Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-16 / 46. szám, Vasarnapi Új Szó
Délután két óra felé jár az idő. Á húsboltba alig- alig téved be valaki. Pedig az ízlésesen elrendezett áru magamagát kínálja. Persze, úgy négy öt óra tájt, amikor a korszerű lakónegyedbe befutnak a zsúfolásig megtelt villamosok, autóbuszok, egyszeriben megelevenedik a bevásárlási központ környéke is. A húsbolt elárusítói szintén ké- szülnek a. délutáni „csúcsra“, Jozef Krátky üzletvezető terepszemlét tart. — Na tessék, még mindig nem érkezett meg a füstöltárul Sajnos, gyakran előfordul, hogy későn hozzák. Fiúk, a hűtőben van még sonka .., tegyétek ki! A „JEDNOTA“ 09805-ös számú húsboltjának a vezetője ízig-vérig kereskedő. Nem tűrheti, ha üresek a pultok, ha a kampókon csak itt-ott fityeg elhagyatottan néhány valamirevaló húsdarab. A falon — szembetűnő helyen, hogy mindenki jól lás< sa — felirat hirdeti: ebben a boltban szocialista brigád szolgálja ki a vevőket. Tekintsünk hát be a pultok mögött zajló élet kulissza- titkaiba. A brigád 1972-ben alakult és viszonylag rövid időn belül, már 1974 novemberében megszerezte a bronzérmet. Pillanatnyilag tíztagú, valamennyien szakképzett elárusítók. Fiatalok, frissek, vidámak, szeretik munkájukat. — A „BUDÖCNOST" bevásárlási központ„kötelékébe“ tartozunk — tájékoztat Krátky Jozef. — Kicsit büszkék is vagyunk rá, hogy elsőként lettünk bronzérmesek. A kezdet, «int minden kezdet, természeresen nehéz volt... Hát igen, egy-egy újonnan felépült fővárosi lakónegyedben eltart néhány hónapig, amíg a vásárlóközönség „rászokik“ az új boltra, meggyőződik róla, hogy az áru minősége, a választék vetekszik a „patinás“ belvárosi boltokkal, sőt nvi több, udvariasabb, szívélyesebb a kiszolgálás, kevesebbet kell várakozni. — Szóval a kezdetben mindössze háromszázötven- négyszázezer korona forgalmat értünk el havonta. A múlt hónapban közel kilenc- százezret. Tervünket magasan túlteljesítjük, sőt a negyedik negyedévre vállalt kötelezettségünket is „letudtuk“ már. A titok nyitja tulajdonképpen egyszerűnek tűnik, mégis nagy-nagy erőfeszítés, akarat és igyekezet szükséges hozzá, amíg egy viszonylag „eldugott“ húsbolt évi forgalma eléri a nyolcmillió koronái. Jozef Krátky brigádja azonban módszeresen vette fel a küzdelmet a vásárlók megnyeréséért. Mindenekelőtt „kisebb“ piackutatást tartottak, szétnéztek a környéken. Természetesen arra törekedtek, hogy a kínálat és 'kereslet összhangban legyen. Bevezették a félkész áruk, a friss folyami hal és szezonban Vad — fácán és nyúl árusítását. Az ötlet bevált, főként a félkész áru kelendő, ám szép számmal akadnak olyan vásárlók, akik úgy vélik, hogy pontyért, finom húsú fácánért érdemes villamosra ülni és „kiugorni“ Strko- vecre. Délelőtt tíz óra tájban szintén forgalmas a húsbolt környéke, a gőzölgő virsli, főtt csülök be becsalogatja az arra járókat. — Megfelelő köríléssel is szolgálunk, és ami a legfontosabb talán, friss péksüteménnyel. Ez utóbbi ugyanis problémát okozott, hiszen mint ismeretes, a bratislavai zsemle újabban édeskés ízű, kevésbé illik húsételekhez. Megbeszéltük hát a pékkel, süssének számunkra valami megfelelőbb fog alá valót. Eleget tettek kívánságunknak, ma ropogós sós kiflit kínálhatunk a melegített húsételek, a sonka és különböző felvágottak mellé. A bolt és a brigád vezetője semmi újítástól nem idegenkedik. Járt a Szovjetunióban, Magyarországon, Lengyelországban. így például magyarországi mintára külön „sarkot“ létesítettek a füstöltáru számára. A közeljövőben megrendezik a „magyar húsáru napjait“, remélik hogy az akciónak sikere lesz. — Az igazsághoz tartozik — hangsúlyozza