Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-10 / 213. szám, szerda
A pult alatt tartják? javulás várható a gyermekcipő ellátásban Ha két kismama beszélget, akkor előbb-utóbb előhozzák azt is, hogy milyen nehéz gyermekcipőt kapni. Olyasmiket is hallunk tőlük, hogy a „mi üzletünkben pult alatt tartják a gyermekcipőt és csak rokonoknak, ismerősöknek adnak az eláru- sítónők" stb. Hogy megtudjuk a gyermekcipőhiány igazi okát, hogy elejét vegyük a sok szóbeszédnek, meglátogattunk három cipőüzletet, és jártunk a partizánskei Cipőnagykereske dalmi Vállalatban is. Rendelnek — keveset kapnak A §amoríni (somorjai) cipő üzlet kicsi, de gyermekcipőn kívül kielégíti a vásárlók igényeit. Gyermekcipőből talán nem rendel eleget az üzletvezető? — Dehogynem — mondja Friedler Mária. — Augusztusban például háromszor rendeltem gyermekcipőt. Egy-egy alkalommal csecsemők, illetve egy- és kétéves gyermekek részére 180 párat, de mindig csak 40 párat kaptam belőlük. A három-négyéves gyermekek számára mind a háromszor 110 párat rendeltem, de csak 30 párat küldtek. Dunaszerdahelyen Kollár Irén, az üzletvezető helyettese elmondta, hogy nyolcnaponként rendelnek árut. A tapasztalat szerint nyolc napon belül ezer pár gyermekcipő fogy el. — De hiába rendeltem ezer párat — mondja — csak 360 pár érkezett meg. A gyermekcipő-hiány miatt az üzlet nem teljesíti eladási tervét. A múlt hónapban 82 százalékos tervteljesítést értek el. 750 000 korona helyett 616 000 koronára teljesítették a pénzügyi tervet. — Ha nem teljesítjük a tervet, nem kapunk teljes fizetést — szól közbe Kovács Edit elárusítónő. — A múlt hónapban is valamennyien 200—300 koronával kevesebbet kerestünk. — Áruátvétel utáni napon akkora tömeg fogad bennünket, hogy az mindjárt reggel elveszi a kedvem a munkától — mondja Kireth Mária. — Nagy részük gyermekcipőért áll sorba $ a legtöbbjüknek csak azt mondhatjuk, „sajnos abból a számból nincs“. Van aki megérti, mások csípős megjegyzéseket tesznek: „Könnyen kiszolgálják az embert, nincs és kész... “ A öalovói (nagymegyeri) Centrum Áruház első emeletén, Balaskó Mária osztályvezető is arra panaszkodott, hogy az év eleje óta rosszul vannak ellátva gyerekcipővel. — A Jednota üzlete vagyunk, ezért meg van szabva, hogy nyolcnaponként mennyi cipőt rendelhetünk — mondotta. Csecsemőcipőből például 20 párat, 3—4 évesek részére 40 párat. Én ezt a mennyiséget minden alkalommal meg is rendelem. Az elmúlt években sokszor többet is rendeltem, mint ameny- nyi elő van írva. De az utóbbi időben még azt sem kapjuk Ineg, amennyi járna. Tizenkét üzletben kerestem Azt hittem, hogy csak a Csallóközben ilyen a helyzet, ezért elhatároztam, hogy eluta zom Partizánskéba, ahonnan a cipőüzletek az árut kapják és megkérdezem a cipőnagykereskedelmi Vállalatban, hogy mi ennek az oka. Ügy informáltak, hogy erre a kérdésre Fritz- mann Michal, a vállalat kereskedelmi osztályának vezetője illetékes válaszolni. Miközben rá várakoztam az irodájában, a titkárnője elém tett egy levelezőlapot, amelyben Anna Chalupová, a zvoleni járásbeli Medovarcé községből arra kéri őket, hogy küldjenek neki egy 14 és feles, és egy 15-ös gyermekcipőt, mert három járás 12 üzletében hiába keresett, nem kapott. — Mi utánvéttel nem árulunk lábbelit — mondotta a titkárnő — ezért a levelet elküldjük valamelyik üzletnek. Tehát nemcsak a Csallóközben hiánycikk a gyermekcipő, vontam le a tanulságot a levélből. Vajon miért nem lehet kapni? Talán leégett az üzem gyermekcipőket gyártó részlege? — kérdeztem az irodába belépő Fritzmann elvtárstól. — A gyárak ugyanannyi gyermekcipőt gyártanak, mint azelőtt, sőt egy üzem bővítette is a gyermekcipőtermelést. — Ha ugyaannyit gyártanak, miért nem küldenek ugyanany^ nyit az üzletekbe, mint azelőtt? — Mert a fővárosba, Bratis- lavába és a nagyvárosokba többet kell szállítanunk. — ön szerint miért nincs elegendő gyermekcipő főleg a csecsemők és az 1—-4-éves gyermekek részére? — Az 1971-es szociális intézkedések a népszaporulat növekedését vonták maguk után — válaszolta. — Az pedig a gyermekcipő iránti nagyobb keresletet idézte elő. Az illetékesek ugyan számoltak azzal, hogy a népszaporulat növekedésével párhuzamosan a gyermekruhák és a gyermekcipők iránti kereslet is megnövekszik. Ezért felmérték, hogy a ruha- és cipőipar lépést tud-e tartani a fejlődéssel. Az akkori felmérések azt mutatták, hogy igen. A gyermekcipők esetében arra számítottak, hogy a gyermekek évente nyolc pár cipőt használnak el, és cipőgyáraink ezt a mennyiséget képesek lesznek előállítani. Csakhogy csemetéink évente ma már nyolc pár cipőnél is többet koptatnak, vagyis az anyukák többet vásárolnak nekik. S hogy ezt a szülők megengedhetik, az azzal magyarázható, hogy az 1971-es szociális intézkedések nyomán — amikor felemelték a családi pótlékot, s amióta 2000 korona szülési segélyre, a második gyermek után kétévi anyasági szabadságra jogosultak az édesanyák, mialatt havi 500 koronáj. kapnak — lényegesen emelkedett a 'Családok életszínvonala, s mindenből többet vásárolnak, mint azelőtt. Szerkezeti változások Ez azt jelenti, hogy az iparnak is az eddiginél többet kell gyártania. A hazánkban működő sok-sok cipőgyár, mint a Zruč nad Sázavou-i Sázavan, a partizánskei Augusztus 29 Cipőgyár, a gottwaldovi Svit, a bardejovi Jas és a tfebíči Gustáv Kliment Cipőgyár közül eddig a Százavan már növelte a gyermekcipőgyártást. Ez — Fritzmann elvtárs szavai szerint — már a harmadik negyed év végén érezhető lesz az üzletekben, viszont teljes mértékben nem küszöbölheti ki a gyermekcipőhiányt. — S a többi gyár miért nem növelte a gyermekcipőgyártást? — A Sázavan csak gyermekcipőket gyárt, nekik tehát nem kellett strukturális változtatásokat eszközölniük a termelésben. A többi üzemnek pedig kell. Azt pedig nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani. De az is igaz, hogy a szlovákiai cipőgyárak nem szívesen térnek rá az eddiginél több gyermekcipő gyártására. Ez azzal magyarázható, hogy ha 200 —300 koronás női, illetve férficipő helyett 19—26 koronás gyermekcipőt fognak gyártani, nem teljesítik pénzügyi tervüket. — Mi tehát a megoldás? — Mi már megtettük a magunkét. Informáltuk a Gottwal- dovban székelő vezérigazgatóságot, hogy raktáraink kiürültek, nem tudunk annyi gyermekcipőt küldeni az üzletekbe, mint amennyit azok rendelnek. A vezérigazgatóság hivatott az SZSZK Iparügyi Minisztériumával tárgyalni ez ügyben. S csak a minisztérium kötelezheti a cipőgyárakat arra, hogy az eddiginél több gyermekcipőt gyártsanak. Tudomásunk szerint a minisztérium meg is tette a szükséges lépéseket, úgyhogy előreláthatólag az év végén, vagy a jövő év elején a gyermekcipőellátásban javulás várható. KOVÁCS ELVIRA Feladat és köteíesséa Az iskolákban megkezdődött a tanítás, és ez már annak a jele, hogy a nyár a vége felé közeledik. A falun lakóknak, a földműveseknek azunban még most is bőven akad munkájuk a határban. így az iskolából hazatérő gyerekek gyakran felügyelet nélkül játszanak. S amikor már kifogynak az ötletekből, olyan játékba kezdenek, amelyek közveszéllyel járnak. Ilyen például az utcán való futballozás. de még inkább az almasiités és a cigarettázás. Nem véletlenül említjük ezeket. Az utóbbi öt évben Szlovákiában a gyerekek *116 tüzet idéztek elő. A lángok 31 gyermekéletet oltottak ki, 19 gyermeket pedig megsebesítettek, s 14 millió 917 746 korona értéket pusztítottak el. A statisztika szerint a szóban forgó idő alatt 375 tűzesetet a hat évesnél fiatalabb gyermekek és 741-et az ennél idősebbek okoztak. Az 1116 tűzeset közül 1034-et a gyufával, 26-ot a gyertyával való játszás és 5B-ot a dohányozni „tanulás“ idézett elő. Délelőtt 299, délután 767, este pedig 50 olyan tűzeset történt, amelyet a gyerekek idéztek elő. A statisztika száraz számai nem tükrözik eléggé az egyes tragédiákat. Az év elején például Ján K. priekopai lakos felügyelet nélkül hagyta három gyermekét. Iván gyufát talált és azzal meggyújtotta a festés után ott maradt régi újságokat. Amikor látta, bogy a papiros lángra kapott, felkeltette a bátyját. S mivel a tüzet nem tudták eloltani, segítségért kiabáltak. A szomszédok kifeszítették a bezárt ajtót, a kél fiú kimenekült. A konyhában maradt Vierkáért az emberek a füst miatt nem mertek bemenni. Amikor a tűzoltók kihozták, már a gyors orvosi segítség ellenére sem tudták megmenteni. Tisovecen három kisiskolás az épülő új iskola egyik szárnyában bújt meg, hogy cigarettázzanak. Az eldobott cigarettavég meggyújtotta az ott tárolt polietilént. A kár 60 000 korona. Tovább sorolhatnánk a tragédiákat. De vajon csak a gyerekek a hibásak? Nem. Hogyan is jutnak gyufához, cigarettához? Vagy odahaza akadnak rá, vagy az üzletben veszik, hiszen mindkettő fillérekbe kerül. S vajon melyik gyermeknek nincs ma pénze? A szülők szó nélkül odaadják a kért pénzt, arra jóformán oda sem figyelnek, mire kéri a gyerek, s ha igen, akkor sem ellenőrzik, megvette-e azt, amire a pénzt kérte. Amikor a tragédia már bekövetkezik, késő az önostorozás. Azt is kevés szülő tudatosítja, vagy talán nem akarja, hogy a kiskorú gyermekek tetteiért a törvény előtt ő a felelős, vagyis kötelezhetik a gyermeke által okozott kár megtérítésére. Ugyancsak felelősségre vonhatók azok az üzletesek, tra- fikosok, akik kiskorú gyermekeknek gyufát és cigarettát adnak el. A tűz nem játék. Elég egy szikra, egy óvatlan pillanat, és felüti fejét a vörös kakas. A gyerekek okozta tüzek ellen azonban lehet és kell is harcolni. Az öt év alatt kioltott 31 gyermekélet figyelmeztet erre. A tűzoltószövetség Szlovákiában az idei tanévben az illetékes szervekkel karöltve meghirdette a „Gyerekek okozta tűzesetek elleni harc évét“, amely az óvodáktól kezdve kiterjed az összes alapfokú iskolára. Már most a tanév eledén el kell gondolkoznunk azon, hol, hogyan és miképpen lehet a legeredményesebb nevelő- és megelőző munkát végezni. Ez