Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-14 / 50. szám, Vasarnapi Új Szó
hogy élelmiszerbehozatalra szorulnak, bár lehetőségeiket jobban kiaknázva a maguk földjéből is megélhetnének. Belize keleti határát a Karib-ten- ger alkotja, északon Mexikóval, nyugaton és délen Guatemalával határos. Területére — nyilván „spanyol örökségként“ — eleinte Mexikó is igényt tartott, de amikor emiatt 1964-ben súlyos nézeteltérése támadt Guatemalával, amely a diplomáciai kapcsolatok megszakításával fenyegetőzött, engedett, és azóta mérsékletet tanúsít. London és Guatemala viszályában Salvador és több reakciós rendszer Guatemala pártján van, viszont Jamaica, Guayana, Barbados, Trinidad és Tobago, a Bahama-szigetek a belizei nép teljes függetlensége mellett szállnak síkra, és minden erkölcsi támogatást megadnak nekik, az ENSZ-héz is ők fordultak. Mint mondottuk, 1964 óta saját kormánya van Belizének. A miniszterelnök, George Price, maga is mesztic, az Egyesült Néppárt (PÚP) vezére. Belize függetlenségéért küzd, de óvatos. Tisztában van vele, hogy a szomszédok hódítási törekvéseinek t zsoldos gárda és a négyezer főnyi néger rendőrség — a brit kormányzó fő támasza könnyen áldozatul esne, nem tudná megvédeni magát a kis Belize. Ezért a függetlenség elnyerését olyan feltételekhez kötötte, hogy London adjon biztosítékokat Belize területi épségének szavatolására. Guatemalával folytatott tárgyalásai ugyanis eredménytelenek maradtak, az észak- amerikai közvetítő javaslatát is mindkét fél visszautasította. Ezért maradt el 1970-ben Belize függetlenségének kikiáltása. Ami ezekben az években a kis országban változott: egy 50 km hosszú aszfaltút épült, és a gyakori pusztító viharok miatt az őserdő szélére vonulva, a parttól távolabb kezdték meg Belize- city főváros újjáépítését. Az ENSZ-közgyűlés gyámsági bizottsága a napokban úgy döntött, hogy megerősíti a belizei nép elidegeníthetetlen jogát az önrendelkezésre és függetlenségre. Most a közgyűlésnek kell döntenie és olyan intézkedéseket foganatosítania, hogy elejét vegye Belize szuverenitása esetleges megsértésének. Anglia és Guatemala szembenállása presztízskérdésként is magyarázható. Belize függetlenné vállása Londonnak annyiból érdeke, hogy az utóbbi években igen költséges jelenlétének fenntartása. A belizei nép önrendelkezésének és függetlenségének biztosítása és területei épségének megvédése viszont kétségtelenül erkölcsi és politikai kötelessége a londoni kormánynak. AHOL FARKASSZEMET NÉZNEK A HATÁRON Egy festői zug a Hondurasi-öbölben: Belize '© A viszály oka: 22 ezer négyzetkilométer terület ® London és Guatemala idült ellenségeskedése # Egy nép, amely csak biztosítékokkal kíván függetlenséget • Tűzoltó akcióban az ENSZ Egy gyarmatosítás története résztelepeken keresi kenyerét. A favágás az őstelepesek egyik fő foglalkozása volt. így a trópusi ültetvények urai a United Fruit of British Honduras, a Corozai Sugár Company, a Belize Estate and Produce Company, a Du Pont konszernhez tartozó Pine Har- vester Company, amely azzal foglalkozik, hogy Mungo Creekljen a fák kérgéből festékgyártáshoz szükséges terpentint von ki. Felszabadulás — hogyan? Guatemala és London viszálya formailag egy régi esethez kapcsolódik. 1859-ben abban állapodtak meg, hogy országutat építenek a két terület határán. Ehhez Anglia 50 ezer fontot bocsát rendelkezésre, a latin-amerikaiak pedig anyagot adnak, A megállapodás kivitelezetlen maradt, s most több mint száz év múltán Guatemala kárpótlásul egész Belizét követeli. A mindössze 100 ezer fős belizei heterogén lakosság nagyon különbözik a szomszéd „spanyol“ országokétól. Öltözködésében és táplálkozásában is, amelyben nagy szerepe van a rizsnek és babféléknek, viszont nem kedvelik a kukoricát. Öltözködésük is „szabadosabb“, amit a szomszéd 1945-ben egy időre megszakadtak a két ország diplomáciai kapcsolatai. 