Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-26 / 43. szám, Vasarnapi Új Szó
A külügyminiszterek az egy* kori fővárosi burgonyaföldek helyén a 60-as esztendőkben épült „Európa Központban* tanácskoztak. Amikor Luxemburg 1948-ban lemondott „örökös semlegességéről“, majd a NATO tagja lett, s részt vállalt a nyugat-európai tőkés integrációban (az Európai Szén- és Acélközösség, stb. megalakításában), arra számítottak, hogy itt lesz az „Európai Egyesült Államok“ központja. Nagy csalódást okozott számukra, amikor a Közös Piac Brüsszelt választotta székhelyéül — cserébe csak néhány kisebb intézményt, a beruházási bankot, az EGK statisztikai hivatalát és az európai parlament titkárságát kapták. A 22 emeletes Európa Ház tehát nincs teljesen kihasználva, s ha az említett szervezetek itt üléseznek, csak órabért fizetnek érte ... Annál tartósabban rendezkednek be az országban a külföldi, különösen az észak-amerikai trösztök. Itt nagy adókedvezményt élvezve jutnak „olcsó paradicsomhoz“ — a Közös Piac berkein belül, szabadon terjeszkedvén a közösséghez tartozó többi nyolc országban is..'. (Érdekes adat: Luxemburg lakosságának 19 százaléka külföldi állampolgár, s egyre több köztük az amerikai...) Az acéltermelés és a külföldi tőke betelepülésének eredményeként az infláció itt mérsékeltebb, mint általában Nyugat-Európában, bár az arak nem alacsonyabbak, mint például a szomszédos Belgiumban. Gaston Tliorn „balközép“ színezetű koalíciós kormánya engedményeket ígért a magasabb bért követelő munkásoknak — s egyelőre jutott is valami az „európai bankparadicsomból“, amelyben korántsincs politikai állóvíz. Az 59 tagú parlamentben öt helyet szereztek a kommunisták, s a kormánynak csak két fős a többsége. Érdiben, a bánya- és az acélipar központjában kommunistát ültet-; tek a választók a polgármesteri székbe ... Nyáron voltunk Luxemburgban, amikor turisták tíz- és százezrei rohantak át ezen a „kis nagyhercegségen“, hogy elmondhassák, „eggyel több országban“ jártak. Ha nem néztek körül, ha nem érdeklődtek, talán észre sem vették, hogy Luxemburg is változik. SEBES TIBOR Sajtpiac a luxemburgi városháza előtt. (A szerző felvételei) „Milyen országba érkeztünk?“ — kérdezte a buszban a feleség a férjétől, aki a következőket válaszolta: „Nem tudom, de megnézem a térképen.“ A férj még meg sem találta az országot a térképen, amikor felesége újra megszólalt- „Ne törődj vele, már el is hagytuk ezt az országot!“ SZÉLESSÉGE 56 KILOMÉTER ... Ez az amerikai anekdota jutott eszünkbe Luxemburg méreteiről, amikor a kis nyugateurópai ország határához közeledtünk. Egy piros lámpa jelezte Steinfortnál, hogy Belgiumból átléptünk Luxemburgba. Lassítottunk, de a határbódé üvegfala mögül siettető mozdulattal intett a luxemburgi csendőr, hogy menjünk tovább. Mégis lassítottunk, nehogy kiszaladjunk ebből a „kis nagyhercegségből“ — mielőtt megismerkedhetnénk vele ... Legszélesebb részén Luxemburg mindössze 56 kilométer, hosz- sza pedig — észak-déli irányban — 82 kilométer. (Aki siet, ebéddel együtt két óra alatt átszaladhat ezen az országon!) A kis térképen valóban nem könnyű megtalálni a Belgium, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság közé ékelődött nagyhercegséget. A nagyléptékű térképeken ugyanis rendszerint csak egy L betű fér az országra, amit a tájékozatlan amerikai turista köny- nyen felcserélhet a másik L- betűs európai mini-állammal, Lichtensteinnel. Azt mondják, hogy a második világháború végén — amikor Rundstadt el- lenoffenzívája következtében 1944 decemberében a náci Wehrmacht újra megszállta a szeptemberben már felszabadult Luxemburgot — Roosevelt amerikai elnöknek jutott eszébe, hogy ezt a kis országot rajzolják fel Európa térképére. Ugyanis Hitler 1940-ben lerohanta és bekebelezte Németországba. „Pút Luxembourg on the map“ — Luxemburgot a térképre — mondta Franklin Delano Roosevelt, akinek ősei egyébként a 17. században a luxemburgi Clervauxból indultai: Amerikába ... Luxemburg valóban nem nagy — mindössze 2586 négyzetkilométer. Lakosainak száma körülbelül 350 ezer. Kontinensünk többi mini-államához képest azonban „maxi-ország“, hiszen Andorra területe 456, Lichtensteiné 157, San Marináé 61, Monacóé pedig nem egészen 2 négyzetkilométer. Luxemburg tehát a legnagyobb „törpe-állam“. Európában, s az amerikai anekdotában akad némi túlzás. Noha a Belgiumból Luxemburgba igyekvő utas a buszból aligha veszi észre, hogy átlépte a határt... Luxemburg ugyanis gazdasági és vámunióra lépett Belgiummal és Hollandiával, s az így kialakult Benelux unión belül Egy luxemburgi kisváros, Echternach, hangulatos főtere puskával felszerelt két önkéntes katona azonban nem parádés öltözetben áll a kapu előtt, hanem közönséges khakiszínű egyenruhában, s bizony olykor elmosolyodnak díszlépéseik közben, őket könnyebb nevetésre bírni, mint Londonban az angol királynő piros mentés gárdistáit... Este a palotában fogadás volt az európai Közös Piac (EGK) külügyminisztereinek tanácskozása alkalmából Jean nagyherceg franciául szói. vendégeihez... ÓRABÉRÉRT AZ EURÓPA HÁZBAN felhúzták a határsorompókat. Steinfortnál, a határállomáson ezért nem kérték az útleveleket és a luxemburgi csendőr szabadot intett Zsigulinknak. A holland követségen kiállított vízum ugyanis Belgiumra és Luxemburgra is érvényes. Steinfort már Luxemburg — tiszta, rendezett kisváros, a házak ablakában piros muskátlik, az emberek jól öltözöttek, még a traktor kormányánál ülő nénike is, aki váratlanul kiteszi bal karját az útkereszteződésben, és szénás kocsijával nem éppen udvariasan elébünk vág ... — Luxemburg nemcsak az acélból, hanem a mezőgazda Ságból is él — mondta később magyarázatként egy luxemburgi újságíró kolléga, aki (nem is olyan mellékesen) a főváros közelében levő kis farmján teheneket tart. Bizonyára ő is fuvaroz szénát szabad idejében ... HOGYAN MONDJAK LETZEBURGESCHÜL? Szerencsére a kolléga nem luxemburgi nyelven — lelzeHa a külföldi nem tud fran ciául, inkább kérdezősködjéK angolul, mert németül nem szívesen válaszolnak. Pedig anyanyelvűk, a letzeburgisch a moseli frankokéval rokon német nyelvjárás. Ám nem szeretik a Mosel túlsó partján élő boche-a kát — ahogy a franciák, belgák és a luxemburgiak a németeket gúnyosan nevezik. A németek, noha az 1867-es londoni szerződésben szavatolták a semleges Luxemburg függetlenségét, az első és a második világháborúban is megszállták az országot. A maroknyi luxemburgi határőrség 1940. május 10-én fegyverrel szállt szembe a hatalmas náci Wehrmachttal! Hitler hiába próbálta német nyelvűvé és birodalmának részévé tenni ezt az acélban gazdag országot. 