Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 2. szám, vasarnap

7 uan Luis Cordoba, a Chi­lei Kommunista Párt tagja, politikai menekült. Feleségével és három kisgyer­mekével 1975 augusztus óta tar­tózkodik hazánkban. Foglalko­zása újságíró, aki a chilei ka­tonai puccs kitöréséig a santi­agói rádió szerkesztőiéként tar­totta el családját. A chilei ha­zafiak tömeges letartóztatása idején — 1973 szeptemberében — őt is a börtönné átalakított santiagói sportstadionba terel­ték, ahonnan a Chilei Kommu­nista Párt segítségével kiszaba­dulva, átmenetileg Argentínában talált menedéket. Ma a prágai ČSTK hat nyelven kiadott fo­lyóiratának, a Tájékoztató Köz­leménynek spanyol nyelvű szer­kesztője. Középkori kínzóeszközökkel — A sok szenvedésnek és megpróbáltatásnak kitett né­pem iránti nemzetközi szolidari­tás jóvoltából végre nyugalom­ban élhetek és a pártomtól ka­pott utasítások szerint dolgoz­hatok — mondja. Nem szívesen beszél önmagá­ról, mert véleménye szerint az igazi hősök az ártatlan áldo­zatok, azok, akik a fasiszták börtöneiben és koncentrációs táboraiban elpusztultak, vagy ma is abban a több mint két év óta tartó pokolban sínylőd­nek. Igen, Chilében megszűnt a demokrácia. A junta lábbal ti­porja az emberi jogokat. Még mindig napirenden vannak a házkutatások, a letartóztatások, sőt a kivégzések sem mennek ritkaságszámba. A terror és a kegyetlenség célja a lakosság megfélemlítése, az, hogy felté­tel nélkül mindenki megadja magát, s az emberek gondolni se merjenek az ellenállásra. A mai Chilo a hitleri Németor­szág hű mása. Amikor Cordoba elv társnak 1973 szeptemberében a santia­gói stadion lett a börtöne, nem sejthette, milyen sors vár rá és háromezer fogoly társára. El­mondja, hogy a letartóztatottak közt nem mindenki volt a kom­munista párt vagy a Népi Egy­ség többi pártjának a tagja, akikkel mégis gonosztevőkként bámt a junita. Egyszerű emberek voltak, akiknek a sorait külföl­diek, pl. bolíviaiak, panamaiak, kubaiak is gyarapították. Vala- mennyiüket meglepte, milyen körültekintő gyorsasággal ké­szültek fel kínzásukra az eszü­ket vesztett vadállatok. A kü­lönböző középkori és korszerű vallatóeszközök már az első na­pokban teljesítették küldetésü­ket. Ezek ugyanúgy nem látha­tók a nyilvánosságra hozott fényképeken, mint pl. a cellák­ként szolgáló 4X6 méteres öl­tözők ós mosdóhelyiségek, ame­lyekbe 50—60 embert is begyö­möszöltek. Soknak még a föl­dön sem jutott ülőhely ós az éjszakát is állva töltötték. Ez a tűrhetetlen helyzet csak később, a többi sportstadlon ha­sonló célokra történt megnyitá­sával és a koncentrációs tábo­rok létesítésével enyhült némi­képp. Aki néhány percig a na­pon akart sütkérezni, annak azt szenvedéssel kellett kiérdemel­nie. A kegyetlen kihallgatásokat követő, órákig tartó kínzásoktól (körömégetés, kifeszítés, áram­sokkok stb.) elájult foglyok a levegőn nyerték vissza eszmé­letüket. Cordoba elvtársat a börtön­ben munkára fogták. Az őrök­nek volt segítségére, többek közt a mosléknak beillő, élvez­hetetlen ételek széthordásában. Ezért győződhetett meg a saját szemével az egyes cellákban uralkodó kétségbeejtő helyzet­ről. Ma is borzongva idézi fel a padlón heverő, vérükben für­dő haldoklók ós holttestek ké­pét ... A halottak száma ismeretiem