Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-15 / 295. szám, hétfő

Gazdagabb választék ÜJ TERMELÉSI MÓDSZEREK A LIKO VÁLLALATBAN (Folytatás a 3. oldalról) Nézetei idejétmúltak, voltak, és egyúttal tudománytalanok is: százezer kis cipész nem helyet­tesítheti a Bafa egyik konszer­nét sem. A különbség köztük a történelmi fejlődés egy egész korszaka, a nagyüzemi terme­lésnek a kisiparos-termeléssel szembeni előnyei. Csehszlo­vákia gazdasági problémáit eb­ben az időben nem oldhatta meg a „piaci struktúra“ át­szervezése a kisipari termelés felélesztésével, hanem csakis a korszerű szocialista nagyüzemi termelés további fejlesztése, amit a párt vezetésével az ál­lam szervez. A különböző cikkekből, jobb­oldali opportunista elméleti ta­nulmányokból átvett alapelvek a politikai rendszer átszervezé­sét is érintették. A feltétele­zett reform elítélte volna (!) az addigi rendszert, és a Nem­zeti Frontot „nyílt szervezet­té“ változtatta volna, amelyben a nem kommunista pártok ké­pezték volna a CSKP egyed­uralmának „reális alternatívá­ját“. A „modell“ szerzői sze­rint bekövetkezett volna a ha­talom „dekoncentrációja“. Eb­ben a rendszerben a választási technikain biztosította volna az egyensúlyt. Természetesen minden mar­xistát és kommunistát az érdek­li, milyen szerepet hagytak eb­ben a rendszerben a kommunis­ta pártnak, mint a társadalom vezető erejének. A párt vezető szerepét kizárólag az eszmei­politikai hatás által biztosítot­ták volna, és csupán azért, mert más politikai pártok is lé­teztek volna. A szerzők a Nem­zeti Front által megvalósított intézkedések összességében bíz­tak. Nem feledkeztek meg ar­ról, hogy a Központi Bizottság­tól megvonták volna a pártsaj­tóra gyakorolt hatását azzal a jelszóval, hogy a sajtónak az „összes párt“, az összes „kom­munista“ szószólójává kell vál­nia. A sajtó irányítását és igaz­gatását a szerkesztőségekre bízták. Ezáltal a szerkesztők­nek nagyobb befolyásuk lett a pártsajtóra, mint a Központi Bi­zottságnak. A párt nem az építőmunkája eredményei alapján szerezte volna meg a lakosság szavaza­tait, hanem képviselőik, az egyes „személyiségek“ révén. Ezzel a tájékoztatási eszközök terjesztették a jobboldali kép­viselők fantasztikus, mestersé­ges, személyes kultuszát. „A demokratikus szocializ­mus modelljében“, amely meg­változtatta volna a párt lénye- gét(I), az ideológiai munkának csak azt a szerepet szánták, hogy leküzdje „az ideológiai mítoszokat“, öt év elteltével ironikusan megjegyezhettük, hogy történelmünkben soha ad­dig nem alakult ki olyan sok ideológiai mítosz, mint éppen a válságos időszakban. Az alap­elvek rövid felsorolása azt mu­tatja, hogy ezek végeredmé­nyükben a párt vezető szerepé­nek tagadásához vezettek. A pártnak a fejlett szocialista társadalomban betöltött vezető szerepe problémájára vonatko­zó tudományos tanulmányok ép­pen az ellenkezőjét bizonyítják: állandóan fokozni kell a párt vezető szerepét, mint a társada­lom fejlesztése mai korszaká­nak objektív törvényszerűségét. A szocialistaellenes erők azon- bnn többet akartak: a kommu­nista pártot meg akarták fosz­tani a hatalomtól és hatalomra akarták juttatni azokat a politi­kai erőket, amelyektől a dolgo­zók a kommunista párt vezeté­sével a nemzeti