Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-10 / 213. szám, szerda
A fejlődés feltételeinek megteremtése 1975 IX. 10. A Rudé právo augusztus 21-i számában Ladislav Tomásek elemezte a szocialista társadalmi viszonyok termelési feltételeinek fejlődését és megszilárdulását. A cikk szerzője megállapítja, hogy a győzelmes szocialista forradalom alapvető fordulatot jelent a történelemben, mert a kizsákmányoló társadalmi rend helyét olyan társadalmi-gazdasági rendszer foglalja el, amelyben a kizsákmányolás megszűnt, és amelyben a munkásosztály vezette dolgozó nép saját kezébe veszi a hatalmat. A szocialista társadalom a társadalmi viszonyok fejlődésének legfelsőbb történelmi foka. ,Az összes megelőző társadalmi rendszerek csak tökéletesítették a munka kizsákmányolását. Már az egyik rendszer megszülte egy következő rendszer termelési viszonyainak történelmileg magasabb típusát, amelyben á munka kizsákmányolása elmélyült, és még általánosabbá vált. A politikai forradalmak hatalmilag betetőzték és jogszabályokba rögzítették mindazt, amit gazdasági területen az előző évtizedek folyamán kialakítottak. A rabszolgákat a jobbágyok követték, a jobbágyokat a proletárok. A kizsákmányolás egyszerűbbé és egyre kíméletlenebbé vált. A kapitalista termelési viszonyok forradalmasították az ösz- szes kizsákmányolt osztályokat és rétegeket. A legforradalmibbá azonban a proletariátus vált és az is maradt. A termelési viszonyokban elfoglalt helyzete olyan, hogy döntő változást csak a kizsákmányolás felszámolásával érhet el. Ez a tény szinte determinálja a munkás- osztályt arra, hogy a forradalmi erők fő mozgatójává legyen, hogy nemzeti és nemzetközi méretekben is a forradalmi folyamat élén álljon. A szocialista forradalom ÜJ FEJEZETET NYITOTT a történelemben. A munkásosztály a forradalom fegyverével veszi át a hatalmat, hogy biztosítsa és elmélyítse a forradalom eredményeit, és elkezdhesse a szocialista társadalom építését. A szocialista forradalmat követően kell megteremteni a szocialista termelési viszonyok alapját. Erre épül az új osztályszerkezet. Épül, fejlődik és szilárdul a felépítmény, minden szocialista intézmény, s általában a szocialista ideálok és értékek. A kapitalizmus és a szocializmus között mély és elvi szakadék áll fenn, mert a szocialista társadalom minden szempontból új társadalmi minőség megtestesítője. Nem lehet egyetérteni azokkal, akik a proletariátus diktatúrája helyett a politikai és ideológiai pluralizmus hirdetői. Marx és Lenin úgy írtak a szocializmusról, mint a még be nem érett kommunizmusról, mint olyan rendről, amely még magán hordja a régi társadalom anyajegyeit. Még vonszolja a múlt örökségének nehéz terhét, és ez negatív módon befolyásolja a szocializmus fejlődésének ütemét. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy elvsze- rüen szakítsunk a kapitalista múlttal. A revizionisták valótlanságot állítanak, amikor arról beszélnek, hogy keresni kell a szocialista és a kapitalista társadalom érintkezési felületeit. Ez az állítás leplezni, mellőzni akarja a kapitalizmus és a szocializmus kibékíthetetlen ellentéteit. Az, aki valóban a szocializmus őszinte híve, soha nem köthet eszmei békét a régi világgal. Az ilyen béke ugyanis logikusan és kérlelhetetlenül visszatérést jelent ahhoz a világhoz; harmadik út nem létezik. Az a tény, hogy fejlődnek a kapcsolatok a szocialista országok és a tőkés világ között, nem jelent semmiféle történelmi kompromisszumot, nem jelenti a döntő fontosságú gazda- sági-politikai és ideológiai kérdések területén a közeledést vagy az egybeolvadást. Az együttműködés fejlesztése hivatott hozzájárulni az imperialista és militarista erők elszigetelődéséhez, és hivatott láttatni minden vonatkozásban és világméretekben a szocializmus előnyeit. Nem akarjuk exportálni a forradalmat; a szocializmus előnyeivel akarunk meggyőzően hatni, ami semmi mást nem jelent, mint a munkások és a dolgozó nép objektív szükségleteinek a kielégítését. Ezt a szocializmus annál teljesebben és sokoldalúbban teheti, minél erősebb lesz, minél kedvezőbben alakulnak a nemzetközi feltételek, amelyek közül a fontossági sorrend első helyén a tartós béke megőrzésiének lehetősége áll. A tőkésországok kizsákmányoltjai nem maradnak tétlenek. Minél tisztábban látják a kapitalista országok tömegei a szocializmus előnyeit és vívmányait, annál határozottabban szembesítik a tőkés világ állandó fogyatékosságaival. A szocialista világrend ösztön- ző példája azonban nem helyettesítheti a belső forradalmi erők döntő fontosságú tevékenységét. A szocializmusban is- érezhetők a régi gazdasági munka- megosztás csökevényei, érezhető a különbség a falu és a város, a fizikai és a szellemi munka között. És ez a gazdasági alapja a szocializmusban fennálló különbségeknek. Ezek a gazdasági eltérések teszik lehetővé a kistermelés felújítását, jóllehet Lenin azt írta, hogy a kistermelésből születnek azok a tendenciák, amelyek a tőkés nagyüzemi termelésre való visz- szatéiést célozzák. A proletariátus diktatúrája nélkül, a munkásosztály vezető szerepe nélkül, a népgazdaság tervezett irányítása és fejlesztése nélkül, valamint az ökonómika politikai irányítása nélkül ez a lehetőség reális valósággá válna, A SZOCIALISTA TÁRSADALOM MÉG OSZTÁLYTÁRSADALQM. Azonban már nem a kibékíthetetlen osztályellentétek jellemzik, hanem az együttműködés és a fokozatos közeledés feltételei. A társadalmi fejlődésnek ezen a fokán még eltérések vannak a munkások és a szövetkezeti földművesek között, a munkások és az értelmiségiek között, a munkások és az alkalmazottak között. Itt még nem létezik az érdekek teljes azonossága, az abszolút egység. Ezek az ellentétek azonban megoldhatók a szocializmus keretében és a szocializmus talaján. Megoldhatók azért, mert a nem munkásfoglalkozásúak csoportja szintén felszabadul a régi gazdasági munkamegosztás terhe alól. A szocializmus ezek számára is előnyöket, fejlődést jelent. Ez a legmarkánsabban felvainkban látható. Ez a tény kialakítja a munkásosztály hatalmának viszonylag széles szocialista bázisát. Egyebek között ez adja a munkásosztály hatalmának erejét, ez a szocialista demokrácia bővítésének és elmélyítésének a szociális alapja. Az a tény, hogy a szocializmusban is eltérőek a dolgozók gazdasági-politikai, valamint ideológiai-kulturális érdekei, megköveteli, hogy a proletariátus diktatúrája egyidejűleg három feladatot teljesítsen. Először azt, hogy el szigetelje a vereséget szenvedett burzsoáziát, a dolgozókra gyakorolt hatását, másodszor, hogy a munkásosztály aktívan teljesítse vezető szerepét, hogy a dolgozók többi osztályát és csoportját vezetni tudja, végül harmadszor, hogy a munkásosztály a proletárdiktatúra egész rendszerének segítségével úgy irányítsa a népgazdaság fejlődését, hogy céltudatosan kialakítsa a gazdasági bázist a szövetséges osztályok közeledésére, amit később az osztálykülönbségek elsorvadása követ. A szocialista társadalmi viszonyok jellemzője a nagy dinamizmus és a szinte határtalan tartalék. A kommunista párt vezette nép erkölcsi-politi- kai egysége kialakítja az optimális feltételeket a szocialista demokrácia fejlődéséhez. A munkásosztály és a többi dolgozó politikai és társadalmi ak tivitása az az erő, amely lényegesen kibontakoztatja a szocializmus minden előnyét. A cikk szerzője az elemzés befejező részében megállapítja, hogy eredményesen teljesítjük a fejlett szocialista társadalom építésének programját. A társadalmi viszonyokat a népgazdaság, a politika és a kultúra területén a marxizmus—leninizmus elvei alapján bontakoztatjuk ki. A szocializmus építésében öntudatosan használjuk ki a Szovjetunió általános és tartósan érvényes tapasztalatait. Rendíthetetlenül... A HELYTÁLLÁS ELISMERÉSE Nemrégiben nagyon kedves kis ünnepségnek lehettünk szemtanúi az SZLKP Komárnói, (Komáromi) Járási Bizottságának üléstermében. Chovan Tibor elvtárs, a járási pártbizottság titkára átnyújtotta „Az építésben szerzett érdemekért“ magas állami kitüntetést a 70 éves Horváth Mihálynak, pártunk érdemes tagjának. Horváth elvtársnak e magas állami kitüntetést sokéves áldozatkész politikai és közéleti tevékenységének elismeréseként köztársaságunk elnöke adományozta. A kitüntetés egy igaz, elvhű kommunista életútjának elismerése. Harcos életútja kezdetére így emlékezik Horváth elvtá-s: helyi szervezetének vezetőségébe. A pártszervezet megbízásából az ezt követő években különböző tisztségeket töltött be. Hal éven át volt a kommunisták képviselője a helyi képviselőtestületben, ahol mindig kemény harcot vívott a szegények, a dolgozók érdekeiért. A legaktívabb kommunisták közé tartozott a környéken. Amikor a CSKP illegalitásba vonult, Horthy pribékjei azonnal lecsaptak a „veszélyes“ kommunistára: mindaddig jelentkeznie kellett naponta a rendőrlaktanyán, amíg meg nem érkeztek a felszabadító hadsereg alakulatai. Az egyik legnagyobb jelentőségű földművessztrájkban is Horváth elvtárs a kitüntetés átvételekor (P;iál Gyula felv.) Bratislavában a Ludvík Svoboda rakparton az SZNF híd közelében szeptember 4-én megnyílt az APN szovjet hírügynökség új pavilonja. 4 (Felvétel: J. Kolenöík — CSTK) — Az én indulásom nagyon keserves volt. Olyasvalamire, hogy én valamilyen ipart tanuljak, nem is gondoltam, de nem is gondolhattam, hiszen nagyon szegények voltunk. 14 évesen már szolgasorsra jutót tam. Igen, szolga voltam a cserháti egyházi nagybirtokon, A szolgalegényből a későbbiek során alkalmi mezőgazda- sági munkás lett, ugyancsak papi nagybirtokon. Bőven nyílott alkalma megismernie a kapitalista rendszer igazságtalanságait. Saját bőrén tapasztalhatta, a nincstelenek miként voltak kitéve az urak, a föld- birtokosok, a gazdagok kénye- kedvének. A húszas évek második felében fokozatosan világossá vált előtte, hogy az ellen tennie kellene valamit. Mint alkalmi mezőgazdasági munkás több kommunistával és munkásmozgalmi harcossal került kap csolatba, akiktől megtanulta egy egész életre meggyűlölni a kapitalista kizsákmányoló rendszert, és megtanulta a módját is, hogyan lehet ez ellen az igazságtalanság ellen harcolni. Segített a mezőgazdasági dolgozók tüntetéseinek és sztrájkjainak megszervezésében. Ö maga is ott menetelt mindig a munkát, kenyeret, magasabb bért követelők sorában. A kommunisták nagyszerű szervezőt, igazi harcost láttak benne — é9 így már 1930- ban ő is kommunistaként folytathatta a harcot. Sőt, ebben az évben (1930) beválasztották őt a kommunista párt gútai nagyon iüiuus i>zdiepe volt. Mivel már az előző sztrájkokban, tüntetésekben tanúbizonyságot tett szervezőkészségéről, 1934- ben, amikor a csatornahálózatot építő társaság 600 dolgozójának sztrájkját készítette elő a párt, Horváth elvtárs mint összekötő működött. A párt- szervezet megbízásából propa- gációs anyagokat, röpcédulá- kát, jelszavakat hordott szét a környék tanyáira, falvaira. Ez a sztrájk egyébként hat hétig tartott. A fasiszta járom alól felszabadult Csehszlovákiában, főleg dolgozó népünk 1948. évi februári győzelme után, társaival