Nem könnyű ezekről a bor­zalmakról beszélni, de még ne­hezebb átélni őket — emléke­zik vissza a fogolytársai közt kitört pánikhangulatra ós elke­seredésre, amelyre gyógyító ír­ként hatott a haladó szellemű, meggyőződésük miatt gyakran üldözött, börtönviselt párt- és szakszervezeti funkcionáriusok buzdító szava. Ezek a sokat ta­pasztalt munkások arra !s meg­tanították társaikat, hogyan vi­selhetők el könnyebben bizo­nyos kínzások. Például a gumi­tömlőn keresztül az orrlyukak­ba eresztett erős vízsugár nem a legkellemesebb, de kibírható. A kapott utasítások szerint a politikai foglyok — cselhez fo­lyamodva — óriási fájdalmat színleltek ilyenkor s ezért gyöt- rőik — más, ennél elviselhetet­lenebb kínzások helyett — elő­szeretettel alkalmazták ezt a módszert. — A foglyok jelenlét tében elkövetett nemi erőszak sem ment ritkaságszámba — utal vendéglátóm a katonák gaztet­teire, akik a kapott parancsot teljesítve, nem egy esetben a nemzet szaporodásához is hoz­zájárultak. A kb. 6000 politikai fogoly ma is hasonló feltételek között tengeti életét. Ám az ország koncentrációs táboraiban — a chilei katolikus egyház békebi­zottságának adatai szerint — az elmúlt két esztendő alatt mintegy 450 000 ártatlan ember fordult meg. A hivatalos jelen­tések hiányában azonban a ha­lottak száma ismeretlen, és azt sem lehet tudni, ki melyik kon­centrációs táborban sínylődik. Erről a hozzátartozók csak ab­ban az esetben értesülnek, ha valakinek — börtönét elhagyva — sikerül kicsempésznie né­hány levelet vagy adatot. — Tény, hogy ebben többnyi­re az egyház is segítségére van az üldözötteknek — mondja Cordoba elvtárs —, bár hiba volna általánosítani, mert a pa­pok, mint minden társadalom­ban, Chilében is különböző po­litikai irányzatokat követnek. De az egyház képviselőin kí­vül ma már'a magas rangú tisz­tek, tábornokok közül is so­kan, sőt egyre több katonai ala­kulat tagadja meg az engedel­mességet. Az ezek részére San­tiago közelében létesített külön koncentrációs táborban a jun­ta — a legutóbbi hírek sze­rint — mintegy ezer katonát tart fogva. Corvaláin példamutatása Csak ritkán veszi a junta a fáradságot ahhoz, hogy hivata­losan pert indítson a politikai foglyok ellen. Ha azonban er­re mégis sor kerül, akkor ka­tonai bíróság elé állítja a véd­telen embereket. Ez a sors érte a Népi Egység pártjainak 10 ve­zető képviselőjét is, Luis Cor- vailánnal az élen, akire ‘az ügyész — bármilyen hihetetlen­nek hangzik — kétszeres élet­fogytiglani és 67 évi börtönbün­tetést kér. Ez a magában véve abszurd követelmény a junta el­határozásáról tanúskodik: Cor- valánt lassú halálra ítélte. Ezt a szándékát bizonyítja az is, hogy a rajta néhány hónappal ezelőtt végrehajtott vakbélmű- tét után — a lábadozásra sem hagyva időt — azonnal vissza­szállították abba a koncentrá­ciós táborba, amelyben a fog­lyok a leg kegyetlenebb feltéte­lek közepette tengetik életüket. Corvalán azonban — ártatlansá­ga tudatában — nem tört meg. Példát mutató bátorsága, hatá­rozottsága és kitartása a chilei népnek nagy segítséget jelent a katonai junta ellen folytatott harcában. Cordoba elvtárs a legnagyobb tisztelettel beszól erről az em­berről, aki bár nyomdászmun­kásként kezdte pályafutását, már ifjú korában jelentős poli­tikai személyiség