Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-25 / 226. szám, csütörtök
Növekvő felelősségtudattal Látogatás a Veľké Ludince-i (Nagyiüvedi) Alapiskolában Az iskolákban több mint három hete folyik a tanítás. A pe- lagógusok és a diákok már valamennyien újra hozzászoktak az órák kezdetét és végét jelző csengőszóhoz. A nyári emlékek, a gondtalan pihenéssel töltött hetek maradandó élményeinek jelidézgetésére többnyire csak az óraközti szünetekben jut némi idő. így van ez a Veiké Ludince-i (NagyölvediJ Alapiskolában is. A tizennyolc tantermes korszerű épületben már igazi munkával telnek el az órák, a napok. — A tanév kezdetén üj elképzelésekkel és komoly tervekkel álltunk katedrára — kezdte minapi beszélgetésünket Kovács Vince igazgatóhetlyet-' tes. — A lanyanyagtervezés korszerűbb módszerének alkalmazását lényegében már tavaly megkezdtük. A tanítási órákra való felkészülés során alapelemeire bontjuk a tananyagot. Minden tantárgyban előre kiválasztjuk azokat a részeket, amelyekre valamennyi tanulónak szüksége van. Egyúttal megjelöljük azokat a részeket is, amelyeket külön foglalkozás keretében magyarázunk meg a kiváló tanulóknak. Az elmúlt tanévben szerzett tapasztalatok igazolják az új módszer helyességét. Bár lényegében még csak a kezdetnél tartanak, máris javulás tapasztalható a tanulmányi eredmények alakulásában. A legutóbbi bizonyítványosztáskor a korábbi évekhez viszonyítva ismét csökkent a bukott tanulók száma és több volt a szeptember elsején felsőbb osztályba került kitüntetett tanuló. Ebben per.» sze több tényező játszott közre. Nem titok, hogy amióta az űj iskolában folyik az oktatás, évről évre jobb érdemjegyek kerülnek az osztálykönyvekbe, — Tíz évvel ezelőtt költöztünk be az új épületbe. Korábban két öreg helyiségben, liá-» rom váltásban tanítottunk. Az akkori és a mostani helyzetünket össze sem lehet hasonlítani. Jól felszerelt osztályaink fis korszerű szaktantermeink vannak. A tanulmányi eredmények alakulásában ennek is nagy szerepe van. Júniusban általában 40—50 tanuló fejezi be a kilencedik osztályt. A tizenötévesek mint* egy negyven százaléka jplmníí ziumba, közgazdasági, egészség- ügyi, vagy más szakközépiskolába jelentkezik. Ugyancsak örömmel mondható el. hogy aránylag sokan mennek ipari tanulónak is. Azok száma, akik tizanötévesen keresnek munkahelyet, csak néhányra tehető és évről évre kisebb. Ezenkívül azt som lehet elhallgatni, hogy a nagyölvedi alapiskola tanulói a középiskolákban sem okoznak nagyobb gondot a pedagó^ gusoknak. Felkészültségükkel mindenütt elégedettek. — Ez a körülmény nem kis örömet jelent számunkra — mondta Kovács Vince. — Viszont nem érhetjük be ennyivel. Az oktató-nevelő munkát tovább akarjuk fejleszteni. Pedagógusok tizenheten vagyunk itt. Továbbá három nevelőnőnk van. Fontos feladatunknak tart-* juk valamennyiünk elméleti és gyakorlati ismereteinek állandó bővítéséi és felelősségtudatuk növelését. Erre minden lehetőségünk megvan. A pedagógusok pártalapszer- vezetének most kilenc tagja van. A taglétszámot tekintve kis alafíszervezetről van szó. Az utóbbi időben végzett pártmunka azonban többet igazol ennél. A kommunista pedagógusok nemcsak az iskolában, illetve az oktatással kapcsolatos Iskolán kívüli tevékenységben tanúsítanak komoly szorgalmat. Evek óta hathatós segítséget nyújtanak a helyi egységes földművesszövetkezetben dolgozó párttagoknak is. A pártoktatásra rendszeresen a pedagógusok biztosítják az előadásokat. Kovács Vince például a járási pártbizottság lektora is egyben. — Iskolánkban az új tanévet a CSKP közelgő XV. kongresz- szusa jegyében kezdtük meg. A nagy jelentőségű jövő évi kongresszus tiszteletére felajánlást is teszünk. Munkánkat minden téren magasabb szintre akarjuk emelni. — Napjaink fontos feladata a tizenévesek eszmei nevelése is. Nagyölveden mi a helyzet ezen a téren? — Sajnos, még vannak problémáink. El akarjuk érni, hogy meggyőzzük a tanulókat a vallási hiedelmek károsságáról, összehangolt és sok munkára van szükség ahhoz, hogy egyre kevesebben jelentkezzenek vallásoktatásra. A kommunisták mellett, az iskola pionírszervezete Is sokat vállal ebből a munkából. Az elmúlt tanévben sokrétű tevékenységet végeztek, figyelmet érdemlő akciókat szerveztek a vörös nyakkendős fiúk és lányok vezetői. Az Expedíció ‘30 elnevezésű versenymozgalom keretében töl>b honismereti, illetve a legújabbkori történelmi hagyományok megismerésére irányuló kirándulásra került sor. A tanulók többek között meglátogatták a Banská Bystrica-i SZNF múzeumot. Léván a Siklós-hegyi emlékművet, ahon-' nan a második világháborúban Malinovszkij marsall irányította a környéken folyó felszabadítási hadműveleteket. Ezenkívül a környékbeli emlékműveket is felkeresték a pionírok. — Felszabadulásunk idei jubileumi évfordulója tiszteletére általános ismereti vetélkedőket és kultúrműsort rendeztünk. A „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ elnevezésű vetélkedőnek különösen nagy sikere és közönsége volt. A kultúrműsor is tetszett az ittenieknek. Az idei évben ezen az úton is tovább akarunk menni. Az iskolánkívü- li tevékenységre konkrét terveink vannak. A lelkes pedagógusoknak előreláthatólag az idei tanévben sem jut majd idejük a tétlenkedésre. Az idén is, akárcsak a korábbi években komoly elképzelések valóra váltását tűzték ki célul. Az oktató-nevelőmunkát elkötelezetten, komoly felelősségtudattal végzik valamennyien. I.ALO KAROLY Gondolatok a pályaválasztásról Közhelynek számít, mégis újra le kell írnunk: az ifjúság nevelésében döntő szerepe van az iskolának. Itt kezdődik az a hosszantartó, igényes és módszeres munka, amely egy életre meghatározza a felnövekvő nemzedék sorsát. Minden alapiskolában évről évre eredményesebben működik a pályaválasztási tanácsadó testület. Az erre a funkcióra kijelölt pedagógus rendszerint párttag, aki figyeli, irányítja a végzős tanulókat. Munkája nem könnyű. Hiszen egyik oldalon áll a szülő, a maga legjobbnak vélt terveivel, a másik oldalon pedig a 15 éves emberke szorong, aki nem akar véteni a szülő akarata ellen, és örömmel magáévá tenné a pályaválasztási megbízott ésszerű javaslatait is, aki mindig igyekszik megtalálni a társadalmi szükséglet és az egyén boldogulása közti járható utat. Több éve végzem magam is ezt a munkát a gömöri iskolában. Tapasztalatnm van bőven. Jó is, rossz is. Nagy örömmel tölt el, ha a szárnyára bocsátott kilencedikesről azt hallom, hogy sikeresen halad előre a kiválasztott úton. Elkeserít viszont az, hogy némely esetben — ha a kitűzött célt valaki nem éri el — csak a pályaválasztási megbízottat marasztalja el a szülő. Sajnos, az is elefordult már, hogy az osztályfőnök (szakmai féltékenységből?) keresztezni próbálta a tervszerű pályairányítást. Szerencsére a pedagógusok többsége támogatja a tanulók terv szerinti elhelyezését, és jó eredményeket tudunk felmutatni ezen a téren. Íme az 1974—75-ös iskolai év statisztikája: A 9. évfolyamot 32 tanuló fejezte be sikeresen. Ebből tovább tanul Gimnáziumban 9 tanuló, szakközépiskolában pedig 6. A tanulóknak tehát 46 százaléka folytatja tanulmányait. Ez a százalékarány vetekszik a legjobb iskolák eredményeivel. A népgazdaság számára azonban nagyon fontos az is, hogy a tanulók egy része szakmát tanuljon. Nagy szükség van művelt értelmiségre, de legalább