Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-23 / 250. szám, csütörtök
Az SZLKP Központi Bizottsága 1975. október 15-lfi-i ülésének vitája Mikuláš Huba elvtárs felszólalása A Gfc'KP KB XV. kongresszusa előkészítésének időszakA bán jövünk ösz- sze, eh h e?, a kongresszushoz kapcsolódik a hatodik ötéves terv beindítása. Használjuk fel e-zt az időszakot arra, hogy tekintsünk végig a XIV. kongresszus óta eltelt időszakban végzett munkánkon értékeljük eredményeit, s ezek alapján vegyük fontolóra társadalmunk szükségleteit, és irányozzuk elő a további sikeres előrehaladást társadalmunk életének minden területén. Ki kell emelni pártszerveink rendkívül intenzív, energikus, sikeres munkáját, amelyek Husák elvtárs, Lenárt elvtárs és sok más elvtárs vezetésével leküzdötték a megelőző válságos esztendőkben előállt rendkívül súlyos helyzetet, és társadalmunkban korábban nem tapasztal, szemmel Iáható és letagadhatatlan sikereket érteik el. Ismételten ki kell emelni azt is, hogy ez tisztán politikai eszközök igénybevételével történt. Tudjuk, hogy társadalmunkban a kulturális front szintéin komoly támadásnak volt kitéve a hatvanas évek végén, a válság időszakában. Ámde a különféle prognózisok a kulturális dolgozók tevékenységének gúzsbakötéséről, előrehaladásunk megtorpanásáról hamis jóslatoknak és szocialista előrehaladásunk ellenfelei jámbor óhajának bizonyultak. Mik a feladatai a szocialista kultúrának ma? A kultúra, a kulturáltság törekvéseink célja munkánk valamennyi területén. Ebből a tényből erednek a feladatok a művészet számára is. Azt, amiit ma mindennapi kenyérként fogadunk el, sokkal több, mint fiatalságunk legmerészebb álma. Hibát követnénk el, önelégültségben ringatnánk magunkat. Az önelégültség az igénytelen provincializmus útja. Azé a provincializmusé amely a mai helyzetben komoly kerékkötője lehetne összes törekvéseinknek. Nincs példa arra a kul túr éhségre, amely társadalmunkat jellemzi. Ezt az éhséget ki kell elégíteni, csillapítani kell. Mert ennek messzemenő következményei vannak. Az ember társas lény. Ha nem tudja kielégíteni kulturális igényeit, beül a kocsmába. Az ember társas ösztönét már fiatal korban meg kell fogni. Fenn kell tartani és fejleszteni kell a fiatal emberekben, hogy a kultúra szükségletükké váljon. Nehéz azzal számolni, hogy ez vagy az a színdarab, ez vagy az az opera, ez vagy az a hangverseny közvetlen hatással van a megtakarításokra, vaigy különösebb kezdeményezést vált ki dolgozóinkból a munkahelyeken. Általában azonban könnyű elképzelni, hogy azok az emberek, akik életszükségletnek tekintik a kultúrát, és nem próbálják a kultúrális élményt idejük egyszerű agyonütésével pótolni testi és szellemi egészségük rovására, sokkol nagyobb értékeket alkotnak a társadalom számára, mint a többiek. Meg vagyok győződve a kultúrának ez irányú rendkívüli jelentőségéről, a könyvek, a televízió rendkívüli jelentőségéről az emberek kulturális igényeinek kielégítésében. Haladó társadalmunkban csak növekedhet a kulturális éhség. És a szocialista társadalmat nemi fenyegeti valamiféle dekadens túlkulturáltság veszélye, mert nem kergeti az embereket a civilizáriós magánvba, a civilizációs elidegenedésbe. A szocialista társadalom ma az egyetlen társadalom, amely képes önmaga szabályozására, a termelés és a szükségletek összehangolására, az Iparfejlesztésre és ugyanakkor a környezet szükséges mértékű védelmének összehangolására. A szükségletek csak növekedhetnek, de minél több szükségletet fogunk kielégíteni a kultúra területén, annál inkább képesek leszünk hozzáigazítani követelményeinket a valós szükségleteikhez az anyagi javak területén. Igen, úgy vélem, hogy egyedül az igazi, hamisítatlan kultúra képes szabályozni az emberi, vagy ha úgy akarjuk, a polgári falánkságot, a gazdaságosság elleni mindennapos vétségeket, ami továbbra is sok gondot okoz. Növekszik a kultúra iránti éhség s nekünk ezt nemcsak csillapítanunk kell, hanem tovább is kell