Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-08 / 237. szám, szerda
A MIZŰGAZDASAG ES EIELMISZERIPAR fULESZTESENEK KÉRDÉSÉI IFolytatás a 3. oldalról) Egyre fontosabb hatast gyakorolnak a külső tényezők. Elsősorban a/ a tényező a döntő; hogy a világpiacon egyre nagyobb az élelmiszerhiány, arai a népesedés alakulásának hatására nyilván tartós jelenség. Az élelmiszer és elsősorban a gabona egyre inkább stratégiai jellegű nyersanyag lesz. Mindez megköveteli, hogy mi is a lehető legnagyobb mfertékben hazai termelésünkkel fedezzük fogyasztásunkat, annál is inkább, mert megvannak ehhez a szükséges feltételeink. Ugyancsak fontos, hogy a mezőgazdasági talaj Jobb kihasználása, amely legnagyobb természeti gazdaságunkat jelenti, akti van hozzájáruljon külső gazdasági kap csolatainkban az anyagok, az energia és a mezőgazdasági termékek világpiaci árának emelkedése következtében jelentkező problémák megoldásához. Az önellátás irányvonala új program alapot képez a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak a népgazdaságban betöltött szerepe meghatározásához, valamint a további fejlődés struktúrájában is. A kiindulópontot jelenti a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a hatodik ötéves terv előkészítése. A CSKP KB júliusi ülésének határozatai értelmében folyamatban van a hatodik ötéves terv irányelvei javaslatának ki dolgozása a XV. pártkongresszusra. Ezért korai lenne, ha végérvényesen meghatároznánk az egyes szakaszok konkrét feladatait. A mai ülésen elsősorban az a feladatunk, hogy megtárgyaljuk a párt mezőgazdasági politikájának fő irányvonalát, amelyet aztán konkrét realizációs programokra és a hatodik ötéves terv irányelveire kell lebontani. A hatodik ötéves tervidőszakban is kulcsfontosságú szerepe lesz a gabonarendszer megoldásának. A XIV. párt- kongresszus óta és az 1972 áprilisi plénum után a párt sokat tett a gabona- termelés növelése érdekében. A műtrágyaszállítmányok növelése, a szovjet nagyhozamú búzafajták és árpafajták széles körű érvényesítése, a haladó agrotechnika fokozott érvényesítése és a gabonatermesztésnek nyújtott támogatás következtében jelentősen emelked tek a hektárhozamok, ami a vetésterületek növelése mellett a gabonatermelés fokozásának fő tényezője lett. A hatodik ötéves tervben ki kell használni ezeket a tapasztalatokat, de egyúttal tanulni kell a hibákból és a fogyatékosságokból. Az idei tapasztalatok megmutatták, milyen sok munka áll még előttünk, ha a következő ötéves terv időszakban tovább akarjuk emelni a hektárhozamokat és a gabonatermelést. A Központi Bizottság Elnöksége a közelmúltban részletesen foglalkozott a gabonatermelés fejlődésével. Határozatokat hozott a gabonatermelés további növelésére, valamint a gabonával való gazdálkodással kapcsolatban. A hatodik ötéves tervidőszakra vonatkozóan a gabonaforrások növelése szempontjából döntő jelentőségű lesz a termelés intenzifikálása, a gabonaneműek összetételének megjavítása, valamint a veszteségek csökkentése. Az első feladattal kapcsolatban: a hektárhozamok általános emelkedése ellenére jelentős eltérések mutatkoznak az összehasonlítható feltételek között gazdálkodó egyes üzemek és egész já rások között. Ezért a gabonatermelés további növelésében a leggyorsabban mozgósítható tartalékot jelenti az átlagon aluli és átlagos üzemek, s járá sok hektárhozamainak növelése. Ezt a gabonafajták összetételének megjavításával, a gyorsabb vetésforgóval, a technológiai fegyelem fokozásával, az agrotechnika következetesebb érvényesítésével és a növények helyes tápláló sával érhetjük el. Az élenjáró üzemeknek is a hektár hozamok és a termelés további növelésére kell törekedniük. A Cseh Szocia lista Köztársaságban nézetünk szerint a közép-csehországi kerület egyes já rásai jobban kihasználhatnák lehetősé geiket a hektárhozamok és a gabona - termesztés növelésére. A Szlovák Szocialista Köztársaságban komplex intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a kelet-szlovákiai kerületben lényegesen és gyorsabban emelkedjék a gabonatermesztés színvonala. A gabonatermesztés növelésében jelentősebb szerepet kell betöltenie a tudományos kutatóalapnak. A hektárhozamok további emelése gabonatermesztésünk mai színvonala mellett megköveteli, hogy valóban tudományosan viszonyuljunk az agrotechnikai eljárások megválasztásához és alkalmazásához. Az összes üzemben a trágyázást laboratóriumi elemzések alapján kell végezni, és fokozatosan a korszerű számít ógépeket is ki kell használni. A második jeladattal kapcsolatban: nagy tartalékaink vannak a gabonaneműek összetételének megjavításában, elsősorban a szemes kukorica termelésének lényeges fokozásában. Egyelőre ezen a téren adósak maradtunk Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 1972. évi áprilisi ülésének és az ötéves tervidőszak feladatainak. 1971—74-ben a kukorica hektárhozama -lemaradt a többi gabonanemű hektárhozama mögött, és a termelés jelentős részét közvetlenül takarmányként használták fel annak ellenére, hogy a ku korica a takarmánykeverékek fontos részét képezi. Ezért szükséges, hogy a dél-morvaországi, a nyugat-szlovákiai és a kelet-szlovákiai kerület megfelelő területein minden késedelem nélkül határozott intézkedéseket hozzunk a kukoricatermelés növelésére és a kukorica maximális kihasználására a takarmánykeverékek előállításában. Az ösz- szes arra alkalmas üzemben bővíteni kell a kukorica vetésterületét, és ugyanolyan színvonalú agrotechnikát és gépesítést kell alkalmazni termesztésében, mint a többi gabonaneműnél. Teljes mértékben ki kell használni a testvéri szocialista országok tapasztalatai alapján a kukoricatermesztés koncentrálásának és szocializálásának lehetőségeit. Azt a célt kellene kitűzni, liógy a hatodik ötéves tervidőszak folyamán a szocialista szektorban fokozatosan évente 1 millió tonna kukorica termelését érjük el, így biztosítsuk a fórrá sokat a takarmánykeverékek készíté séhez. Harmadszor: lényegesen fokoznunk kell a betakarítási veszteségek csökkentéséért és a gabona raktározásánál bekövetkezett veszteségek csökkentéséért folytatott küzdelmet. A veszteségek az intézkedések ellenőre még mindig aránytalanul magasak. Ez megköveteli, hogy tovább tökéletesítsük a betakarí- tási munkák szervezését, a betakarítást végző gépek kihasználását és áthelyezését úgy, hogy optimálisan kihasználjuk őket és bebiztosítsuk a gabona folyamatos útját a földekről a raktárakba. A hatodik ötéves tervidőszakban lényegében meg kell oldanunk a gabona raktározásának problémáját. Annak következtében, hogy különböző ideigle nes megoldásokat alkalmazunk, jelentős károk és veszteségek keletkeznek. Ezért gyorsabban kell építenünk a nagy kapacitású, elsősorban acélsilókat. A hatodik ötéves terv folyamán lég aláb 1,6 millió tonna kapacitású silót kell felépíteni. A mezőgazdasági üzemekben és kooperációs csoportosuló sokban könnyű, faszerkezetű raktárakat kell építeni 300—500 vagon számára, összesen 1,5 millió tonna kapacitással. A gabonasilók építése az építkezési beruházások állami tervének elsődleges feladatát jelenti. A kerületi és járási pártbizottságok felelősségteljes feladata, hogy fokozott küzdelmet folytassanak a gabonatermesztés további fejlesztéséért, és a mezőgazdasági aktívák, valamint a pártszervezetek figyelmét erre a feladatra irányítsák. Teljes mértékben ki kell használni a nyugat szlovákiai és a dél-morvaországi kerület jó tapasztalatait az egyes járások és üzemek gabonaprogramjának kidolgozásában, bevonva a kutató dolgozókat és a haladó tapasztalatok gyors terjesztése útján. A társadalmi érdekek nem engedik meg, hogy megtűrjük a gabonával való rossz gazdálkodást és a termelésnövelés lehetőségeinek nem megfelelő ki használását. Amikor a gabonaproblémáról beszé lünk, természetesen nem a lakosság kenyér- és lisztfogyasztására gondolunk, amelyet teljes mértékben bizto sítunk,- hanem az állattenyésztés további növeléséhez szükséges takarmányalap biztosítására. Ebből az következik, hogy megoldása nemcsak termelési kérdés, hanem a fogyasztás egész terű létén a terimés és fehérjedús takarmányok termeléséé és az állattenyésztés hatékonyságáé is. Nyíltan meg kell mondani, nem reális és népgazdasági szempontból nem is kívánatos, Imgy a hatodik ötéves tervidőszakban is foly tatód jón az a jelenség, hogy a szarvas- marha tenyésztésben gyorsan nő a sze mes takai'mányok fogyasztása, s ezt nem egy esetben a rossz gazdálkodás és pazarlás kíséri. A szemes takarmá nyok fogyasztásában az üzemek és a járások között mutatkozó eltérések az egy liter tej termelésére eső 17 dkg és 49 dkg között, a vágómarha 1 kg-os súlygyarapodására eső 1,6 kg és 4,8 kg között és a sertések 1 kg-os súly- gyarapodására eső 3,2 és 5,4 kg között mozognak. Ezért lényegesen jobban kell gazdálkodnunk az állattenyésztésben az évente elfogyasztott mintegy 7 millió tonna szemes • takarmánnyal. A megtakarítás minden százaléka 70 ezer tonna gabonát jelent. A gabonával és mindenfajta takarmánnyal való szigorú gazdálkodás különösen az idén és jövőre fontos. Annak érdekében, hogy részben pótoljuk a gabonatermesztésben tapasztalható lemaradást, utólagosan fokozzuk a fehérjedús takarmányok behozatalát, valamint a fűtőolajok behozatalát annak ér dekében, hogy fokozhassuk a szárított takarmányok gyártását. További intézkedésekkel is számolunk az állattenyésztésben. A helyzet megoldása érdekében teljes mértékben ki kell használni a mezőgazdasági üzemek belső tartalékait is. A kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságoknak szükség szerint úgy kell szétosztaniuk a takarmányokat az egyes üzemek közölt, hogy a meglevő gabona- és takarmány forrásokat a lehető legjobban kihasználjuk az állat- tenyésztés tervfeladatainak biztosítására. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy nem tartjuk kívánatosnak a malac-, tojás- és baromfitermelésben a tervezett állományok és a felvásárlási feladatok ösztönös túlteljesítését. Ki kell alakítani a közvéleményt, és az irányító munkában érvényesíteni kell, hogy a gabonával és a takarmányokkal való szigorú takarékosság törvénnyé' váljon. Jobban kell gazdálkodni a terimés takarmányokkal, ügyelni kell arra, hogy az üzemekben a takarmányadagokat ne csak becslés szerint határozzák meg, hanem a takarmányok elemzése alapján, s így megelőzzék a tápanyagokkal való pazarlást. Nagy figyelmet igényelnek az idei őszi munkák. Ügyelni kell arra, hogy a lehető legtöbb tápanyagot takarítsuk be, a betakarításnál és a konzerválásnál a lehető legkisebbek legyenek a veszteségek, és a takarmánytartalékokat egyenletesen merítsük ki a következő betakarításig. Szükségessé vált, hogy a hatodik ötéves tervidőszak folyamán elmélyítsük és megszigorítsuk a gabonával való gazdálkodás egész rendszerét. Gyors és határozott intézkedést kell foganatosítanunk, elsősorban a mezőgazdasági üzemekben, a betakarítás nyilvántartásában és felhasználásában, mivel ezen a téren sok fogyatékosság fordul elő. Szilárd alapokra kell helyeznünk a gabonaneműek és a takarmányok mérlegelési