1964-ben véglegesen megszűnt a két ország diplomáciai viszonya, miután Anglia valójában mit sem változtató önkormányzattal ruházta fel utolsó amerikai gyarmatát, s a legcsekélyebb esély sem kecsegtette Guatemalát, hogy megszerezheti a követelt területet. Az 1964. évi döntés azt is kilátásba helyezte, hogy Belize 1970 végéig elnyeri függetlenségét. Ez mindmáig sem történt meg, de ezért London— kivételesen — nem hibáztatható. Belize nem siettette a függetlenséget, ellenkezőleg, védelmet kért a gyarmattartótól. A Hondurasi-öbölnek ezt az eldugott, festői zugát a XVI. század elején spanyol hódítók és brit kalózok népesítették be, az utóbbiak tartósan le is telepedtek. A 22 ezer négyzetkilométernyi terület azután is vita tárgya a britek és a spanyolok között, de Spanyolország már 1670-ben, a „Bay Settlement“-ben elismeri Anglia felségjogát a terület fölött. A XVIII. században a britek afrikai rabszolgákat hoznak be, hogy az őslakó indiánok maradványaival együtt dolgoztassák őket. Anglia felségjogát később többszöri megállapodással is megerősítik, legutóbb 1862-ben. Ez a megállapodás véglegesen brit gyarmatnak ismeri el a kérdéses területet. Az amerikai spanyol gyarmatbirodalom felbomlása, a felszabadító háborúk sikerei nemzeti államok szü letését eredményezik. így alakult meg Guatemala is, amely immár másfél százada igényt tart a britek által elorozott szomszédos területre. London hajthatatlan volt, emiatt Belize Aj fővárosa mindössze 200 házból áll Halpiac a fővárosban Kik czok a belizerek? A paradox helyzet csak történelmi összefüggéseiben érthető meg. A kis földsáv valaha az őslakó maya indiánok földje volt, most felvett ősi nevét is a maga ica törzsektől kapta: bel ica annyit jelentett, mint icák útja. Ebből alakult ki a spanyol Beli- ce és az angol Belize. Az indiánok az áthatolhatatlan őserdők mélyén tanyáztak, jól rejtőzködve a hódítók elől. A brit kalózok megtelepedett utódait később németek és dánok is követték, majd rabszolgákat hurcoltak be Afrikából, később indiaiak, libanoniak és részben kínaiak is bevándoroltak. A nyelvek közül a hivatalos angol dominál, utána az Indián nyelvek a legelterjedtebbek. Természetesen keveredés történt a lakosság körében, és a meszticek meg a kreolok alkotják ma az uralkodó réteget. A terület, amelyért Guatemala Londonnal viszályba került, gazdaságilag jelentéktelen. Hisz a 22 ezer négyzetkilométernyi terület 65 százalékút őserdők, 20 szAznlókái pedig mocsarak borítják. A megművelésre alkalmas, a tengerparti sávon elterülő földek 93 százaléka a nagybirtokosok kezében van. Ezek tulajdonosai érdekellentétben vannak az észak-amerikai monopóliumokkal, és nagyon félnek Guatemalától, mely kifejezte, hogy a terüiet megszerzése esetén kisajátítja az itteni nagy birtokosokat (birtokaikat az északamerikai társaságok kezére játssza át). A lakosság zöme ezeken az ültetvényeken dolgozik, másik része föországokban nem tartanak éppen „erkölcsösnek“. Erősen élnek az indián hagyományok, noha maga az indián lakosság népességét tekintve háttérbe szorult. A belizeiek arra is büszkék, hogy náluk nincs írástudatlanság, mint a környező országokban, különösen Guatemalában, ahol nagy az analfabéták százalékaránya. Az a nézetük, hogy jól megvannak a maguk természettől elrejtett zugában, a legnagyobb bajnak azt tartják, A z utóbbi hetekben a sajtó gyakran közölt híreket arról, hngy a latin-amerikai földrész egyik festői zugában, konkrétan a Hondurasi- öbölben katonai feszültség alakult ki. A lényeg: a guatemalai haderő egységei felvonultak és harci állásokat foglaltak el az országgal határos belső önkormányzatú brit gyarmat. Brit Honduras, illetve új nevén Belize határán. A guatemalai haderő vezetősége kijelentette, hogy csak parancsra vár, és megindulnak a seregek Belize „visszaszerzésére és egyesítésére az anyaországgal“. London ugyanakkor bejelentette, hogy hadihajókat és megfelelő számú fegyveres erőt küld ki tartozéka teAz fislakó indiánok az őserdő belsejében ilyen kunyhókban élnek rü leti épségének biztosítására. A kirobbanással fenyegető konfliktus az ENSZ elé került, hogy a világszervezet mentőakciójával idejében avatkozzék be és simítsa el a viszályt, ugyanakkor foglaljon állást a vitatott terület jövőjét illetően. Belizében nincs írástudatlanság
