Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-23 / 47. szám, Vasarnapi Új Szó

Közismert dolog, hogy a Breznól Hídgyárban kiváló minőségű építőda- ruküt gyártanak. A hazai és a kül­földi építők egyaránt szívesen hasz­nálják a breznói darukat. A breznói darusok azonban azt is tudják: semmi sem lehet olyan jő, hogy ne lehetne még jobb. A szakemberek az MB 88-as darut értékelve megállapították: „Ha ezen a gépen még egy-két mutatót javítani lehetne, besorolhatnánk az I. minősé­gi osztályba.“ Az értékelést nyomban tett követle, a tavaszi műszaki-gazda­sági konferencia után Eduard Jakub- co mérnök, műszaki igazgatóhelyettes feladatul kapta, hogy a legjobb szak­emberekből komplex racionalizációs brigádot szervezzen, s készítsék el a még nagyobb teljesítményekre képes daru prototípusát. Amikor a komplex racionalizációs brigád Jakubčo mérnökkel az elén munkához látott, kételkedők is akad­tak, akik azt állították, hogy ezen a gépen már nem lehet semmit tökéle­tesíteni. Hogy a hasonló külföldi tí­pusoknak sincsenek kiválóbb tulaj­donságaik. A komplex racionalizációs brigád tagjai azonban tüzetesen ál­vizsgálták a daru valamennyi részét, s négy hónap alatt el is készült a megújított példány. A kabinban töké­letesítették a klimatizációs berende­zést, az ülést és a műszerfalat, meg­gyorsították a daru karjának emelő­mozgását. Amikor az állami műszaki vizsgálóintézet szakemberei a darut az I. minőségi osztályba sorolták, en­nek egyaránt örülhetett Jakubčo mér­nök, a komplex racionalizációs bri­gád vezetője, Ľudovít Schüsser, az anyagellátási részleg vezetője, és ján Nemčok, a darugyártó üzem vezetője. — Mi is nagyon örültünk a siker­nek — mondja fán Pikula elvtárs, vál­lalati igazgató —, hiszen a brigád eredményes munkája alapján most már szériában gyárthatjuk a tökéle­tesített darukat, valamennyit az I. minőségi osztályban. Igaz ugyan, bogy ezek valamivel drágábbak lesznek, de a megrendelők valóban elsőrendű gé­peket kapnak. A kezdeményezés ná­lunk természetesen más szakaszokon is megnyilvánul, például az energia és az anyagok takarékos felhasználá­sában, a munkaidő jobb kihasználásá­ban. Erről egyébként a műhelyekben győződhetnek meg a legjobban. Az igazgatónak valóban igaza volt. Jozef Kováčik, a műhely vezetője is így nyilatkozott. — Csak a komplex szocialista ra­cionalizáció segítségével vagyunk ké­pesek teljesíteni az idei igényes fel­adatokat. Emellett ésszerűsítő intéz­kedésekkel 20 millió koronával nö­veltük a termelést, relatíve 156 dol­gozót és csaknem 700 tonna vasat ta­karítottunk meg, s a termelési költ­ségeket is 6 millió koronával csök­kentettük. Eredeti kötelezettségválla­lásunkban 206 tonna tüzelőanyag megtakarítását irányoztuk elő, ezt most a dolgozók kezdeményezése alapján további 100 tonnával növel­jük. Ezeket az adatokat Kováčik elvtárs a könyvecskéjéből sorolta fel, ahol pontosan nyilvántartja az ésszerűsíté­si feladatok teljesítését. Néhány be­jegyzést már ki is pipázott. Megoldot­ták például az üzem területén az ivóvízellátás akút problémáját. Az ar­tézi kutak óránként már 26 köbméter jó minőségű vizet adnak. Ez azt je­lenti, hogy a városi vízvezetékből már nem fogyasztanak vizet, amivel évente 400 ezer koronát takarítanak meg. Az energetikai komplex raciona­lizációs brigád Blažej Kvackaj tech­nikus vezetésével már elkészítette a csarnokok és egyéb objektumok fűtési