Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-09 / 45. szám, Vasarnapi Új Szó
A tárgyak lelke Nem képlet a vers Nem képlet a vers, semmivel se egyenlő. Bár mondják sokan, hogy a költészet lélek, egyazon sugarú gömbegész. De a költő kettő közül is kiválasztja, mi lényeg. Nem képlet a vers, semmivel se egyenlő. Bár mondhatjuk azt, eleven test a líra. De mért nem szerethet egyformán a költő mindenkit, ahogy azt az Űr előírta? Nem képlet a vers, semmivel se egyenlő. Nevezhetjük a verset fgy is: puha álom. De mért keveredsz verekedésbe, költő, az alvó joga-é, hogy öklével hadonásszon? Nem képlet a vers, semmivel se egyenlő. Bár vallhatjuk azt, hogy a vers a valóság. De mért keveredsz verekedésbe, költő, nem hallod, a rideg világ miket szór rád? Nem képlet a vers, semmivel se egyenlő Bár mondják sokan, hogy a versben a lényeg. De mért kételkednek oly sok emberöltő után is benne az emberi népek? ... A viharfelhőknek van éle, meg széle, csak a dal végtelen, meg a szép szerelem. Te titkok titka! Nevezd meg magad végrel Ki vagy, te, költészeti Felelj, szép rejtelem! Csak egy jelet adj! Csak egyetlen szót csakl Ha hiú, s hazug ez a sok csepürágó, mért hiszi a föld a szépet hazudósnak, s mért lázong a szép keserű igazától? BELLA ISTVÁN FORDÍTÁSA Szeretem a házat, hol nem birtokolnak, De könnyű lebegésűek a tárgyak. Mint vízen ringatózó, kikötött csónak. Nem szeretem, ha nincs bennük varázslat. Nem, nem benned van, tűzhely, a te hatalmad: Bár mint szókkal száj, fával lehetsz teli, Reménykedj - ez az égés el nem hamvaszt, Nem te vagy a tűz, mely a fát égeti. Azt mondják: hagyd az álmot, fesd a valóságot, - írd, ami van: csizmát, patkót, körtét... De én a valóság külszíne alá látok És itt keresem a tárgyak - lelkét. És ismétlem hittel, rendületlen: Só nem a sóba van. Szög nem a szögbe. KISS DÉNES FORDÍTÁSA Az irigyek tévedése Az irigység - vereségünk bevallása. (Szkrjabin) 1. Erkölcs - dolgozik. Bátorság - kérdés telelése. Az irigység - csak az - minek sosincs érkezése. Ö azt a buzgalmat, amivel folyvást zavarja Munka és tehetség dolgát - kell-e felidéznem? 2. Ha géniuszt irigyel, az irigy abban lusta. Ha a munka hősét irigyli - hát azt se tudja. Ha egy jó ügyet megkívánna - gonoszkodik csak. Ha áhítja az igazat - hazugságát mondja 3. Légy óvatos! Ha irigykednél: dicsteli útja E dicső testvérnek - az ösvényes sikló csúszna - Vésd jól eszedbe - ha ezt a dicsőséget kéred, Tiéd is lehet mind ez irdatlan hősi munka. 4 Hol van az a hegy, mondd, mit az irigyek elhordtak? Hol az óceánok, amin úszva átjutottak? Egyetlen egyszer hallanám azt az igazságot, Amit az irigyek - felfedezőkként - kimondták! 5. Ha kell, ha nem - az emberek mindent megkívánnak. Ha Goya vagy - ,,ez a keserű tekintet láttat!" Ha Dante vagy, felüvöltenek: „Ez is valami! Nem ezt költöttem volna e pokoli világban." 6. ,,Akarod-e látni a társad lábadnál kinyújtva Élnél-e egyszer a társaddá átalakulva?" - Kérdezte az irigyet az ördög. Persze, igaz: Kettős parancsot ellátni az ördög se tudna. APÁTI MIKLÖS FORDÍTÁSA Irodalomról — könyvekről 1975. XI. 9. ST n A TEGNAP MESTERI KRÓNIKÁSA A sakkvilágban nagymesternek nevezik a nemzetközi versenyeken bajnokságot vagy nagyon jó helyezést elért kiváló játékosokat. Illés Endre, a nagyműveltségű esztéta és színműíró ilyen nagymestere a művészi önfegyelmet és tudást megkövetelő novellának. Kritikusai gyakran írják, hogy elsőrangú diagnoszta, kitűnő lélekelemző, s ezt a Magvető és Szépirodalmi közös sorozatában megjelent Örvények között című novellás gyűjteménye teljes mértékben igazolja. Illés Endre irodalmunkban a széppróza e legnehezebb műfajában a példaadó