Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-08 / 237. szám, szerda
A MEZŰGAZDASAG ÉS ELELMISZERIPAR FEHESZTÉSÉNEK KÉRDÉSÉI (Folytatás a 4. oldalról) fokhagyma és mások. 1974-ben az e termények behozatalára fordított költségek csaknem 170 millió koronára rúgtak, holott otthon is termeszthetnénk őket. Ez azonban szükségessé teszi, hogy termelésüket kiválasztott vállalatokban biztosítsuk, s e vállalatokat ellássuk a szükséges vetőmaggal és ültetőanyaggal, a speciális technikai eszközökkel és hosszú lejáratú szerződésekkel biztosítsuk értékesítésüket. Elvtársak, fokozott figyelmet kell szentelnünk a gyümölcs- és a zöldségellátás nem kielégítő helyzetének is. A termelési alap mindeddig szétaprózott, a termelés lényegében egy helyben topog, és a szükséglet fedezését egyre nagyobb mértékben behozatallal kell megoldanunk. A fogyasztási központok ellátása elégtelen, s főként a téli időszakban hiány mutatkozik a melegházi zöldségben. Ugyanakkor a nehézkes szállítói-megrendelői kapcsolatok hibájából nemegyszer a fogyasztóhoz még az sem kerül el, amit megtermelnek. Ezért a hibák kijavítását azzal kell kezdeni, hogy jobban kihasználjuk a gyümölcs- és a zöldségtermesztés növelésének összes jelenlegi lehetőségeit, másodszor pedig sokkal rugalmasabbá tesszük a felvásárlás és a szállítás egész rendszerét, mégpedig a termelésből közvetlenül az árusításba történő szállítás rendszerének lényegesen nagyobbfokú érvényesítésével, főként a nagy központokban, végül pedig felhasználjuk és megfelelően feldolgozzuk az összes megtermelt gyümölcsöt és zöldséget, tehát a nem szabványos minőségűt is. A hosszú távú megoldás szempontjából a hatodik ötéves tervidőszakban ezen a szakaszon is fejleszteni kell az összpontosítást és a szakosítást, a termelést kiválasztott vállalatokba kell összpontosítani, s azokat megfelelő technikával kell ellátni. Az egész évi ellátás érdekében gyorsabban kell építeni a fóliás gyorstermesztőket és üvegházakat, mégpedig a melléktermékként jelentkező hőforrások teljes kihasználásával. A mezőgazdasági termelés és a feldolgozó ipar, valamint a kereskedelem együttműködésével megfelelő raktárberendezéseket és feldolgozó üzemeket kell építenünk. A növénytermesztés intenzifikálásá- ban a jövőben lényegesen nagyobb szerepet kell játszania a magnemesítésnek és a vetőmagtermesztésnek. A növények természetes biológiai adottságainak kihasználása a hozamok növelésének leggyorsabb és legolcsóbb, világszerte egyre jobban alkalmazott módszere. Lényegesen megjavult a búza és az árpa fajta összetétele, de lemaradunk főként a kukorica, a cukorrépa, a herefélék, a hüvelyesek és a zöldség vetőmagja tekintetében, ami a mezőgazdászok jogos bírálatát váltja ki és nagy veszteségeket okoz. Ezért a hatodik ötéves tervidőszakban gyors ütemben kell fejleszteni a magnemesítést és a vetőmagtermesztést, elsődlegesen ki kell építenünk ennek bázisát, és szervezetileg jobban kell megoldanunk. Fejlesztéséhez nagymértékben hozzájárul a KGST keretében — főként a Szovjetunióval — folytatott együttmüködés, amit továbbra is intenzíven fejleszteni fogunk. Az eddiginél határozottabban és nagyobb mértékben kell nagyhozamú fajtákat behozni más országokból is. A növénytermesztéssel összefüggésben hangsúlyozni kell a földdel való takarékoskodás feladatait is. Ezzel mindeddig nem lehetünk elégedettek Ebben az ötéves tervidőszakban is tovább csökkent a mezőgazdasági földterület. Az egész mezőgazdasági földterület több mint 70 000 hektárral csökkent. A mezőgazdasági föld védelmére Irányuló érvényes előírásokban sok a fogyatékosság és ezeket a rendelkezéseket nem tartják meg következetesen. Nagy