Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-07 / 36. szám, Vasarnapi Új Szó
KORUNK HALADÓ ERŐINEK ERNYEDETLEN TÖREKVÉSE A z imperialista világ válságának éleződése, belső és külső ellentéteinek erősödése, a társadalmi-politikai erők további polarizálódása, az erőviszonyokban történt változások, azoknak a folyamatoknak erősödése, amelyeknek eredménye a néptömegek balra orientálódása, a forradalmi és az összes haladó erők sikereinek bővülő lehetőségei — ezek ma a leginkább szembetűnő mozzanatok. Az utóbbi időszak eseményei egyöntetűen azt bizonyítják, hogy a kommunista pártok, elsősorban a szocialista országok testvérpártjai mindinkább befolyásolják ezt a világszerte tapasztalható társadalmi mozgást, a szocialista világ sokoldalú szilárdításával fokozatosan és megmásíthatatlanul a forradalom és a szocializmus javára változtatják meg a világ erőviszonyait. Minél szélesebben és mélyebben bontakozik ki a forradalmi világfolyamat, annál meggyőzőbben nyer igazolást világszerte a kommunisták fő irányvonalának he lyessége. Ennek kidomborodó igazolása az a siker is, amelyet az európai és nemcsak európai népek haladása és békéje érdekében a Szovjetunió vezette testvéri szocialista országok Genjben és Helsinkiben értek el. A SZOCIALIZMUS ÉRDEME A szocialista országok külpolitikája, a békés egymás mellett élés és a tár sadalmi haladás közötti kapcsolat olyan terület, amelyen a leggyakrabban találkozhatunk az imperialista és maóista propagandisztikus misztifikációval. Egyik is, a másik is azt állítja, hogy a két tényező nemcsak nem segíti egymást, hanem ellenkezően, ellentétben van egymással. A revizionisták, a trockisták, a maoisták és a forradalmi mozgalom többi renegátjai a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése politikájának internacionalista osztálylényegét megkísérlik elferdíteni és ezért a nyílt an- tikommunistákkal együtt tagadják azt a szemmel látható valóságot, hogy ez a politika elősegíti a forradalmi világfolyamatot és az egyetemes társadalmi haladást. A forradalmi folyamat fejlődését minden szakaszában belső és külső, objektív és szubjektív jellegű különféle tényezők bonyolult komplexuma határozza meg. Kétségtelen, hogy a jelenlegi időszakban főként két tényező befolyásolja erőteljesen ezt a folyamatot: a nemzetközi feszültség enyhítése, a békés egymás mellett élés elveinek szilárdítása és tiszteletben tartása irányában történt eltolódás és a kapitalizmus általános válságának sokoldalú elmélyülése és élesedése. Ügy tűnhetne, hogy a feszültség enyhülése és a tőkés válság egymástól függetlenül bontakozik ki. Ez azonban nem igaz: korunk egyik és másik jelensége is a mai korszak eredménye és jellemzője, azé a korszaké, amelyet a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet jellemez. Tehát szerves összefüggés és függőség van köztük. A nemzetközi feszültség enyhülése a világméretű osztályharcnak és a vi-' lág erőviszonyaiban a szocializmus javára bekövetkezett állandó változásoknak az eredménye. Ezekre a változásokra pedig olyan tényezők hatnak, mint az imperialista országok munkás- és általában demokratikus mozgalmának kibontakozása, a nemzetközi felszabadító és antikolonialista harc fellendülése, de főként a Szovjetuniónak, a szocialista államok egész világközösségének. az általános megszilárdulása. A nemzetközi feszültség jelenlegi enyhülése a szocialista külpolitika fokozott aktivitásának, az összes haladó erők céltudatos tevékenységének az eredménye. Éppen ezek a tényezők mozdították elő a hidegháború háttérbe szorulását és a tőkés és szocialista országok egymás mellett élésének és együttműködésének érvényesülését. ENYHÜLÉS ÉS VÁLSÁG Noha a tőkés rendszer jelenlegi