demokratikus és szocialista demokratikus forradalom folyamán elvették a hatalmat. A politikai bizottságban éles konfliktus alakult ki ezzel a programmal kapcsolatban. A párt marxista—leninista magva élesen tiltakozott az ellen, hogy ilyen programdokumentu­mokat terjesszenek a kongresz- szus elé. Talán a legjobban G. Husák elvtárs, akkori minisz­terelnök-helyettes jellemezte a helyzetet: „Ha visszatekintünk az elmúlt hét hónapra, társadal­munkban lényegében dezinteg- rációs folyamat megy végbe minden téren." Azt követelte, hogy ezeket a dokumentumo­kat ne terjesszék a kongresszus elé. A párton belüli jobboldali erők igazi célját Óta Sik, a jobboldali erők egyik vezetője árulta el: „Ha a párt vár vala­mit a kongresszustól, az két dolog lehet: 1. a lejáratott ve­zető káderek leváltása, 2. bizto­sítékok kialakítása, hogy ne is­métlődhessen meg a személyes hatalom rendszere. Megtámadta Husák elvtársat azért a megál­lapításért, hogy az akkori fejlődést társadalom bomlasztá- sa jellemezte. Ma már nyilvánvaló, milyen célokat követett. 0. Sik és tár­sai. A harmadik út című köny­vének előszavában nyíltan beis­merte, hogy ebben az időszak­ban már az árulás útjára lé­pett. Az is nyilvánvaló, hogy a személyi hatalom rendszerén tulajdonképpen a szocialista társadalmi rendszert értette, amely nálunk a szocialista, for­radalom folyamatában alakult ki. Az sem meglepő, hogy a jobboldal elképzelései szerint a kongresszusnak törvényesítenie kellett volna a több ezer áldo­zatkész, becsületes, párthoz hű funkcionárius elleni terrort. A politikai bizottság említett ülésén mások is felléptek a jobboldal programdokumentu­mai ellen. Nem akadályozhat­ták meg azonban elfogadásukat, mivel a bizottság elnöke, A. Dubőek, az akkori első titkár arra az álláspontra helyezke­dett, hogy a dokumentumokon még dolgozni kellf!). Különben az SZLKP kongresszusát előké­szítő politikai bizottságban azért alakult ki más helyzet, mert V. fíilak elvtárs, az SZLKP KB akkori első titkára határo­zottan fellépett a jobboldal azon kísérletei ellen, hogy a kongresszusi dokumentumokban rögzítsék a szocializmus „mo­delljeit". A válságos időszakban a jobboldali erők programjának rövid értékelését ezek a követ­keztetések erősítik meg: — a valóságban a jobboldali erőknek nem volt semmilyen programjuk, amely megfelelt volna az akkori fejlődési sza­kasz problémáinak és nehézsé­geinek. Az ő „modelljük“ a nyugat-európai jobboldali szo­ciáldemokrata pártok elméleti alapelveinek és a hazai kispol­gári elméletek, elsősorban a masarykizmus eklektikus ve- gyületét jelentette; — ez a .demokratikus szocia­lizmusnak“ nevezett modell el­lentétben állt a korszerű tudo­mány ismereteivel, és gyakorla­tilag nem működhetett. A meg­valósítására tett kísérletek szükségszerűen a társadalom bomlásához vezettek; — éles ellentétben állt a mar­xizmus—leninizmus elméletével, Csehszlovákia Kommunista Pártja, valamint a testvéri kom­munista és munkáspártok ta­pasztalataival; — az ellenforradalmár erők politikai platformja lett a vál­ságos időszakban. A célja való­jában nem a fogyatékosságok kiküszöbölése, a munkásosztály és élcsapata, Csehszlovákia Kommunista Pártja megszilárdí­tása volt, hanem éppen az el­lenkező folyamatot feltételez­te: a