fogyatékosságok mutatkoznak a földek nyilvántartásában. Gyakran könnyelműen beleegyezést adnak a legjobb minőségű szántóföldek építkezési célokra való átadására, a szántóföldeknek rétekre és legelőkre való átírására, a mezőgazdasági földeknek erdőterületekre való átírására stb. Ezért a Központi Bizottság 1972 áprilisi ülése határozatának értelmében kidolgozták a földalap védelmére szolgáló eddigi törvény novellizálásá- nak javaslatát, s a központi szervek további intézkedéseket hagytak jóvá. A jövőben tilos lesz a mezőgazdasági termeléstől elvenni a legjobb minőségű földeket, megszigorítják a földek átírását és az anyagi szankciókat, amelyekkel a föld védelmére szolgáló törvényes intézkedések megszegését sújtják. Megerősödik a jogsegély és fokozódik a nemzeti bizottságok, a mezőgazdasági igazgatási szervek valamennyi fokának felelőssége ezen intézkedések következetes éleibe léptetéséért A mezőgazdasági vállalatoktól és az irányító szervektől fokozott erőfeszítést kívánunk meg a föld termővé tételére, s a meliorációs építkezések terén megköveteljük a lecsapott és öntözött földek jobb kihasználását az intenzív termelés céljaira. Azokban a járásokban, ahol sok a rét és a legelő, meg kell kezdeni az eddigi kihasználatlan füves területek szervezett felújítását, s ilyen módon a hatodik ötéves tervidőszakban további, legkevesebb 60 000 hektár rétet és legelőt kell hatékonyan felhasználni a nagyüzemi termelés céljaira. A mezőgazdasági szervek és vállalatok nagy feladata, hogy teljes mértékben és ésszerűen kihasználják földalapjukat. A nemzeti bizottságokkal együttműködésben arra kell törekedniük, hogy a szántóföldek elkerülhetetlen csökkenését maximális mértékben pótolják a terméketlen földek rekulti- válásával, és mindenütt, ahol ehhez megvannak a feltételek, kiterjesszék a szántóföld-területeket. Elvtársak, a jövő időszakban fokozott gondot kell fordítani az állattenyésztési termelésre. Ezt egyrészt megköveteli a belföldi piac szükségletei fedezésének fokozott feladata, valamint összefüggése a gabonaprogram megoldásával és mezőgazdaságunk hatékonyságával általában. Csaknem 270 000 dolgozó áldozatkész munkájának érdeméből ebben az ágazatban az ötödik ötéves tervidőszakban jelentős előrehaladást értünk el a termelés és a hasznosság növelésében. Ennek fő tényezője a nagyüzemi termelési technológiák gyors fejlődése lett főként a sertés- és a baromfitenyésztésben, másrészt pedig a takarmányalap megerősítése fehérjedús takarmány fokozott behozatalával és a gabonatermelés növelésével. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül a fogyatékosságokat sem, főként a szemes takarmányok magas fokú fogyasztását, valamint a gyarapodás terén az egyes vállalatok és járások közötti jelentős különbségeket, az állatállományok fejlődésében mutatkozó egyenlőtlenségeket, a törzs- állattenyésztésl munka komoly fogyatékosságait, valamint a termelés, a felvásárlás, és a feldolgozóipar közötti elégtelen összhangot. Tekintettel az állattenyésztési termelés elért színvonalára és fejlesztésének új feladataira, a hatodik ötéves tervidőszakban erőteljesebben kell törekednünk a struktúra tökéletesítésére, mégpedig a piaci igényekkel összhangban, valamint a minőség javítására és arra, hogy a takarmány- fogyasztás terén lényegesen nagyobb megtakarítást érjünk el. Minden egyes tonna takarmányból több állattenyésztési terméket kell elérnünk, mint eddig. Tekintettel a takarmányforrások korlátozott voltára, nem orientálódhatunk a kiviteli célokat szolgáló állat- tenyésztési termelés fejlesztésére sem. Állattenyésztési termelésünk döntő, de ugyanakkor legbonyolultabb ágazata továbbra is a