Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-23 / 47. szám, Vasarnapi Új Szó
A lelkész így szól híveihez: — Arra szeretnélek kérni benneteket, fivéreim és nővéreim, hogy ezentúl ne dobáljatok gombokat a perselybe. Az: ég angyalai is zip- zárat Viselnek már, nem tudnak mit kezdeni a gombokkal. — Rendőrség! Egy állatkínzást szeretnék bejelenteni! — Miről van szó? — A kertünkben az almafán ül a levélhordó és ingerli az én drága kiskutyámat... • » • — Mit vegyek a menyasszonyomnak születésnapjára? — Kérdezd meg tőle. — Nem, az túlságosan drága. — Miért ítéltek el? — Mert nagyothalló vagyok. — Ezt nem mondhatod komolyan! — De igen. A páncélszekrény fúrása közben nem hallottam, hogy jönnek a rendőrök. — A gyereknél is gyerekebb vagy, száz éve ismételgetem neked, hogy ne egyél mosatlan gyümölcsöt! Krokogyil Essa A papa beszól a lánya szó* bájába, aki egy kanapén ücsörög az udvarlójával: — Uram, mi pontosan tizenegy órakor szoktuk eloltani a villanyt! — Köszönöm — feleli az udvarló. — Ez igazán kedves öntől! Ökölvívómérkőzésen, a második menet után, az egyik bokszoló megkérdi az edzőjét: — Mit gondolsz, megnyerhetem még ezt a meccset? — Hát persze. Ha így fogsz hadonászni a kezeddel, az ellenfél megfázik, és tüdőgyulladást kap ... KEDVIJERITO FELIRAT Elek Tibor rajza I Az egész históriának az oka talán az a túlhajtott mozga- | lom volt, amely az Általános Irománytermelőben indult — cirka harmadfél esztendeje. I Tulajdonképpen azzal vette kezdetét, hogy egy kedélyher- | vasztó vállalati értekezleten Gébics Kornél, a sillabusz előké- j szító osztály ügyeletes felszólalója meggondolatlanul bedobta | a pezsdítőnek szánt javaslatot, miszerint ideje lenne már meg- | javítani a munkahelyi légkört az Irománytermelőben is. A , mellbevágó indítványra az értekezlet fásultabb résztvevői is felriadtak bóbiskolásukból, és percek alatt parázs vita kerekedett. Az elvi fejtegetéseken túlmenően, konkrét példákkal is j éltek a felszólalók, s legsűrűbben Sárisápi Flórián neve forgott szájon. Sárisápi a sillabusz-előkészítő osztály főnöke volt, a munkahelyi fegyelem, következetesség és megvesztegethetetlenség eleven szobra. Valamiféle hallgatólagos egyetértés alapján azt kifogásolták a magatartásában, hogy emberidegen módon nem átallott szívós harcot indítani osztályán a látszatmunkaidő megszüntetéséért — mit sein törődve az emberi érzékenységgel. A legszájasabb éppen Gébics Kornél volt, aki a legnagyobb megütközésre bejelentette, hogy kéri elhelyezését Sárisápi osztályáról, mert ő munka közben — pihentetőnek — igenis szeret manikűrözni, nyereményjáték-szelvényeket ki- : töltögetni, a büfében feketét kortyolgatni és Vésztői Evelin kisasszony körül legyeskedni... nem is szólva már a hétfő délelőtti ankétokról, amiket a vasárnapi futballmérkőzések megtárgyalása céljából szoktak rendezni a férfikollégákkaL A vita kokafónikus kiabálássá fajult. Sárisápi előbb meg< próbált józan érveket felsorakoztatni a munkahelyi rend és fegyelem fontossága mellett, de mivel a hangzavarban a kutya sem vetett rá ügyet, végül is töredelmes önbírálatot gyakorolt, s megfogadta, hogy ezentúl tekintettel lesz beosztottjai lélektani sajátosságaira és az általános emberszereteten alapuló egyéb igényeire is. Az Irományt er melót komolyan megsuhintotta a légkörjavítás szele. Néhány napon belül egy tucat üzemi pszichológust vettek fel, azzal a meghatározott elvárással, hogy napi nyolc órában a dolgozók pszichéjével foglalkozzanak; továbbá panaszirodát nyitottak, s két főről huszonegyre bővítették a vállalati jogtanácsosi szervet, amely kidolgozta a vándormadarak és üzemi szarkák mentelmi jogáról szóló jogi kódexet — hogy az alkalmazottak legcsekélyebb óhaja se legyen többé pusztába kiáltott szó. Az élni vágyó fiatalasszonyok helyzetének megkörnyítése céljából ún. éjjel-nappal bölcsődét és óvodát nyitónak, a barátkozó természetű férfiaknak pedig emeletráépítéssel bridzsklubot, halászcsárdát és vetkőző-mü- soros éjjeli lokált létesítettek. Mindezt különberuházás keretében. Sárisápi három