Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-25 / 226. szám, csütörtök

A

z Ináncs dűlő hetvenhét hektáros cukorrépa- földjéhez érve két távolodó porfelhő irányába mutat az ipolybalogi Oj Világ Efsz főagronó- musa, Szecset Sándor mérnök.

— Hát itt dolgozik a szövetkezet mindkét oukor- répabetakarítő kombájnja. Szeptember ötödiké óta fennakadás nélkül folyik ez a munka.

Balra a szántóba torkolló dűlőúttól már üres a parcella. Csak az alaposan megrakott pótkocsikról itt-ott lecsúszott, fonnyadó levél- és répafej foszlányok, meg a nemrégi sorok helyén ásítozó sekély barázdák mutatják, hogv merre jártak a gépek, a traktorok.

Háromszázötven, négyszáz lépéssel távolabb már hallani lehet a motorzúgást. A traktorokkal vontatott gépek és a mellettük, nyomukban haladó^pótkocsik- az inámi faluvéghez közel eső fordulóhoz közeledne!'

—. í’él óra is eltelik, amíg újból ideérnek — becsli meg a távolságot az agronómus. — Addig talán beszéljünk az egyebekről.

Elképzelésekkel, tervekkel teli ember a fiatal mérnök. Kora tavasztól késő őszig a nap minden percét kihasználja a munkára, a tapasztalatgyűjtésre. Nemcsak a határt ismeri, hanem az embereket is. A nem- régi társulást követő hónapok, csakúgy mint a szövetkezet valamennyi vezetőjét, a fiatalabbak szakértelmét is fokozottabban igénybe vették. Az összefogásnak azonban már szép sikerei vannak a növénytermesztésben is. Körös-körül most is ezt mutatja a határ.

— Jól haladunk az őszi munkákkal. Az Idén min den tennivaló végzéséhez jóval korábban hozzáláttunk, mint tavaly. A silókukoricát már betakarítottuk. Kilencvenöt hektáros területen dolgoztattuk a kombájnunkat, amellyel ezekben a napokban a Skla- bínái Efsz-ben segítjük a takarmánybetakarítók munkáját. Közben megkezdtük a talajelőkészítést is. Ezenkívül az elmúlt napok folyamán több mint 110 hektáron elvetettük a búzát. Persze, az asszonyoknak is sok munkát ad az ősz. Most éppen a fűszer- paprikát szedik a kéthektáros faluvégi parcellán.

— ftfennyi még a betakarítanivaló?

— A cukorrépa 145 hektáros területének felén már elvégeztük a betakarítást. Naponta hat és fél hektárt járnak be a gépek. Az eddigiek alapján 400 mázsára várható az átlagos hektárhozam. Ennek érdekében természetesen összeszedjük a gépek után elhullajtott darabokat is. Ma és az elmúlt napokban például az ipolysági gimnázium diákjai és a helyi alapfokú iskola tanulói brigádoztak ezen a táblán. Csak dicsérni tudom a szorgalmukat.

— Milyen a termés minősége?

— Úgy hiszem, elégedettek lehetünk. A cukortartalom tizennyolc százalékos. Akik ezen a vidéken korán elvetették a répát, most nemigen panaszkodhatnak a minőség miatt.

A határban dolgozóknak kedvez az idő. Déltájban legalább huszonnyolc fok a meleg. Igazi nyarat idéző szombat délutáni napsütés.

— Eredetileg úgy terveztük, hogy október huszonötödikéig befejezzük a cukorrépa betakarítását — magyarázza az agronómus. — Ha azonban még egy darabig ilyen marad az idő, jóval korábban beszállítjuk az utolsó hektár termését. Addig még persze

Sv.ei:.sKi aaiiuur iuki'iuik, iieia juzsei es ouuuuyi junns mérnök a takarmánytakarékossági intézkedések tervének megvitatása közben. (A szerző felvételei

KÉT FORDULÓ KÖZÖTT

rengeteg a tennivalónk. Tavaly ilyenkor még csak az őszi munkák kezdeténél tartottunk. Most folyamatos a répafej elszállítása és besllózása is. Kihasználjuk az időt és a lehető legjobban összeszedünk mindent, ami megtermett.