együtt nagy lelkesedéssel látott hozzá a pártszervezet tevékenységének aktivizálásához, kihasználva mindazokat a tapasztalatokat, melyeket a pártmunkában a harcok során szerzett. Horváth Mihály elvtárs 1953-tól kezdve a Králkai (Királyka) Állami Gazdaságban (ahol munkásként dolgozott) húsz éven át pártelnöki tisztséget töltött be. A munkában mindig jó példával járt elől. Nagy része volt a szocialista mezőgazdaság fellendítésében Is. Rendíthetetlenül harcolt a párt és a munkásosztály érdekeiért s mindig hű maradt a marxizmus—leninizmus elveihez. KOLOZS1 ERNŐ A műhely egyik szegletében áll az a köszörű, melyen a 23 éves, igen rokonszenves Balázs Sándor dolgozik. Főleg a ZT—300-as traktorok főtengelyeit köszörüli. Egy darab elkészítése három, három és fél óráig tart. Mivel délután kerestem fel, éppen a harmadik, vagyis az utolsó darabot köszörülte. Munkája nagy figyelmet, pontosságot és (ahogy ő mondta) jó szemet igényel. — Éppen ez tetszik a munkában — jegyzi meg a halk szavú fiatalember. — Jó érzés, hogy a mechanikusok is elégedettek a munkámmal és nem reklamálják. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel Balázs Sándor nemrégen dolgozik köszörűsként. Az esztergályosszakmát tanulta ki, de amikor két hónappal ezelőtt közölték vele, hogy az üzemnek (a Szenei Gép- és Traktorállomásnak) szüksége van egy köszörűsre, készségesen vállalta ezt a munkát. Nem fél a feladatoktól (Tanulni szeretne) Balázs Sándor szívesen bővíti tudását, s ezt az is bizonyítja, hogy jövőre szeretne beiratkozni a gépipari szakközép- iskola esti tagozatára. Reméli, hogy ehhez az üzem is hozzájárul. Az üzemben 1968-tól dolgozik. 1971-ig ipari tanuló volt. Az 1971-es év azért is jelentős Balázs Sándor életében, mert akkor vették fel a kommunista párt tagjelöltjeinek sorába. Utána két évig tényleges katonai szolgálatot teljesített. Közben a kommunista párt tagja lett. Talán mondani sem kell, hogy a katonaságnál is példásan helytállt. — A katonaságnál értettem meg, hogy az ember egy nagy közösség tagja — mondja elgondolkodva. — Itt is szükség van rá, hogy segítsünk egymásnak. A műhelyben hatan dolgoznak, s közülük csak Balázs elvtárs párttag. — Ügy végzem a munkámat, hogy mindenki elégedett legyen vele. — A társaim elvárják, hogy példát mutassak. A pártszervezet tanácskozásaival kapcsolatban megjegyzi: — Nagyon tetszik nekem, hogy a párttagok a gyűléseken, nyíltan kimondják véleményüket, s ha kell, bírálnak is. Legutóbbi taggyűlésünkön a tervteljesítésről volt sző. Nemcsak az üzemben végzett politikai munka és munkahelyek eredményei érdeklik, ha nem az egész társadalom eredményei. A bel- és a külpolitikai eseményeket egyaránt figyelemmel kíséri. Rendszeresen olvassa a pártsajtót és egyéb újságokat. Pártoktatáson is részt vesz. , Munkahelyére nem kell utaz* nia, hiszen Szencen lakik szüleinél. Szabad idejét szívesen tölti az ismert Napfényestó partján, ahol sokat röplab- dázík, focizik. Télen viszont asztaliteniszezik. Moziba járni, olvasni is szeret. Hiányolja, hogy a városban épülő művelődési ház még nem készült el. A tömegszervezetek közül a SZISZ-nek és a szakszervezetnek tagja. Katonai szolgálata előtt a SZISZ üzemi szervezete vezetőségének is tagja volt, a sportfelelős tisztségét töltötte be. Jelenleg csupán azért nincs benne a vezetőségben, mert az évzáró taggyűlés, vagyis az új vezetőség megválasztása után szerelt le. Ha a szervezet megbízza valamilyen feladattal, szívesen vállalja. A mindennapi munkához hasonlóan, a termelésben rábízott feladatokat is készségesen vállalja. A feladatok maradéktalan teljesítését — mint kommunista —, magától értetődő kötelességének tartja. FÜLOP IMRE
