Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-14 / 50. szám, Vasarnapi Új Szó
TÁRSADALMUNK IGÉNYEINEK MEGFELELŐEN A szovjet tudomány és a nemzetiségi oktatásügy A Nagy Októberi SzocialisLu Forradalom teremtette Szovjetunióval, a világ első szocialista országának gazdasági és társadalmi, politikai és kulturális vívmányaival, erkölcsi és katonai erejével, valamint a köréje tömörülő szocialista országok közösségével ma már az imperializmus legel- fogultabb hívei is kénytelenek számolni. S mindezt a hatalmas gazdasági potenciált, a társadalmi viszonyok igazságos rendjét, a Szovjetunió katonai erejél és a szovjet tudomány tekintélyét azok az emberek hozták létre, akiket a párt nevelt és- edzett, akik sok nehézség közepette építették társadalmukat és védték azl a külső és a belső ellenségtől. Mi a Szovjetunió életével, tapasztalataival lényegében csak a felszabadulás után ismerkedhettünk meg. Az alábbiakban a szovjet pedagógia és szociológia hatásának csupán néhány, általunk — azaz a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák szempontjából — különösen jelentősnek vélt mozzanatával foglalkozunk. A leglényege sebb a szovjet pedagógia eszmei-világnézeti irányultsága és tartalma. Ezt* aaért kell kiemelnünk, mert a magyar nyelvű iskolák negyedszázaddal ezelőtti alapozásakor a csehszlovák oktatásügy forradalmi és demokratikus hagyományain kívül, mi elsősorban a szovjet pedagógiától tanulhattunk. Abban az időben nagy lelkesedéssel fordultunk Makarenko, Krupszkaja, Kalinyin ípűvei, tanításai felé, mert ezekben találtuk meg a legelevenebben azo kát a gondolatokat, törekvéseket, melyek az új ember nevelésének vonásait a leggazdagabban fejezték ki. Ma már nehéz lenne rekonstruálni, hogy milyen csatornán — a cseh, a szlovák vagy a magyar pedagógiai irodalomból — (sajnos, abban az időben minden valószínűség szerint csak igen kis részben eredetiből) hatoltak-e be köz- gondolkodásunkba a kommunista nevelés fogalmai és elvei. Ez talán nem is lényeges. Ám biztos, hogy a cseh, a szlovák, és az ukrán tanítási nyelvű iskolák pedagógusaival egyidőben és közösen formálódott a csehszlovákiai magyar pedagógusokban is az új nevelői szemlélet és magatartásiorma az ötvenes évek első felében. S annak ellenére, hogy a jövő emberének nevelése szempontjából hiányérzetünk sajátos módon ma is éppen őzen a téren — az ifjúság kommunista nevelésében — a legerősebb, mégis a megtett (nem kis!) fejlődés a legbecsesebb számunkra. .Hiszen a feltejlődést, a megkésve ugyan, de annál gyorsabban növekvő magyar iskolák tanítóinak az ország többi pedagógusához való felzárkózását, önmagunk fejlesztését nem ulolsósorban éppen a szovjet pedagógia segítségére támaszkodva értük el. A szovjet oktatásügyi tapasztalatok alkotó átvételének másik fontos területe dasági és kulturális egyenjogúsítására, ott nincs olyan társadalmi elvárás, hogy valaki változtasson nemzetiségén vagy anyanyelvet cseréljen. Példaként szolgál számunkra a szovjet nemzetiségi oktatásügy, mert odaadó szocialista hazafiakat, proletár internacionalistákat és hős szovjet állampolgárokat nevel. Kétnyelvű embereket, akik számára azonban a kétnyelvűség nem „az elnemzetlenedés előszobája“, mint ezt a burzsoá társadalomnyelvészet (szociolingvisztika) vallja. Példaként szolgál a szovjet nemzetiségi oktatásügy azért' is. mert az ország minden más iskolájával egyenrangú és egyenértékű tudást nyújt, lehetővé teszi a tanulók továbbtanulását és ezáltal hathatósan elősegíti a