Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-27 / 22. szám, hétfő
Biztosítani kell a demokratikus Portugália jövőjét Alvaro Cunhal és Octavio Pato a portugál helyzetről r" ü Lisszabon — Alvaro Cunhal, p Portugál Kommunista Párt főtitkára Setubalban elhangzott beszédében összefogásra és egyetértésre szólította fel az ország demokratikus erőit. A Portugál Kommunista Párt — hangsúlyozta Cunhal — határozottan és eltökélten síkra- száll a fasiszta múlt visszatérése ellen küzdő összes erő, valamennyi irányzat és minden portugál egységéért. A kommunisták véleménye szériát az objektív szükségszerűség, mivel e pillanatban egyetlen politikai erő, a fegyveres erők egyetlen irányzata sem képes egyedül biztosítani a demokratikus Portugália jövőjét. Meg kell érteni — mondotta a főtitkár —, hogy a portugál nép előtt jelenleg két választási lehetőség áll: Vagy felépítjük a demokratikus társadalmat vagy alávetjük magunkat a fasiszta diktatúrának. A fasizmus Visszatérésének veszélye — reális fenyegetés. A tervezett törvényhozó nemzetgyűlési választásokkal kapcsolatban Alvaro Cunhal hang-. Súlyozta, hogy a párt véleménye szerint a jelenlegi helyzetben a választás pozitív szerepet játszhat a demokrácia megszilárdításában. A főtitkár Ugyanakkor bírálta a kormánynak azt a pénteki döntését, pmely szavazati jogót biztosított a külföldön élő kétmillió portugál számára is. Lisszaboni politikai körökben Ugyanis általánosan elterjedt Vélemény, hogy a tengerentúli államokban élő portugálok döntő többsége jobboldali, konzervatív nézeteket vall. Az 1975. április 25-én megtartott alkot- piányozó nemzetgyűlési választásokon csak azok a külföldön élő portugálok kaptak szavazati jogot, akik öt évnél nem régebben távoztak az országból, vagy gyermekeik Portugáliában maradtak. A forradalmi folyamat nehéz napokai él át, mert a jobboldali erők november 25. után felbátorodtak és „az egész állam- apparátusban, főleg a legfontosabb gazdasági posztokon igyekeznek visszaszerezni elvesztett pozícióikat és bizalmi embereiket pról»ál|ák a kulcs- fontosságú tisztségekbe juttatni“ — mondotta Octavio Pato, a KB titkára. „Fennáll az ellen- forradalmi erők további előrenyomulásának veszélye. Pozitív és biztató tényező azonlxin, hogy a különböző árnyalatú politikai erők egyro inkább tudatára ébrednek, milyen veszélyek keletkezhetnek ebből. Az utób- b*. időben megrendezett egységes tömegakciók és a hamarosan megkezdődő választási kampány számottevő közeledést idézhet elő mindazok között, akik a demokrácia és a forradalom oldalán vannak és útját akarják állni a reakciós erők előretörésének“. A katonák és a politikai pártok között létrejött megállapodás felülvizsgálásával kapcsolatos tanácskozásokról szólva Octavio Pato hangsúlyozta, hogy a viták és'az eltérő vélemények „a demokratikus szabadságjogok fenntartásáért és a forradalmi vívmányok megszilárdításáért folytatott harcot tükrözik“. A kommunisták véleménye szerint a forradalmi tanácsot a haladó katonák képviseleti szerveként fenn kell tartani. A kormányban részvevő jobbközép jellegű Demokratikus Néppárt nyíltan szembefordult az MFA Forradalmi Tanácsával. A párt vezető testületo a hét végén tartott ülésén Cöimbrában olyan határozatot hozott, hogy a kormányalakításnál és minden igazgatási funkcióban elutasítja az együttműködési: a demokratikusan nem törvényesített szervekkel. A határozat lényegében a forradalmi tanács azon szándéka ellen irányul, hogy az ország új demokratikus alkotmányában is rögzítse alkotmányos szerepét. A PPD egyben érvénytelennek nyilvánította a maga részéről az MFA és a pártok áprilisban kötött politikai szerződését. Sa Carneiro, a PPD kommunistaellenes vezére zárónyilatkozatában azt is kijelentette, hogy a párt többé nem hajlandó a kormányban együtt részt venni a kommunistákkal. H^cedik az NDK nemzetközi te5 inlélye ?7. A szocialista német állam sok nehézség, probléma • közepette született meg. Amint ismeretes, a kapitalista országok többsége minden nemzetközi fórumon igyekezett figyelmen kívül hagyni az új úton elindult Német Demokratikus Köztársaságot. A nemzetközi imperializmus teljes diplomáciai nyomást gyakorolt rá. Lehetetlenné akarta tenni, hogy az NDK nemzetközi méretben államközi kapcsolatokat létesítsen. A szocialista tábor országai — elsősorban a Szovjetunió — azonban mindent megtettek azért, hogy az első lépéseket tevő demokratikus békeszerető ország tekintélye a lehető leggyorsabb ütemben növekedjék. A szocialista országok már az NDK kikiáltásának első napjaiban a diplomáciai kapcsolatok megteremtésére törekedtek. Segítségükkel befogadták a KGST-be, és lehetővé tették, hogy egyik alapító tagja legyen a védelmi jellegű Varsói Szerződésnek. Az 1955—1964 es években több megelőző tárgyalás után az NDK és a Szovjetunió kétoldalú államközi egyezményt írt alá. Ez a szerződés lényegesen megszilárdította a szocialista német állam tekintélyét. Bár a legagresszívabb imperialista államok továbbra is azt hangoztatták, hogy az NDK- nak nincs létjogosultsága, a mérsékeltebb politikát folytató kapitalista államok vezetői kénytelenek voltak elismerni, hogy egy olyan országról van szó, amely elítéli a s'^yentel- jes múltat — a hitle^isták gálád, bűnös tetteit a világ néoei ellen —, és a békés ea^más mellett élés elve alapján közeledik a népekhez és a nemzetekhez. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára az NDK-ban tett egyik látogatása alkalmával kijelentette, hogy az új szocialista német állam társadalma Ernest Thälmann hagyatéka alapján fejlődik, és minden feltétel meg van arra, hogy sikeresen haladjon tovább a szocializmus építésében. Az idő a Német Demokratikus Köztársaságnak dolgozott. A baloldali erők gyors előretörése a világ fórumokon végül is meghátrálásra kényszerítette az agressziós köröket és sor került a Német Demokratikus Köztársaság és Német Szövetségi Köztársaság közötti kétoldalú államközi kapcsolatok normalizálására. A négyoldalú egyezmény alapján rendeződött Nyugat-Bcrlin helyzete is. A diplomáciai sikerek még aktívabb munkára serkentették az NDK kormányát, egyre több olyan lépést tett a nemzetközi életben, amely arról győzte meg a világ haladó közvéleményét, hogy az új Németország véglegesen szakít a szégyenteljes múlttal és minden erejével a világbéke megőrzéséért küzd. A népünkkel való barátság elmélyítése céljából érvénytelennek nyilvánította a müncheni egyezményt és egymás után létesített diplomáciai kapcsolatokat a szocialista országokkal és több kapitalista állammal is. A Német Szocialista Egi/ségpárt által megjelölt út, a demokrácia, a béke és a barátság útja volt és az ma is• Ennek a politikának a gyümölcse, hogy sok sok diplomáciai Tüntetnek a düsseldorfi (NSZK) acélgyár munkásai. A részvevők a Krupp konszern e fióküzemének bezárása ellen tiltakoznak, aminek következtében 4000 ember maradna munka nélkül. Sikerölt halódást elérni ca moszkvai megbeszéléseken Kissiinger szeretné elkerülni a látványos kudarcokat Washington — Kissinger amerikai külügyminiszter egyhetes európai útjáról visszatérve a washingtoni Andrews katonai repülőtérről egyenesen Ford elnökhöz sietett, hogy tájékoztassa útjának eredményéről. A 70 perces tanácskozás után Kissinger a várakozó újságírókkal közölte: az elnöknek beszámolt arról, hogy a hadászati fegyver- rendszerek korlátozásáról folytatott moszkvai tárgyalásokon sikerült haladást elérni. Azt is közölte Ford elnökkel, hogy a brüsszeli megbeszéléseken szerzett tapasztalatai szerint „az Egyesült Államok kapcsolatai NATO-szövetségeseivel kitűnőek“. Ford elnök ugyancsak derűlátóan nyilatkozott Kissinger útjának eredményeiről. E szűkszavú nyilatkozatoknál lényegesen tovább ment az újságíróknak egy „magas állású kormánytisztviselő“, aki együtt utazott a külügyminiszterrel, és akit a hírügynökségeit nem neveznek meg. E kormánytisztviselő elmondta, hogy Ford elnök és Rumsfeld hadügyminiszter kedvezően fogadták a hadászati fegyverrendszerek korlátozásával kapcsolatos szovjet javaslatokat, bár bizonyos részletkérdésekben az amerikai fél véleménye szerint módosítások szükségesek. A javaslatokat a következő három hétben alaposan tanulmányozzák. Az amerikai külügyminisztert idézve a kormánytisztviselő megjegyezte: van remény arra, hogy júniusig sikerül megkötni az új megállapodást. A Madriddal kötött új „együttműködési szerződést'4 hétfőn a szenátus elé utalták. Egyéb kérdésekről szólva a kormánytisztviselő tolmácsolta az amerikai külügyminiszternek azt az álláspontját, amely szerint az Egyesült Államok meq fog vétózni minden olyan BT-határo- zatot, amely az izraeli erőknek az 1967-ben megszállt arab területekről való visszavonását irányozza elő és lehetővé teszi egy palesztin állam létrehozását. A kormánytisztviselő még azt is elmondta, hogy Kissinger nehéz évre számít a külpolitika terén. Fő célja nem annyira a látványos eredmények elérése, mint inkább a látványos kudarcok elkerülése fűzte hozzá. Ford elnök gazdasági jelentése Washigton — „Az új évben az amerikaiak két legnagyobb gondja még mindig az infláció erőfeszítés után, a szocialista országok javaslatára az NDK-t felvették az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai sorába is. Ezzel a legmagasabb világfórumon is elismerték a szuverén szocialista Németország létezését. Amint az a NSZEP IX. kongresszusa előestéjén kiadott népgazdaság fejlesztési irányelvekből is kitűnik, az NDK szuverén szocialista állam, a termelő eszközök társadalmi tulajdonban vannak, az uralkodó elmélet a marxizmus—leninizmus. Az NDK külpolitikájának alapelve a szocialista országokkal való barátság szorosabbra fűzésével, a szocialista rendszer előnyeinek kihasználásával tovább fejleszteni velük az együttműködést, és a többi államokkal az egyenlőség alapján fejleszteni a kapcsolatokat. A z NDK már régen kilépett az ideiglenes elszigeteltségből. A szocialista országok mellett jónéhány tőkés állammal is gyümölcsöző külkereskedelmet bonyolít le. Többek között ipari és műszaki együttműködési szerződést között Olaszországgal, Franciaországgal, Nagy-Britanniával, Dániával, Belgiummal, Finnországgal, Ausztriával és Ausztráliával. Bővülnek az ígéretes kereskedelmi kapcsolatok a Német Szövetségi Köztársasággal is. Az új szocialista Németország a nemzeti jövedelem volumenét tekintve a világ tíz iparilag legfejlettebb országa közé tartozik, s az ipari termelésbsn a kilencedik helyet foglalja el. Ezek az adatok is bizonyítják, hogy egy életképes német állam született Európában, amely minden erejével a tartós béke megőrzéséért küzd. BALLA JÓZSEF és a munkanélküliség“ — hangsúlyozza Ford elnöknek a gazdasági helyzetről hétfőn a kongresszus elé terjesztett évi jelentése. Gerald Ford a 300 oldalas statisztikai összeállítás bevezetőjében elismeri, hogy a 8 százalék feletti munkanélküliség „túl magas, de a dolgok, ha lassan is, helyes irányba haladnak“. Az infláció az 1974-es 12,1 százalékról 1975-re 7,4 százalékra csökkent. Az Egyesült Államok bruttó nemzeti jövedelme 1975-ben 2 százalékkal csökkent, az idei becslések 6 százalékos növekedést várnak. A személyi reáljövedelmek 1974—75-ben összesen csak 0,6 százalékkal nőttek, a fogyasztás az elmúlt évben mindössze 0,9 százalékkal emelkedett. 