Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-19 / 42. szám, Vasarnapi Új Szó
S ok szenvedéssel, nélkülözéssel, kemény harccal és nagy vérál- dozattal vívta ki a vietnami nép országa függetlenségét; megvédte országát Északon, s száműzte az amerikai neokolonializmust Délen. A francia és a Japán megszállók ellen vívott élethalálharc után az amerikai betolakodókkal és bábjaikkal kellett leszámolni, hogy nz ország végre szabad legyen. Ez év májusában a felszabadulás országos ünnepén a hanoi nagygyűlésen Le Duan, a VDP KB első titkára három évtized harcát összegez ve elmondhatta: „Ma egész országunkban 45 millió honfitársunk boldogan ünnepli az 1975 ös tavaszi of- fenzíva és a felkelés Q gőzeiméi, amely teljes vereséget mért az ame rikai imperializmus agressziójára, széttörte a neokolonializmus igáját, felszabadította országunk szereltet) déli részét..." A vietnami nép harminc év küz delme árán érkezett el oda, hogy valósággá váljék Ho Si Minh jővén dőlése, aki a legnehezebb órákban is hittel hirdette: „Bármily sok nehézség és nélkülözés árán, de népünk mindenképpen győzni fog.“ A vietnami nép négyezer éves történelmének új korszakaként ünnepelte a győzelmet. Nemcsak új honfoglalás kezdődött Délen, hanem lehetővé vált annyi év után az is, hogy a két országrész .,egy családban, egy fedél alatt" találkozhasson. Az új honfoglalás, persze, nemcsak Dél-Vietnamban kezdődött, hanem Indokína másik két országában, Kani bodzsában és Laoszban is, ahol szintén a történelem szemétdombjára jutottak azok, akik az imperialisták bábjaiként elárulták népüket. Forradalmi célokért A nemzeti felszabadító harc nagy megpróbáltatást jelentett a VDK számára, mely a szocialista országok testvéri támogatásával a szocialista építőmunka mellett bátorságból és önfeláldozó hősiességből is kitűnőre vizsgázott. Ma már történelmi tény, hogy a vietnami nép győzelme az egész emberiség, a haladó világ győzelme. Az igazságos ügy teljes diadalához az imperializmus lelett, mely nem tanult az 1954-es Dien Bien Phu-i kudarcból — ez a franciák kilencéves gyarmati háborúját pecsételte meg — még a hazafiak ötvenöt napos offen- zívájára volt szükség, hogy pontot tegyen az Egyesült Államok közel egy évtizedes beavatkozása* után. A megpróbáltatások nemcsak a szabadságért vívott önfeláldozó küzdelem bizonyítékai, hanem a rendszer legyőzhetetlenségének bizonysága is. S bár a munka dandárja áll ma a vietnami nép előtt, azok az eredmények, melyeket a VDK a szocialista építés három évtizede alatt elért, mindennél jobban bizonyítják azt a töretlen hitet, mellyel a vietnami nép új társadalmát építi. A kimagasló eredmények közt tartják számon, hogy a két és fél millió írástudatlan — mint a múlt öröksége — hét és fél ezeirre csökkent. A 3 ezer általános iskola tiárom évtized alatt 11 600-ra szaporodott, s a tanulók száma csaknem 28-szorosa az 1946. évinek. S míg 1954-ben mindössze 500 főiskolát végzett személy volt a VDK-ban, számuk 1975-ben elérte a 780 ezret. A terrorbombázások ellenére — melyek a kórházakat sem kímélték — nyolcszorosára emelkedett a kórházak száma, s a 446 kórház mellett 5543 orvosi segélyhelyet tartanak számon. Hasonló eredményeket értek el a gazdasági építőmunkában is. A szocialista országok internacionalista segítsége rendkívül sokat segített. Szovjet segítséggel bővítik például az Uong Bi-1 hőerőművet és a Thae Ba \ vízi erőművet, amelvek az ország legnagyobb erőművei közé tartoznak. Szovjet részvétellel építették azt a szénfeldolgozót, melynek évi kapacitása 600 ezer tonna. 