rendszerét, tervszerűen kell irányítanunk és ellenőriznünk a takarmányalappal való gazdálkodást. Objek tívebbé kell tenni a felvásárlási felada tok lebontását, összefüggésben a tervezett állattenyésztéssel, valamint az egyes üzemek szakosításával. Az üzemeknek és a járásoknak nagyobb fe lősséget kell vállalniuk saját takarmányalapjuk kihasználásáért, és nem szabad megengedni, hogy a terimés takarmányok termelésében, a fajneme- sítő és zootechnikai munkában előálló fogyatékosságokai aránytalan szemes- takarmány-fogyasztással kendőzzék el. A minisztériumoknak, a mezőgazdasági igazgatóságoknak, a felvásárló üzemek igazgatóinak teljes felelősséget kell váyalniuk azért, hogy a takarmánykeverékek termelése és értékesítése összhangban álljon az állattenyésztés árutermelésének tervfeladataival, miközben be kell tartani az országos normákat. A hatodik ötéves tervidőszakban céltudatosan meg kell erősítenünk a gabona* és takarmánytartalékokat, elsősorban az állami tartalékokat. Elotársakl A gabonaprobléma megoldásának elválaszthatatlan része a terimés takarmányok termelése. Már többször rámutattunk, hogy a takarmányoknak a szántóföldekre eső részaránya 28 százalék, és a mezőgazdasági földterületnek csaknem 25 százalékát rétek és legelők képezik. Az elfogadott határozatok el lenére a takarmányhozamok nagyon alacsonyak, pedig ha egy hektárról átlag egy mázsával emelnénk a hozamokat, országos viszonylatban több mint 100 000 tonna gabonát takarmánnyal helyettesíthetnénk. Ennek következtében nagy földterületeken alacsony intenzitással gazdálkodunk. A hatodik ötéves tervidőszakban ugyanolyan nagy gondot kell fordítanunk a terimés takarmányok termelésében elérendő fordulatra, mint amilyen gondot fordítottunk az ötödik ötéves időszakban a gabona probléma megoldására. Ma ez jelenti a legnagyobb tartalékokat az egész mezőga^ dasági termelésben. ' Ki kell dolgoznunk, meg kell valósítanunk a terimés takarmányok termesztése fokozásának komplex programját, a magnemesitéstől, a talajtáplálástól, a betakarítás gépesítésétől kedzve a konzerváláson keresztül egészen a hőlégszárítókig és a préselt takarmányok gyártásáig, tokozott politikai szervező munkát kell kifejteni e feladat teljesítésében, kellő politikai és ökonómiai támogatásban kell részesíteni és a gépiparnak fokoznia kell a préselt takarmányok gyártásához szükséges gépsorok gyártását. Nem maradhatunk csak a felhívásoknál, hanem minden járásban, minden kooperációs csoportosulásban, minden üzemben ki kell dolgoznunk, s következetesen meg kell valósítanunk a terimés takarmányok termelése emelésének konkrét programját, figyelembe véve a specia- lizálási irányvonalat. A gabona- és a fehérjeprogram megoldása szempontjából kulcsfontosságú a forró levegővel történő szárítás fejlesztése. Ez a döntő útja annak, hogy biztosítsuk a lekaszált takarmányfélék hatékony feldolgozását és minél több tápanyagot megőrizzünk. Ezért célszerű további utakat keresni, hogy a termelést 1980-ban a jelenlegi évi 600 000 tonna szárított takarmányról 1,6 millió — 2 millió tonnára növeljük a megfelelő szárítóberendezések felépítésével és a nemes tüzelőanyagok fokozott szállításával. Ez mintegy 800 000, sőt egymillió tonna szemes takarmány pótlását jelenti. Célszerű lesz a jövőben a szárított és a préselt takarmány termelésének volumen jét és a központi alapokba felvásárolt szénaliszt mennyiségét tervmutatóként lebontanunk. A gabona program megoldásának további alapvető tényezője az összes hozzáférhető hazai takarmányfehérjeforrás kihasználása. Tekintettel arra, hogy ezekben hiány van a világpiacokon, a CSKP KB Elnöksége inár 1973-ban az intézkedések komplexumát hagyta jóvá a hazai