tervét. A kazánokban a kinti hőmér­séklet szerint fognak fűteni, s azokat úgy állították be, hogy kisebb szén­fogyasztással is elegendő gőzt és hőt adjanak. — A távolsági hőmérést is bevezet­jük: a fűtők a műszerfalról olvashat­ják majd le, hogy melyik helyiség­ben milyen a hőmérséklet. A vezeté­keket vízmérőkkel, nyomásmérőkkel látjuk el, ahogy azt az Uničovi Gép­gyárban tapasztaltuk. Jelentős meny- nyiségű fűtőanyagot takarítunk meg azzal is, hogy az eddigi rotációs he­gesztőberendezéseket félvezetősekre cseréljük ki. Vizsgálataink bebizonyí­tották, hogy minden szakaszon lehet takarékoskodni az energiával — mon­dotta Tibor Gilla, a komplex raciona­Az Iván Dnlnan vezetése alatt álló CSSZBSZ szocialista munkabrigád I. fo­kozatának viselői az MB 50-es daru szerelésén dolgoznak. Hogy a villany- szerelők hiányát pótolják, 995 túlóra ledolgozását vállalták, amit az első fél évben 1000-el teljesítették túl. Ezzel 18 950 korona értéket hoztak létre. (A CSTK felvételei) lizációs brigád tagja, az energetikai szakosztály vezetője. Dušan Vaník, a technológiai fejlesz­tési osztály vezetője, szintén azok közé tartozik, akik szüntelenül új megoldáson törik a fejüket. Javaslatai alapján a Hídgyárban építőelemes cél­gépet készítettek a daruk oszlopré­szeinek megmunkálására. Ez az ötle­tesen megszerkesztett gép helyettesí­ti a hagyományos horizontális fúrógé­pet, s egy munkaerőt is megtakarít. Egy másik komplex racionalizációs brigád', Ján Kolesár mérnök vezetésé­vel a bratislavai -Mélyépítő Vállalat közreműködésével speciális állvány- szerkezetet készített, ahol a hagyo­mányos kovácsoltvasat öntvényekkel helyettesítették. Ez a brigád további automatikus gépek szerkesztésével és újításokkal is foglalkozik. Az egyik újításuk a daruknál használt drótkö­télcsigák tökéletesítésére vonatkozik. A csigák ágyát műanyagból képezik ki, ezzel nagy mennyiségű drága acélt takarítanak meg, s a drótkötél élettartamát is 100 százalékkal növe­lik. Ha a prágai Technometra válla­lattól idejében megkapják a szüksé­ges hidraulikát, a CSKP XV. kong­resszusáig ezt a feladatot is teljesí­tik. Ezt az újítást az építők Is öröm­mel fogadják, mert lehetővé teszi a daruk lényegesen jobb kihasználását. Jozef Kováčik elvtárs, az ésszerűsí­tési osztály vezetője jól ismeri mun­katársai képességeit és politikai akti­vitását. — Már több mint 20 éve dolgozok a Hídgyárban, de túlzás nélkül állít­hatom, hogy dolgozóink kezdeménye­zése soha nem állt olyan magas fo­kon, mint ma. Műszaki dolgozóink és munkásaink gondolkozva dolgoznak, aminek az üzem és az egész társada­lom egyaránt hasznát látja. Persze, nálunk sem megy minden problémák nélkül, igaz Dušan? A kérdés Dušan Vaník technikus­nak szólt. Ez a negyven körüli férfi helyeslőén bólintott, és egy érdekes történetet mondott el. — Egy alkalommal a hengerek má­solásánál a normaidőt 15 percről 9 percre csökkentettük. Ennek követ­keztében az esztergályosok keresete is csökkent. Az egyikük durván rájn förmedt: hogy tudom-e. mi az a ki­lenc perc, s ha igen, mutassam meg, hogy ennyi idő alatt képes vagyok a normát teljesíteni. Nos, az eszterga­padhoz álltam, s nem egészen két perc alatt elkészültem a munkada­rabbal. A bosszankodó esztergályos csak csóválta a fejét. Aztán ő is megpróbálkozott az új módszerrel. Es ment is neki. Tény, hogy az emberek megszokták a régi módszereket, és ragaszkodnak