Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-12 / 41. szám, Vasarnapi Új Szó

A Kelet-szlovákiai Gépgyár egy teljes hónappal koráb­ban, tehát 1975 november végéig teljesíti exportfel­adatait a szovjet megrendelőkkel szemben. A Szov­jetunióba irányuló szállítások a gyár exportjának mint­egy 60 százalékát alkotják. ÉSSZERŰEN, IGÉNYESEN, ELKÖTELEZETTEN Nemes versenyben a szocialista brigádok # Racionalizá­ció — a figyelem gyújtópontjában @ Férfias válasz a fel­hívásokra • A XV. pártkongresszus tiszteletére A pCim Központi Bizottsága, a CSSZSZK kormánya, a Szakszervezetek Köz- UvWl ponti Tanácsa és a SZISZ Központi Bizottságának a felhívása nyo­mán a Kelet-szlovákiai Gépgyár mintegy négy és fél ezer dolgozót számláló mun­kakollektívája megbolydult, akár a méhkas. Ügy is mondhatnánk, hogy pártunk, legfelső szerveink mozgósító szava szeget ütött az emberek féjébeI... Többet, jobban, ésszerűbben — hangzott el a jelszó, amelynek háromszögében mindenek­előtt az elkötelezett magatartás, a pártpolitika aktív támogatása feszült. Ján Cin- geü elvtárs, az FSZM összüzemi bizottságának elnöke nem titkolja, hogy elége­dett az eddig elért eredményekkel. Az egyes üzemegységekben megtartott ter­melési értekezletek, a szocialista brigádok, a komplex racionalizációs brigádok, valamint a kitüntetett dolgozók tanácskozása híven tükrözte, hogy a felhívás tér mő tulajra talált. # Aligha férhet hozzá kétség, hogy a szép sikerek, a nagyszerű eredmények nyitja a jól szervezett és lendületes szocialista munkaverseny­ben rejlik. Százalékarányban vajon hány dolgozó kapcsolódott be a moz­galomba? — A szocialista munkaverseny szer­vezettségére valóban büszkék lehetünk. Tény, hogy a verseny nemes szellemo több esetben is kihúzta már a kátyúból a tervteljesítés szekerét. Pillanatnyilag dolgozóink 89,3 százaléka kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe. Magá­tól értetődő, hogy a szocialista brigá­dok és a komplex racionalizációs bri­gádok haladnak az élvonalban. Nyilván nem érdektelen, hogy a Kelet-szlovákiai Gépgyárban 136 kollektíva áll verseny­ben a megtisztelő cím elnyeréséért, ezek közül 61 brigád immár megsze­rezte a bronzérmet. A novemberi párt- plénumot követően három komplex ra­cionalizációs brigád is alakult, elért eredményeik valóban biztatóak. Ám nem szólottunk még a „százezresek“ mozgalmáról. Ezt a bűvös számot ti­zennyolc kiváló dolgozónk érte el, ter­mészetesen a munka ésszerűsítésével, anyagmegtakarítással, jobb munkaszer­vezéssel. Pártunk, a kormány, a szak- szervezet, valamint az ifjúsági szövetség felhívása eddig nem tapasztalt lendüle­tet adott a munkaversenynek. Az első fél évben 498 kollektív és egyéni kö­telezettségvállalás született. Az értéke­lésnél kiderült, hogy valamennyit tel­jesítjük. ® A racionalizaciós intézkedóselc- kel összefüggésben nyilván nem el­hanyagolandó momentum az újítók kezdeményezése sem — Rájuk mindig számitnalunk. Az év első felében nem kevesebb mint 343 újítási javaslatot nyújtottak be, ebből százötvenet elfogadtunk, kiieacvenket- tőt már realizáltunk is. További negy­vennyolc újítási javaslat realizálása úgyszólván, napok kérdése csupán. Nos, az újítási javaslatokból származó megtakarítások jóval meghaladják az egymillió koronát Ugyanakkor örven­detes jelenség, hogy a mérnökökön, technikusokon kívül munkásaink is be­kapcsolódnak a mozgaloihba. Nem ke­vesebb mint 79 dolgozó, tehát olyan elvtárs, aki nem rendelkezik magasabb szakképesítéssel, nyújtott be értékes ja­vaslatokat. Ez a tény egyrészt jelzi, hogy mindenki kap lehetőséget, más­részt dolgozóink elkötelezett magatar­tását példázza. # A globális számokat, adatokat lebontva: miként alakul a helyzet az egyes üzemegységekben? Lehet-e kii lönbséget tenni versenyszellem és versenyszellem között? — Különbséget aligha lehet tenni. Tény azonban, hogy nem mindenütt azonosak a feltételek. A speciális ter­mékeket gyártó üzemegységben ötmil­lió korona a vállalások értéke. Ehhez az összeghez az újítók 80 ezer koroná­val járulnak hozzá. A műszaki osz­tályon kilenc kollektív és két egyéni kötelezettségvállalás született, amelyek értéke meghaladja a 600 ezer koronát. Hasonlóan értékes vállalások ról érkezett jelentés a kereskedelmi osztályról is, a munkaszervezés tökéle­tesítésére tettek javaslatot az anyagbe szerzők, a minőség ellenőrzésével meg­bízott elvtársak. a szerszámgépgyártók, sőt a személyzeti osztály se szeretne lemaradni. Mindent egybevetve, bátran elmondhatjuk, hogy az egyik kötele­zettségvállalás, racionalizációs intéz­kedés szorosan kapcsolódik a másikhoz, tehát nem öncélú, hanem mindenek­előtt összüzemi érdekeket tart szem előtt. O A SLOVNAFT felhívására szinte hazánk valamennyi nagyobb üzeme válaszolt. Hogyan hangzott a Kelet­szlovákiai Gépgyár válasza? — Egészen egyértelműen! ... Az energiatakarékosságot illetően 42 707 koronára vállaltunk kötelezettséget az első fél évben, a valóság 180 ezer ko­rona! Vállaltuk továbbá, hogy az év fo­lyamán 50 ezer korona értékben takarí­tunk meg fűtőanyagot. Az első fél év lezártával már 65 ezer koronánál tar­tottunk. Még markánsabban domboro­dik ki a helyzet az anyagmegtakarítás terén. Az 1975-ös esztendőre szóló kö­telezettségvállalásunk 470 ezer koronát írt elő. Nos, dolgozóink az első fél esztendőben 4 millió 773 ezer korona értékben takarítottak meg nyersanya­got. A racionalizációs intézkedések ütemtervét is túlléptük, 108 százalékra teljesítjük vállalásainkat. # A felsorolt eredmények, sikerek valóban egyértelműen példázzák a dolgozók pozitív magatartását, példás hozzáállását. Mégis érdekelne ben­nünket, vajon az üzemen, pontosab­ban a gyár kapuin belül született e versenyfelhívás? — Született, mégpedig a párt, a kor­mány, a szakszervezetek és az ifjúsági szövetség felhívásával összefüggésben. Szerelő részlegünk dolgozói valóban ki­teltek magukért. Felhívással fordultak a gépgyár valamennyi dolgozójához az ötéves tervidőszak feladatainak maxi­mális túlteljesítése érdekében. Felhívá­suk többek között hangsúlyozza: „A CSKP XV. kongresszusának összehívása ösztönöz benünket arra, hogy bővítsük kötelezettségvállalásainkat. A kong­resszus tiszteletére ebben az esztendő­ben hárommillió koronával, 1976-ban további egymillió koronával teljesítjük túl tervfeladatainkat. Ezzel a vállalá­sunkkal egyúttal versenybe lépünk a CSKP XV. kongresszusának üzeme meg­tisztelő cím elnyeréséért is!“ Reméljük, hogy a felhívás a Kelet-szlovákiai Gép­gyárban méltó követőkre talál. Kétségtelen, hogy a Kelet szlovákiai Gépgyár szerelőcsarnokaiban, de bárme­lyik munkahelyén nagy visszhangra találnak a különböző munkafelhívások. Az elért eredmények önmagukért beszélnek. Igazolják, bizonyítják, hogy körültekin­tőbb munkaszervezéssel, racionálisabb gyártási folyamatok bevezetésével, ésszerű takarékossággal milliós értékekkel gyára píthat juk népgazdaságunkat. Erre pedig most, az ötödik ötéves terv záró szakaszában, a hatodik ötéves népgazdasági terv előkészületi stádiumában mindennél nagyobb szükség mutatkozik. BALOGH P. IMRE A Kohó- ük Nehézgépipari Minisztérium példás dolgozója, Frantiäek Nety elv- társ, Michal Džafiko niűszakvezetö és M iclial Marcin, a szocialista munkabrigád vezetője egy új típusú gép tervrajzait tanulmányozzák. (A CSTK felvételölj- Gyakorta előfordul, hogy az ember betegség, esetleg baleset következté­ben kiesik a munka folyamatából. Sőt, az sem ritka eset, hogy egy-egy mun­kabaleset állandó, jelleggel kiiktatja a dolgozót a termelésből, esetleg éle­te végéig csökkentett munkaképessé­gűvé válik, kénytelen megválni eredeti hivatásától, foglalkozásától. Szocialista társadalmunk megrok­kant egészségű polgáraink számára is biztosítja a tisztes megélhetést, életszínvonaluk semmiben sem külön­bözik, illetve nem süllyed az általá­nos életszínvonal szintje alá. Persze, az éremnek létezik egy má­sik oldala is. A szociális gondoskodás — bármennyire messzemenő — nem oldhatja meg teljes mértékben a rok­kant emberek problémáit, hiszen kö­zülük nagyon sokan szívesen kapcso­lódnának be ismét szocialista társa­dalmunk építésébe, nehezen viselik el tétlenül a napok terhét. A rokkant­ság minden esetben komoly lélektani problémák okozója, az embert gya­korta megfosztja altól a tudattól, hogy hasznos tagja társadalmunknak, nem tudja megvalósítani önmagát, vá­gyódik a régi munkapad, a szerelő- csarnok, a műhely után. S ez érthe­tő, hiszen érvényesíteni szeretné tu­dását, rokkantsága ellenére Is alkot­ni, építeni akar. Úgy mutatkozik azonban, hogy a megrokkant egészségű emberekkel kapcsolatban nem mindig élünk a le­hetőségekkel. Annak ellenére sem, hogy munkájukra népgazdaságunk több ágazatában is szükség lenne. A többi szocialista országhoz viszonyít­va hazánkban a rokkantak foglalkoz­tatottsága rendkívül alacsony, távol­ról sem felel meg annak az érdeklő­désnek, amelyet a rokkantak tanúsí­tanak megfelelő munkabeosztás iránt. Igaz ugyan, hogy szigorú rendeletek szabályozzák a rokkantak foglalkozta­tását, viszont az is tény, hogy megfe­lelő beosztással egyrészt népgazda­ságunk munkaerőgondjain enyhítünk, másrészt elviselhetőbbé tesszük, élet­örömmel, a hasznosság tudatával, a kollektíva felemelő támogatásával fű­szerezzük a rokkant ember életét. A rokkantsági nyugdíjakra, segé­lyekre szocialista hazánk milliárdokat ad ki évente. Nem kevésbé fontos, Il­letve rendkívül felfigyeltető momen­tum, hogy további milllárdokról kell lemondania népgazdaságunknak ép­pen azért, mert aktív korban lévő me- berek estek ki rokkantság miatt a termelés folyamatából. A munkaerő-gazdálkodás területén mutatkozó feszültségek gondolkodás­ra késztetnek bennünket. Mégpedig abban a vonatkozásban, hogy a rok­kant vagy csökkentett munkaképessé­gű polgártársaink bizonyos értelem­ben tartalékot is jelenthetnek. Két­ségtelenül több figyelmet szükséges szentelnünk az egészségügyi rehabili­táció kérdéseinek, amely lehetővé te­heti, hogy a rokkant, illetve csökken­tett munkaképességű ember visszatér­jen a termelésbe. Ezzel egyidejűleg természetesen megfelelő munkaalkal- makat is kellene teremteni! Az eddigi gyakorlat — mi tagadás benne — el-elmarad a társadalmi szükséglettől. Annál is inkább, mert több olyan rokkant, vagy. csökkentett munkaképességű ember él közöttünk, akinek az egészségi állapota lehetővé tenné könnyebb, megfelelő munka végzését. , .' , Amin,t kis eszmeiül látásunk beveze­tőjében hangsúlyoztuk, a szociális biztosítás végeredményben csak az érem egyik oldala. Nem feledkezhe­tünk meg róla, hogy ezek az emberek körültekintőbb gondoskodásra szorul­nak. Olyan gondoskodásra, amely szo­cialista társadalmunk humánumából ered, amely biztosítja számukra a dolgozó, alkotó ember aktív életét, ön­tudatát, lelkesedését. Időszerű feladat tehát, hogy tovább fokozzuk az egész­ségügyi rehabilitáció hatásfokát, meg­felelő munkalehetőségeket teremtsünk rokkant embertársaink, csökkentett munkaképességű kollégáink, elvtár­saink számára. M PANU$KOVA IDŐSZERŰ FELADAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom