Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-02 / 232. szám, csütörtök

AZ ATEISTA NEVELÉS FONTOSSÁGA A vcHäés szerepéről és esz ifjúság körében végzett felvilágosító munkáról A CSKP KB novemberi plenáris ülése behatóan foglalkozott az if­júság nevelésével. Rámutatva szocialista hazánknak az egy­házhoz fűződő viszonyára és egyházpolitikánk elveire, ki­mondta, hogy ezentúl lényege­sen nagyobb figyelmet kell szentelnünk az ateista nevelés­nek. Ugyanakkor a plénum azt Is aláhúzta, hogy a tudományos világnézet terjesztésével nem célunk hadat üzenni a becsü­letesen dolgozó hívőknek, akik nek többsége velünk együtt épí­ti a szocializmust. Ez azonban nem jelenti azt, hogy feladjuk a vallási előítéletek és csöke- vények elleni harcunkat. Kö telességünk meggyőzni a hívő­ket — elsősorban az ifjúsá­got — arról, hogy nézeteik helytelenek, mert minden tu­dományos alapot nélkülöznek. Ez azért is elengedhetetlen követelmény, mert aki az egy­ház tanítása szerint a földi életet csak átmeneti állapot­nak tekinti, ahelyett, hogy a mindennapi nehézségek ellen kiizdene, ahelyett, hogy szebb, gondtalanabb jövőt igyekezne biztosítani önmagának és csa­ládjának, az a boldogabb „túl- világi" élet reményében bele törődik „megváltoztathatatlan“ sorsába. Érthető tehát, hogyha csak olyan emberekkel építe­nénk a szocializmust, akik problémáikkal az egyházhoz fordulnak és a vallásban ke­resnek menedéket, eredmé­nyeink elképzelhetetlenek len­nének. Arra a kérdésünkre: mivel magyarázható, hogy még min­dig akadnak olyanok, akik ra­gaszkodnak vallási meggyőző­désükhöz, dr. Antonín Vanék docens, a tudományok doktora, a prágai Károly Egyetem Mar­xizmus—Leninizmus Intézetének az igazgatója így válaszolt: — Az embernek mindennapi munkája és gondjai közepette kikapcsolódásra van szüksége. Míg egyesek a zenét, a szín­házat, vagy a könyveket vá­lasztják erre a cé'lra, mások a sportot részesítik előnyben, de akadnak olyanok is, akik a templomban érzik jól magu­kat. Tapasztalatból tudom, hogy a legtöbben nem az is­tentisztelet miatt járnak oda, a prédikáció sem érdekli őket. inkább a templomi zene, vagy a szentképek és szobrok, eset­leg az ünnepélyes környezet köti le a figyelmüket. Sokan pedig — szabad idejüket tart­va szem előtt — az ünnepek­hez ragaszkodnak. Noha a hús- vétot már többnyire csak falu­helyen ünnepük meg, a ka­rácsony még mindig nemze­dékről nemzedékre szálló év­százados hagyomány, amely a karácsonyfa díszítésével, egy­más megajándékozásával azok körében is él, akik régen sza­kítottak a vallással. Miért van ez így? Véleményem szerint minden bizonnyal azért, mert a szeretet ünnepének meghitt hangulatához ragaszkodnak az emberek. Az egyház befolyása azonban, melynek megszilárdí­tásához a papok tevékenysége is hozzájárul, különösen vidé­ken érezhető még. © Mi ezzel kapcsolatban a véleménye az ifjúságról? — Kétségtelen, hogy az if­júság ma sokkal műveltebb a vidéken élő idősebb nemzedék­nél, és ha az új életet kezdő fiatalok között akadnak is egyesek, akik a pap áldását kérik frigyükhöz, semmi eset­re sem teszik ezt vallásosság­ból, hanem mert igyekeznek szüleik kedvében járni. Ugyan­akkor azonban a főiskolások körében szerzett tapasztala­taim alapján tudom, hogy a fiatalok éleslátók és a vallási ideológiát összefüggésbe hozva a szocialista erkölccsel, a bí­rálattól sem zárkóznak el. Úgy is mondhatnám, hogy a szo­cialista erkölcs őrei, akiket takarékoskodásra és a munka­idő gazdaságos kihasználására is nevelünk. Ezért mutatnak rá gyakran az üzemek Itt ott előforduló könnyelműségére, s ezért bírálják szigorúan a köz­vagyon megkárosítását. Ezért is tartom oly fontosnak, hogy jó példát mutassunk a fiatalok­nak. — Ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy megtaláljuk a hozzájuk vezető utat. Elsősor­ban tudomásul kell vennünk, hogy az ifjúságra a szavaknál sokkal nagyobb befolyást gya­korolnak a tettek. Csak úgy nevelhetők felelősségtudatra, ha bevonjuk őket munkánkba. Arra törekszünk, hogy tisztsé­geket vállaljanak a SZISZ ben. a szakszervezetben, a Cseh szlovák—Sznvjet Baráti Szö­vetség szerveiben és a többi társadalmi szervezetben. Ezért m eg bes z él és ei n k re, tan á c s k o - zásainkra is rendszeresen meg kellene hívnunk őket. Ma ugyanis meghallgatjuk nézetei­ket és konkrét feladatokkal bízzuk meg őket. önbizalmukat is növeljük. Tapasztalatokra tesznek szert és megtanulják józanabbul megítélni a dolgo­kat, megértik az összefüggése két és az ügyintézésben való részvételük eredményeként azt is belátják majd, hogy köny- nyebb bírálni, mint kiküszöböl ni a nehézségeket. Problé­máink megoldásához tehát ne­kik is segítő kezet kell nyúj­taniuk. Ennek a szorosabb együttműködésünknek t ov á bb i előnye az lesz, hogy a fiata­lok az idősebbeket meghall gatják, sőt tapasztalataikat is átveszik. — Ez a módja annak, hogy előkészítsük a fiatalokat az életre és rámutassunk a prob­lémák megoldásához vezető járható útra. Ugyanakkor tuda­tosítanunk kell azt is, hogy a fiatalok igényesek, nem érik be féligazságokkal, s felülete« magyarázatokkal sem. Példákra hivatkozva könnyűszerrel meg­cáfolják a minden alapot nél­külöző állításokat. A mentor­kodással — ami nem téveszt­hető össze a neveléssel — ugyancsak rosszak a tapaszta­lataink. Éppen az ellenkező hatást érjük el vele, mint ami­re törekszünk. — A párt 1973 júliusában megtartott plenáris ülésén ha­tározatban mondta ki, hogy az ifjúság nevelése minden kom­munista kötelessége. Ezt úgy keíl értenünk, hogy elsősorban a saját gyermekeinkkel fog­lalkozzunk, mert hiába igyek­szünk módszereinket másokon érvényesíteni, ha az odahaza nem sikerül. Ennek az elvnek a szem előtt tartásával választ­juk ki intézetünk pedagógusait is, mert az ifjúság nevelésére csak a legtapasztaltabb és leg- tap’ntatosabb szakképzett taní­tók alkalmasak, akiknek a ma­gatartása példát mutató és ak*V növendékeiket arról is meggyő­zik, hogy.*az állandó tanulás és művelődés ma már lét- szükséglet. Éneikül ugyanis senki sem állhatja meg he­lyét az életben. # Miben látja a problémák megoldásút? Nagy hibának tartom, hogy nem mindig foglalkozunk egyénileg a fiatalokkal. Neve- lőmunkánk csak akkor lehet eredményes, ha megismerjük a fiúk és a lányok egyénisé­gét, környezetét és családi kö­rülményeit. A vallásos család­ból származó gyerekekkel ta­pintatosan kell bánnunk, ne­hogy felvilágosításainkat az egyház céljairól, a vallás tév­hiteleiről a szüleik ellen irá­nyuló agitációnak vagy táma­dásnak tekintsék. Ha pedig azokat igyekszünk meggyőzni téves nézeteikről, akiknek a szülei nem hívők, elsősorban arra kell fényt derítenünk, mi­lyen káros befolyás alá kerül­tek. Tehát mindkét eset más­más elbírálást és orvoslást Igényel. Ugyanakkor elengedhe­tetlen követelmény, hogy ne csupán a fiatalok érzelmeire, hanem értelmére, logikus gon­dolkodására is hassunk. Ez csak a marxista Ideológia se­gítségével történhetik, csak ezeknek az eszméknek az alap­ján folyhatnak vitáink növen­dékeinkkel. — Az ateista nevelésben — tapasztalataink szerint — azok a pedagógusok is nagy segít­ségünkre lehetnek, akik nem tagjai a pártnak, vagy akik­nek nem szakmájuk a tudomá­nyos világnézet. A biológus pl. az élet keletkezésével kapcso­latban rámutathat arra, hogy Adám és ftva nem lehetett az első emberpár. A fizika, a ma­tematika, a kémia tanárának is számos lehetősége van magya­rázat közben a biblia állítá­sainak a megcáfolására. — Vidéken azonban — a még tapasztalatlan fiatal pe­dagógusok, akik ugyan nem hí­vők, de többnyire nem ak.ír­nak összeütközésbe kerülni a vallásos szülőkkel — bonyolul­tabb a helyzet. Arra törekszünk tebát, hogv főiskoláinkat lehe­tőleg olyan tanerők hagyják el, akik tisztában vannak a marxista—leninista elvekkel és meggyőződésükből egy tapod­tat sem engednek. Ez ugyanis a feltétele annak, hogy ateis­ta nevelésben részesítsék ta­nítványaikat és a szocialista közösséghez való tartozás jól­eső érzését fejlesszék ki az ifjúságban. A fiataloknak ugyanis meg kell érteniük, tu­domásul kell venniük, hogy an­nak a társadalomnak a tagjai, amely a szocializmus céljait fokozatosan valósítja meg va­lamennyiünk m eg el éged ésér e, valamennyiünk érdekében. Eh­hez a felelősségteljes mun­kánkhoz. amelyet egykor foly­tatniuk kell, elvárjuk az ifjú­ság hathatós segítségét. KARDOS MARTA 'AFCKEPEK MLMAHELYEUPO. A vállalat fejlesztési műhe­lye dolgozóinak teljes mérték­ben igazuk van, amikor mun­kahelyük elhelyezésével kap­csolatban panaszkodnak. A mintegy ötven négyzetméteres területen a nyolc munkásnak, a maró- és az esztergagépnek is alig van helye, pedig helyet kell szorítaniuk a műhelyben készülő gépeknek és berende­zéseknek is. Helyet kellett biz­tosítani a szerszámok kézi rak tárának, az öltözőnek és a mosdónak is. A kényszerhely­zetben a lakatosok maguk esz- kábáltak össze emelőberende zést, mellyel a ruhát a tető alá húzzák, hogy ily módon is tá­gítsák a hasznos teret. A mű- helybeliek a vezetőségtől több­ször kaptak már ígéretet az el­helyezés megjavítására, de az általános helyszűke miatt ezt mindmáig nem tudták megva­lósítani. Az új gyárépületek építése befejezésének nagy ké­sése miatt a termelőraűhelyek- ben is nehéz körülmények kö­zött dolgoznak. Az elhelyezést véglegesen csak az új műhely- csarnokok átadása után tudják megoldani. Jozef Hronec, a fiakovói (fü leki) Kovosmalt fejlesztési rész­leg szocialista munkabrigádjá­nak vezetője meg Ján Sykora, a racionalizációs osztály veze­tője — a brigád védnöke — részvevő arccal néz rám, mi­közben a dolgozók panaszára­datát hallgatom. Az emberek tudják, hogy ettől műhelyük ugyan nem nagyobbodik meg, ezen a téren mindenekelőtt az építővállalat dolgozói segíthet­nek, de abban bíznak, hogy a vezetőség talán mégis talál va­lamiféle átmeneti megoldást. Mert az egy pillanatig sem le­het kétséges, hogy a gyár dol­gozói munkája megkönnyítésé­nek, a termelés technikai fej­lesztésének és hatékonysága növelésének elősegítésére hiva­tott műhely munkakörülményei­nek javítása sokoldalú figyel­met érdemel. * A fejlesztési kollektíva az eltelt években már bebizonyí­totta, hogy eredményesen tel­jesíti küldetését. Az általuk ter­vezett és készített számos cél­gép egész sor termékfajta gyártásánál többszörösére nö­velte a munkatermelékenysé­get, s kimerítő fizikai munká­tól mentesítette a munkásokat. A célgépek tervezésével fog­lalkozó technikusok és az ő el­gondolásaikat konkrét formába öntő szakmunkások tizenhárom tagú kollektívája 1969-ben in­dított versenyt a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyeréséért. A kollektívát ké­sőbb kiegészítették a techno­lógiai tervezéssel foglalkozó dolgozókkal. Az utóbbi időben pedig komplex racionalizációs brigád formájában végzi mun­káját. — A kollektíva összetétele nagyon előnyös — hangsúlyoz­ta Ján Sykora elvtárs. — Együtt van a brigádban az el­mélet és a gyakorlat — vagyis a technikusok és a szakmunká­sok. Saját tapasztalataim alap­ján mérhetem le ennek az együttműködésnek a célszerű­ségét és hasznosságát. Az el­képzelés és a megvalósítás kö­zött nem keletkeznek ellent­mondások, a közös munka egy­re újabb tapasztalatokkal gaz­dagítja a dolgozók ismereteit. Jozef Hronec brigádvezető a gyárban tanulta ki a szerszám- lakatos-szakmát. 