Közben megérkezett az elnök, Bodonyi ]únos és az állattenyésztési részleg üzemgazdásza Bélá József, akikkel néhány szót váltottunk az állattenyésztésről, a koncentrált takarmányokkal való takarékoskodás lehetőségeinek kihasználásáról.

— Mintegy tizenöt százalékkal gyengébb gabona- termést takarítottunk be a tavalyinál — magyarázta a szövetkezet elnöke. — Mindössze 43,6 mázsa volt az átlagos hektárhozamunk. Takarmánytermesztői szempontból azonban mi is jónak értékeljük az idei évet. A 133 hektáron termesztett lucernát például négyszer kaszáltuk. Hetven mázsára alakult a végleges hektárhozam. Ezenkívül most 75 vagon szénánk és 110 vagon szenázsunk van. A széna húsz vagonnal, a szenázs 38 vagonnal több a tavalyinál. Mintegy 150 vagon besilózásra kerülő répafejjel is számolunk a tavalyi 120 vagon helyett. Szép termést ígér a kukorica is. Morzsoltan legalább ötven

mtázsát ad hektáronként. Előreláthatólag nem lesznek takarmányozási gondjaink a következő hónapokban.

Az elnök hangjából kiérződött az elégedettség, a biztonságérzet.

— Tudatában vagyunk annak, hogy milyen komoly veszteségeket jelentett az idén a kedvezőtlen időjárás okozta gabonahozam-csökkenés. Ezért., m» is azon igyekszünk, hogy a lehető legjobban felhasználjuk azt a mennyiséget, arai megtermett. Az elmúlt héten a szövetkezet vezetősége kidolgozta az abraktakarékossági intézkedések tervét. Ez idő tájt 435 tehenünk van. összesen egymillió és százötvenezer liter a tejeladás idei terve. Ezt mindenképpen teljesíteni akarjuk. Most naponta átlagosan 500 literrel adunk el többet a tervezettnél. A gazdasági követelmények megtartása érdekében a teheneknél naponta fél kilóval, á hízósertéseknél pedig 10 dekával csökkentettük a koncentrált takarmányok adagját.

— Nem megy ez a fejési átlag és a súlygyarapodás rovására?

— Egyáltalán nem. A csökkentett mennyiség helyébe ugyanis húsipari hulladékot, főleg töpörtyűt adunk az állománynak. Az eddigi tapasztalatok mindenütt azt igazolják, hogy ezzel jól pótolható az abrak egy része. Ezzel kapcsolatban talán azt is érdekes elmondani, Ív így szövetkezetünkben már csak két kiló abraktakarmányt használunk el egy kilő súlygyarapodás eléréséhez. A tejtermelésben egy literre számolva az első fél évben 34 deka volt az abraktakarmány-szükséglet. Most már csak 24 deka. Ez azt jelenti, hogy a tehenészetben mintegy 600 mázsa abrakot takarítunk meg az év végéig. Ha ehhez hozzáadjuk a szarvasmarha-hizlalásban tervezett és elérhető megtakarítást is, akkor a tervezettnél legalább v»ponnal kevesebb abrakra lesz szükség.

Tavaly 3011 liter von az ipolybalogi földműves- szövetkezet tehenenkénti fejési átlaga. Az idei gazdasági évre 3050 litert tűztek ki célul.

— Hogyan teljesítik ezt?

— Ezt a célkitűzésünket is mindenképpen valóra- válljuk. A CSKP XV. kongresszusa tiszteletére tett felajánlásunk értelmében legalább 40 000 literrel akarjuk túlteljesíteni a tejeladási tervet.

Komoly szakértelemről és nem kisebb elkötelezettségről tanúskodik a jó gazda módjára tervező és cselekvő szövetkezeti vezetők legújabb célkitűzései is. Ebben maradunk, amikor elnyomja a szót a felerősödött traktorzúgás, a gépzakatolás. Fordulóhoz érkeztek a cukorrépabetakarítók.

Bugyi József, az Oj Világ Efsz egyik kiváló traktorosa néhány pillanatra kikapcsolja a 6718-as Ze- tor dübörgő motorját.

— Minden a legnagyobb rendben — szól kurtán az agronómusnak a kézfogások közben.

Sietve néhány rövid mondatot vált az utána ha** ladó traktorosokkal, aztán újra felkapaszkodik a nyeregbe. Megszokott mozdulattal nyomja meg az indítókapcsolót és visszapillantva még egyszer elköszön. A korszerű gépek fejelő kései és a kiemelő ekék újabb háromsoros sávba kezdenek.

Az Ináncs dűlőben, csakúgy mint a határ minden részén folytatódik, jól halad a munka.

— ly —

A Rimavská Sobota-i Közeg- szlovákiai Cukorgyárban jól felkészültek az idényre, a képen látható hatalmas párologtatókat is idejében kijavították. Terveik szerint összesen 195 ezer tonna cukorrépát dolgoznak fel ebben az idényben. (A CSTK felvétele)

A cukorrépa betakarítása az őszi munkák fontos és lényeges tartozéka. Nem véletlenül hangoztatjuk, hogy a cukrot nemcsak a répaföldeken és a cukorgyárakban, hanem a tárolókon is termelik. A betakarítás minősége, a répa útja a földekről a gyárba, jelentősen befolyásolhatta az átlagos cukortartalmat.

E tényekre figyelmeztetnek a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás mezőgaz-» dasági dolgozói is. Felhívásukban, amelyben az egész ország mezőgazdasági dolgozóit szólítják versenybe, végső célként a cukorrépa betakarítása során előforduló veszteségek minimálisra való csökkentését jelölték meg.

A járásban 5623 hektáron termesztenek cukorrépát, és az előzetes számítások szerint e területről 230 555 tonna termést kell betakarítani. A lárás mezőgazdasági dolgozói — felmérték az eddigi evedménveket, és arra a következtetésre Intnttak, hogy a

rendelkezésükre álló 99 Jtara- jozóval és 78 kiszántóval már eredményesen begyűjthető a cukorrépa. Egy gépsorra átlagosan 60 hektár jut, és ilyen teljesítmény mellett a tavalyi 15 százalékos veszteség 10 százalék alá csökkenthető.

A versenyfelhíváshoz bizonyára csatlakoznak az egyes járások, de jó példával terméforgó és jól halad a szemes kukorica törése is. Mindez lehetővé teszi, hogy a cukorré-. pára Is kellő gondot fordíthassunk.

— Nagy a feladat?

— összesen 140 hektár cukorrépánk van, aminek begyűjtéséhez két karajozó, és egy kiszántó áll rendelkezésünkre. Szilárd elhatározásunk, hogy e három géppel gyűjtjük be az egész termést.

munkában van. Hogy a sötét ne legyen akadály, a traktorra fényszórókat szereltünk.

A végső sikert tehát valóban nem bízzak a véletlenre. Mivel a gyár 26 kilométerre van, a répának saját tároló- helyet létesítettek. A betakarító csoport a tárolóig szála lítja a termést, így folyamaNem bízzák a véletlenre

szetesen a kezdeményező járás mezőgazdasági dolgozóinak kell előljárniuk. Szükséges, hogy a járás valamennyi mezőgazdasági üzemében mindent megtegyenek a végső siker érdekében, megközelítően úgy, amint azt a Novy Zivot-i (Új Élet) Csehszlovák—Mongol Barátság Egységes Földművesszövetkezetben teszik.

— Időben és teljes erővel láttunk az őszi munkákhoz — mondta Horváth József agronómus. — A búza vetésterületének már kétharmadát előkészítettük, lesilóztuk a kukoricát, magtárban a napra

Ezt így kívánja a hagyomány is, hiszen 1961. óta nem szedtünk kézzel cukorrépát.

— Nem lesz kevés a gép?

— Elértünk már 130 hektáros átlagteljesítményt is. Ha az idő egy kissé kedvez, a kiszántóval ezúttal a 140 hektárt minden bizonnyal elérjük, a karajozókkal pedig ennek a felét. Máris a siker jegyében dolgozunk. A begyűjtést időben keztük, karajozókkal meghosszabbított műszakokban, ahogy mondani szokás, látástól vakulásig dolgozunk, a kiszántó pedig két műszakban, tehát éjszaka is

Farkas Imre a felvonót keskenyítette. (A szerző felvétele)

tosabb a munka, jobban ki- használhatók a gépek. A le- és felrakodással tisztább lesz a répa is, és mint ismeretes, ez is lényeges követelmény. Júliusban az idén is kigyom= lálták a répát. Ez főleg a kara jozók munkáját gyorsítja.

— Ilyen előkészületek után, bizonyára 10 százalék alá lehet csökkenteni a veszteséget ...

— így is lesz. Tervünk 450 mázsa átlagtermést irányzott elő, de 470-en alul nemi adjuk. Ebben a veszteség csökkentése is nagy szerepet játszik. Az igazság viszont az, hogy árveszteség csökkentésére már a talajelőkészítéskor ós a vetéskor is gondolni kell. Az egyenletes talaj, a jól elvetett répa, vagyis az egyforma fejek, amit a karajozó nem fordít ki. mindmind lényeges tényezők.

— Bizonyára még egyéb feltételek is megemlíthetők, amelyek befolyásolják a veszteségeket.

— Igen. Nagyon lényeges maga az ember. Nálunk a répában azok dolgoznak elsősorban, akiknek a munkában gyakorlatuk van. Ni/ársik Ferenc traktorosunk például már 1962-től szántja a répát. Ezúttal is az első számú ki- szántótraktoros. Lélnyeges az emberekről való gondoskodás is. A mezőkön dolgozók a szövetkezet konyhájában étkez-*

nek, vagy ha távolabb dolgoznak, a határba visszük az ebédet. Répa persze a legnagyobb figyelem mellett is elszóródik. Ezért azokat a táblákat, amelyeket nehezebb feltételek között szedtünk fel, még egyszer átjárjuk.

— Bizonyára a gépek felkészítésére és a karbantartásra is nagy gondot fordítanak.

— A műhelyben esti, és amennyiben szükséges éjszakai szolgálatot is tartunk. A minap este ötkor romlott el a karajozó, de másnap reggel már megjavítva munkába állhatott.

— A puszta nyugtázással, hogy egy-egy alkatrész nem1 kapható, még nem tettünk semmit. Ügy kell megformálni a feladatot, hogy a gépeknek minden körülmény között menniük kell.

Ezt már Kása Boldizsár gépész, a műhely vezetője mondta, amikor a javítási lehetőségekről kérdeztem.

— Mivel nem kaptuk meg az új háromsoros karajozót, a régit kell rendbe tenni. A kihordó és felvonó láncokat hatsoros gépből alakítjuk át. Sok munka, hiszen teljes hosszában keskenyíteni kell, a lényeg viszont, hogy a gép munkába álljon.

Mellettünk Farkas Imre a felvonó keskenyítésével volt elfoglalva, társa, Deák József pedig a szabadon futó görgőket javította.

— A legjobb lenne kicserélni valamennyit — mulatta a műhelyvezető a megviselt görgőket — de újak hiányában kénytelenek vagyunk ezeket javítani. A javítás ugyan időtöbbletet jelent, de a szövetkezet és mindannyiuk érdekében nem tehetünk mást.

EGRI FERENC