szarvasmarha-tenyésztés. A termelés intenzitásának növelésére, az állatok etetésében a szálas takarmányok arányának növelésére, az állományok újratermelésének jobb irányítására, főként a szocialista szektorban levő tehénállomány minőségének javítására és növelésére kell törekednünk. Az Idei téli kampány folyamán nagy szervező és nevelő munka vár ránk az állattenyésztési termelés dolgozóinak körében annak érdekében, hogy fokozódjék szakképzettségük, megszilárduljon a technológiai fegyelem, gyorsabban elterjedjenek a haladó tapasztalatok és módszerek, a szocialista munkabrigádok példája, amelyek ‘ezen a téren is utat mutatnak. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében olyan szakaszhoz érkeztünk, amelyben előtérbe lép az a követelmény, hogy az eddigi egyetemes irányzatról áttérjünk a szakosításra, egyrészt a tejtermelésre, másrészt a marhahústermelésre. A jövőben arra kell törekednünk, hogy főként a fogyasztási központok és a feldolgozó üzemek ellátására fejlesszük a szakosított fejőstehén-tenyésztést, mégpedig legalább 4000 literes tejhozammal. Más területeken a termelés irányzatának elsődlegesen a hústermelést kell céloznia, a hegyi és a hegyaljai körzeteket a növendékmarha tenyésztésére kell felhasználni. Ez megköveteli, hogy megváltoztassuk a marhatenyésztés szervezésének eddigi felfogását, nagyobb mértékben a körzetek együttműködésén alapuló állományokra kell áttérni. A szarvasmarha-tenyésztés szakosítása ezen felfogására való fokozatos áttérés szükségszerűen kell hogy megmutatkozzék az ötéves tervben, támogassa ezt az építkezési beruházás megfelelő irányzatával és a gazdasági eszközök módosításával. A sertéstenyésztésben, ahol lényegében sikerült elsajátítani a nagyüzemi termelési technológiát, folytatjuk a kooperáció bevált formáinak elterjesztését,, elmélyítjük a termelés összpontosítását és szakosítását. Azok a nagy különbségek, amelyek az 1 kg hús termelésére eső takarmányfogyasztásban mutatkoznak az egyes mezőgazda- sági vállalatok között, arra utalnak, hogy meg kell keresni a takarmány megtakarításának és ésszerűbb fel- használásának az útjait. A sovány hús termelésének növelése megköveteli, hogy a hatodik ötéves tervidőszak folyamán meggyorsítsuk az egységes állami hibridizációs program megvalósítását, amint ezt már a Központi Bizottság Elnöksége feladatul tűzte ki. A húsra tenyésztett sertésfajták hányadát 1960-ig a jelenlegi kb. 7 °/o-ra kell növelni. Ugyanígy erélyesebben kell kibővíteni a vágósertés húshozam alapján való felvásárlását, s a jövő évtől ezt a formát kell érvényesíteni a vágósertések szakosított nagy tenyésztő vállalatokból való felvásárláskor, majd pedig fokozatosan 1980-ig. Megfelelő figyelmet kell szentelnünk a baromfitenyésztés fejlesztésének, ki kell használni a juhtenyésztés növelése, valamint az édesvízi halak termelése növelésének lehetőségeit is. Az állattenyésztési termelés fejlesztésével és a szemes takarmányok hatékonyabb kihasználásának követelményével egyidejűleg szüntelenül növekszik a jó minőségű takarmánykeverékek termelésének jelentősége. A takarmányiparnak felelősségteljesebben kell biztosítania a termelt keverékek szilárd minőségét, szerződésileg kell szavatolnia hatékonyságát és korszerű számítási technikát kell alkalmaznia az optimális összetétel meghatározására. Országosan kötelező egységes re- ceptúrát kell bevezetni az egyes állatfajták és kategóriák számára, s meg kell határozni a fogyasztási normákat. A gazdasági állatok biológiai potenciáljának, mint az állattenyésztési termelés egyik döntő intenzifikációs tényezőjének a felhasználása kell, hogy a törzsállattenyésztési és állatorvosi szolgálat fő feladata legyen. Tevékenységüket mindenekelőtt a nagyüzemi szakosított mezőgazdasági vállalatok szükségleteihez kell módosítani, célszerűbben meg kell határozni feladataikat, felelősségüket és együttműködésük elveit. Tekintettel az állatok növekvő összpontosítására és hasznosságára, az egész állattenyésztési termelés számára érvényes az igényes tudományos hozzáállás, a magas fokú felelősség követelménye a törzsállattenyésztési munkában, a megalkuvás nélküli szigorúság az állatorvosi higiéniai elvek gyakorlati alkalmazásában és az állatok pusztulása okozta jelentős veszteségek elleni harcban. Ugyanolyan erőfeszítéssel kell most törekedni a tőgygyulladás gyors felszámolására, mint amilyen erőfeszítéssel folyt a harc a szarvasmarha-brucellózis és tuberkulózis ellen. Elvtársak, a mezőgazdaság fejlődésének új szakaszában a tudományos-műszaki fejlődés előrehaladásával, a táplálkozás minősége igényes növekedésével fokozott követelmények hárulnak az élelmiszeriparra is. Döntő mértékben az ő munkájától függ, hogy a mezőgazdaság eredményei hogyan tükröződnek vissza a piaci ellátás minőségében és változatosságában. Nagy megbecsülést érdemel élelmiszeriparunk több mint 200 000 dolgozójának a munkája, akik részben nehéz feltételek között teljesítik igényes feladataikat. Igaz, hogy az élelmiszeriparban is nem kevés a probléma. Főként a minőségi ingadozásokról a nyersanyagszállítások növekedése és az élelmiszeripari kapacitások közötti feszültségről, valamint egyes ágazatokban az állóalapok elavultságáról van szó. Ezen okok miatt a hatodik ötéves tervidőszakban fokozott gondot kell fordítani az élelmiszeriparra, amely a gépipar után második legnagyobb iparágazatunk. Továbbra is alapvető feladata, hogy jó minőségben, idejében és minimális veszteséggel feldolgozza a mezőgazda- sági termékeket, biztosítsa a piac jó élelmiszer-ellátását, és a hagyományos kivitelt is. Ez mindenekelőtt megkívánja további fejlesztése elsődleges voltának helyes meghatározását és következetes biztosítását. Feltételezzük, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban meggyorsul ezen ágazat halaszthatatlan rekonstrukciója és korszerűsítésének üteme, habár — érthetően — nem tudjuk kielégíteni az összes jogos igényt. Annál sürgősebbé válik, hogy a forrásokat céltudatosan a döntő láncszemekre összpontosítsuk, ahol a feldolgozó kapacitást és a mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonala közötti aránytalanság a legnagyobb problémákat okozza. Első helyen áll mindenekelőtt a húsipar és a hűtőberendezések, továbbá a tej- és a cukoripar fejlesztése, a maláta és az alkoholmentes italok termelésének fejlesztése. Ezekbe az ágazatokba kell összpontosítani a tervezett beruházásoknak mintegy kétharmadát. Azonban a többi ágazatra is érvényes az a követelmény, hogy a rekonstrukcióra szánt eszközöket megfontoltan összpontosítsák, úgy, hogy azok a legnagyobb eredményt hozzák. Az élelmi- szeripari beruházások többsége nem tartozik a kötelező és a kormány által figyelemmel kísért építkezések kör zé. Ez azonban nem jogosítja fel az építő- és a gépipari szállítókat arra, hogy feladataik megvalósítását mellékesnek tekintsék, és haszontalanul elodázzák őket. Például a hodoníni húskombinát már 7 éve épül, s ez nem egyedülálló eset. A másik alapvető kérdés a minőségre, a változatosságra, az élelmiszer- ipari termékek választékának fejlesztésére vonatkozik. A részleges sikerek ellenére még sok a jogos panasz a fogyasztók részéről. Ugyanakkor gyakran nem túlságosan igényes és gyorsan megtérülő Intézkedésekkel gazdagíthatjuk a piacot keresett új termékekkel. Az eg/es termelési ágazatoknak gyorsabban kell megvalósítaniuk a célszerű ésszerűsítő intézkedéseket, találékonyabban kell felhasználniuk a szabadalmak megvásárlásának, a gépek és gépsorok hatékony behozatalának hitellehetőségeit. Szükséges, hogy a hatodik ötéves tervben a termelésnek legalább egynegyedét új minőségi termékek alkossák. Főként arról kell gondoskodni, hogy bővüljön a gyermektápszerek, a cukorbajosok tápszereinek választéka, a kisebb ka- lóriatartalmú élelmiszerek választéka, új típusú gyümölcs- és zöldségkészítményeknek, alkoholmentes italoknak, stb. kell figyelmet szentelni. Az élelmiszeripar harmadik problémaköre azokra a feladatokra vonatkozik, amelyek az önellátásra és az élelmiszerfogyasztásban való takarékoskodásra való törekvésünkkel függnek össze. Társadalmunkban ma szilárd kiskereskedelmi árakon elegendő élelmiszer áll rendelkezésre. Bizonyos értelemben azonban csökkent a figyelem az ésszerű és célszerű gazdálkodás iránt, ami ezeket az élelmiszereket il^ lett. Erről mindennap megbizonyosodhatunk azáltal, hogy mennyi élelmiszer kerül a szemétbe. Csupán a kenyérveszteséget évi 70 000 tonnára becsülhetjük, vagyis az egész termelésnek mintegy 7 °/o-ára. Ezért célszerű lesz ebben az irányban fokozott nevelő, felvilágosító hatást gyakorolni, de az élelmiszeripar, az élelmiszerkereskedelem és a közétkeztetés munkáját is helyesen kell irányítani. Az élelmiszeriparnak ezért a fogyasztó számára kisebb adagokban, megfelelő csomagolásban kell a termékeket a fogyasztónak kínálnia, ami lehetővé teszi az élelmiszerek jobb raktározását a háztartásokban, új technológiát kell alkalmaznia, amely meghosszabbítja az élelmiszeripari termékek tartósságát. Ez a követelmény vonatkozik a termék kék zsiradék- és cukortartalmára is, ami a fogyasztó számára nem megfelelő, nem is beszélve arról, hogy ellenkezik az ésszerű táplálkozás elr veivel is. A világfejlődéssel összhangban gyors ütemben tovább kell növelni a félkész áruk és a készételek ipari termelését mind a kereskedelem, mind pedig a köz- és a tömegétkeztetés céljaira. Tekintettel azoknak a dolgozóknak a számára, akik az ételek elkészítésével foglalkoznak az éttermekben, az üzemi, az iskolai és egyéb étkezdékben, továbbá tekintettel arra az időre, amely az élelmiszerek feldolgozására a háztartásokban szükséges, és nem utolsósorban a feldolgozáskor keletkező hulladékra is, amit fel lehetne használni értékes takarmányforráskéní, főként a nagy központokban minden téren támogatni kell a készételek gyártásának bevezetését. A mezőgazdasági nyersanyagok hatékony felhasználása, a veszteségek elleni közös harc és a beruházási eszközök célszerűbb ráfordítása mind a mezőgazdaságban, mind pedig az élelmiszeriparban a mezőgazdasági és az élelmiszeripari vállalatok szoros együttműködését igényli. Eddig még távolról sem használták ki a kooperációs és az integrációs kapcsolatok fejlesztésének valamennyi lehetőségét. E feladat megközelítésében még sok a konzervativizmus és az egy helyben topo- gás. Ezért a Központi Bizottság ülésén ki kell jelenteni azt a követelményt, hogy erőteljesen megszilárduljon az egész mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumnak a minisztériumok általi való egységes irányítása, hogy megkezdjék a mezőgazdaság és az élelmiszeripar komplex integrációja világos irányvonalának teljesítését, hogy sokkal aktívabban fejlődjenek az ismert utak, és új utakat próbáljanak ki annak érdekében, hogy együttműködésük elmélyítésével jobban kihasználják forrásainkat. Ez fontos politikai feladat, amelyet magukévá kell tenniök és politikailag ki kell bar- colniok az e szakaszon dolgozó kom' munistáknak ós pártszervezeteknek. 4Folytatás a 6. oldalon.I