is hozzá. A mérnökökre és a techni­kusokra hárul az a feladat, hogy gon­dolkozzanak, s új munkamódszereket vezessenek be. Az a legfontosabb, hogy a munka minél kisebb fizikai megerőltetéssel járjon. Az ember he­lyett inkább a gépek dolgozzanak. Ná­lunk már ebben az irányban is sike­res lépéseket tettünk. Dušan Vaník szavait Mária Giertlio- vá, fiatal esztergályos erősítette meg: — Én bizony már soha többé nem szeretnék dolgozni univerzális eszter­gapad mellett. Ez itt sokkal könnyebb és egyszerűbb: csak a gombokat nyomkodom, és a kész munkadarabo­kat veszem ki a gépből. Szemügyre vettük az esztergályos mozdulatait. A megmunkált félten­gely 1 perc és 40 másodperc alatt ké­szült el a numerikusán vezérelt esz­tergagépben. Mária kivette a gépből, a közeli ládába dobta, újabb darabot tett a gépbe, lenyomta a gombot, s mi a védőüvegen át szemlélhettük a gép villámgyors és századmilliméter- nyi pontosságú munkáját. — És milyen volt a teljesítménye a régi gépen? — Azon pontosan négy percig tar­tott, s havonta valamivel több mint 1000 koronát kerestem. Most átlag­ban 1400 koronára jövök ki. Ne cso­dálkozzanak hát azon, ha a régi gé­pen már nem akarok dolgozni. A mellettem dolgozó barátnőmnek is ez a nézete. Ofga Štefančíková és Anna Ridzo- ňová esztergályosok helyeslően bólin­tanak. „Igen, egyikünk most akár két esztergapad munkáját is el tudja lát­ni.“ Pavel Nižník, a korszerű ANC esz­tergagépek beállítója szintén elisme­rően szól a technika vívmányairól, de némi bíráló megjegyzése is van, és­pedig a szállítók címére: — Ezek a gépek 100 százalékra nö­velik a munka termelékenységét, de elég gyakran fordul elő rajtuk üzemi hiba. Ilyenkor egy-egy drága gép né­ha két hónapig is áll, mert a Sezimo- vo Ostí-i gyár szervizelői nem na­gyon sietnek a kijavításukra. Egé­szen más a helyzet a TOS Varnsdorf numerikusán irányított horizontális gépénél. Ennél ritkán fordul elő. meg­hibásodás, de ha meg is történik be­telefonálunk a szervizközpontba, s a pardubicei Tesla szerelői legkésőbb 48 órán belül megjelennek a csarnokban. Bár az is igaz, hogy még nem járt le a gép szavatossági határideje. Az eddigi tapasztalatok alapján egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a jövő nálunk is a numerikusán vezé­relt gépeké. Ezekhez azonban speciá­lis szerszámokra lenne szükség, s re­méljük, hogy a jövőben ez a problé­ma is megoldódik. Azt, hogy mit je­lentenek ezek a gépek, a munkavég­zés szempontjából, az esztergályos lá­nyok nagyjából már el is mondták. Ahogy tapasztaljuk, az új technika, a progresszív munkamódszerek beve­zetése a Breznói Hídgyárban sem olyan egyszerű, ahogy azt gondol­nánk. E Felső-Garam völgyi vállalat dolgozói azonban a problémák ellené­re megfontoltan és elhatározottan kö­zelednek a célhoz. Ahogy arról ebben a riportban is beszámoltunk. A'tény az, hogy ebben a gyárban nemcsak a mérnökök, hanem a technikusok és a munkások is gondolkozva dolgoznak. BATORI JÁNOS A Ján Klajben irányítása alatt álló tervezőcsoport a szocialista munka­brigád cím II. fokozatának viselője. A CSKP XV. kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy a Marianská Skálá i kőbánya számára 28 ezer korona ér­lékben, a mokrái cementgyár részére pedig 30 ezer korona értékben készí­tenek műszaki rajzokat terven felül. GONDOKOZVA DOIGOM A BREZNO! HÍDGYÁRBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom