Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-16 / 46. szám, Vasarnapi Új Szó
Szergej Geraszimov nyilatkozata Szergej Geraszimov sokoldalú művész. Filmrendező, forgató- könyvíró, színész, tanár a Filmművészeti Főiskolán. Három ízben tüntették ki állami díjjal és megkapta a Szovjetunió nemzeti művésze címet. Azóta, hogy befejezte a főiskolát 1928-ban, egyfolytában dolgozik. A szovjethatalom első nagy építkezéseinek nehézségeiről KOMSZOMOLSZK (1938/ címmel készített filmet. Az új erkölcsről, az emberek közötti újfajta kapcsolatok születéséről vallott A TANÍTÓ (1939) című munkájában. A Nagy Honvédő Háború időszaka Geraszimov több filmjének is témája, így A NAGY FÖLDNEK, a LÉGYÖZHETETLENEKNEK, a Fagijejev világhírű regényéből készült AZ IF(Ű GÁRDÁNAK. Egyik legnagyobb vállalkozása Solohov monumentális regényének, a CSENDES DONNAK a megfilmesítése. Másik híres adaptációja Lermontov ÁLARCOS BÁLJA. A nagy hírű rendező — munkáiból ítélve — vonzódik az iro dalomhoz. Ezek után szinte magától értetődik, hogy a FILM A DÓBA című cseh folyóirat munkatársa Szergej Geraszimovval be szélgetve elsősorban arról érdeklődött: tervét, amely Amerikát és Eurázsiát összekötve lényegesen befolyásolná Észak-Európa éghajlatát. Elképzelése ma már nem tűnik utópisztikusnak, hiszen a kérdés komolyan foglalkoztatja a szakembereket. • Filmjeinek ön a forgatókönyvírója is. Ebből arra következtethetünk, hogy híve a szerzői filmnek? — Nemcsak írom a filmjeimet, de egynéhányban játszottam is. Szeretem a filmet, a sajátomnak érzem. Lehet, hogy nagyon szubjektív vélemény, de a szerzői filmet a filmművészet legmagasabb formájának tartom. Az egyetemes filmművészet legnagyobb egyéniségei mind szerzői filmet forgatnak. Gondoljunk csak Fellinire, Kurosawá- ra vagy a szovjet Suksinra. • Ha már Suksin nevét említette, kérjük, mondja el, hogy az ismert író, színész és rendező legutolsó filmje, a Vörös kányafa miért váltott ki a Szovjetunióban olyan hatalmas visszhangot. Köztudott, a vitához ön is hozzászólt. — Mindig Is voltak és lesznek olyan művek, melyeket a közönség fenntartással fogad. Ha valaki valami újszerűt alkot, s igyekszik a dolgok mélyére hatolni, a néző rendszerint azonnal nem találja meg az utat az ilyen alkotáshoz. Bizonyos időre van szüksége, míg „megemészti“ a film mondanivalóját. Valahogy így volt ez Suksin Kányafájával is. Az alkotás főszereplője Jegor Prokugyin, hasonló figura, mint a Csendes Don Grigorij Melihovja. Az utóbbi fegyvert ragadott a forradalom ellen, mégis hőssé vált. Ha a szerző már a történet elején a vörösök oldalára állította volna őt, Melihov egyáltalán nem lett volna Izgalmas egyéniség, nz alkotó közönséges propagandairodalmat kreált volna. Az olvasó viszont elutasította volna a művet. Suk- sin hőse is hasonló utat jár meg. Prokugyin igyekszik megtalálni a helyét az életben, régi bűnei azonban visszafelé rántják őt. Bár bűnöző, a néző mégis rokonszenvet érez iránta. Szimpatizálnia kell vele, mert Prokugyin alapjában véve jó ember... Suksin filmjének legnagyobb pozitívuma, hogy a hangsúlyt a valóság, a lényeg dialektikus ábrázolására helyezi, hogy műve nem didaktikus, nem dogmatikus, az életet összetettségében mutatja meg. • Befejezésül kérnénk, mondja el, hogyan értékeli a szovjet filmművészet jelenlegi helyzetét. — Nem vagyok kezdő a szakmában, tevékenységem során már egynéhány értekezleten részt vettem, de ezek rendszerint azzal a megállapítással kezdődtek, hogy forgatókönyveink nem kielégítőek. Az ember évente számos új színművet lát, de emlékezetében legfeljebb három-négy marad