fokoznunk. A drámaírásra és a színművészetre ebben a helyzetben rendkívül komoly és felelős feladatok hárulnak. Ámde a színházi és színművészi hátország Bratislavában nem mozdult el a 15—20 év előtti színvonalról. Húsz évvel ezelőtt önállósult a Szlovák Nemzeti Színház opera- és prózai társulata, az utóbbi megkapta a Hviezdoslav Színiház épületét, amivel lehetővé vált számára tevékenységének hivatásos színvonalra való emelése, később rendelkezésére bocsátották a Kis Színpadot, és így 1963 óta lehetősége nyílik arra, hogy kihasználja együttesének tartalékait nap nap után két színházteremben. Az Oj Színpad jövőre ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. Ennek a megalapításakor — a mai napig hiába — keresték a prózai és az operett-társulat önállósításának lehetőségeit. Az említett együttesek művészi fejlődése, valamint gazdasági hatékonyságuk növelése igen komoly kérdés, amelyeket nem lehet megoldani a bratislavai színházak hálózatának bővítése, új színház- épületek rendelkezésre bocsátása nélkül. Minden korszaknak a kultúrális létesítmények az emlékművei. Valamikor, az ismeretek primitív korszakában ezek a templomok voltak, ma csak a megfelelő kultúrpaloták lehetnek. A következő ötéves terv nem old meg minden problémát, de ebben a kérdésben is a kor nagyságának megfelelő szemlélet alapja kellene, hogy legyen. Alojz Mik elvtárs felszólalása Szlovákia vegyiparának eddigi fejlődése mezőgazdaságunk tekintetében lényegében biztosítja a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak teljesítését. A műtrágya gyártásának növel é- lésével Szlovákia vegyipara részt vesz a fő feladat teljesítéséiben — 200 kg tiszta tápanyag szállításával 1 hektár mezőgazdasági földre. Ami a szemcsés tárgyá- kat illeti, a bonyolult technológiai folyamatok jó elsajátítása következtében sikerül a kongresszusi irányelveket teljesíteni, és a termelést több mint a 2 ós félszeresére növelni. Az ötödik ötéves tervidőszak ebben a termelési ágazatban a nitrogénes műtrágyagyártás minőségi fejlődésének jegyében folyt la Elvben elegendő félterméket is biztosítottunk e műtrágyák gyártásához. A Duslóban felépült a nagy kapacitású szalmiákrészleg, melynek évi termelése 1000 tonna, s Csehszlovákiában nincs hozzá hasonló. Jelentős siker a műtrágyák tiszta tápanyag-koncentrációjának lényeges növelése is, amely az 1970. évi 26,2 szá- zelékrtfl a* idén 34,8 százalékra növekedett. Szeretném ebből az alkalomból biztosítani a Központi Bizottságot, hogy Szlovákia vegyiparának és közszükségleti iparának dolgozói a hatodik ötéves tervidőszakban olyan konstruktívan fognak viszonyulni mezőgazdaságunk szükségleteihez, mint azt az ötödik ötéves terv éveiben tették. Szeretném röviden tájékoztatni a Központi Bizottságot arról, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság Ipar- ügyi Minisztériumának szakágazata teljesíti az idei állami terv feladatait, és a döntő mutatókban az ötödik ötéves terv irányelvei által kitűzött feladatokat is. Ezáltal létrejönnek a fő feltételek a következő hatodik ötéves terv nagyobb feladatai teljesítésének jó megkezdéséhez. Az ipari termelés tervezett színvonalát 1 százalékkal túlszárnyaljuk. Túlteljesítjük a belföldi piacra történő szállítások tervét. Becsülettel eleget teszünk a szocialista országokba, főként a Szovjetunióba irányuló kivitel feladatainak, s e szállításokat már december 15-ig teljesíteni akarjuk. Cipészeink a szabad szombatokon legalább 500 000 pár keresett cipőfajtát akarnak készíteni. Az ötödik ötéves terv várt eredményei arra utalnak, hogy az 1970-es évhez viszonyítva a termelés páratlan — 63, sőt 64 százalékos emelkedését érjük el. Ezáltal az SZSZK vegy- és közszükségleti iparának hányada ezen ágazat országos termelésében az 1970. évi 27,3 százalékról 1975-ben 31,1 százalékra növekszik. Szakágazatunk előtt újból igényes feladatok állnak. Kijelenthetjük, hogy teljesítésükre lelkiismeretesen felkészülünk. Az SZSZK Iparügyi Minisztériuma