szocialista társadalom teljes értékű építését. Emellett — s ezt is meg kell tanulnunk a szovjet nemzetiségi oktatásügytől — rámutat a szocialista fejlődési folyamatnak arra a tendenciájára, hogy a szocialista nemzet- , hez, nemzetiséghez való tartozás a szocialista társadalomban — hasonlóan, mint sok más alapelv — tudatosodik, új tartalommal töltődik meg, és ezáltal megszűnik az embertől függetlenül ható sorsszerűsége, determináltsága. A nemzeti öntudat szocialista humanizálása folyamatának lehetünk tanúi. Olyan folyamat ez, melynek során a szocialista nemzeti, nemzetiségi közösséghez tartozás tudatossá, azaz tudatosan választott közösséghez tartozássá kristályosodik. Ez a tudatosság egyébként a szocialista társadalom egyik fontos általános követelménye, melynek életünk minden területén — tehát a nemzetiségi hovatartozás területén is — érvényesülnie kell, s így — a szocialista internacionalizmus elveivel együtt — e tudati kategória egy magasabb szintjét kell megteremteni. Hasonlóan igényes történelmi folyamat ez, mint ahogyan a munkafegyelmet a feudalizmus pálca- és a kapitalizmus éhségfegyelméből csak a mi, az ellentétes osztályokra már nem tagolt társadalmunk teremtette lehetőségei emelhetik a tudatos munkafegyelem szintjére, tehát egv minőségileg magasabb szintre. Ilyen összefüggésben és megvilágításban kell értelmeznünk a nemzetiségek helyzetéről szóló 144/68. számú alkotmányerejű törvény következő mondatát: „Az állampolgár saját meggyőződése szerint, szabadon dönt nemzetiségi hovatartozásáról.“ (4. cikkely) Ennek a nyilván nem zökkenőmentes és hosszú időt igénylő történelmi folyamatnak azonban. — s ezt bizonyítja a szovjet nemzetiségi oktatáspolitika — már ma is érvényes fontos feltétele: a nemzetiségi csoport teljes beilleszkedése a szocialista társadalomba. Azaz, hogy az egyén nemzetiségre való tekintet nélkül, képességeinek és képzettségének megfelelő poszton, sikeresen építhesse a szocialista társadalmat. A nyelvismeret, tehát a kétnyelvűség az önmegvalósításnak, a szocialista integrációnak az eszköze. Hazánkban a szlovák nyelvismeret fontosságának — akárcsak a Szovjetunióban az orosz nyelv ismeretének — hangsúlyozásakor, eszköz (és nem cél) jellege kidomborításakor, éppen a cselekvő szocialista hazafiságra nevelés alkalmából. utalunk P Ny. Fedoszejevre, aki a következőket mondja- ,,. .. Különösen ériékes hozzájárulásnak érezzük azt a tételt, amely szerint a szovjet nép az emberek új történelmi közössége. Hz a megállapítás kulcsfogalom a szovjetunióbeli nemzetiségi viszonyok további kutatásához, ügyes elv- társak ezt a fogalmat az etnikai fogalmak kategóriájába sorolták, és úgy vélték, hogy a szovjet nép alighanem új nemzet vagy nemzetiség. A szovjet társadalomtudósok azonban munkáikban bebizonyították, hogy « szovjet nép — az embe rek társadalmi és nemzetközi egységének új tör ténelmi formája. Ez az egység az osztályok és nemzetek közö'ti antagonisztikus viszonyok meg szüntetésének, a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség szövetségének, a szov/et nemzetiségek felvirágozásának és egymáshoz közeledésének talaján alakul ki.