke­reit, akadnak még a régi idők hibáival megfertőzött emberek. Ezért Szaltikov—Scsedrin szatí­rája ma is nagy szolgálatot tesz népünk erkölcsi nevelésében, az előforduló visszásságok le­leplezésében, az emberek tuda­tában megrekedt csükevények kiirtásában, valamint az ideo­lógiai harcban. OLEXQ ANNA Sziiivetialae héjé a tommm Mole!« A PIRÁGAI ODEON KIADÓ TERVEIRŐL A csehszlovákiai könyvkiadás szép hagyományai közé tartó zik, hogy számon tartja a je­lentős kultúrpolitikai évforduló­kat és a társadalmunk életében tf :ténő eseményeket. A cseh és a szlovákiai könyvkiadók érté­kes művekkel köszöntötték ha­zánk felszabadulásának 30. év­fordulóját és hasonló figyelmet szentelnek az idei év legna­gyobb belpolitikai eseményé­nek, Csehszlovákia Kommunista Pártja XV. kongresszusának is. Olvasóinkat ezúttal a prágai Odeon Kiadóvállalat figyelem­re méltó vállalkozásairól tájé­koztatjuk. Az Odeon a Naše vojsko ka­tonai kiadóval és a Severogra- :Iie nyomdavállalattal együtte­sen, Vladimír Šolta érdemes művész feldolgozásában Az öröm és harc művészete cím­mel, közel háromszáz reproduk­ciót tartalmazó kiadványt ké­szít a kongresszus tiszteletére. Ez a kiadvány átfogó betekin­tést nyújt az elmúlt harminc év eredményeibe a festőművé­szet, szobrászat és a grafikus- művészet terén. A cseh és szlo­vák művészetet ebben a kiad­ványban azok a művészek kép­viselik, akik alkotásaikkal hoz­zájárultak a szocialista realista művészet sokrétű továbbfejlesz­téséhez. Ez a mű amellett, hogy átfogó áttekintést nyújt a mai csehszlovákiai képzőművészet eredményeiről, érzékeltetni fog­ja az új távlatokat is. A kiadó további jelentős kez­deményezése a Művészportrék elnevezésű sorozat. A művész portrék azokat a kiváló cseh festőművészeket és szobrászo­kat mutatják be, akik alkotásaik­kal alapvető módon hozzájárul­tak a mai cseh képzőművészet arculatának kialakításához. A 20X26 cm-es formátumú kiad­ványok gazdag képanyaggal 40 színes és 60—80 feketefehér reprodukcióval) érzékeltetik a cseh képzőművészet mai repre­zentánsainak művészetét. A so­rozat első kötetét, a nemrég Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a bratislavai Lengyel Kultú­ra. Az intéz­mény az eltelt negyed század alatt Jelentős munkát véglett a szocialista lengyel kultíira szlovákiai nép- szerűsílósében, "'’ymás kölnsö- n’is msgisireré- »'éért, barátsá­gunk további e'mányítás'ért. Felvitelünkön a bratis’avai F">ngyel Kultú­ra épülete lát­ható. elhunyt Bohumír Dvorsky nem­zeti művész életművéről Jirí Ko- talík művészettörténész írta és szerkesztette. A később megje­lenő kötetnek Jozef Brož, Milos­lav Holy, Vilém Nowak, Karel Sauček és Karel Lidický élet­művét tárják az olvasó elé. A fentiekkel szorosan össze­függ az Odeon további sorozata a mai cseh művészetről. Az idén megjelenő kötetek nagy fi­gyelmet szentelnek a realista ha­gyományok megnyilvánulásai­nak a mai cseh festészetben és szobrászaiban, továbbá áttekin­tést nyújtanak a cseh grafiká­ról. A sorozat később megjele­nő kötetei tárgyukat az ipari formatervezésből, a könyvil­lusztrálás művészetének bemu­tatásából, a művész-és reklám­fotó, a cseh szcenografia és még más művészeti ágakból merítik. Ebben a sorozatban, előreláthatólag évente 6—10 kö­tet jelenik meg. Ismeretes, hogy a fasizmus fölötti győzelem 30. évfordulója tiszteletére hét szocialista or­szág könyvkiadója elhatározta, hogy „Győzelem Könyvtára“ elnevezéssel 35 kötetben kiad­ják azokat a legjelentősebb szépirodalmi műveket, amelyek­nek közös mondanivalója a fa- sisztaellens harc és az antifa­siszta fegyverbarátság. A Győze­lem Könyvtárának cseh nyelvű köteteit 4 prágai könyvkiadó készíti elő. A cseh sorozat első két kötetét (Solohov „A hazáért harcoltak“, ,,A gyűlölet iskolá­ja“ és az „Emberi sors" hábo­rús ciklusát, valamint Bondarev „Égő hó“ című háborús regé nyét) az Odeon ad;a ki. ugyan­csak a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére. Az Odeon 1976. évi kiadói tér vében a magyar irodalmat Len­gyel József „Prenn Ferenc há­nyatott élete". Hernádi Gyula „Az erőd“ című m"ve. valamint Lukács György esztétikai és iroda’omkritikal tanú’monyai­nak gyűjteménye képv seli. SOMOGYI MÄTY AS Ql FI L M EK JELBESZÉD (magyar) Alig van cselekménye a Jel­beszédnek. Inkább csak gondo­san felépített jelenetekből áll össze a történet. Egy fiatal fiú váratlanul fölfedezett csonttu­berkulózissal kórházba kerül. Súlyos operáció vár rá, mely­nek egy életre szóló következ­ményeit kell majd viselnie. Vá­laszúira kerül, döntenie kell: az is felfokozott erővel jelentkez­nek. így az ábrázolásiján nehéz mértéket tartani, határvonalat húzni a spontánul áradó érzel­mek és az érzelgősség között. Az alkotó a hideg szemlélődést választotta, hogy elkerülje a harsányságot és az érzelgősség veszélyét. Ellenállt a könnyfa­kasztó érzelmesség csábításá­Jelenet a Jelbeszédből; balra Jana Brejchová élet, egy amputáció árán, vagy a halál. Voltaképpen ez a vívódás, a küzdelem a kétségbeeséssel ad­ja a film igazi drámai töltetét. A rendező nagy tapintattal, fe­lelősségérzettel, őszinte huma­nizmussal kezeli a témát. Tudja, az életnek ilyen tragikus pilla­natáról beszélni nagy felelős­ségteljességet jelent; de vállal­ta, hogy megmutassa az élet és a halál mezsgyéjét, a beteg vá­rakozásának hangtalan drámá­ját. Luttor Mara elsőfilmes rende­ző nehéz feladatra vállalkozott; mert a kórház sok-sok öröm és kétségbeesés, fájdalom, emberi sors és tragédia színhelye, s ebben a világban az érzelmek nak, ugyanis ennek engedve, a történet hamis kicsengést ka­pott volna, ami viszont hitelét vette volna a realista ábrázolás­nak, a rendező keményebb, jó­zanabb szemléletének. A film inkább részleteiben, mint egészében véve mondható jónak. Egy-egy epizódja hang­súlyos, emlékezetes, néhány részlete megkapó. Jók a szerep­lők. Nyíri András hitelesen kel­ti életre a szerencsétlen fiú alakját. Jana Brejchová cseh színésznő a higgadt, segítőkész kezelőorvos szerepében olyan, amilyennek lennie kell. Emléke­zetes alakítást nyújt Jani Ildi­kó, Ronyecz Mária, Dégi István és Bánsági Ildikó is. AZ UTOLSÓ VONAT GUN HILLBÖL (amerikai) Az amerikai film egyik kockája; a képen Kirk Douglas A western, mint műfaj nem a történelmi valóság, hanem a történelmi mítosz megjeleníté­sének a formája. A mai haladó amerikai rendezők azonban már szakítottak a hagyományos westernekkel, az évtizedekig ugyanazon sablon szerint ké­szült vadnyugati filmekkel, me­lyek megmásították a valósá­got. Elvetették a történelem megjelenítésének ezt a formá­ját s helyette mélyebb értít­□ Tatjana Dor ony ina szovjet színésznőt egyebek között a Nővérein, a színésznő és a Még egyszer a szerelemről című filmben láthattuk. Tatjana Do- ronyina most a moszkvai tele­vízió Olga Szergejevna című nyolcrészes sorozatának fősze­repét alakítja. □ Henry Fonda úgy nyilat­kozott, hogy rövidesen megva­lósítja régi tervét: „családi“ filmet forgat. A polgárháború idején játszódó történetben, amelynek még nincs címe, Hen­ry Fonda egy bostoni kis csiz­madiát alakít, akinek gyerme­kei, Jane és Peter részt vesznek a harcban. mű, hiteles alkotásokat forgat­nak. Ezek egyike John Sturges is, aki elsősorban pályájának kez­detén vitt filmre westerneket, ám nem ezekkel került a neve­sebb művészek közé. Most be­mutatott filmje 1958-ban ké­szült. A század elején játszódó vadnyugati történet arról szól, hogy a legendás seriffnek isme­retlen tettesek meggyilkolják a feleségét. Az elkeseredett seriff felkerekedik, hogy megkeresse az aljas gyilkosokat s leszámol­jon velük. Rövidesen azonban kiderül, hogy a tettesek k>zt volt régi barátjának a fia s. Ebből természetesen konfliktus adódik; az egyen^t'en harcban a seriff mapára marad s pere­dül kell védelmeznie ^ará* és önmagának kell íp-t'**"-!: szol­gáltatnia ... Az utolsó vonnt G '1 HilLböl szakmailag hibában. f',o"'ilten, izgalmasan ror-i^zTt w'c,ť,’'p. Kitűnőek a /Kŕ Douglas és An'hon'1 ' a jelenetek léién” ' yrr-n1' £s és látványosT ■: A me^ tudással készült izgalmas film jó szórakozást nyújt a nézők­nek. —ym—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom