Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-04 / 234. szám, szombat
Valamikor ötmillió óriásteknös élt a szigeten KECSKÉK vagy TEKNŐSÖK? Egy idő óta ismét gyakrabban érkeznek hírek az ecuadori partoktól mintegy 600 km távolságban fekvő Galapagosszigetekről. A legutolsó hír arról számolt be, hogy „hivatalos hajtóvadászat" keretében 33 052 kecskét terítet tek le. Az európai ember kissé csodálkozik.: miért kell a kecskéket „levadászni“? De bolygónknak ezen a „paradicsomi adottságokkal“ rendelkező területén, a szelíd háziállatként ismert kecske pusztulással fenyegette a vegetációt. A veszély akkor kezdődött, amikor u telepesek kecskéket hoztak a szigetre, szabadon engedték, legeljenek ahol akarnak, szaporodjanak olyan ütemben, ahogyan akarnak. Ennek eredményeként — például az egyik szigetre 1958-ban „bevándorolt“ három kecskének ma már 5000 utódja van! Természetesen lelegeltek minden lelegelhető! és ez zel kihalásra ítéltek több — csupán a Galapa- gos-szigeteken található — állatfajt. A növényzet pusztulása az óriásteknősöket érintette a lég súlyosabban, mert ezek száma amúgy is annyira csökkent, hogy már alig néhány példány élt belőlük a szigeten, jóllehet ők voltak valamikor a szigetcsoport névadói is (galapagos — spanyol szó — jelentése: óriásteknös). De nemcsak ez okozta a teknősök tragikus méretű pusztulását. A már kQrábban betelepített és elvadult kutyák, macskák és főleg a hajókkal érkezett patkányok pusztították el a tojásokat és a védekezésre még képtelen fiatal állatokat. Ezért határozták el az ecuadori hatóságok, hogy véget vetnek az elvadult háziállatok garázdálkodásának. Ez azonban gyakorlatilag nagyon bonyolult. Nemcsak a patkányokat lehet nehezen kiirtani, hanem az annyira ártatlan kecskéket is. Mert hiába lőttek ki több mint 30 ezer darabot, a hegyek között még kétszer annyi élhet belőlük. Kissé későn akarják megakadályozni az óriásteknősök pusztítását. Kétszáz évvel ezelőtt kellett volna elkezdeni, amikor a spanyol felfedezőket tengeri rablók és bálnavadászok követték, a szigeteken újították fel élelmiszer- és ivóvíz- készletüket, az öblökben javították ki sérült hajóikat. összefogdosták a 300 kilogramm súlyú elefántteknősöket, amelyek gyanútlanul hagyták magukat a hajók raktáraiba terelni, ahol egy évig is kibírták táplálék nélkül és így „élő kon- zervek“ voltak, mindenkor ízletes és friss hús sál gazdagították a tengerészek étrendjét. Da vid Porter', amerikai hajóskapitány naplójában megírta, emberei 1812-ben négy nap alatt 14 tonna(l) teknőst gyűjtöttek össze. A tengerészeket telepesek és nyereséget szimatoló üzleti vállalkozók követték. Minden állatból 4—11 liter olajat nyertek, ami minőségben, ízben vetekedett a legfinomabb olívaolajjal. Ez a rablógazdálkodás természetesen rohamosan csők kentette a teknősök számát. Ugyanez volt a fó kák sorsa is, az állatok ezreit botokkal verték agyon. 1835. szeptember 15-én kötött ki a San Cristó bal sziget partján a Beagle fVizsla) nevű, há romárbócos angol vitorláshajó. fis a kikötés után a sziget földjére lépett egy akkor 26 éves természettudós.: Charles D a r w i n. Öt is megdob bentette a pusztítás, jóllehet, akkor még nem volt olyan tragikus méretű mint ma. A fiatal tudós saját feljegyzései azt sejtetik, hogy éppen a galápagos-szigeti tapasztalat volt a legfőbb Indítéka annak, hogy a fajok keletkezésével és módosulásával foglalkozni kezdett: „Ha lekin tetbe vesszük .a szigetek kicsiny területét, még csodálatosabb az itt honos fajok nagy száma és korlátolt elterjedése. A magaslatokat koronázó krátereket és a lávafolyamok még jól kivehető határait látva, azt kell hinnünk, hogy itt még a geológiai újkor folyamán is nyílt óceán terült el. Ezzel azután mintha időben is, térben is közelebb kerültünk volna a nagy eseményhez — n titkok titkához — új lények első megjelenéséhez a Földön. • A világpolitika színpadán először 1812-ben szerepelt a szigetvilág, amikor a már említett Dávid Porter, amerikai hajóskapitány minden fór malitás mellőzésével kitűzte a csillagos lobogót es az USA nevében ,,annektálta“ a szigeteket. Azonban az USA éppen abban az időben rázta le magáról a gyarmatosítás bilincseit és a kongresszus nem volt hajlandó szentesíteni a kalózkodást, hanem megbüntette Porter kapitányt a zászló meggya hízásáért. 1832-ben Ecuador saját területének nyilvánította a partvidéke előtt húzódó szigeteket. A Panama csatorna építése révén stratégiailag fontos ponttá vált és az USA 1906-ban „gyengéd erőszakot" alkalmazva, 90 évre bérbe akarta venni. Azonban Ecuador akkori elnöke, Eloy Alfaro, a kiváló hazafi, a polgári-liberális erők képviselője nem engedett a gyengéd kényszernek. Washington ekkor szövetkezett az elnök ellenfeleivel, ,-ikik 1912. január 28-án gyilkos merényletet követtek el Alfaró ellen. Amerika azonban ennek ellenére sem érte el a célját, mert a népszavazás megakadályozta a terv megvalósítását. A második világháború éveiben az USA a Panama csatornát féltette az ellenséges, elsősorban a japán támadástól. Ezért Ecuador - mint az antifasiszta koalíció tagja — beleegyezett, hogy a szigeteken amerikai légi- ós flotta-támaszpontokat létesítsenek. A jenkik a háború után sem akartak kivonulni, de az Ecuadorban kibontakozott nemzeti mozgalom távozásra kényszerítette őket. Az „amerikai vendégjárás“ következményeiről Irentius EíblEibesfeldt, nvu gütnémet tudós számolt be: „A part közelében a táj biztató volt, magas fű borította a földet, hatalmas fügekakluszok álltak szétszórva. De amikor felkapaszkodtam a partfalon, megváltozott a kép. Egy aszfaltozott útra kerültem. A nap melegétől repedezett út egy faluba vezetett. Alacsony katonai barakkok . .. minden elhagyatott, minden kihalt, semmi jele az emberi, vagy az állati életnek. Órákon át vándoroltam a szigeten, az épített utakat kerülve, de ott ahol valamikor hemzsegtek a varasfejű gyíkok, csak egyetlen példányt találtam, testét a nap kiszárította, és megállapítottam, hogy katonai puskából kilőtt golyó végzett vele. Vajon miért? ... A leguánok szigete pusztasággá változott ...“ Egyetlen biztató tényező, hogy kereken 15 év óta dolgozik a Santa Cruz szigeten a „Charles Darwin Kutatóállomás.“ A nemzetközi tudóscsoportosulás nagy érdeme, hogy az utolsó állatfajtákat megmentették a teljes kipusztulástól. A legújabb jelentések szerint sikerült egy immár csak ritkán előforduló teknősfajta 470 tojását kikelteni és az utódokat, patkányoktól védett helyen, életben tartani. Az állomás jelenleg tíz teknősfajtát nevel. A távlati cél a szigetre behurcolt pusztító állatokat teljesen kiirtani és visszaadni a szigeteket a „bennszülött“ fajtáknak. A egyik teknősfajtából már csak egyetlen példányt találtak — egy hímet —, párját most keresik a világ különböző állatkertjeiben. De ha arra gondolunk, hogy a Galapagos-szi- geteken valamikor ötmillió óriásteknős élt, ha arra gondolunk, hogy a szigeteken honos állatok nem ismerték az embertől való félelmet —, akkor valahogy nem tudunk lelkesedni a „fehér civilizációért.