“ (Moszkvában, a szocialista országok tudományos akadémiái alelnökein«k értekezletén elhangzott előadásból. Társadalmi Szemle, 1975 február, 51. old.) A kérdés tehát így alakul: vajon iskoláink tanítványt formáló nevelői hatása megfelel e a társadalmi igényeknek? A szocialista társadalmi fejlődés megköveteli a népek, a nemzetek és a nemzetiségek tudatos közeledésének folyamatát; az éles társadalmi különbségek eltűnését a különböző osztályok között, és a termelési eszközök tulajdonára építve, a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka évezredes szintkülönbségének kiegyenlítődését, a tudományos-technikai forradalom vívmányainak a szocialista társadalomban való felhasználásával. S hogy mi e történelmi feladat teljesítésében a nemzetiségi oktatásügy specifikuma — ezt kell a szovjet nemzetiségi oktatásügytől megtanulnunk. Hazánk magyar tanítási nyelvű iskolái a csehszlovák oktatásügy szerves részét képezik. Ezért szervezési és konoepcionális kérdésekben a cseh és a szlovák pedagógia révén, a tanítás módszereit illetően viszont közvetlenül merítünk a szovjet tapasztalatokból. Sőt elmondhatjuk: ma már a kölcsönösség alapján tanulhatjuk agymástól a legjobbakat. A szovjet nevelésügy vezetőinek ugyanis nemcsak elvileg hangoztatott, hanem a gyakorlatban megvalósult álláspontja, hogy a szocialista neveléstudomány kincsestárát immár együttesen kell gyarapítaniuk a szocialista államok pedagógusainak. MÓZSI FERENC a szocialista politechnikai munkaiskola korszerű értelmezése és megteremtésének lehetősége. Történelmi tény: az iskolát nem lehet elválasztani az élettől, a tanulást a munkától. A felvilágosult pedagógiai gondolkozás mindenképpen elavultnak tartja az egyoldalú intellektuális képzést. És hogy iskoláink ma már az új szemlélethez igazodnak, ebben a szovjet pedagógiai műveknek óriási a szerepük. S ennek értékéből semmit sem von le, hogy mindezzel elsősorban a szlovák vagy a cseh pedagógia révén ismerkedtünk meg. Ugyanúgy nem változtat a tényen az sem, hogy a szovjet pedagógia módszereivel, szocialista művelődési anyagával többségében viszont már magyar fordításban ismerkedtünk. Emlékezzünk, hogy az ötvenes években az oroszból magyar nyelvre való fordítás eredményeként elsősorban módszertani művekkel ismerkedhettünk meg. Az igény rendkívül nagy volt (és ma is azl), hiszen a konknét munkát közvetlenül is segítő kiadványok iránt mindig nagy a kereslet. Ezek a művek sok esetben egy- egy tantárgy marxista szemléletű tanításának módszeiéről összefüggő ismeretet nyújtottak, s ezael sok indítást adtak alkotó alkalmazásukhoz, illetve egy-egy új változat kikísérletezéséhez a mi viszonyaink közepette. Az a pedagógiai frisseség, mely negyed százada — némi hullámzással — oktatásügyünket jellemzi, a csehszlovákiai magyar szülök gyermekei tanulása-tanítása hatékonyságának növelését szolgálja. Ez a kutatási vágy, alkotó pedagógiai tevékenység elsősorban az egyes tantárgyak módszertanának területén tapasztalható. A szovjet pedagógiai tudomány legújabb eredményeinek szentelt figyelem és az oktatási-ueveiési tapasztalatok felhasználása mellett nem utolsósorban szólni kell — nyilván a teljesség igénye nélkül — a nemzetiségi kérdés marxi—lenini megoldásáról, a szovjet tapasztalatok alkotó felhasználásáról is. Mert a szovjet nemzetiségi oktatásügy elvi és gyakorlati rendszere számunkra is modell volt. Az anyanyelvi oktatás jelentőségét, a többség nyelve elsajátításának fontosságát és ezzel a kétnyelvűségre, valamint a bikulturáltságra nevelést mi is alapvető elvünknek valljuk, ami nemzetiségi oktatásügyünk megszervezésekor példaként szolgált. Példaként szolgált a világ első szocialista államának nemzetiségi politikája, mert ott, ahol megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása, s ahol sor került a n»m'70tíc4{»pk politikai, gaza i £ * ► o XI a o