volt. Utoljára két nappal az államcsíny előtt találkozott vele a kommunista újságírók összejövetelén. Corva­lán a politikai helyzetet ele­mezve — noha akkor még nem tudhatta, milyen formában ke­rül sor a fordulatra — olyan pontos stratégiai tervvel állt elő, amely Chile illegalitásba vonult kommunista pártja szá­mára ma Is irányadó. Corvalán letartóztatását meg­előzően, egy elvtársnő gondjai­ra bízva, a párt egyik titkos la­kásában rejtőzött. Egy alkalom­mal — az elv-társnő éppen be­vásárolni ment — a rendőrség szokásos házkutatásai során, hiába csengetett a Corvalán lakta lakásban. Már-már dolga- végezetlenül távozott, amikor a kapuban találkozott a hazatérő háziasszonnyal. A kopók visz- szakísértók és az egész lakást felforgatták. Természetesen ab­ba a zárt helyiségbe is igyekez­tek behatolni, amelybe belépé­süket az asszony meg akarta akadályozni. Ám Corvalán csak­hamar véget vetett a vitának. Megjelent az ajtóban és felfed­te kilétét. Bekísérték az elv- társnővel együtt, akit azonban Corvalán állítása alapján — mely szerint az asszony tudta nélkül tartózkodott a lakásban — rövidesen szabadon bocsá­tottak. Az antifasiszta front sikerei Minit mindig, akkor is kom­munistához méltó magatartást tanúsított. De ugyanez jellem­zi pártunk, sőt a Népi Egység valamennyi párttagjának a vi­selkedését — mondja vendég­látóm. Enélkül elképzelhetetlen lenne a junta ellen harcoló an­tifasiszta front megalakulása, amelyben politikai meggyőződé­sére való tekintet nélkül tömö­rül a katonai diktatúra megdön­téséért harcoló, sokat nélkülö­ző, megkínzott lakosság. Chile mai súlyos gazdasági helyzete ismeretes. Nagy a mun­kanélküliség. Az egyre elhatal­masodó infláció, és az árak gyors emelkedése következtében a nép éhezik, szűkölködik. A Népi Egység kormányának a nép érdekében hozott reformjait hatálytalanították. Az államosí­tott ipar- és kereskedelmi vál­lalatokat visszaadták volt tu­lajdonosaiknak. A külföldi köl­csönöket Igénybe vevő junta százmilliókat költ fegyverekre és más hadieszközökre. A kül­földi monopóliumok ismét urai a helyzetnek. A terror elérte tetőpontját... Ezzel magyarázható, hogy a munkásosztály vezetésével, il­letve az il legal istásba vonult Népi Egység pártjai segítségé­vel egyre erősödik a chilei ha­zafiak törvényes jogaik vissza­szerzéséért vívott ellenállási harca. A nép önként kapcsoló­dik be ebbe a mozgalomba. Til­takozása jeléül részt vesz az országszorte napirenden levő sztrájkokban, szabotázsakciók­ban, tüntetésekben és fegyve­res összetűzésekben. Nd&a so* kan az életükkel űzetnek, sen­ki sem riad vissza a következ­ményektől. A nép ugyanis tud­ja, hogy szabadságának záloga az antifasiszta front, amely bi­zonyos eredményeket máris fel­mutathat. Cordoba elvtárs a minden em­beriességet nélkülöző új mun­katörvénykönyvet hozza fel például, amely a munkások eré­lyes tiltakozása miatt nem lép­hetett életbe. Az antifasiszták érdeme a junta 3 napilapjával szemben Illegálisan megjelenő 6 napilap is. Ennek az illegá­lis sajtónak termékeny talajra hulló agitáció ja és értékes, tár­gyilagos tájékoztatásai is moz- gósítóan hatnak és erőt önte­nek a népbe harca folytatásá­hoz, hozzájárulnak, ahhoz, hogy megtudja az igazságot. Nemzetközi szolidaritási mozgalom A megkínzott