annyira fontos, hogy a népgazdaság egyes ágazataiba is szakképzett munkásuk kerüljenek. Iskolánk végzős tanulói közül 3 jelentkezett az építőiparba, 2 mezőgazdasági szakiskolába, 1 erdészeti szakiskolába, 5 a közszolgáltatásba, 2 fémipari szakmára, 2 textilipari szakra, 1 pedig e bányaiparba. Van azonban 12 olyan tanulónk is, akik az alsóbb évfolyamokban fejezték be a kötelező iskolalátogatást. Velük több a gond, de őkel is el kell indítani azon az úton, amelyre azt szoktuk mondani: az élet útja. A 8. osztályból kikerült két tanuló közül az egyik úgy döntött, hogy befejezi a 9. osztályt, a másik ipari tanulónak jelentkezett. A 7. évfolyamból három végzős tanuló mező- gazdasági szakiskolában készül az életre. A 6. évfolyamból egy tanuló munkaviszonyba lép az efsz-be, egy másik mezőgazdasági szakiskolába megy, egy pedig otthon marad a szüleinél. Az alsóbb évfolyamokból négy tanuló került ki 15 évesen — sajnos —, ezek mind otthon maradtak. £s itt álljunk meg egy szóra. A járási munkaerő-gazdálkodási hivatal számukra is lehetővé tenné, hogy képességeiknek megfelelő szakmát tanuljanak. De az „alma nem esik messze a fájától“ — tartja a közmondás, s a gyerek könnyen hajlik és enged a maradi gondolkodású szülők szavának. Ezek az otthon maradó fiák és lányok legfogékonyabb éveiket aztán csak eltékozolják. Állandó munkába nem veszik fel őket, szakmát nem tanulnak. Sok esetben csavarognak és fokozatosan a lejtőre kerülnek. Nem szokják meg a rendszeres munkát, ezért csak nagy ritkán válik belőlük szorgalmas, társadalmi szempontból is hasznos egyén. Közülük kerülnek ki a javíthatatlan munkakerülők, élősködők, nem egy esetben a bűnözők. A pályaválasztási megbízott ilyen esetekben tehetetlen. Az ilye« otthon maradó tanulókra áj, szigorúbb törvényt kellene életbe léptetni. Erélyesen kényszeríteni kellene a szülőket arra, hogy küldjék gyermeküket a számára megfelelő szakmunkásképző intézetbe. Amíg ilyen törvény nem lát napvilágot, addig mindig lesz a társadalom aktív tagjain élősködő, csavargásra és bűnözésre hajlamos egyén. Az ilyen kallódó gyerekek sorsa kétszeresen is közügy. A népesedési kérdés és az állam gazdaságpolitikája szorosan összefügg. Nem szabad elvesznie egyetlen munkáskéznek sem. A párt 1973. évi júliusi határozatában feladatul adta a kormányban, a nemzeti bizottságokon és a tanügyben dolgozó összes kommunistának, hogy vegyen részt az ifjúság sokoldalú nevelésében és fejlesztésében. Az iskolát kapcsolják össze a gyakorlati élettel. A tanuló- ifjúság körében mélyítsék el a marxista—leninista nevelést. A közelgő XV. pártkongresszus majd felméri: mit tettünk, valóra váltottuk-e a határozatokat. Igyekezzünk, hogy addig is sikerrel folytassuk a harcot a még itt-ott felbukkanó hibák ellen. KOVÁCS ISTVÁN A tanítás után A pedagógus jegyzetei Diákok szabad időben A nyári szünidőben gyakran találkoztam utcán. strandon vagy másutt tanítványaimmal; ilyenkor arról is beszélgettünk, mivel töltik a szabad idejüket. Az esetek többségében szinte mindig elhangzik: „lógunk“, vagy „délig alszunk“, „lötyögünk“. S itt elsősorban nem a megfogalmazás döbbentett meg, hanem az. hogy még mindig milyen sokan nem tudják: a pihenés nem azonos a semmittevéssel. Helyes időbeosztás Több iskolai felmérés is bizonyítja, hogy egy szorgalmas középiskolás fiatal kötelező munkaideje meghaladja a heti 48 órát is. Nagyon sokan járnak szakkörre, gyakorlati órákra, idegen nyelvet tanulnak, vagy éppen utaznak az iskola és a lakóhely között. Ezért is kell viszonylag korán megtanulni gyerekeinknek a helyes időbeosztást, mert ha munkájukat nem tudják megszervezni, energiájuk, idejük szétforgácsol lódik, és