mérce, önmagából, legszemélyesebb élményeiből kiindulva, mindig az emberit, a lelke legmélyén rejlőt kutatja és hozza felszínre. Hűvös tárgyilagossága mögül mindig érződik a minden hangosabb állásfoglalástól tartózkodó, a szatíra ostorával okosan suhintó, az ember igazáért elfogulatlanul kiálló humánuma. Amikor ismert és méltán dicsért analitikus képességével a bajok kórokozó gócait átvilágítja, egy-egy fénysugár rávetődik a korra, a társadalom életét mozgató erőkre is. Gyűjteményének nincsen fülszövege, s ezt szerencsésnek tartom. A gyakran túlzó, a kiadói szempontoktól diktált szöveg köny- nyen megtévesztheti a járatlan olvasót. Illés fülszöveg helyett elöljáróban egy Berzsenyi vers négy sorával rámutat kötete lényegére, megüti alaphangját: Halljuk, miket mond a lekötött kalóz: Tündér változatok műhelye a világ, Mint a poézis bájalakja: Ámde csak egy az igaz, nagy és jó. A recenzens ezzel a mottóval útbaigazító vezérfonalat kap a kezébe. H a Krúdynál megállapítjuk, hogy kora dzsentrivilágának legmesteribb ábrázolója, Illésről el kell mondanunk, hogy a polgárság tündöklése és hanyatlása utolsó évtizedeinek nagymesteri híradója. Kevés írónk vari, aki oly mélyre ásott a tegnapban, mint ő, látleleteiben nem csupán a kiütköző hullafoltokat diagnosztizálta, hanem elemző képességével a kórokozókat is felfedte. Azért olyan pontosak a látleletei, mert a külső tünetek mögött a rejtettebb belső tüneteket is felszínre hozza. A Skarlát olvasásakor a re zenzens eltűnődik, a maga gyermekkorára gondol, az elszenvedett fullasztó torokgyíkra, a lepedékes, gyulladt nyálkahártyára, amit a doktor a kanalas orvosságra adott receptje előtt „kegyetlen mozdulattal“ letisztított, és eszébe jut az anyai kéz gyöngédsége, fájdalmat enyhítő mesemondása. Gyermekkorából elindulva, az író képzelete hatalmas utat jár be, mindig elevenen megragadott alakjain át csaknem egy fél évszázad korképe sejlik fel előttünk. Embergalériája meg- lepősen tágas és árnyalatos, helyet kap benne a Hamisjátéko- sok című kisregény nem egymással, hanem egymás mellett élő, majd elváló hazug és álszent szerelmespárja, egy készülő filmnek jövőben reménykedő artistanője, a néptelen mellékutca egyik háza második emeleti erkélyéről leugró koldussza- gény, szőke Veronka (Az erkély), aztán Bothos Imre, az autóbuszban pofon ütött rátarti főszerkesztő. (A pofon). Mint pesti szerkesztőségek dzsungel- jének bennfenntese, a volt diplomata Pisky Tamás személyében gúnyja nyilának céltáblá jául egy másik főszerkesztőt is talál; mulatságosan, szinte előkelő gráciával teszi nevetségessé államtitkár barátja előtt (A hullaszekrény). Groteszk no- vellaremek a Belvárosi karácsony, amelyben egy báróné karácsony délutánján szokatlan ajándékkal, egy űrinőnek álcázott, csikóbundás, szerfelett kívánatos utcalánnyal lepi meg szenilis apját az Ezredest, hogy az utolsó férfiúi fellobbanásá- ban egy pásztorórát eltölthes- sen vele. Nem harci tettek, rohamok, hanem „pincérek, bérkocsisok, bécsi kucséberek kaszinói tagok, lovászgyerekek, hajtók, zugbukik, kerílőnők“ hiú és komisz legendás hőse ez a lányaitól csörgőt kérő, gyerekké vált Ezredes. De Illés keményen is oda- csördít néha az úri bitangok nyakára, kíméletlenül pőrére vetkőzteti a halált okozó, súlyos testi sértéssel vádolt Pekry Bálintot, akit a bíróság a tényállást meghamisító orvosi bizonyítvány alapján felment. A bíró szerepét átveszi az író: a felmentő végzést nagy murival megünneplő társaságot a fekete túrakocsival együtt a Balaton összeroppanó jégtáblája alá süllyeszti. Illés ezzel a korántsem mesterkélt befejezéssel az egész úri rendre rászögezi a koporsó fedelét (ítélet). E gy korábbi