munkásosztályt és pártját meg akarta fosztani a hatalom­tól, amelyet az súlyos forradal­mi harcokban, nagy áldozatok árán szerzett meg; — ez a program nem indult ki társadalmunk szocialista át­építésének eredményeiből, az átépítés során létrehozott alap­vető értékek kialakításából, ha­nem ellenkezőleg, ezek tagadá­sából; — ez a program teljesen fi­gyelmen kívül hagyta a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam tapasztalatait. A jobboldali teoretikusok újság­cikkeitől, elméleti tanulmányai­tól és dokumentumaitól elté­rően nem támadta nyíltan a testvéri kommunista és mun­káspártokat, de gyakorlatilag ellenük irányult, mivel a „csehszlovák utat“ és a „de­mokratikus szocializmust“ az egyedüli helyes útnak nevezte. Bizonyára nem véletlen, hogy szerzői egyáltalában nem hivat­koztak a marxizmus—leniniz­mus klasszikusaira, mivel a do­kumentum alapelvei ellentétben álltak a klasszikusok elméleti hagyatékával. Ez a modell ugyanúgy kommunistaellenes és szovjetellenes volt, mint a „de­mokratikus szocializmus“, vagy az úgynevezett „harmadik út“ mai koncepciói. A jobboldali erők politikai platformjának valódi ellenfor­radalmi lényegét tudományos terminológiával leplezték. A sajtó cenzúrája elleni harc ürügyén a jobboldal, a jobbol­dali beállítottságú szerkesztők által, akik lehetetlenné tették, a bíráló nézetek közzétételét. A kiváló tudósok, mint például Vietor Perlő és a testvéri kom­munista pártok testvéri bírála­tai nem kerültek a sajtónkba, és ha igen, akkor teljesen ki­forgatva. A testvéri kommunista pártok nem titkolták, hogy ag­gódnak a csehszlovákiai fejle­mények miatt. Az említett idő­szak ellentmondásai közé tarto­zik, hogy a sajtócenzúra elleni harc ürügyén fokozatosan sok­kal szigorúbb ellenőrzést ve­zettek be. A kongresszust előkészítő po­litikai bizottság által megvita­tott dokumentum visszatükrözte a Csehszlovákiában kialakult helyzetet. Az jellemezte, hogy a kommunista párt fokozatosan megszűnt a szocialista társadal­mi rend irányító központja len­ni, gyors iramban felbomlott a szocialista hatalom, amely a jobboldali és szocialistaellenes erők kezébe került. Az elmúlt öt év teljes mértékben megerősí­tette a Tanulságoknak azt a kö­vetkeztetését, hogy Csehszlová­kiában ellenforradalmi helyzet alakult ki, az országban az a veszély állt fenn, hogy vissza­tér az 1948 februárja előtti po­litikai rendszer struktúrája, sőt egyes területeken u München előtti köztársaság struktúrájá­nak elemei is feltűntek. A cikk második részét holnapi számunkban közöljük. A fogyasztók igényeinek ki­elégítése a legfontosabb szem­pont a termelő, de különösen az élelmiszeripari termékeket előállító vállalatok számára. Ezt a célt a kutatási fejlesztési intézményekkel szorosan együtt­működve igyekeznek elérni. Az eredményekről tanúskodnak az élelmiszerüzletek áruval gazda­gon megrakott polcai, amelye­ken nemcsak az áru mennyisé­ge, hanem a választék is nagy. Örvendetes, hogy az utóbbi években a LIKO tröszthöz tar­tozó konzerv-, szesz- és további élelmiszeripari ágazatok válla­latai is egyre nagyobb áruvá­lasztékot kínálnak fel a keres­kedelem tehát a fogyasztók részére. Gazdagodik a LIKO termelési-gazdasági egység „élelmiszer-kosarának“ tartal­ma. amelyben ma csaknem 1300 féle termék található. Hogy milyen mértékben és ho­gyan, arról a közelmúltban Ján Marcely, a tröszt vezérigazga­tója sajtóértekezleten számolt be. A szóban forgó tröszt öt ter­melővállalatot, egy önálló kuta­tóintézetet és egy gyümölcsé- szeti állami gazdaságot foglal egybe. A fogyasztók bizonyára jól ismerik például a trenčíni Slovlik, a Liptovský Mikuláši Közép-szlovákiai Konzerv és Szeszipari Vállalat, a presovi Frucona nemzeti vállalat nevét. A vállalatoknak Szlovákia szer­te kiterjedt hálózatuk van, s összesen 44 üzemet irányítanak, amelyek között a gyümölcs- és zöldségfélék feldolgozásával foglalkozó üzemekből kezdve a különböző csomagoló anyago­kat gyártókig minden ágazat képviselve van. A vezérigazgató tartalmas be­számolójában többek között örömmel hangsúlyozta azt a tényt, hogy a termelési gazda­sági egység már októberben teljesítette az 5. ötéves terv­időszakra kitűzött termelési fel­adatokat, s az ez évre előirány­zott feladataikkal is idejében óéiba érnek. Teljesítették azt az értékes kötelezettségvállalásu­kat is. amelyben célul tűzték, hogy az 5. ötéves tervidőszakra 2 milliárd korona értékű újdon­ságot adnak az árualapba. Az 1971—1974-es években elért eredmények következtében ezt a vállalásukat félmiliiárd koro­na értékű áruval túlszárnyalták. Büszkék arra is, hogy az ötéves tervidőszakra ' kitűzött export­feladataiknak a fél évvel a ha­táridő lejárta előtt, tehát már júniusban eleget tettek. A sikerek nem utolsósorban annak köszönhetők, hogy ebben a tervidőszakban több üzemük­ben új technológiai eljárással kezdték meg a termelést. Ilyen például Leopoldovban a citrom- sav előállítása, ahol hazánk szükségleteinek fedezésén kívül 60 millió devizakorona értékű árut termelnek kivitelre. Hason­ló eredményeket érnek el pél­dául a Liptovský Mikuláš i és a košicei ecetgyártó üzemek­ben, ahol az új technológiai el­járásokat saját racionalizációs intézkedéseik eredményeiként könyvelhetik el. Nem mellékes az az eredmény sem. amelyeket az itt előállított ecet minőségé­vel kapcsolatban értek el, hi­szen az jobb, mint az eddigi vi­lágszínvonalat jelentő nyugat­német terméké. Sorolhatnánk tovább is azokat az 5. ötéves tervidőszakban bevezetett új technológiai eljárásokat, ame­lyek nagymértékben befolyá­solták a LIKO termelési gazda­sági egység vállalatainak ered­ményeit. Az elmúlt évh°z vi­szonyítva csaknem 10 százalék­kal növekedett a tröszt vállala­tainak termelése, s a tervek szerint 1,7 százalékkal túlszár­nyalják az 1975 re előirányzott 2412 millió korona értékű ter­melési tervüket. Legjobb ered­ményeket elérő üzemük ebben az ötéves tervidőszakban két­ségkívül a Frucona vállalat ko­šicei üzeme volt, amely már négy éve tulajdonosa a vezér- igazgatóság vörös zászlajának és eddigi eredményei alapján ez a kitüntetés ebben az évben is náluk marad. Ján Marcely beszámolt azok­ról a tényezőkről is, amelyek befolyásolják az üzemeik ter­melését. Nagymértékben füg­genek a mezőgazdaságtól, hi­szen ha kevesebb zöldség, illet­ve gyümölcs terem, akkor a tervteljesítés terén nálunk is komolyabb problémák merülnek fel. Például ebben az évben a sok eső miatt rossz volt a cse­resznyetermés, barack pedig egyáltalán nem termett. A pa­radicsom kései érése miatt lé­nyegesen a tervezett határidő után kezdhették meg e fontos termény feldolgozását. Uborká­ból és paprikából viszont az idén rekordmennyiségű termés volt, de a konzervgyárakban ez nem okozott különösebb fenn­akadást. A LIKO termelési-gazdasági egység következő tervidőszakra kitűzött feladatainak meghatá­rozásánál a gazdasági vezetők a CSKP KB októberi ülésén ho­zott határozatainak szellemé­ben jártak el, A fő cél továbbra is az, hogy a hazai mezőgaz­dasági üzemekben termelt nyersanyagokat a LIKO vállala­tai a lehető legnagyobb mérték­ben hasznosítsák. A jövőben el­sősorban arra törekednek, hogy a fogyasztók még több, jobb minőségű és nagyobb választé­kú zöldség- és gyümölcskonzer- veket, alkoholmentes üdítőitalo­kat és más élelmiszeripari ter­mékeket szállíthassanak. Eze­ket a feladatokat jó munka- szervezéssel, és új beruházások­kal szeretnék megvalósítani;-pg~ A bolgár ipar jövő évi tervei A bolgár ipar termelése 1976- ban átlagosan 9 százalékkal lesz nagyobb, mint ebben az évben volt. A gépipari termelés 14,4 százalékkal, a vegyipari termelés 13,4 százalékkal, az építőanyagipar termelése pedig több mint 13 százalékkal nő. Ezt irányozza elő Bulgária kö­vetkező esztendejére szóló tár­sadalmi-gazdasági fejlesztési terve, amit a napokban foga­dott el a bolgár nemzetgyűlés. Folytatódik a jövő évben az ipar anyagi-műszaki bázisának fejlesztése. Ezen belül nagyobb arányú lesz a rekonstrukció és a korszerűsítés, mint az új be­ruházás, a tőkeberuházások 52 százaléka irányul az ipar kor­szerűsítésére. Változásokat hoz a következő esztendő az iparág szerkezeti rendszerében is, többek között megváltozik a pénzeszközök el­osztási módja is. Az ágazati mi­nisztériumok és intézmények nagyobb mennyiségű olyan pénzeszközzel fognak rendel­kezni, amelyek nem tartoznak közvetlenül az állami költség- vetéshez. A legnagyobb köiüttfehérnemű-, harisnya- és köti ttruha-gyárunk Szlovákiában a sviti Tatrasvit. A dolgozók bruttó termelésüket az idei év 11 hónapja alatt 101,3 százalékra teljesítették, ami ter­ven felül 7,5 millió koronát jelent. Felvételünkön: Helena Stanová a kötőgép orsóinak kicserélése közben. (Felvétel: A. Hagcák — CSTK) Gazdasági intézkedések Brazíliában Brazília fizetési mérleg-helyze­tének javítására egy sor intéz­kedést léptetett életbe a brazí­liai országos pénzügyi tanács. A különböző minisztériumok ál­tal javasolt intézkedések célja az export ösztönzése, az import megszorítása, a belföldi gépipa­ri termelés fellendítése. Brazí­lia idén havonta átlagosan 1 milliárd dollár értékben vásá­rolt külföldön, ugyanakkor az alapvető termékekből származó exportja nem éri el a tervezett szintet. A brazil gazdasági ve­zetők úgy vélik, nem lenne reális arra várni* hogy az alap­vető cikkek exportja jövőre lé­nyegesen fellendül, tehát a ke­reskedelmi mérleg javítására az egyedüli mód — mondják — az import korlátozása. Kivételnek tekintik a továb­biakban is a benzint, a szenet, a búzát, a műtrágyákat, a vető­magvakat, a gyógyszeripari ter­mékeket, valamint a legalább ötéves hitelre vásárolt berende­zéseket. Az állami vállalatok jövőre 25 százalékkal keveseb­bért vásárolhatnak külföldön, mint idén. 1975 XII. 15. A CSKP mai politikájának fő jellemvonásai

Next

/
Oldalképek
Tartalom