napig révülten bámult kifelé irodája ablakán — a titkárnője a szavát se tudta venni. Az igazgatóság a bíráló kedvű Gébics Kornélt áthelyezte a fecnidúsíió részlegbe, onnan pedig cserébe Aberwas Oszkárt tette Sárisápi osztályára. Sárisápi rezignálton fogadta a változást. Semmit sem tudott az új emberről, ezért a kölcsönös bemutatkozás után minden elfogultság nélkül közölte vele munkaköri kötelességeit, Aberwas pedig előterjesztette a maga kívánságait, amelyek szerint a rendes évi szabadságán kívül még igényt támaszt havi négy öt rendkívüli szabad napra, amikor is egy belvárosi okkultista kör tartja összejöveteleit, valamint napi másfél órás reggeli-, kétórás ebédszünetre s további egyórás ebéd utáni ejtőzésre. Ebben meq is egyeztek, csupán azt a kikötést tette még Aberwas, hogy a tisztességes jutalompénzen felül célprémiumokat is szeretne kapni, mert arra nagyon kényes. Ha teljesül — akkor a maga részéről oké a jó haveri viszony kialakítása. Gébics bírálatából okulva, Sárisápi az első naptól kezdve lázasan igyekezett mindenben a kezére játszani Aberwas Oszkárnak. Oszikámnak szólította, naponta többször feketével és konyakkal kínálta, kikölcsönözte neki a titkárnőjét, a saját zsebéből színházbérletet vásárolt a részére, többször rendelkezésére bocsátotta az autóját, sőt odáig vetemedett, hogy ragyogó külsejű húszéves lányával is összehozta. Az első hónapban tizenegy napot, a másodikban négyet, a harmadikban pedig már egyet sem dolgozott Aberwas. Hiányzásait a szeánszok szaporodásával, közlekedési zavarokkal, lakógyűlésekkel, napfolttevékenységgel és sűrű halálesetekkel igazolta. Egyik másik rokonát például négy szer-öt szőr is eltemette. Azokon a kivételes napokon, amikor dolgozni is hajlandó volt, módszeresen összekeverte a sillabuszokat — gyermekkori lelki traumája utóhatásaira hivatkozva. Sajnos, Sárisápi Flórián már csak akkor került az ideggyógyászok kezébe, amikor állandó jelleggel kezdett reszketni a /e/e. A pszichiátrián különben egész légiónyi páciens gyűlt már össze Aberwas korábbi főnökeiből, akik valami furcsa külvi- lági beidegzettség folytán lépten-nyomon összeesküvéseket szőttek a klinika belső rendjének megdöntésére. Önkéntes rohamosztagaikra támaszkodva, az egyik tábor vissza akarta állítani az abszolutisztikus uralkodói hatalmat, demokratikus király fennhatósága alatt, s azonnali hatállyal meneszteni kívánta a gyengekezű főorvost és legfőbb tanácsadóját, a frivol, ámde szigorú diétás nővérkét — míg a másik klikk a tirannusoktól kormányozott, ókori mintájú demokráciára esküdött. Ez utóbbiak egyetlen dilemmája az volt, hogy előbb a ló alakú, de lusta konyhalányokat szórják-e ki az intézetből, Vagy inkább a szorgos takarítónőket, akik viszont kevésbé voltak vonzó külsejűteknek mondhatók. Szerencsére mindig kéznél voltak a markos ápolók, akik egykettőre meghiúsították ezeket a puccskísérleteket. mikus sANuoa Egyáltalán nem hasonlít rám! SInota — Pajtás, én egész éle* temben a boldogság kék madarát kergettem. Most végre megtaláltam. — És milyen? — Repülni nem tud, da csodálatosan készíti a babfőzeléket füstölt oldalassal. « ■ m — Papa, a festők miért írják a kép alá a nevüket? — Hogy aki megveszi a festményt, tudja, melyik a kép felső része ... PÉLDAMUTATÓ VALLALAT — Nálunk rendben van a munkahelyi demokrácia. A főnök piros ultiját éppúgy elfogjuk, mint a legegysze- .rűbb beosztottét... Endrődi István rajza A filmrendező utasítást ad a statisztának: — Maga most lefekszik ide a vágányokra. lön majd a vonat, nagy sebességgel, és fél méterre magától megáll. — Nem vállalom. Félek. — Nagy összeget kap ezért a jelenetért! — S mi lesz, ha a vonat nem áll meg fél méterre tőlem? — kérdi idegesen a statiszta. — Az sem nagy baj — feleli a rendező —, akkor a jelenetet kivágjuk a filmből. SZÖVEG NÉLKÜL DuSan Sekela rajza Ik V/( ;?• is ií=T-'V ifiTii’i m 7JT { Jy, les píwhm imTs iiMil I Kffjj iBfcii'Wmf*i?»WI"[«kV>Iifi[ sa« ”"«1 'v;' . r,.v §1 HHH "*v’t HHHHRRRHHRI MTiT?«WiiTn k1!« m «ii »Imi kyT4Ml<TiM BBHBKSBBki ■IBhj y] a!-| i wWB i *pHH