1974-l>en a szovjet—vietnami kereskedelmi forgalom 237,7 millió rubel volt, 55 millióval több, mint az előző évben. Az együttműködés további programjában gépgyárak építése szerepel, épületelem gyár felállítása, cementgyár építése stb. A Szovjetunió és a szocialista közösség országai mindent elkövetnek, hogy a háború sebei Vietnamban mihamarabb behegedjenek. Nagy takarítás Saigonban A Thieu-rendszer összeomlása után a nyugati sajtó „megtorlásról“, „leszámolásról“ cikkezett, melynek persze nyoma sem volt. A dél-vietnami forradalmi kormány a nemzeti megbékélés elvét és gyakorlatát követve, arra törekszik, hogy az élet mihamarabb visszatérjen a rendes kerékvágásba. A katonai hatóságok folyamatosan átadják a hatalmat a népi forradalmi szerveknek. A hamburgi Spiegel munkatársa — aki napokat töltött a Mekong deltájában — arról számolt be lapjának, hogy „sehol egy puskalövést sem hallott, megtorlásnak, bebörtönzésnek a nyomár sem lelte“. A legfőbb gond — a közigazgatás és megszervezése mellett — a gazA második legnagyobb cementgyárat építik Hai-pheiig-ban. Képünk a földmérő* sek idején készült dasági élet normalizálása. Súlyos problémát jelent, hogy Dél-Vietnam munkaképes lakosságának 15 száza léka munkanélküli volt, s most ezek számát szaporítja a Thieu-hadsereg egymillió katonája. Ezt a súlyos gazdasági örökséget csak a baráti országok segítsége révén tudja a D^K felszámolni. A szenvedések és megpróbáltatások után ismét mosoly költözhetett a dél vietnami anyák ajkára Az amerikai terrorbombázások miatt tönkretett üzemek újjáépítése is nagy ütemben folyik. Képünkön a Ha bac-i műtrágyagyár újjáépítését láthatják (Foto: CSTK — ZBj „Az amerikaiak — írta a Morning Star — új típusú gyarmatot létesítettek, és Dél-Vietnamot katonai támaszponttá változtatták. Egymillió munkanélküli és otthontalan és egymillió rokkantja volt a háborúnak, és egymillió főt ágyútöltelékként használtak.“ A sort kiegészíti az a 350 ezer prostituált, akik ellepték a közel négymillió lakosú fővárost. Ezt a „parazita fogyasztói társadalmat“ kell most produktív társadalommá változtatni. Jellemző a Saigonban uralkodó helyzetre, hogy a város egyik sze- génykerületében — és most ismét a Morning Star-t idézzük — 250 ezer lakos közül 103 ezer éhezett. A forradalmi bizottságok több mint százezer éhező ellátásáról gondoskodtak napi egy-egy liter rizzsel. A forradalmi hatóságok az «/ munkaalkalmak létesítése mellett arra törekszenek, hogy az emberek visszatérjenek szülőföldjükre, ahonnan elűzték őket. A Thieu-kormány ugyanis 5 millió falusit kónyszerített faluja elhagyására, hogy a „fel perzselt föld“ taktikáját alkalmazhassa a hazafias erőkkel szemben. A visz- szatelepítés mellett most vetőmaggal, felszereléssel kell ellátni az elüldözött parasztokat, hogy legalább egy év múlva némileg javuljon az ország helyzete, ellátása. Míg ugyanis 1960- ban Dél-Vietnam évente egymillió tonna rizst exportált, ebben az évben negyedmillió tonna a hiány. Az utóbbi hónapokban csak a fővárosban 11 iparág közel 600 üzeme kezdte meg a termelést. Csupán azon űzetnek beindítására nem kerülhetett sor, amelyek nem rendelkeznek megfélelő nyersanyaggal (műszálfo- nalakat gyártó üzemek stb.). A „nagytakarítás“ valójában tehát a súlyos gazdasági és társadalmi örökség felszámolását jelenti Dél- Vietnamban. Ezzel magyarázható az is, hogy a társadalmi és gazdasági szerkezet különbözősége miatt