1942. szeptember 2-án pedig az Esch völgyében sorakozó fekete vaskohók munkásainak általános .sztrájkra szólító felhívása bénította meg az országot. Az Ardennek erdőiből csaplak le a boche-okra a luxemburgi ellenállók. Hát ez a magyarázat arra, miért nem burgeschiil — szólt hozzánk, ami sem németnek, sem franciának nem mondható. Ebből ugyanis a külföldi vajmi keveset ért meg. A luxemburgiak azt állítják, hogy nyelvük elszigeteltsége is segítette őket függetlenségük megőrzésében. Ök viszont franciául és németül is beszélnek. Az újságban, a pályaudvaron vásárolt Tage- blattban, német és francia nyetvű cikkeket olvashattunk, egymás mellé tördelve. A hivatalos közlemények franciául, a riportok és apróhirdetések németül íródnak. De Ietzebur- geschül beszélnek, s így búcsúzott tőlünk kollégánk is a másnapi viszontlátásra: — Arfoár! — ott ilyen né- metes franCiassággal mondják az „au revoir“-1. Tehát a luxemburgiak franciáknak érzik magukat? Nem, ez csupán a hivatalos nyelv, a közigazgatás nyelve, s a nagy- v'lággal való érintkezés kulcsa. tartják magukat németeknek a luxemburgiak. „ÉSZAK GIBRALTÁRJA“ VOLT A kis Luxemburg történelme vaskos köteteket tölt meg. Kevés olyan helyiség, vár akad a térképen, amelyhez ne fűződne ennek a küzdelemnek valamilyen emléke. Luxemburg neve 963. április 12-től ismert, amikor Sigefroi, az Ardennek grófja birtokát elcserélte egy kis kastélyért a mai főváros helyén, amely az erről szóló okmányban Lucilinburhuc néven szerepelt. Ebből lett később Lützelburg, majd Luxemburg, (vagyis „kicsi vár“), amely négy császárt adott Németországnak. Luxemburg grófjai nem voltak operettfigurák ... VII. Henrik — Luxemburg grófja és a német—római birodalom császára — fia, Vak János cseh király, bátor hadvezér hírében állt Európa-szer- te. Kriptáját a főváros kated- rálisában őrzik. Luxemburg a 15. századtól burgundi, spanyol, osztrák és francia uralom után — hadakozván a belgák és a hollandok ellen is — csak 1867-ben lett független nagyhercegség — örökös semlegességet hirdetve. A főváros — Luxemburg — szűk utcái, tornyos házai, az Alzette folyócskán átívelő régi kőhidak, a Három Makk, a Thüngen erőd és a „Törött fog“ várostorony maradványai, mind-mind az elmúlt századok hangulatát idézik. Akárcsak a Három torony s az 1867 után a semlegesség mámorában lerombolt .erődrendszer maradványai, valamint a 23 kilométeres régi kazamata-rendszer. „Észak Gibraltárja“ volt ez a város, a hadak útján ... PALOTA A ZÖLDSÉGPIAC UTCÁBAN A régi dicsőségre emlékeztet a nagyherceg palotája a Zöldségpiac utcában — alig kődo- básnyira a valóságos zöldség- és virágpiactól, amely a városháza előtt, a Piacé Guillame-on rakodik ki reggelenként. Az uralkodó, a német eredetű Nas- sau-házból származott Jean — János — nagyherceg inkább reprezentál, mint politizál. A politika fő irányítói az ARBED acélmonopóliumnak az Avenue de la Libertén terebélyesedő székházában ülnek és az országban rendkívüli kedvezményeket élvező bankokban, a trösztök tucatjait irányító holding társaságokban. Luxemburg nyolcvannál több nemzetközi banknak és mintegy négyezer pénzintézetnek ad „olcsó otthont“. A gazdasági életben az acéltermelés adatai mondanak a legtöbbet: tavaly 6,5 millió tonnát gyártottak, vagyis csaknem 18 tonna acél jutott minden luxemburgira. Ez éppen 36-szorosa az egy főre jutó amerikai acéltermelésnek! Mindezt kollégám mondta el a Zöldségpiac utcában, déli tizenkettőkor, amikor néhány tucat kíváncsi turistával együtt vártuk a nagyhercegi palota előtti őrségváltást. Az ismétlő“v/n /—]vv-7[_____ML....I /v\_____