1976-ra a reálbérek 2,3 százalékos növekedésével számol az elnöki jelentés. A demokrata többségű kongresszus már a jövő évi költség- vetési tervezetéért Is élesen bírálja a kormányt. Az ellenzék szerint Ford és gazdaságpolitikai tanácsadói a tőkét részesítik előnyben a bérből és fizetésből élőkkel szemben, amikor a munkanélküliséget fenntartva egyoldalúan az infláció csökkentésére, az állami kiadások leszorítására, a jóléti programok csökkentésére törekednek. Feltehetően hasonló bírálatok érik majd a gazdasági jelentést s z£ljegyzetek Egy húron peiMtiilnek A maóisták célszerűnek lát-. ják, hogy ne bővítsék az angolai reakciós bábszervezeteknek, az FNLA-nak és az UNITA-nak nyújtott segítségüket, noha egyáltalán nem titok, hogy beavatkoznak a fiatal köztársaság belügyeibe. Ezt a tényt diplomáciai óvatossággal a hivatalos washingtoni körök is megerősítették. Kissinger külügyminiszter egy sajtóértekezleten hozzá Intézett kérdésre válaszolva egyáltalán nem tagadta, hogy a maóisták Angolában egy gyékényen árulnak az Egyesült Államokkal. Noha sietve hozzátette, hogy az Egyesült Államok saját érdekeit követi Angolában, ezek az érdekek bizonyos mértékben egybefonódnak a kínai érdekekkel. Ezt erősíti meg a Journal de Africa közleménye Is, miszerint nemrégen kínai és amerikai személyiségek találkoztak, hogy „megegyezzenek az FNLA-nak nyújtott segítség egybehangolásáról.“ Az angolai események ismét leleplezték a kínai vezetőket, mint Afrika dekolonlzálásának alattomos ellenzőit. Peking cselekedeteivel szembekerül sok olyan országgal, amely teljes mértékben szolidaritást vállal az MFLA vezette angolai hazafiaknak a fiatal afrikai köztársaság szuverenitásáért és függetlenségért »ívott harcá- val. Peking minden Irányban fo- kozza szovjetellenes kampányait, hogy ezzel leplezze az imperialisták előtti behódolá- sát, és elterelje a világ közvéleményének figyelmét a délafrikai visszásságokban játszott áldatlan szerepéről. így történt ez az ENSZ-közgyűlés legutóbbi ülésszakán Is, amikor a pekingi diplomaták a Szovjetunió elleni kirohanásaikkal Igyekeztek elkendőzni az angolai beavatkozás kérdését. Szemfényvesztésük azonban nem sikerült: a maóisták üzel- mei sok állam képviselőinek határozott ellenállásába ütköztek. Angola nem az egyedüli ország, amelyben a kínai vezetőség egy gyékényen érül az amerikai „héjákkal* abban a szívós törekvésében, hogy elfojtsa a nemzeti felszabadító mozgalmat. Ugyanez a kép tárul elénk a Közel-Keleten és Chilében is. Sajtójelentések szerint Kína buzgón fejleszti kapcsolatait Izraellel, és keresi vele a diplomáciai kapcsolatok visszaállításának módját. A pekingi vezetőség túl hangosan emlegeti, hogy érdeke egy széles körű amerikai támogatásban részesülő „erős Izrael“ kialakulása. Peking és az Egyesült Államok együttesen olyan politikát folytat, amellyel ellenzik a közel-keleti kérdés békés rendezésére hivatott genfi értekezlet megtartását. A kínai vezetőség nemzetközi tevékenysége aad bizonyítja, hogy a maoista rendszer mind szorosabban összefog a nemzetközi reakció legszélsőségesebb erőivel — a fajüldözőkkel, az Izraeli agresszorokkal, az imperializmus és a neokolonializ- mus ügynökségével, a chilei fasisztákkal. A Pinochet-junta csak az amerikai monopóliumok, a CIA és a maóista rendszer részéről kapott aktív támogatással tudja magát fenntartani, mert ezek pénzelik, látják el fegyverekkel és folytatnak vele politikai együttműködést. A maóisták mindinkább leleplezik magukat az egész világ színe előtt mint az imperializmus nyílt cinkosai. B. RJABOV (APN) Kétnapos eszmecsere Párizs — Dél-Európa szocialista pártjainak vezetői Párizsban befejezték kétnapos eszmecseréjüket. A megbeszélések homlokterében a kommunisták és a szociáldemokraták kapcsolatai, valamint a dél-európai térség sajátos problémái álltak. Spanyolország, Olaszország, Por. lugália és Belgium szocialista pártjainak képviselői jöttek el a francia fővárosba, hogy taJál- kozzanak Francois Mitterrandrml, a Francia Szocialista Párt eiső titkárával. Az ülésen elfogadott határozatban a részvevők támogatásukról biztosították a Spanyol Szocialista Munkáspártot. A dél- eurőpai szocialista vezetők leszögezték, hogy mindaddig ellenezni fogják Spanyolország felvételét a Közös Piac tagállamai közé,- amíg a madridi kormány nem biztosítja az országban a politikai és szakszervezeti szabadságjogokat.