fehérje-források jobb kihasználása érdekében. Néhány részleges eredményt elértünk ugyan, de a mai helyzet megköveteli, hogy legalább a fogyasztás növekedését a saját termelés fokozásával fedezzük. A növényi fehérjék nyerésének leggyorsabb és legolcsóbb módja a lucerna és a hüvelyesek szárítása. Termelésük növelése érdekében mindenekelőtt elegendő kiváló vetőmagvat kell biztosítani saját termelésből, esetleg behozatalból is. További gyorsan mozgósítható forrás az élelmiszer ipari hulladék, amely még mindig nincs kellőképpen kihasználva. Tekintettel rendkívül magas fokú hatékonyságára, az erre irányuló intézkedéseket elsődlegesen kell megvalósítani. Ugyanakkor erélyesebben kell megvalósítani a nem mezőgazda- sági forrásokból származó takarmány- fehérjék termelőhelyei építésének feladatait. Az a tény, hogy a gabonaprobléma megoldására súlyt helyezünk, nem ve zethet ahhoz, hogy kisebb figyelmet fordítunk a növényi termelés más szakaszaira, amelyek nagy jelentőségűek az önellátás fokozásának, valamint a mezőgazdaság és a külkereskedelem kapcsolatai megjavításának szempontjából. Mindenekelőtt helyre kell állítanunk a cukorrépának, mint legintenzívebb terményünknek hagyományos helyzetét, annál is inkább, mert a cukorrépa termelésben nem teljesítjük az ötéves terv feladatait. A Központi Bizottság Elnöksége és a kormány elnöksége részletesen elbírálta a cukorrépa-termesztés feladatait és intézkedéseket hagyott jóvá annak érdekében, hogy e termelés a hatodik ötéves tervidőszak alatt lényege sen növekedjék. Mindenekelőtt meg kell teremteni e rendkívül nagy hozamú termény termelése bővítésének feltételeit, növelni kefl az egy hektárra eső cukortermelést, és takarmányozásra a leghatékonyabban ki kell használni a répafejet, a répaszeletet és a melaszt. Élenjáró cukorrépa-termelő vállalataink eredményei és más országok tapasztalatai is azt mutatják, hogy e terményből nagy tartalékaink vannak mind a hektárhoza mok, mind pedig a répa cukortartalma tekintetében. Elsőrendű feladat a nagyüzemi termelési technológiának megfelelő vetőmagot biztosítani. Lényegesen meg kell javítani a korszerű technikai eszközök, a megfelelő ipari műtrágyák és herbicidek szállítását is. Már ebben az évben lényegesen csökkenten ünk kellene a cukorrépa betakarításakor és feldolgozásakor előforduló veszteségeket. Megváltozik a burgonya népgazdasági jelentősége is. Habár a vetésterület csökkentésével számolunk, ezt össz hangban a hektárhozamok növelésével megfontoltan kell tennünk. Ezért kötelező intézkedéseket kell hozni a burgonyatermesztés intenzifikálására úgy, hogy az ét- és az ipari burgonyával való ellátást a Cseh és a Szlovák Köztársaságban is teljes mértékben saját termelésünkből fedezzük. Ezen u szakaszon is egyesült erővel kell el járnia a kutatásnak és a gyakorlatnak, s gyorsabban kell elterjeszteni a haladó tapasztalatokat. Az önellátás növelésének követel ménye az olajos növények termesztésére is vonatkozik. A megoldás nyitja egyrészt általában a vetésterület lényeges kiterjesztésében és az olajos növények, főként a repce és a napraforgó termesztésének növelése, másrészt pedig- az olyan repcefajták termesztésére való áttérés, amelyeknek alacsony a nem kívánatos savtartalma. Az illetékes szerveknek komplex módon kell biztosítaniok azt, hogy a hatodik ötéves terv folyamán lényegesen növelhessük az önellátást az olajos magvak terén és megjavítsuk a repcepogácsa minőségét. Már a novemberi plénumon szó volt arról, hogy az önellátás növelésével egyidejűleg nem szabad figyelmen kívül hagyni a látszólag másodrendű speciális termékeket, mint amilyenek a mustár, a lencse, a köménymag, a 4 Folytatás az 5. oldalon)