elfogadja az 1976 os évre meghatározott feladatokat, és valamennyi lehetőség értékelése után a termelés további növelését javasolja. Hasonlóképpen igényesen oldjuk meg a ‘ terv többi feladatát is. A felszólaló a továbbiakban figyelmet szentelt a kiviteli feladatoknak, különösen a tőkésállamokba irányuló kivitel egyes kérdéseinek. Hangsúlyozta, hogy nincs más út, mint az, hogy kiváló minőséggel, a termékek olyan szintjével, amely iránt a világban érdeklődés mutatkozik, szembeszálljunk az ottani válsághelyzet következményeivel. Ezt főként a hagyományos választékoknál kell elérnünk, amelyek gyártásában gazdag sokéves tapasztalataink vannak, ió termelési, kutatási és fejlesztési alapunk van, s amelyek gyártásához elegendő nyersanyagforrásaink vannak. A külkereskedelem problémáit vállalatainkban egyúttal a nyersanyagok, az anyagok és a pótalkatrészek behozatalának csökkentésével kell megoldanunk. Mindenütt, ahol megvannak ehhez a lehetőségek, érvényesülnie kell a megtakarítások elérése tarlós és komplex rendszerének, amint ez a bratislavai Slovnaft n. v. dolgozóinak felhívásában is elhangzott. Ilysn eljárást, a behozott nyersanyagokkal és anyagokkal való takarékoskodást követelünk meg a hatodik ötéves terv feladatainak teljesítése során is minden egyes vezető dolgozótól, minden kommunistától, minden dolgozótól, aki befolyásolja a nyersanyag- és az anyagfogyasztást. A jövő évi tervvel és a hatodik ötéves tervvel összefüggésben nem hagyhatunk figyelmen kívül egyes fogyatékosságokat, amelyek a szállítói-megrendelői kapcsolatokban nyilvánulnak meg. Feltétlenül szükséges, hogy már a terv előkészítésének és kialakításának időszakában megoldjuk a termelés kédéseit. Igazgatóinknak a szó szoros értelmében harcolniuk kellett a terv szükséges anyagokkal, gépekkel ós építőipari termeléssel való biztosításáért, és ahol erőfeszítéseik nem jártak sikerrel, javaslatokat kell tenniök a problémák megoldására. Vannak, akik ezt már megtették, de vannak olyanok is, akik e komoly kérdésnek nem szenteltek figyelmet, s ezért a jövő évi tervük sok kockázatot tartalmaz. Úgy vélem, hogy az ötödik öt eves tervidőszak folyamán a legnagyobb nehézségek a beruházási építkezés terén mutatkoztak a vegy és a közszükségleti iparágazat feltételei között. Az idei évre tervezett építkezések határozott befejezése érdekében a minisztérium külön meghatalmazottakat bízott meg az egyes beruházási akciókkal kan- csolatbain. Még ezekben a napokban megtárgyalják a konkrét helyzetet az illetékes kerületi pártbizottságokkal és egyes minisztériumokkal. Előkészítettük az intézkedéseknek véleményünk szerint hatékony komplexumát. A továbbiakban a felszólaló azokkal a komoly problémákkal és fogyatékosságokkal foglalkozott, amelyek a beruházási akciók tervezés előtti és tervezési előkészítésében mutatkoznak meg. Bejelentette, hogy többek között elhatározták a vezér- és a vállalati igazgatók személyes anyagi érdekeltségének differenciált növelését az építkezési beruházás név szerinti feladatainak teljesítésiben. Abból indulunk ki, mondotta, hogy az építkezési beruházás, annak rendes lefolyása a szó szoros értelmében meghatározza és eldönti a szakágazat célkitűzéseinek teljesítését az egész hatodik ötéves tervidőszak folyamán. Konkrét példák alaipján mutatott rá, milyen nehézségekkel küzd az ágazat az egyes társadalmi szempontból jelentős beruházási akciókhoz szükséges technológiai részek főszállítóinak megnyerése során. Az SZLKP Központi Bizottságának hatékony segítségét kérte e problémák megoldásához, amelyeket az ágazat maga nem képes megoldani. Mikuláš Štefan elvtárs felszólalása Felszólalásomban mindenekelőtt szeretnék állást foglalni a terv és általában a tervezés egyes kérdéseihez. Egyetértek azzal a megállapítással, hogy sor került az állami terv funciójának megszilárdulására, s a terv valóban az irányítás fő eszköze lett. De egyetértek azzal is, hogy a tervezésnek lényegesen magasabb minőségi színvonalat kell elérnie. Szükséges, hogy- a terv megteremtse a mezőgazdasági politika célkitűzései megvalósításának fontos feltételeit, a központi szervektől kezdve a mezőgazdasági vállalatokig. Úgy vélem, hogy éppen a tervezés minősé gében, illetve a terv lebontásában, módszerében kell keresni számos prob- láma okát a szakosítás és az összpontosítás lassú érvényesülésében, valamint a feladatok és az anyagi-műszaki biztosításuk közötti súlyos aránytalanságokban, a terv kétoldalú kötelező erejében. A feladatokat egyrészt részletekbe menően meghatározzák, másrészt sokoldalú nem szakosított termelést állapítanak meg a „mindenből egy keveset“ elv alapján, természetesen az összes ebből származó negatív következménnyel együtt. Különösen szembetűnő ez a probléma a sík területeken, ahol, mint mondják, minden megterem s ahol nem ritka az olyan vállalat, amely úgyszólván mindent termel. így azután elképzelhetjük a technológiai vonalak kompletizálására és a komplex gépesítésre irányuló törekvést. Jogosan vetjük fel újból és újból az egyforma feltételek között gazdálkodó vállalatok és ágazatok közötti különbségek kiküszöbölésének problémáját, természetesen úgy, hogy a lemaradók elérjék az élenjőrók színvonalát. Valóban ebben rejlenek a mezőgazdaság potenciális tartalékai. Nézetem szerint mindenekelőtt az irányító szervek és az irányító dolgozók feladata minden fokon, hogy feltárják a fogyatékosságokat — és a terv ehhez kell, hogy megteremtse a feltételeket —, és figyelembe vegyék a gyenge pontokat, hogy az objektív különbségek, pl. az lntezifikációs tényezők kiegyenlítésével sor kerüljön a lemaradás okainak sokoldalú kiküszöbölésóra Az egész mezőgazdasági politika központi problémája a gabonatermelésben való önellátás megoldása. A kelet-szlovákiai síkság, tehát az a körzet, ahol dolgozom, e problémők megoldásának egyik nagy tartalékát jelenti már csak azért is, mert itt mintegy százezer hektáron termesztenek gabonát. A hektárhozamok 1 mázsás növelése a gabonatermés 10 000 tonnával való növelését jelenti, és ez már jelent valamit. Pártunk Központi Bizottságának ülé* síén az élelmezés létfontosságú kérdéseit, s ezáltal politikai kérdéseket oldunk meg, amelyek egyben népünk elégedettségének kérdései is. Nézetem szerint — és a tapasztalatok ezt megerősítik — e probléma megoldásához nem látnak hozzá mindenhol, minden színvonalon elég nagy felelősséggel. A magas fokú szakképzettség, a tudományos megközelítés helyett gyakran érezhető csupán prakticizmus és rutinosság. Amikor azt állítjuk, és ez így van, hogy ma már az ún. szállítói ágazatok jelentősen befolyásolják a mezőgazdaság fejlődését, akkor ezt következetesen figyelembe kell venni föntről egészen le. Ezt nem azért mondom, elvtőrsaik, mintha a mezőgazdaságban nem volnának fogyatékosságaink. Az irányítás fogyatékosságainak bírálata teljes mértékben ránk is vonatkozik. Ezért tűztük ki a feladatot, hogy lényegesen meg kell javítani a mezőgazdaság irányítását, nagyobb kiegyenlítődést kell elérni a növényi és az állattenyésztési termelés fejlesztésében. Gyorsabban kell emelni a lemaradók színvonalát, s általában meg kell mondani, hogy az esetleges sikertelenségek nem mindig objektív okok, hanem pusztán szubjektív okok következményei. Stefan elvtárs ezután kifejtette a kelet-szlovákiai síkság vízszabályozásának megoldásával kapcsolatos álláspontját. Rámutatott, hogy feltétlenül meg kell javítani a mezőgazdasági dolgozóknak nyújtott szolgáltatásokat, főként a törzsőllattenyésztők és az állatorvosi szolgálat részéről, majd ígéretet tett a párt Központi Bizottságának, hogy a Streda nad Bodrogom-i ÁIt ltarni Gazdaság dolgozói nem mindennapos m u nkakozd em én y e z éssel köszöntik a CSKP XV. kongresszusát, munkálkodnak az ötödik ötéves terv sikeres teljesítésén és a hatodik ötéves terv előkészítésén, hogy évről évre gazdagabban lássák el a piacot élelmiszerekkel, és hogy megszilárdítsák szocialista mezőgazdaságunk pozícióit. 1975. X. 23.