a szabad idő is „elfő* lyik“. A hasznos eltöltés kiindulópontja a megfelelő érdeklődés felkeltése, kialakítása. A szülők több irányú érdeklődést is kelthetnek gyermekeikben, elsősorban saját példájukkal. Min-» den esetben arra kell törekedni, hogy a diákévek alatt gyerekeink érdeklődése ne szűküljön be és a szabad Időben foglalkozhassanak olyan kedvtelés seikkel, amelyek túllépnek az iskolai tananyag keretein. A szabad idő eltöltésének formája és tartalma azonban nemcsak az érdeklődési körtől függ, hanem az adott életkor sajátosságaitól is. Gyakori konfliktus forrása az, hogy a szülő nem nézi jó szemmel tinédzser gyermekének mai „hóbortjait“: a lemezjátszó és a magnetofon bömböltetését, a táncot stb. Az ezzel kapcsolatos nézeteltérések gyakran súlyos otthoni vitákhoz vezetnek. Pedig ezeket a kérdéseket nem érdemes ki-> élezni. Leggyakrabban divatjelenségekről van szó, amelyek átmenetiek és egy adott kor után elmúlnak. Az életkori sajátosságokhoz hozzátartozik az olvasás is. Egy közelmúltban végzett felmérés szerint átlagban heti öt órát fordítanak diákjaink olvasásra. Természetesen nem mindegy, hogy milyen jellegű, milyen színvonalú könyvekkel ismerkednek meg. Nevelési feladat tünk, hogy irányítsuk az olvasást, hogy kedvet ébresszünk új könyvek, tematikák iránt. A szülőkkel folytatott beszélgetések során hányszor hallou tam ilyenféle panaszokat: „Gyermekem imád moziba járni.“ A szülők jelentős része kevéssé ismeri a filmek pozitív hatását. Keveset tud arról, hogy a film, mint sajátos művészet, olyan élményekben részesíti a gyermekeket, amelyek átélése hozzájárul a személyiség fejlő* déséhez és olyan sajátos nyelvezetet tanul meg a gyerek — a kép nyelvét —, amelynek segítségével többet tud meg a vi* lágról. És a köztudatban élő felfogással szemben a film például nemcsak elvonhat a könyvtől, hanem egy-egy él* mény hatására a fiatalt olvasásra is ösztönözheti. Természetesen az irányítás, az élmények megbeszélése Itt is rendkívül fontos, mint ahogy érvé-- nyesülhet a szülő befolyása a színházlátogatásnál, a hangversenyhallgatásnál és a kiállítások megtekintésénél is. Ezek a szórakozási területek már együttes örömet jelenthetnek, összekapcsolhatnak több gene-< rációt is. A tévénézés, a rádiózás ugyancsak a szabad idő értelmes eltöltéséhez tartozik, ha a műsorok megtekintésében, meghallgatásában nem az eselle* gesség dönt, hanem az előzetes tudatos válogatás. A test is fejlődjék A szabad idő eltöltésében igen fontos szerepet játszanak az olyan tevékenységformák, amelyek a fiatalok testi fejlődését, egészséges életmódját hasznosan befolyásolják. Szorgalmazni kell a szülőknek, hogy gyermekeik minél többet mozogjanak, sportoljanak, és tölt* senek több Időt a szabad levegőn. Kedvenc és hasznos időtöltés a barkácsolás, a szerelés, a fotózás, a természetjárás, a különböző gyűjtemények összeállítása, rendszerezése is. Szinte valamennyi — a kikapcsolódás són túl — fejleszti a gyermek személyiségét, egy-egy hasznos tulajdonság kialakításában döntő szerepe lehet. Vidékről bejáró diákjaink gyakran számolnak be arról, hogy az otthoni és a ház körül végzett munka mennyire feloldja bennük az iskolai fáradalmakat, és hogy utána a tanulás is könnyen megy. De ugyanakkor előfordul az is, hogy gyakran anyagi megfontolás miatt túlzásba viszik a gyermek fizikai foglalkoztatását, amely már túlterhelés A szabad idő helyes megszervezését tehát a szülőknek kezdeményezni, segíteni kel!, ügyelniük kell arra, hogy a szórakozási, kikapcsolódási alkalmak mindig örömet és élményt jelentsenek a gyermek számára. KELEMEN ÉVA 1975 IX. 25. Otban az iskolába (Susil Weerarathna felvételei!