népnek a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország támogatása, a nem­zetközi szolidaritási mozgalom is nagy segítségére van harcá­ban. — Létfontosságúnak tara­juk ezt a nagyfokú önzetlen anyagi ós erkölcsi segítséget —« mondja vendéglátóm. Ennek kö­szönhető ugyanis, hogy sokan már elhagyták börtöneiket, s hogy a koncentrációs táborok­ban már nem folyik olyan mér­tékben az öldöklés, mint az­előtt. A chilei katonai diktatúra gaztettei óriási felháborodást váltanak ki az egész világon. Ismeretes a helsinki értekezlet és a szolidaritási akciók ezzel kapcsolatos állásfoglalása, és az is, hogy az ENSZ legutóbbi közgyűlésén részt vett államok közül 93 a legerélyesebben el­ítélte a juntát, amely egyre joibban elszigetelődik. Az ame­rikai kongresszus egyik határo­zata értelmében az USA beszün­tette a Chilének nyújtott kato­nai támogatást. — Ezek az intézkedések ál­landó magyarázkodásra készte­tik a juntát, amely egyaránt rászorul a gazdasági és a ka­tonai segítségre. Ezért igyek­szik meggyőzni igazáról a köz­véleményt. Fáradozása azonban ma már nem sok sikerrel jár. Ez a prágai és a moszkvai rá­dió érdeme is, melyeknek rö­vidhullámú adásait az egész vi­lág, tehát Chile harcoló népe, sőt a junta is figyelemmel kí­séri. Ezt bizonyítják a hálás chi­lei hallgatók tömegesen érke­ző köszönetnyilvánításai, de a junta gyakori cáfolatai is. A chilei hazafiak áldozatkész harcának célja a fasizmus leve­rése, elvesztett szabadságának visszaszerzése. A mi cólunk pe­dig, hogy az elnyomott chilei nép segítségére legyünk a jun­ta elleni harcának mielőbbi si­keres befejezésében. KARDOS MÁRTA Töviskerítéssel övezett ország BESZÉLGETÉS EGY SANTIAGÓI ÚJSÁGÍRÓVAL A fagy nyolc teljes hónapra jégpáncéllal vonta be az ázsiai földrész északkeleti részén fekvő, több mint 3 millió négyzetkilométer területű Jakutföld folyóit. A világ egyik legnagyobb folyóján, a Lénán a jég foglyai lettek a hajók. A hajósok átadták a stafétabotot a gépkocsivezetőknek. Jakutföldön nin«s vasút, így-jélen a szállítások 90 százalékát teher­gépkocsikkal végzik. A téli autószállítás október végén kezdődik, és május közepéig tart. A múlt idényben én is meg­tettem egy autókaravánnal többszáz sarki-kilométert. A húsz kocsiból álló autóoszlop a Laptyev-tenger partja felé igyekezett. A Jana folyó torkolátánál fek­szik Nyizsnyojanszk kikötője, ahová az Északi ten­geri úton keresztül nyugatról és a Léna felső folyá­sától érkeznek a szállítmányok az Északi sarkkörön túl lévő bányák és a Távol Észak legmesszibb ré­szein fekvő rénszarvastenyésztő gazdaságok számá­ra. Az autóoszlop elején haladtunk. A gépkocsive­zetőről, akivel egy kocsiban utaztam, azt mondták: „Ott is elmegy, ahol a szarvas sem tud. Vologya Kli­mov tisztafejü, eroskezü ember.“ E jótulajdonságai­hoz még az is hozzájárult, hogy kifogyhatatlan hu­morérzékkel rendelkezett, számtalan tréfát és érde­kes történeteket tudott, ami kétségkívül megrövidí­tette utunkat. A megfagyott rögök, kövek úgy rázták a gépko­csit, hogy óvakodnunk kellett, nehogy a vezetőfül­ke menyezetéhez vagy a szélvédő üveghez „koccan­junk“. Szó szerint milliméterenként kúsztunk le a Jana folyó meredek partján, a folyó jegéig. Vologya meg­jegyezte: „Én tulajdonképpen volgai vagyok. Ulja- novszkban