Krátky Jozef —, hogy felettes szerveink is sokoldalúan gondoskodnak rólunk. A JEÜ- NOTA üzemegységeitől különböző specialitásokat, házi füstöltárut stb. kapunk. Merem állítani, hogy áru- választékunkkal bárkivel felvehetjük a versenyt. Érthető hát, hogy a vásárlók elégedettek. Ezt bizonyítják egyébként a pa- naszkönyv hófehér lapjai is. Ám nem fukarkodik a dicsérő szóval Pagáéóvá llana, a szocialista munkaverseny előadója sem. — , Krátky elvtárs brigádjára mindig számíthatunk. Az sem véletlen, hogy a brigád vezetője „a szocialista munka úttörője“ és a fogyasztási szövetkezet számos elismerő oklevelének a tu-s lajdonosa. — Mindennek az alapja a jó kollektíva — hárítja el magáról a dicséretet a brigád vezetője — Ezzel a gár dával valóban lehet dolgoz ni. Nem lesik az órát, vajon mikor telik le a munkaidő. Előfordul, hogy késő délután kapjuk az árut. Szívesen itt maradnak zárás után is, nehogy másnap reggel kapkodni kelljen. A brigád vezetője nagy súlyt helyez az eladás becsületességére. — Ha szocialista brigád áll a pultok mögött, aligha kerülhet sor a- vevő szándékos megkárosítására. S hogy őszinte legyek: jól ismerem a kérdést. Tudom, bizonyos problémák merülnek fel az eladás becsületessége körül. Viszont bennünket,. a mi szocialista brigádunkat sérti az általánosítás. Nem * szeretnénk, ha egyesek becstelenségének az árnyékából ránk is vetődne!... A vásárlóközönség, a „törzsvendégek“ jól ismerik a Krátky-brlgádot. Csak úgy találomra állítottam meg egy idősebb asszonyt a bolt környékén. Kérdésemre tö-, mören ennyit válaszolt: — Higye el nekem, hogy ebben a húsboltban még egy fillérrel sem károsítottak meg. Rendes emberek ezek, ilyenek kellenének mindenüvé! ... Ilyenek bizony. Akik jogos büszkeséggel függeszthetik a falra a feliratot: ... ebben a boltban szocialista brigád szolgálja ki a vevőket! BALOGH P. IMRE A zvoleni Bunina élenjáró kollektívái közé tartozik Ján Kanka mester szocialista nrigadja. Képünkön Ján Kanka Juraj Fiío mesterrel beszélget, aki szívesen osztja meg tapasztalatait fiatalabb munkatársaival. (A CSTK felvétele) Bratislava fölött, a Morva folyó torkolatánál kezdődik a> csehszlovák államhatár. Itt megfordul az őrcsónak. A háromtagú legénység szinte egy emberként dolgozik. Másképpen ez nem is lehet, csakis így lehet az államhatáron — még ha az a Duna háta is — szolgálatot teljesíteni. Ami a legfontosabb, a legénység minden egyes tagja tudatosítja ezt, s eszerint is cselekszik. Amikor mintegy óra múlva visszaérkezünk .a kikötőbe, kézfogással búcsúzunk a legénységtől. A meglepetésnek azonban még nincs vége. Hradik alezredes mosolyogva kijelenti, hogy ha már itt vagyunk, átugrunk a túloldalra, azaz a Matador üzembe. Ez a kijelentés egy kicsit meglepett, de amikor az üzem kapuját átléptük, készséggel megmagyarázta, hogy az üzem és a liatárőrkotelék között jó kapcsolat alakult ki, amit szerződésben is rögzítettek. A mintegy 14 000 embert foglalkozható üzem, amely 75 országba exportálja termeikéit, a Győzelmes Február Érdemrend mellé megkapta „Az államhatár védelmében szerzett érdemekért“ kitüntetést is. Eddig már kétszer érdemelték ki a példás határ- niemti üzeun megtisztelő címet, s ezt az idén is meg akarják védeni. — Dolgozóink közül igen sokan szeretnek gombázni, vadászni ós halászni — mondja František Kozelka, az egyik legrégibb segédhatárőr. — Főiéig az utóbbiak egész éjszakákat a vízparton töltenek. Már a múltban megfigyelték a természetet, de észrevették azt is, aki az éjszaka csendjét megzavarta. Azokban az időkben tudtuk, hogy igen sok dlverzáns jár át hozzánk. így, amikor létrejöttek a határőregységek, mi is