“ A fókák ezreit botokkal verték agyon • OKTÓBER 27. ÉS NOVEMBER 3. között negyedik alkalommal rendezik meg Őst raván az új cseh és szlovák színművek szemléjét. A bíráló bizottság mintegy 30 beérke zett alkotásból választja ki azt a nyolcai, amely a szem lén bemutatásra kerül. • AZ UNESCO NEMRÉGI BEN MEGJELENTETETT statisztikai évkönyve szerint az 1956—1971 közötti másfél év tizedben Lenin a legnépszerűbb szerző: műveit négyezerszer adták ki fordításban. Öl Verne, Shakespeare és Lev Tolsztoj követi két kétezer, fordításban megjelent kiadással. • NORBERT FRÍ DE K A HÖ- HÉR NEM VÁR című novelláját már több nyelvre lefordították. A közelmúltban a Szovjetunióban adták ki újra, tad- zsik nyelven, az IRFON kiadó gondozásában. ® AZ ELEFÁNTCSONTPART KÖZTÁRSASÁGBAN egyre népszerűbb az iskolatelevízió. Az első adások kezdete, 1971 óta csaknem négyszeresére nőve kedett saz ún. tv osztályok szá- mu. • A PRÁGAI ART CENTRUM iparművészeti kiállítást rendez a hannoveri Hand- werksform Galériában. 400 négyzetméternyi területen mintegy 200 üveg tárgyat és kerámiát állították ki. MA KEZDŐDNEK a Bratislavai Zenei Hnaaepstiefe Mától kezdve két héten át a szlovák főváros lesz az európai zenei élet egyik központja. A Prímáspalota tükörtermében felhangzó kürtjel immár tizenegyedszer nyitia meg hazai kulturális életünk egyik legrangosabb eseményét, a Bratislavai Zenei Ünnenségfe- ket. A fesztivál jelentőségét igazolja az a tény is, hogv a rendelvény tagiai a zenei fesztiválok európai szövetségének. ftvrő1 évre számos neves hazai és külföldi művész, valamint eevilttes látogat el a szlovák fővárosba, hogy felejthetetlen művészi élményben részesítse Bratislava és környékének zeneszerető közönségét. A Bratislavai Zenei Ünnepségek kultúrpolitikai szempontból is jelentős eseménynek számítanak. Igazolja, hogy hazánkban világszínvonalú a zenei élet, s a közönség körében nagy ércjpklődés nyilvánul meg a hangversenyek, az operaelőadások és más komolyzenei rendezvények iránt. Pártunk és kormányunk megfelelő erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti kulturális intézményeinket és művészegyütteseinket is, mert célunk dolgozóink harmonikus fejlődése, anyagi jólétének és színvonalas szellemi életének a megteremtése. Ez a rendezvény is igazolja majd, hogy a szocialista országok — köztük hazánk is — figyelemreméltó eredményeket értek el a kultúra demokratizálása terén is: a mostani hangversenyeken például a közönség zömét a bratislavai üzem munkásai és más dolgozói alkotják. A két hétig tartó zenefesztivál tulajdonképpen négy részből áll. A Szlovák Filharmónia nagytermében neves művészek és együttesek lépnek fel. Az idén Is megrendezik az In terpódiumot, a szocialista országbeli előadóművészek versenyét. Az UNESCO és a Nemzetközi Zenei Tanács védnökségével ismét sor kerül a fiatal művészek nemzetközi sereg szemléjére, a TIJI re. A Bratislavai Zenei Ünnepségek szerves részét képezik a Szlovák Nemzeti Színházban látható operaelőadások, s ugyancsak ide tartozik az Üj Színpad Ősbemutatója Is. A bőség kosarából, a sok- sok rendezvény közül nagyon nehéz a választás, ha csunán néhány neves művészt, eervüt test akarunk kiemelni. N név érdeklődés előzi meg a Moszkvai Filharmónia Állami Akad* mlai Szimfonikus Zenekarotok a fellépését, továbbá a Grúz Filharmónia és a Bécsi Filharmónia kamarazenekarának sze- reolését. Hangversenyt nd a szlovák fővárosban a Monya* Rádió Szimfonikus ZeneJr-tra és énekkara, a salzburgi Mo zarteum Orchester, s a berlini Állami Zenekar. A hazai együt teseink közül különösen a Szlovák Filharmónia, a prágai FOK, s a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának játékát várjuk kíváncsian. A zenei élet Bratislavába látogató kiválóságai közül Gertler And rős, Andrej Gavrilov, James Kreger, Schiff András és Kalmár Magda nevét említjük. Gazdag műsort kínál a Szlovák Nemzeti Színház is. Vasárnap kerül sor Mozart Don Jüanjának a bemutatójára, egv nappal később pedig a belgrádi opera kezdi meg bratislavai vendégszereplését, őket a berlini Állami Opera kamaraegyüttese követi, majd a Prágai Nemzeti Színház operaegvütte* se szerepel Bratislavában. Érdekes bemutatót tartanak az Űj Színpadon is, ahol Ián Soloviő sikerdarabjának, a Kolduskalandnak a musical-változatát láthatjuk majd. Az idei műsor egyik jellemzője az, hogy a klasszikus alkotások mellett megfelelő teret kap a kortárs-zene is. Különösen a mai cseh és szlovák szerzemények száma jelentős, s így a külföldi szakemberek megfelelő képet alkothatnak zenekultúránk jelenlegi magas színvonaláról. A kéthetes rendezvénysorozat egyik része lesz a zeneszakértők tanácskozása is. A XI. Bratislavai Zenei Ünnepségek minden bizonnyal tovább öreg bítik majd zenei életünk jó hírnevét. Sz. J. IM-42 az úi légibusz A Szovjetszik a ja Latvija című lapból Az utóbbi évtizedben mind a Szovjetunióban, mind pedig külföldön megnövekedett azok nak a nagy hatósugarú óriás- és szuperrepülőgépekneik a száma, amelyek menetrend szerint nagyobb távon közlekednek. A helyi légiforgalmiiban aránylag nem nagy, robbanómotoros gépeket alkalmaztak. A világon elsőként a JAK-40 típusú szovjet sugárhajtású repülőgépet használták belföldön a sugárhajtású repülőgépek századához alkalmazkodva. A JAK-40 igen jónak bizonyult, és ma már nemcsak belföldön, hanem a határokon túl is közlekedik. A másik, a JAK- 42 típusú repülőgépet ugyan csak abban az intézetben tervezték, amelyet Alekszandt Jakovlei) főkonstruktőr irányít. A „negyvenkettői?“, éppúgy, mint a „negyvenes“, hárommotoros gép: két motor a $ép két oldalán, a harmadik a törzsön helyezkedik el, a leszállási stabíMzátor pedig a szárny szélének a közelében van. El lentétben azonban a JAK-40-nel, ezek nem egyenes vonalúnk, hanem nyíl alakúak. A két gépet egymás mellé állítva azonnal szembe tűnik, ho>«v a fAK- 42 — elődjéhez képest —■ elég nagy testű. Az új, menetrend szerint közlekedő gép törzsének átmérője csaknem másfél méterrel nagyobb, hossza 15 méterrel növekedett, az utastérben — a korábbi 32-vel szemben — 100-—120 ember fér el Az konstrukció azonbaan korántsem egyszerű méretnövekedés eredménye. Ami a közös JAK-40-ben és a JAK-42-ben, az lassan tradicionális sajátossága mindegyik, a Jakovlev-féle tervezői irodában megálmodott típusnak. Nevezetesen a gépek egyszerűségére, megbízhatóságára, gazdaságos üzemeltetésének lehetőségére és magas komfortfokozatára gondolunk. A IAK-42 ugyanazon az elven alapul, mint a jAK-40-es, — mon^ia Alekszandr Jakovlev. — Ám tovább kellett lépnünk! Úi feladat, a tágas utasterű légibusz kialakítása állt előttünk. Megőriztük a fAK-40 kis termetű fel- és leszálló képességét, valamint komfortját. A7 új gén úgyszintén egyszerű és kényelmes, s az ország távoli vidékein is használhatók. Normális repülési távolsága 1800, a maximális 2300 kilométer, s ez lesz a „legszélesebb skálájú“ repülőgép, amely plusz 50 fokos hőségben és mínusz 50 fokos fagyban egyaránt működőképes Nagyon fontos és jellemző vonása a repülőgépnek, hogv független a földi kiszolgálástól. A JAK-42 két saját, beépített feljáróval rendelkezik — az egyik a farokban, a másik pedig a pilótafülke mellett található. Személyzete mindössze kéttagú. ... Hamarosan a légikis asszony szavalt hallhatják az utasok: „Kellemes utal kívánok önöknek a IAK-42 sugárhajtá sú utasszállító gép fedélzet ón.“ ALEKSZEJ GOROHOV 1375. X 4. KULTURÁLIS HÍREK