meg, a filmtől pedig elvárná, hogy évente legalább százhúsz remekmű készüljön. Természetesen csakis jó és kiváló filmeket szeretnénk gyártani, hiszen szándékosan senki se forgat átlagon aluli művet, azonban honnan vegyünk annyi jó alapanyagot? Az igényes és színvonalas forgatókönyvek hiánya vi‘ lágviszonylatban nagy gondot okoz, s probléma az oly fejlett országokban is, mint például Franciaország és az Egyesült Államok. — Kétségtelen, hogy remekművek is készülnek, azonban jámbor óhaj, hogy az összes film kiváló legyen. Fontos viszont, hogy a gyöngébb filmekben is észrevegyük a szépet, a jót, felhívjuk a figyelmet a mű pozitívumaira, még ha az alkotás egészében véve nem is a legsikeresebb. Ezeket az elveket tartom szem előtt pedagógiai tevékenységem során is. Ha a filmben legalább felvillan a valós élet, többre becsülöm, mintha mesterségbeli tudással készült, de túlságosan is hatásvadászó. — Meggyőződésem, hogy mindig is lesznek átlagos filmek, bár hangsúlyozom, nem célunk, hogy ilyen alkotások készüljenek. Ám a filmgyártás tervszerű munka, a tervet teljesíteni kell, tehetségeket viszont nem lehet beütemezni. Tehetség nélkül pedig valóban művészi alkotás nem készülhet. • Hogyan vélekedik az irodalom és a film kapcsolatáról? — Az irodalom és a filmművészet fejlődése összhangban van. Az irodalom azonban terjedelmesebb, nagyobbak a lehetőségei, mint a filmművészetnek, ám ennek a legközelebbi rokona. Lehet, hogy vitatható ez az állítás. Az utóbbi évtizedben a filmművészetben az úgynevezett vinéma direct dominál, mintha az alkotók ellene lennének az irodalmi feldolgozásoknak, szkeptikusan szemlélnék a forgató- könyvet, mondván, hogy a filmnek közvetlenül, nyíltan, ellesett módon kell rögzítenie az objektív valóság pillanatait. — Ez azonban fiktiv állítás, mert az irodalmi alapanyag időálló. Számomra a film mindig intellektuális folyamatként kezdődik; megszületik a gondolat, majd elképzelem, milyen kifejező eszközökkel jelenítem meg a mondanivalót. Pedagógiai munkám során is arra törekszem, hogy a hallgatók kapcsolatba kerüljenek a hazai és a világirodalom remekműveivel, arra ösztönözzük őket, hogy minél többet olvassanak, s főleg prózát, mert az elbeszélő forma tágabb, mint a dráma. A regény olvasása közben az embernek lehetősége van, hogy figyelemmel kísérje nemcsak a cselekményt, hanem az alkotás folyamatát; hiszen a regény valósággal a szemünk előtt terebélyesedik. • Bizonyára az irodalom szeretetével magyarázható, hogy filmjei elbeszélő Jellegűek. Alkotásait gyakran úgy ts emlegetik, mint epikus filmeket. — Maga az élet is regény, sőt az ember is az. A fiatalt elbeszéléshez hasonlíthatnánk, a harmincévest novellához, a hatvanéves pedig egy regény terjedelmében látja életét. A regény, mint olyan, az adott kor szemléletének a kifejeződése, ezért is szeretem olyannyira. A modern próza fáraszt, bár néha elolvasok egyet-egyet. A regényekben az események folyása, ritmusa nyugodt. Véleményem szerint kozmikus sebességű korunkban a művészetnek joga van arra, hogy ne siessen. Mert ha a művészet is száguldani fog, s alkalmazkodik ehhez az iramhoz, szükségszerűen degradálja önmagát. A sietség, az érdektelen hajsza megfosztja az embereket az összetett kapcsolatoktól. — Egyébként is az irodalom színvonalát aszerint ítéljük meg, hogy a szerzőnek milyen mértékben sikerült ábrázolnia az események folyását. A művészetben, tehát az irodalomban és a filmművészetben is az okozat a döntő, nem pedig az eredmény. Híve vagyok a regénynek, mert ez elemző formája révén intellektuális érdeklődést feltételez. A