születtem. Amikor nyolc évvel ezelőtt ide­érkeztem északra, elég nehezen tudtam leszokni a száguldozásról. A folyó jegén fékezéskor azonban Észok jeges útjain úgy ugrált a kocsi, mint a ló a cirkusz porondján. Éppen csak nem állt két kerékre“. — Milyen volt az első benyomása Északról? — kérdeztem. — Azonnal elhatároztam, hogy elmenekülök in­nen — neveti el magát Vologya. — Ma már szinte szégyellek visszaemlékezni kezdeti kétségeimre. Itt van a házam, a családom, A kislányom még Ulja- novszkban született, a fiam már Itt, — az északi fény alatt. Fivérem, Anatolij leszerelése után szintén idejött dolgozni. Erős emberekre van itt szükség. Északon nagy dolgok kezdődnek. Uszty-Kufgátöl 200 kilométernyire keletre, Gyeputatszijben a geológu­sok a Szovjetunió egyik leggazdagabb ólomlelőhelyét fedezték fel. Nyizsnyejanszk felé látni fogjuk a ku- lari aranylelőhelyet. Tőle keletre, a Kolima folyón hatalmas vízi erőmű épül A vidéken sok rénszarvaste­nyésztő szovhoz és vadgazdaság található. Ezekre az objektumokra mindent mi szállítunk: az elektromos erőművek turbináitól kezdve a gyermekcumliig, a tűtől a kész házakig, a csavartól a bányaipari gépe­kig — valamennyi árút, üzemanyagot, építőanyagot. Bár Klimov azt mondta, hogy a tavaszi vihar „nem az igazi“, mégis megrekedtünk az egyik hó­buckában. Még arra sem volt Időnk, hogy kiszáll­junk a vezetőfülkéből, amikor a sötétségben fény­szórót láttunk. — A társam jön — mosolyodott el Vologya. — A Z1L gépkocsi hangját messziről megismerem. Az odaérkező gépkocsi hátulról megtölt bennün­ket, és néhány perc múlva túljutottunk a hóakadá­lyon. Vologya kürtjével köszönte meg a segítséget. — Viktor Zaicsenkóval — intett fejével Vologya barátja gépkocsija felé — sok nehéz helyzetben vol­tunk együtt. A Magadánig húzódó 3000 kilométer hosszá, behavazott utat egy hét alatt tettük meg, pedig az út nagy részén a szűzföldeken mentünk. A gépkocsivezetők gyakran járnak autókaravánok­ban. Az is előfordul, hogy csak ketten. Egyedül azon­ban soha. Hiszen minden megtörténhet. A vezető­fülke üvege mögött pedig a szurokfekete sarki éj­szaka, a mínusz 50—60 fokos hideg és az alattomos hóvihar leselkedik a vezetőre. Húsz-harminc kilomé­ternyire sehol egy lakott hely. Ilyenkor valóban úgy van, ahogy a dal mondja: „A barát az ember harmadik keze“. A 200 kilométeres út másfélszeresére nőtt, mivel a Jana folyó kanyargós medrét követtük. Nyizsnya- janszkba 24 óra múlva értünk. S míg odafelé hóvi­harral és mínusz 20 fokos hideggel kellett megküz- denünk, visszafelé a hirtelen jött enyhe idő pocso­lyává változtatta az utat. A gépkocsik teljes terhe­léssel haladtak: építési faanyagot, üzemanyagot, ólomércet szállító hordókat cipeltek és a hatalmas tócsákban tengeren haladó hajókra emlékeztettek. Uszty-Kujgában valóban úgy is fogadtak bennün­ket, mint a messzi útról visszatért tengerészeket. Ta­lán csak a virág hiányzott, ami nem is csoda, hi­szen Jakutföldön a tavasz még nagyon messze volt. A napokban ismét találkoztam Vlagyimir Klimov- val. Ez alkalommal Jakutszkban, Neverbe igyekezett. — Sietnem kell haza — mondta búcsúzóul. Meg­született a második fiam. Ismét egy gyökérrel több köt az északi földhöz ... JURIJ SZEMJONOV (APN — KS) fj Szó

Next

/
Oldalképek
Tartalom