ma még nem szerepel Észak és Dél egyesítése gyakorlati politikai célként, bár — és ehhez aligha férhet kétség — eldöntött kérdés az ország újraegyesítése. A nemzeti egyetértés és megbékélés, s a gyarmati rendszer maradványainak felszámolása egyengeti az utat a közös haza újra- egyesítése felé. Washington nem okult... A Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Köztársaság július végén kérte felvételét az ENSZ-be. A felvételről a közgyűlés dönt, az ajánlást azonban a Biztonsági Tanácsnak kell beterjesztenie A Biztonsági Tanácsban azonban Washington megvétózta a két Vietnam felvételét. így állt elő az a különös helyzet, hogy a szeptemberben összeült ENSZ-közgyűlés 30. ülésszaka sürgős kérdésként, kedvező felülvizsgálásra ismét a BT elé utalta a felvétel ügyét. A világszervezet 123 tagja . szavazott a felvétel mellett (9 tartózkodott), ennek ellenére a BT újabb vitájában Washington vétójogával ismételten megakadályozta a VDK és a DVK felvételét. Helyesebben elodázta, hisz megakadályozni aligha tudja... A két Vietnam ugyanis mind kül- mind belpolitikájával teljes mértékben megfelel az ENSZ alapokmánya feltételeinek, s a tagországok döntő többsége Vietnam mellett áll. Washington viszont zsarolni akarja a világszervezetet. A felvételt ugyanis „csomagelbírálásként“ javasolja, olyan kikötéssel, hogy a két Vietnammal együtt vegyék fel Dél-Koreát ís. A bábállam felvételi kérelme — melyet ötödször nyújtott be — azonban odáig jutott, hogy a BT többségi határozattal napirendre javasolja a kérdést. (A napirend kérdésében nem érvényes a vétó.) Mellesleg hadd jegyezzük meg, annak a Dél-Koreának a felvételét szorgalmazza Washington, mely negyedszázada hű csatlósa az Egyesült Államoknak, s bábrendszerét csak az amerikai katonai Jelenlét mentette eddig meg az összeomlástól. „A Korea iránti elkötelezettség — írta H. IV. Baldwin amerikai katonai szakértő — az egyik legnehezebb probléma, amellyel az amerikai stratégák szembetalálják magukat. Farkánál fogva fogtuk meg a bikát és most nem tudjuk, hogyan eresszük el . ..“ Bár a KNDK nemegyszer tett javaslatot arra, a békés egyesítés előmozdítására csökkentsék a katonai szembenállást, s a fegyverszüneti egyezményt békeegyezménnyel váltsák fel, ez a javaslat eddig éppúgy süket fülekre talált, mint az a másik, hogy — és ezt tavaly javasolta a KNDK — a két ország közös képviseletet kapjon a világszervezetben, mintha Észak és Dél államszövetséget alkotna. Washington tehát nemcsak azzal maradt eddig adós a sokat szenvedett Vietnamnak, hogy enyhítse háborús kárait, hanem azzal is, hogy teljesítse az 1973 januárjában aláírt párizsi békemegállapodásokat, melyben elismerte a két Vietnam alapvető jogait. A két vétó arra vall, Washington nem veszi komolyan önmagát. S bár az indokínai változások kedvező feltételeket teremtenek arra, hogy a biztonság és együttműködés érdekei Ázsiában is nyilvánvalók legyenek, azonban az amerikai politikának láthatóan meg kell szívlelnie azokat a szavakat, melyeket Gromiko szovjet külügyminiszter mondott ENSZ-beli felszólalásában: „Indokína jó tanulság arra, hogy az erőpolitikának, amelyet elvetettek a helsinki értekezlet tárgyalóasztalánál is, visz- szavonulhatatianul a történelem lomtárába kell kerülnie.“ Washington „utóvédharcában“ kétségtelenül a vietnami (és indokínai) vereség dühe rejlik, a világszervezet nyilvánossága előtt azonban — ahogy a közgyűlés ajánlása mutatta — csatát Ismét a vietnami nép nyert. FÚNOD ZOLTÁN