televízió megfosztja az embereket az önálló gondolkodástól, éppen azáltal, hogy az ember megelégszik a kép szemlélésével. A művészet befogadásának ilyen kényelmes módja rendkívül veszélyes, mert gyors élményeket kínál, de intellektuális részvétel nélkül, s ez bizony az embert a primitívek színvonalára süllyeszti. — Véleményem szerint a filmben is vissza kellene térnünk a történelmi té mákhoz, legalábbis a legfontosabbak hoz, mert a történelem ismerete nélkül elképzelhetetlen a kultúra fejlesztése és a szocialista embertípus formálása Az emberekei időnként emlékeztetni kell arra, hogy mai valóságunk az el múlt évszázadok vívmánya. Az emberi társadalom és kultúra történetét egy óriási lépcsőhöz hasonlíthatnám, meiy szüntelen új fokokkal gyarapszik. A lépcső első foka nagyon mélyen van, és a fokok közül egy sem távolítható el, mert különben összedőlne az egész. A történelem tagadása a saját fontosságunknak a túlbecsüléséhez vezet, s a történelmi anyag ilyen esetben korrekciós szerepet tölthet be. 9 A háborús téma feldolgozásával kapcsolatban az utóbbi években egyre gyakrabban halljuk a művészi dokumentum megjelölést. Mi a véleménye a tényanyagnak a művészei be való behatolásáról? — A történelmi dokumentumanyag felhasználása a művészi alkotó munkában nem újszerű. Hiszen dokumen- tumanyagból indult ki Tolsztoj is, a Háború és béke írásakor. A tények alátámasztották gondolatait. Ennek ellenére alkotása nem valamiféle háborúellenes nyilatkozat, hanem valóban sokszínű művészi alkotás. Ugyanezeket a tényeket egy más valaki bizonyára másképpen dolgozta volna fel. A történelmi események ábrázolása mindig magán viseli az alkotó kézjegyet. Egyébként a dokumentumanyagok iránti érdeklődés nem véletlen; a szocializmusban az olvasók, a nézők valahogy fokozott érdeklődést tanúsítanak a tényanyag iránt, és bizonyos vonat0 kozásban kételkedve fogadják a fiktív eseményeket. Ez főleg a második világháborúval kapcsolatban mondható el. A fiatalabb nemzedék, mely nem élte át a háborút, az elődök ismereteire támaszkodva a történelmi igazságot keresi, s egyáltalán nem igényli a történelem szépítését. A mai olvasó és néző a művészetet két csoportra osztja. Nem keres reális viszonylato kát olyan történetben, melyben a fő követelmény a szórakoztatás; egyébként az igazságot keresi, a valóság mélyreható elemzését várja. Nem hisz a féligazságokban s nem szereti a történelem leegyszerűsítését. — Hogy a tényanyag elárasztotta a művészeteket, abból egyesek arra a következtetésre jutottak, hogy a fantázia szülte alkotás ma már nem köti le a nézők figyelmét. Ez a nézet nem fedi a valóságot. Hiszen a közönség a művészettől szórakoztatást is vár, szereti a könnyedséget, a fantázia szabad szárnyalását, a műnek azonban kellő színvonalat kell megülnie. • Ön nemcsak történelmi témájú filmeket forgatott. Az utóbbi években kortárs kérdéseket felvető alkotásokat is készített, Az újságíró, A tónál, Szeretni az embert és Anyák— lányok címmel. — A mai témáktól nem szabad végérvényesen eltávolodnunk. Az élet szüntelenül változik, új kérdéseket vet fel, tehát új ötleteket is. Ezért meglehet, hogy a Nagy Péter gyermek- és ifjú éveiről tervezett filmem forgatását ismét el kell halasztanom. Jelenleg Gát címmel készítek filmet. Ennek központi alakja Boriszov mérnök, aki tizenöt évvel ezelőtt kidolgozta annak a Bering-szorosnál építendő gátnak a • Filmalkotásainak egy része irodalmi müvek adaptáviója. Miért vonzódik az irodalmi anyagokhoz és a törté- A nelmi ttmáho*? Jelenet A tónál cinifi Gerasziniov-fihnböl TEHETSÉG NÉLKÜL SZERGEJ GERASZIMOV
