Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-26 / 43. szám, Vasarnapi Új Szó
A SZISZ KB határozata alapján október 1-től december 15 ig zajlanak a SZISZ alapszervezeteinek évzáró taggyűlései. Hogyan biztosították az évzárók sikeres és színvonalas lefolyását, s milyen főbb kérdések kerülnek napirendre a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás 124 SZISZ- alapszervezetében, erről beszélgettünk Rédvay Aladárral, a SZISZ jb elnökével. — Járási bizottságunk kidolgozta az évzárókra vonatkozó munkatervet. Abban rögzítettük, hogy főbb pontokban mit kell tartalmaznia a beszámolóknak, mire kell összpontosítani a figyelmet. A kiadott szervezési és módszertani utasításokon kívül járási aktívát is tartottunk az évzárók előkészítésével kapcsolatban az alapszervezetek funkcionáriusainak. Minden alapszervezetbe aktivistát küldünk, aki értékeli az évzárókat, s egyben tolmácsolja a felsőbb szervek legújabb utasításait és rendelkezéseit az elkövetkező időszakra. Minden alapszervezetben kiértékeljük a hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére tett kötelezettségvállalások teljesítését. Az évi feladatok értékelésénél, főleg azt vesz- szült figyelembe, mennyivel segítették elő a belső szervezeti élet fellendítését. Járásunkban aránylag sok még a szervezeten kívüli fiatalok száma. Ennek megfelelően minden alapszervezetnek számot kell adnia arról is, mii tettek annak érdekében, hogy megnyerjék ezeket a fiatalokat az ifjúsági szervezet számára. A jövő évi terv kidolgozásánál nagy figyelmet fordítunk a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére vállalt feladatokra. — S az eszmei-politikai nevelést érintő intézkedések ... — Az utóbbi években javulást értünk el az alapszervezetek e téren kifejtett munkájában. Az elért eredményekkel azonban nem elégedhetünk meg. Legtöbb alapszervezetünkben az eszmei-politikai továbbképzést a pártalapszervezetek hathatós támogatásával jól végzik ugyan, de vannak még hiányosságok és tartalékok is. Mindenekelőtt a néhány alapszervezetben tapasztalható formalizmust és passzivitást kell felszámolnunk. A világnézeti nevelésben jól beváltak az ateista körük, melyeknek számát bővíteni fogjuk. A jövőben nagyobb súlyt helyezünk arra is, hogy ifjúságunk jobban megismerkedjék a CSKP munkájával, valamint pártunk jelenlegi ifjúságpolitikájával. Az eszmei-nevelést egybekötjük a szabadidő és ésszerű kihasználásával. Ezért az évzáró gyűléseken rámutatunk arra is, hogy az ifjúsági klubokat hogyan lehet kihasználni ezen a téren. A párt veteránjaival, az ellenállási harcok résztvevőivel, a községek, városok, üzemek és intézmények vezetőivel való találkozások megszervezésére gondolunk elsősorban, melyeket kultúrműsorral egybekötve kívánunk érdekessé és vonzóbbá tenni. Minden alapszervezetben szeretnénk létrehozni a fiatal tudósítók és fényképészek körét, akik beszámolnának alapszervezetük tevékenységéről az ifjúsági sajtóban.' — Milyen főbb, minden alapszervezetben érvényes feladatokat tűznek ki az évzáró taggyűléseken az elkövetkező időszakra? — Továbbra is legfontosabbnak tartjuk a SZISZ alapszervezetek munkájának minőségi javítását. Nagyobb aktivitást kell elérnünk az alapszervezetek belső munkájában, nagyobb figyelmet fordítanunk a fiatalok szórakozási lehetőségeinek biztosítására. Azt akarjuk, hogy az ifjúsági klubokban tartalmas és szervezett élet folyjon, ahol minden fiatal talál érdeklődésének megfelelő tevékenységet. Viselkedésben kultúrált, munkában igényes fiatalok nevelése a célunk. A CSKP KB novemberi plénumának határozatait minden alapszervezetünkben a helyi feltételeknek megfelelően konkretizáltuk. Pozitívumként könyveljük el, hogy a SZISZ-tagok közül egyre többen bekapcsolódnak a szocialista munkaversenybe, az újító- és éssze- rűsítő-mozgalomba. Szép eredményeket értünk el a Nemzeti Front választási- programterveinek teljesítésében is, mivel fiataljaink aktívan bekapcsolódnak a társadalmi munkába. A jövőben újabb ifjúsági szocialista brigádok létrehozását szorgalmazzuk. — A jövő igényes feladatait a fiatalok csakis akkor teljesíthetik, ha tovább javul a SZISZ alapszervezeteinek belső munkája, ha a növekvő feladatok elvégzéséhez biztosítjuk a megfelelő vezetőket, irányítókat is. Mi várható ezen a téren az évzárók után? — Az évzáró gyűlések egyik fontos pontja az alapszervezetek belső életének elemzése, s természetesen funkcionáriusaink . munkájának értékelése, felülvizsgálása is. Sajnos, az alapszervezTetek vezetőségeiben eléggé gyakoriak a személyi változások. A most folyó évzáró gyűléseken tehát a tagságnak megfontoltan olyan fiatalokat kell választania az alapszervezetek vezetőségeibe, akiket politikailag és erkölcsileg is példaképének tekinthet, akiknek a többi fiatal előtt tekintélyük van, kellő fel- készültséggel és tapasztalatokkal rendelkeznek a közösségi élet irányítására. A jól bevált funkcionáriusokat stabilizálni akarjuk. Elsősorban azokra gondolok, akiknek minden adottságuk megvan ahhoz, hogy sikeres munkát végezzenek. Az eddigi gyakorlathoz hasonlóan a legaktívabb SZISZ-tagokat a jövőben is felvételre javasoljuk a párt tagjelöltjeinek sorába. Az alapszervezetek irányításába viszont nagyobb mértékben be kell vonni a fiatal kommunistákat és tagjelölteket. — Hogyan kívánják elmélyíteni az együttműködést a SZISíf Pionírszervezetével? — Sok SZISZ tagunk mar eddig is eredményes munkát végez pionírvezetőként. Segítséget nyújtunk a pioníroknak testnevelési, turisztikai és a honvédelmi tevékenységük kibontakoztatásában is. A pionírok a SZISZ- tagokkal karöltve sok helyen vállalták a történelmi emlékművek gondozását, részt vettek a forradalmi emlékszobák és sarkok anyagának gyűjtésében és elrendezésében. Az évzáró taggyűléseken minden alapszervezetben megbízunk egy vezetőségi tagot a Pionírszervezettel való együttmüködés irányításával, szervezésével. Az az elképzelésünk, hogy a jövőben a legöi.- tudatosabb SZISZ-tagokat bevonjuk a pionírok politikai nevelésébe is. SVINGER ISTVÁN IŰ EREDMÉNYEK, BIZTATÓ TÁVLATOK voltam, de való igaz, hogy mi pionírkorunkban megszoktuk a versengest, a vetélkedést a szakkörökben. * * * Azután én kérdezősködtem, mert úgy egyezniük meg, hogy a szünet után megfordítjuk a „menetet“, kérdezhetek, ők majd válaszolnak. Kérdeztem az egyiktől: —■ Mi leszel? Válaszolta: — Ifjúmunkás leszek! Kérdeztem a másiktól. Ugyanígy válaszolt. A harmadik is, a negyedik is. Persze mindjárt rádöbbentem, bogy a válaszok helyesek, viszont másképpen kell kérdezni, ha meg akarom tudni, hogy ki milyen szakmát tanul, és miért. Rövid magyarázat után megértették szándékomat, s egymást váltva mondták el pályaválasztásuk indítékait, és így vallottak szakmájukról: Kajos fózsef: — El sem tudom képzelni a modern életet vízvezeték nélkül, de egyébként is modern szakma, amit tanulok. Mi csak egyszerűen úgy mondjuk, mi vagyunk a „vizesek“, de mindenki érti, hogy nem akármilyen szakmát tanulunk. Mészáros László: — Épületasztalos leszek. Fúrni, faragni mindig szerettem. Szombat h Sándor: — Akárki akármit is mond, kőművesnek lenni nagyszerű dolog. Toronyházakat, gyáróriásokat építeni... I Nehéz munka, de biztos, hogy szebb, mint a tv-készü- léket szerelgetni. Iguzi, férfias szakma a miénk. Álló László: — Szobafestő leszek. Ha bemegyek egy szobába vagy egy terembe, és ott dolgozni kezdek, minden megváltozik. IIa akarom, magasabbnak látszik, mert úgy alkalmazom a mintákat meg a csíkokat. Ha akarom, tágasabbnak látszik majd az a terem. És mi tapétázni is tanulunk. Szóval, olyan „művészi“ szakmát tanulunk. Horváth Gábor: Építők vagyunk. Kőművesek, épületasztalosok, vízvezetékszerelők, bádogosok. Helyesebben mondva, ezeket a szakmákat tanuljuk, és mindent összegezve, így mondjuk: — Ifjúmunkások leszünk: * * * Hiába próbálkoztam, többet, hangzatosabbal nem mondtak. Emlegettem, hogy minden szakmának megvan a maga szépsége, s aki igazán szereti a szakmáját, bizonyos hivatástudatot érez. Magyarázni próbáltam, hogy milyen nagy Jelentősége van a szakmai tudásnak. És ök helyeseltek: — Igaz, így érijük mi is. Azután már bármelyikhez fordu'tam a kérdéssel: — Mi leszel? — mindegyik így válaszolt: — Ifjúmunkás leszek! Ha jól hallottam, ha jól értettem: bizonyos büszkeség csendült a válaszokban. Erő és öntudat. HAJDÜ ANDRÁS A fotósok: Tandos László, Btisnyák Dezső és Vass Gábor ' A fiúk kezdték a kérdezősködést. Számtalan, érdekesnél érdekesebb kérdés hangzott el. Alig győztem felelni, magyarázni. Igazán jóleső volt szünetet tartani. A szünetben néhány másodéves is csatlakozott hozzánk. Vass Gábor, Busnyák Dezső, Tandos László. Elmondták, hogy ők a kőműves szakmát tanulják, s Horonyi István mester csoportjába tartoznak. A fotósok szakkörét is a mester vezeti. És mivel az újságban gyakran közölnek fényképfelvételeket, őket mint fotó sokat érdekli a téma. Szóba került tehát a szakkörök szervezése. Az elsősök a sakk, olvasó, rézmetsző, labdarúgó, kosárlabdázó, úszó szakkörökbe jelenkeztek. És természetesen né- hányan közülük a fotósok szakkörébe is. — Van olyan, aki nem jelentkezett egyik szakkörbe sem? — kérdeztem. Senki sem válaszolt. És amikor kérdően néztem körül, Tóth Lajos megmagyarázta: — Nem azért mondom, mert a tallósi alapiskolában tavaly asztaliteniszben iskolabajnok — Jó parti a miénk! Azaz: Horonyi István mester tanítványai, akik Petrzalkán a Makarenko Gimnázium építésénél tanulják a szakmát fitt e(Jy újságíróra voltak kíváncsiak, én péti K ^*9 arra, hogyan kezdenek életet, szak- mát tanulni azok, akik a múlt tanévben, alig néhány hónappal ezelőtt még pionírok voltak. Találkoztunk tehát. A bratislavai Építő Vállalat szaktanintézetének Ivánka úti internátusában 19tí ipari tanuló lakik. Igazgatójuk Doležal Ladislav elvtárs, s tíz nevelő foglalkozik velük. Iskolán kívüli tevékenységüket Koháry János igazgatóhelyettes irányítja. Az ipari tanulók közül 96 — tekintettel arra, hogy előzetesen magyar tannyelvű iskolákba járt — az elméleti kiképzést magyar nyelven kapja a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) szaktanintézetben, de a gyakorlat, a szakmai képzés idején, ebben az ínternátus- ban lakik. Közülük mintegy 30 elsőéves tanuló jött el a megbeszélt találkozóra.