könyvismertetésben megírtam, hogy a Paradicsomlé az új magyar elbeszélőirodalom egyik remeke. Ojabb elolvasása még jelentősebbé teszi szememben ezt a mindössze nyolcoldalas írást, amely pregnáns rövidséggel, kegyetlen tárgyilagossággal ad híradást egy letűnt világ bandita-gavallérairól és csahosairól. A parancs a nyilasvilágot marasztalja el kísérteties teljességgel. A kórház nyilas orvosigazgatója éjszaka telefonon megparancsolja alantasának, a szemészfőorvosnak, hogy másnap reggelig, munkaerő híján vigye le maga a földszintre rendelőjét. A főorvos félelmében, hogy ellenkezését szabotázsnak tekintenék és kiküldik a frontra, az ellenkező, halálosan megsértődő, majd beletörődni kényszerült feleségével együtt eleget tesz az esztelen parancsnak. Itt ismét Illés az ítélkező: a feltehetően nem épeszű igazgató reggel kisbaltával jön be a kórházba, rácsap az ajtókra, végül az altisztet támadja meg vele, aki nekiugrik. és ártalmatlanná teszi. A novella csattanója: a beszari főorvos diadalmasan és kéjesen kiáltja, hogy igazgatóhelyettes lesz. A munkássá vedlett Czikó Kálmán nyugalmazott huszáralezredes 1956 novemberében anyja sírhantja alól kiássa az ott elrejtett ékszereket, százhúsz Napóleon-aranyat és egy gumitárcába rakott dollárjait. Ezzel a sírhant alatt tíz évig őrzött, háromszázezer forintot érő vagyonával Bécsbe emigrál, hogy ott ismét a régi Czikó Kálmánná válhasson. Bécsben összeáll egy Fini nevű csinos nőcskével, finom kis kávézó nyitását tervezgeti, amelyben Fini kapná a direktisz szerepét. A kalandos múltú, vörös hajú Fini azonban jobbnak látja, hogy szeretőjével és az ezredes egész vagyonával meglépjen. A vég: a becsapott és kifosztott öreg a szálloda ötödik emeletiéről leugrik az udvari étterem üvegtetejére (Az utolsó bukás). A kis Andris öngyilkos lesz, s tettének oka csaknem kibogozhatatlan. Az elvált szülők elfoglaltsága, a testvére közönye, az Iskola nyomasztó légköre vagy szellemi tevékenységre képtelen ideggyengeség, körös fásultság volna? Mindez fennáll, a tragédia okai bonyolultabbak, összegubancolódnak, ezúttal nem kapunk tiszta, egyértelmű magyarázatot, mert vannak tettek, amelyeket még a legjártassabb belső elemzés sem képes átvilágítani (Andris). E zek a felszabadulás után írott novellák már azt mutatják, hogy Illés társadalomszemlélete ' határozottabb formát ölt, s az erőszak megtestesítőit keményebben ítéli el. A gyűjtemény további darabjai, köztük kivált a Nehéz tavasz és a címadó Örvények között meggyőznek, hogy szerzőjük eszmei világa a valóság ábrázolásában, a korforduló parancsának megfelelően tárgyia- sabbá vált, a múlt elítélése mellett döntőbben foglalkoztatják a ma jelenségei. A kötet egészében élvezetes és ugyanakkor elgondolkoztató olvasóélményt nyújt. Illés elbeszélő hangja világos, köny- nyen áttekinthető, semmiféle terhet nem hurcol magával, s ez a nagy mesterségbeli tudással megszerzett könnyedség adja meg azt a varázst, amely a szerzőt a magyar széppróza legjobbjai közé állítja. Fordulatos párbeszédeiben jelen van a vérbeli drámaíró is, ha olykor a belső monológ formájához folyamodik, ezek a monológok kristályos tisztaságukkal áttekinthetők, nem teszik próbára az olvasó türelmét. Bravúrosnak mondhatnám írásait, ha a szónak érzelmi velejárója nem utalna külsőséges artisztikum- ra. Ellenkezőleg: nagy műgond és ízlés novelláinak szembeszökő érdeme. A Magyar Népköztársaság felszabadulásának harmincadik évfordulóján elindított sorozatban Illés Endre novellásgyűjte- ménye nem csupán az író páratlan stílusművészetét, elbeszélőtehetségének sokrétűségét jelzi, egyúttal a mai modern magyar széppróza magas rangját is reprezentálja. EGRI VIKTO&