minden felnőtt és pedagógus feladata, kötelessége. NÉMETH JÁNOS „ŐRSÉGVÁLTÁS” A hadseregben töltött két év tapasztalatai Néphadseregünk alakulataiban a napokban „őrségváltás“ megy végbe. Azok, akik becsületesen teljesítették hazajiúi kötelességüket, visszatérnek a polgári életbe, a fiatalabbak pedig most kezdik meg tényleges katonai szolgálatukat. Megkérdeztük azokat, akik most térnek vissza munkahelyükre, milyen élményekkel távoznak, mit adott nekik a hadseregben töltött két év. A válaszok közül egynéhány: A Hradec Krá- lové-i Csehszlovák Hangszergyártó Szakvállalat Piana üzemének jifíkovi (déőíni járás) gyárában a billentyűs hangszerek gyártásának már sokévi hagyománya van. A gyárat 1900-ban alapították, és azóta több mint 150 ezer billentyűs hangszert gyártottak. Felvéte lünkön az a műhely látható, amelyben a pia- nínók mechanikai részét készí tik. Az előtérben Jaroslav Purchart. 'Felvétel CSTK — O. Holanj Jozej Povazan szakaszvezető: A tényleges katonai szolgálat alatt elvégeztem a tartalékos tiszti iskolát. Itt szereztem meg a „Példás katona“ jelvényt. Tanulmányaim befejezésekor a legnagyobb kitüntetésben részesültem: felvettek a CSKP tag- jelöltjei közé. Az iskola elvégzése után parancsnokká neveztek ki. Ez nagyon igényes és felelősségteljes munka. A parancsnok sok emberrel dolgozik, mindenkinek mások a tulajdonságai, mindenkihez másképp kell viszonyulni. Számomra és barátaim számára ez nagyon bonyolult munkát jelentett. Mi is tanulunk még, de közben beosztottjainkat a katonai élet különböző tudnivalóira oktattuk. Úgy gondolom, hogy sikeresen dolgoztam. Egységem a Példás egység címet kapta. A katonai életben szerzett tapasztalatokat, elsősorban a fiatalok nevelésében szerzett ismereteket teljes mértékben kihasználom a munkahelyemen. Mint a CSKP tagjelöltje úgy fogok dolgozni, hogy ne okozzak csalódást munkahelyemen és a SZISZ-nek. Óta Kubner példás katona: A katonai szolgálat előtt szedőként nyomdában dolgoztani..Ott csak munkámért feleltem. Itt a katonaságnál több beosztottamért és az anyagiakért is feleltem. Nagyon jó iskolát jelentett számomra a katonai szolgálat. Az itt elsajátított felelősségérzetet megpróbáltam beosztottjaimba is beoltani. Ez nem volt könnyű. Az emberek nagyon különbözők. Mindazt, amit a két év alatt megtanultam, felhasználhatom a polgári életben is. Politikai és szakmai szempontból is jó iskola volt számunkra a hadseregben töltött két év. Ján Ignác szakaszvezető (Példás szakasz parancsnoka): „A polgári életben tanító vagyok. A tényleges katonai szolgálat alatt tulajdonképpen folytattam foglalkozásomat. A különbség tanítványaim kora volt. Higgyék el, hogy nekem pedagógusnak is sokat adott a katonaság. Elmélyítettem szakmai tudásomat, és politikailag megértünk. Az elmúlt két év alatt igaz férfiak lettünk. Az új politikai ismeretek, a fegyelem, az erkölcs, a szakismeretek felkészítettek a további életre. Az elmondottak arról tanús* kodnak, hogy a hadsereg jó is~ kólát jelent fiataljaink számára. A fiatalok ezrei a tényleges katonai szolgálat alatt politikailag érettek lesznek, és elmélyí tik szakmai tudásukat. Sok min dent megtanulnak, amit munka helyükön nagyon jól tudnak majd hasznosítani. ~9f~ (A szerző íelvtíteleij JuzeJ t'Joažun Ota Rubner 1975 IX. 1«. jár* Ignác
