Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-16 / 46. szám, Vasarnapi Új Szó
Pierre Cames párizsi levele Szociális ügyek A mérleg alfejezetei bizonyítják az általános vonalvezetést. Igaz, hogy az öregeknek kiutalt minimális járadék összegét 20 frankkal emelték, a kiutalást azonban több hónapig halasztgatták, s így az emelés vásárlóereje az árak emelkedése miatt alaposan megnyjrbálódott A „változások" közül kettő elismerésre méltó és a rendszer javára írható: a szavazati jog 18 éves kortól és a fogamzásgátlásra vonatkozó törvény, azonban ezek is csak az ellenzék szavazataival születtek meg. Külpolitika Foglalkoztatottság Termelés A C. 6. T és a C. F. D. T szakszervezeti központok által szervezett októberi tüntetés résztvevői a munkanélküliség és az infláció ellen tiltakoznak Figyelemmel kísértük az Atlanti Szövetséghez való sejthető „őtcsúszást“ Itt érezhető a változás. A szuverenitás feladása nem csupán a gazdasági rendszert meg a nukleáris vonatkozású tájékoztatásokat érinti az USA befolyása alá kerülve, hanem politikai következményekkel is jár. Ford és Giscard 1974. december 16-án Martinique szigetén tett közös nyilatkozata ennek legékesebb bizonyítéka, amelyet alátámaszt a két ország között védelmi téren kialakult szoros kapcsolat. * A „Plútón“-rakéták körül támadt affér is sokatmondó, ugyanis Chirac szavai szerint „Európa rendelkezésére bocsátották őket“ (vagyis Nyugat-Német- ország rendelkezésére). Az ellenzék Ezen a téren minden rekord megdőlt, csakhogy nem a kormány által beharangozott értelemben. 18 hónap alatt a munkanélküliek száma megkétszereződött és a Nemzetközi Munkahivatal (Bureau International du Travail) megállapítása szerint eléri az egymillió 200 ezret. A harmincas évek nagy gazdasági válsága óta számuk sohasem volt ilyen magas. Ehhez hozzá kell számítani a részben munkanélkülieket (— akik nem dolgoznak állandóan —), mert megközelítőleg 600 000 bérmunkásról van szó. Sok dolgozó számára a munkahét 35, sőt 32 órára rövidült le, s ez havonta átlagosan 200—600 frank bérveszteséget jelent Ámbár Giscard d’Estaing 1975-re 4,2 százalékos emelkedést ígért, ugyanakkor Franciaország termelése 2,5 százalékkal kevesebb, mint az emlékezetes „nullapontot elért növekedés“. A nullapont alá süly- lyedés annál érzékenyebben érinti az országot, mert az utóbbi 30 év alatt a termelésnövekedés állandóan 3 és 6 százalék között mozgott. a Sacilor tröszté 170 százalék, a Saint-Gobain tröszté 100 százalék, a Rhőne-Poulenc tröszté 66 százalék volt stb., stb. Giscard d’Estaing elnökké választása óta néhányszor tízmilliárd frank vándorolt az állampénztárból a trösztök pénzszekrényeibe: 1974-ben összesen 60 milliárd, 1975-ben pedig kétségkívül még ennél is jóval több Giscard d’Estaing A baloldali pártok talán nem használták úgy ki a helyzet romlását, mint ahogy azt remélni lehetett. Ugyanis vita támadt a pártokon belül a kormány- program elfogadásával kapcsolatban. A kommunisták szemrehányást tettek többek között a szocialistáknak, mert állásfoglalásuk nem tanúskodott eléggé kemény magatartásról, és azzal gyanúsították őket — nem ok nélkül —. hogy ezt választási számításból tették. Ami például Portugáliát vagy a törvényhatósági választásokat illeti, ezekben a kérdésekben nem értettek egyet A baloldali radikális Róbert Fabre látogatása Giscard d’Estaing-nél egy másik példája ennek az időnkénti zűrzavarnak. A kormány propagandaszervei természetesen felnagyítják az itt-ott mutatkozó véleménykülönbséget. A lényeg azonban az, hogy a baloldali egyesülés keményen ellenáll, és a kommunisták által szorgalmazott nézettisztulás csak javára válik. A baloldal (és elsősorban a szocialista párt) általában a részleges választások felé halad. És e helyzetkép címében említett 500 nap elteltével bátran állíthatjuk, hogy az országban a kisebbségből (a legutóbbi választások során 49 százalék] többség lett. Az egyik fiatal tüntető kalapján is ez ulvasliató: chômage (munkanélküliség) Mihelyt Giscard d’Estaing a Francia Köztársaság elnöke lett, a megválasztását követő napon kijelentette: 500 napra van szüksége, hogy „megváltoztassa Franciaországot“. A „változás" volt akkor az új elnök nagy hatású jelszava. „Meg fogja önöket lepni a változás nagysága, merész volta, gyorsasága“ — ezt ígérte a jobboldal vezére. Az 500 nap elröpült, itt a számadás ideje. Az ellenzék nem mulasztotta el, hogy elkészítse a mérleget. íme a mérleg néhány részlete: Árak Mindenki tudja, hogy az infláció és a munkanélküliség két nagy ostor, amelyek csapásaitól szenvednek a nyugati államok. Ami az inflációt és Franciaországot illeti, a mércét 1974-ben a hivatalos jelzőszámok szerint (— amelyek az árak alakulását jelzik —) 15 százalékra, a francia szakszervezeti szövetség (CGT) jelzőszámai szerint pedig 17 százalékra emelték. Az infláció megfékezését a kormány olyan feladatnak jelölte meg, amelynek objektív elsőbbsége van minden mással szemben. Jean-Pierre Fourcade, az új gazdasági és pénzügyminiszter kezdetben 6—7 százalékos áremelést javasolt 1975-re, majd hirtelen 10 százalékra emelte fel a mércét. A hivatalos jelzőszámoknak megfelelően már valóban e tekintélyes százalékszám felé haladunk, de a szakszervezeti szövetség jelzőszámai folyton évi 15 százalék körül mozognak. A „jó eredmény“, amint látjuk, nagyon relatív. A bérek azonban nem tudnak lépést tartani az árak pokoli versenyében. A legjobb esetben a fizetések emelésével sikerülni fog követni az árak emelését, csakhogy a pénz vásárlóereje évenként általában 2—3 százalékkal, sőt olykor többel is csökken. Ennek a helyzetnek a visszahatása abban nyilvánul meg, hogy növekszik a fizetésképtelenség, sok üzem megszűnik, gyakori az elbocsátás. A fizetés- képtelenség mindenekelőtt a kisebb vállalatokat sújtja, számuk júniusban 1931 volt. vagvis kétszer annyi, mint 1974 júniusában A mezőgazdaság szempontjából sem kecsegtető a helyzet, mert a földművesek vásárlóereje átlagosan 15 százalékkal csökkent, sőt 1975-ben egyes csoportoké, mint például a szölőműveseké, az állattenyésztőké 20—30 százalékkal. A tőke Amíg ez az 500 nap keserves volt a munkásság és a kisemberek szempontjából, ugyanez az időszak nem volt rossz mindenki számára. Sőt! A lehető legjobban meggyőződhettünk róla, mennyire helytálló az állami monopolkapitalizmusra vonatkozó definíció. Az iparvállalatok nyeresége 1974-ben átlagosan 27 százalékkal nőtt az 1973-as év 13 százalékos nyereségével szemben. A nyereség oroszlánrészét a trösztök zsebelték be, amint azt a következő „megkapó“ adatok szemléltetik: A C. F. P. (Compagnie Française des Pétroles) olajipari tröszt nyereségnövekedése 333 százalék, a Creusot-Loire tröszté 150 százalék. 500 QEIE3BE3 Fiatal tüntetfik