1970 óta dol­gozik a termelésfejlesztés sza­kaszán. Kétéves ipariskolai végzettsége volt, jól ismerte a szakmájával összefüggő kérdé­seket. — Láttam azonban, hogy a feladatok megvalósítása egyre nagyobb követelményeket tá­maszt a szaktudással szemben. Ügy éreztem, hogy nekem is gyarapítanom kell ismeretei­met. Beiratkoztam az esti ipar­iskolába, és sikeresen elvégez­tem, leérettségiztem. A tanulás jó alapot adott a további fej­lődésemhez. Munkahelyemen hozzá tudtam szólni a komoly problémák megoldásához is. Valószínűleg ezért választol­tak meg brigádvezetőnek. A fiatal szakmunkást a CSKP alapszervezete 1972-ben felvet­te a párt tagjelöltjének. A múlt évtől a CSKP rendes tag- ja. — Édesapám a füleki gyár régi dolgozója •— háború előt­ti párttag, édesanyám 1951 óta kommunista. Kommunista szel lemben neveltek engem is meg a húgomat is. A szüleim meg­ismertették velünk a párt mun­káját, értelmét, céljait. Magam is láttam, mit jelent a dolgo­zók részére a szocialista rend szer. Megérlelődött bennem az elhatározás, hogy én sem áll­hatok félre, hanem az élcsa­patban van -a helyem — vilá­gította meg a kommunista párt­ba vezető útját a brigádvezető. A brigád tagjainak többsége fiatal. Ifjúsági kollektíva. Igaz, Paulín Alojz elvtárs, az egyik tag már az ötvenen is túl van. Mégis bevették a brigádba, mert kiváló dolgozó, másrészt pedig az átlagos életkor így is a fia­talok javára billen. Négy párt­tag és egy tagjelölt dolgozik A CSSZBSZ ifjúsági niunkabrigádja. A második sorban a jobb szeleit: Juzef Hrnnec brigádvezető. köztük. Ük külön pártfeladatot is teljesítenek. De általában a brigádtagok nemcsak a mun­kahelyükön végeznek kifogás­talan munkát, hanem a köz­életben is tevékenykednek — a SZISZ falusi szervezeteiben, a Honvédelmi Sportszövetség­ben, a nemzeti bizottságban tisztségviselők. Hronec elvtárs a városi nemzeti bizottság kép­viselője és tanácsának tagja. A kollektíva munkaidőn kívül kidolgozta a város gyermekját­szóterei elhelyezésének a ter­vét is. A fejlesztési dolgozók ifjúsá­gi kollektívája 1972 ben kapta meg a szocialista munkabrigá­dok bronz Jelvényét. Kiváló eredményeiért elnyerte a „Cseh­szlovák—szovjet barátság szo­cialista munkabrigádja“ címet. Ezenkívül számos díszoklevelet és díszjelvényt kapott. Idei eredményeivel első helyre ke­rült a technikai osztályon. A kollektíva arra számít, hogy a brigádnaplóba hamarosan beke­rül a szocialista munkabrigá­dok ezüstérmének odaítéléséről szóló bejegyzés is. — Kötelezettségvállalásaink főleg a tervezett és a terven felüli feladatok idejekorán va­ló elvégzésére irányulnak — tájékoztat munkájukról Hronec elvtárs. — Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy a tervezeti feladatok teljesítésének a ha­táridejét lerövidítsük, s ily mó­don vállalatunk számára ko­moly összegeket takarítsunk meg, s ugyanakkor biztosítsuk a terven kívüli munkák elvég­zését is. Az idén például az első nagyedévben hatszázhúsz­ezer koronás megtakarítást ér­tünk el. — Szereti a munkáját? — Hogyne szeretném — hangzott a határozott válasz. — Amellett, hogy változatos és komoly igényeket támaszt a képességeinkkel, f el készü 11 sé- günkkel szemben, az a tudat is buzdít bennünket, hogy a dol­gozók munkájának megkönnyí­tésén fáradozunk. Arra törek­szünk, hogy kevesebb erőfeszí­téssel az eddiginél lényegesen nagyobb munkatermelékenysé­get érjenek el. GÁL LÁSZLÓ új,sz6 1975. X. 2. Együtt az elmélet és a gyakorlat

Next

/
Oldalképek
Tartalom