megalakítottuk üzemünkben a segádhatárőr-alegységeket. Az egykori kedvteléseket ma már az államhatár védelmére is felhasználjuk. Jól ismerjük a környéket, és észrevesszük, ki itt az idegen. A segédhatárőr-alegységnek több mint 30 tagja van. Havonta mindegyikük 4 órát tölt szolgálatbán, továbbképzésen vesznek részt, társadalmi munkát végeznek. Igyekezetüket, fáradságukat gyakran siker koronázza. A közelmúltban például az egyik segédhatárőr 3 határsértőt egészen az őrsre vezetett be, anélkül, hogy azok észrevették volna, mi történt. A matadoriak az utánpótlásról sem feledkeznek meg. Az ipari tanulók közül 25 fiatal készül a segédhatárőri feladatokra. Michal Kotrbčík mérnök, az üzem Igazgatója is elismerően beszélt a segédhatárőrök üzemen belüli és üzemen kívüli munkájáról. Nem titkolja, büszke arra, hogy az üzem a példás határmenti üzem címet viseli, s örömmel újságolja azt is, hogy bár az üzem berendezései, gépei elavultak, rendszeresen teljesítik tervíela- dataikat, határidő előtt pontot tesznek az ötéves tervidőszak feladatainak teljesítése után. Egy termelőüzem ós egy határőrkölelék példás együttműködésével ismerkedtem meg. Erről aprólékosan és többet Is lehelne beszélni, de a határőrök és a segédhatárörök is inkább a teltek emberei. — A helsinki konferencia után sem csökkenhet éberségünk — mondja M. Svoboda stógéd- határőr. — A határsértőket így vagy úgy, le kell fülelnünk. Amint az utóbbi napok is igazolják, még mindig vannak olyanok, akik a megérdemelt büntetés elöl Nyugatra akarnak szökni. Mi tudjuk, hogy nemcsak alkotni kell, hanem azt meg is kell védeni. NÉMETH JÁNOS zött Marian Brecík őrvezetővel, a SZISZ instruktorával találkoztam először. Szó szót követett, megtudtam, hogy Vranovból került ide és azt is, hogy az alegység minden egyes tagja kötelezettségvállalási tett, amelyet a közeljövőben sorra kerülő SZÍSZ évzáró gyűlésen értékelnek majd. Kötelezettségvállalásukat jóval túlszárnyalják, a központi szervek felhívására újabbakat vállalnak, miveil a CSKP XV. kongresszusát is köszöntik. — A határőrök mindenkor harci feladatot teljesítenek — mondja az őrvezetö. — Mi igyekszünk ehhez alkalmazkodni, és úgy irányítani a SZISZ-alapszervezet munkáját, hogy ez az említettekhez igazodjon. Miközben így beszélgetünk, a kikötőben az egyik őrcsónakra felvonták az állami zászlót, ami azt jelenti, hogy a.csónak felkészült a kifutásra. Beülünk, s Juraj Stofa határőr-csónak- parancsnok jelt ad az Indulásra. A csónak elindul, s nem telik sok időbe, máris 60 km es gyorsasággal siklik a vízen. — A Duna szintje az utóbbi időben 7 méterrel apadt — mondja Stofa csónakparancs- nok. — Ezért kell ilyen gyorsan járnunk, máskülönben meg fenekelhetne a csónak. M indig örömmel látogatok el a. határőrséghez. Itt jóleső érzéssel nyugtázza az. ember, hogy államhatárunkra megbízható, fáradságot nem ismerő egyenruhás fiatalok vigyáznak. Bár hűv^s októberi szél fúj ezúttal is, szívesen tettem eleget a meghívásnak. Tudtam, hogy amit ott látok és hallok, az fol- melegít, Nem tévedtem. Rastislav Hradil, a Szlovák -Nemzeti Felkelés nevet viselő határőr-köt eílék politikai tisztje elöljáróban kije-; len tette, hogy az egység életében ez az öt-í éves tervidőszak volt a legsikeresebb, és éppen a legfőbb feladatok teljesítése terén. Megmutatta a köteilék múltját és jelenét bemutató panelokat. Fényképek, újságcikkek tanúskodnak arról, hogy a határőrök a határsértők ellen a múltban és a jelenben ogy arául sikeresen küzdenek. Ezután körútra hívott meg. A dunai határőrség egyik alegységéhez mentünk látogatóba. A sötétkék „tengerész-egyenruhás“ katonák köPihenés közben...