válságának alapjaiban kétségtelenül szerepet játszanak belső fejlődési folyamatai, feltétlenül látnunk kell, hogy e folyamatok kihatását módosítja a világ új erőviszonyainak ténye, főként a világszocializmus rendkívüli megerősödése. Mindenekelőtt tudatosítanunk kell, hogy ennek következtében az imperializmus elvesztette egykori lehetőségét, hogy idegen területeken viselt háborúk segítségével oldja meg problémáit. Ezenkívül szerepe van még annak a ténynek is, hogy a volt gyarmati államok fejlődése és külpolitikai aktivitása megakadályozza az imperialisták mesterkedéseit, hogy nehézségeiket a fejlődő országok rovására oldják meg. Végül magukban a tőkésországokban is megváltoztak a feltételek: a munkás- mozgalom kibontakozása lényegesen szűkíti a tőke lehetőségeit. Mint múlt év októberében a Francia Kommunista Párt XXI. kongresszusán rámutattak, a tőkés uralkodó körök annak következtébe*, hogy az élesedő válságba és a demokratikus népmozgalmak kibonta kozásáha ütköznek, kénytelenek ilyen yagy olyan mértékben manőverezni, tiszteletben tartani „a változásokra irá nyúló törekvések erejét és a politikai erők új viszonyának realitását“. ÜJ FORRADALMI LEHETŐSÉGEK A kapitalizmus tehát mind nehezebben és nehezebben találja fel magát az új helyzetben. Ideológusai és politikusai tisztában vannak vele, hogy tehetetlenek az új világvalósággal szem ben. Szeretnék elhitetni a szocialista országokkal és a forradalmi erőkkel, hogy a békés egymás mellett élés érdekében ne bontsák meg a jelenlegi társadalmi-politikai világhelyzetet, azaz ne támogassák a jelenlegi időszakban az olyan intenzív törekvéseket, amelyek világszerte forradalmi változások ra irányulnak. A Guardian című brit lap augusztus 2-án például így siránkozott: Igaz, hogy a szovjet kommunista párt támogatja a portugálokat... Ha a Szovjetunió valóban ezt teszi, akkor megsérti Helsinki szellemét.“ ,,A hidegháború már régen befejeződött, Portugáliában azonban ismét feltűnt ..— bólogatott rá még aznap az osztrák Die Presse. Meddő az ilyen spekuláció. A testvé ri szocialista országok és kommunista pártjaik sohasem titkolták, hogy inter nacionalista osztálykötelességüknek tartják a forradalmi törekvés támoga tását mindenütt, ahol feltűnik. Az a tény, hogy a jelenlegi viszonyok között ez a törekvés erősödik, még igényesebb feladatot ró rájuk s ezeket teljesíte niük kell. Valóban, a jelenlegi feltételek között sohasem tapasztalt lehetőségek nyíltuk a világ forradalmi erői előtt. Ismert okok folytán rendkívül megnőttek a szocialista országok gazdasági és politikai lehetőségei, erősödött világtekin télyük. Fokozódott a marxista—leninista ideológia ráhatása a világ közvéleményére. A tömegek politikai tudata éppen most szabadul ki a reakciós nacionalista szenvedélyek és a háborús hisztéria hatása alól. fgy jelenleg szűkül az a lehetőség, hogy kívülről avatkozzanak be bármely nemzet belügyei- be, és javulnak annak a harcnak a feltételei, amelyet a dolgozók és az összes demokraták mélyenszántó demokratikus átalakulásokért, a szocializmusért vívnak. Hasonló véleményen vannak más kommunista pártok és forradalmi erők is. Korunk kommunista mozgalma abból indul ki, hogy a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok eredményes harca a tartós békéért és a világméretű együttműködésért elősegíti a forradalmi világfolyamat fejlődésének maximálisan kedvező feltételek, tehát a munkásmozgalom, az összes demokratikus, antifasiszta és antimonopolista erők tőkésországokban való előrehaladásához szükséges feltételek megteremtését is. Jelenleg megállapíthatjuk, hogy létrejöttek a társadalmi haladás megfelelő feltételei. Magától értetődik, hogy az új lehetőségek sem próblémamente- sek. A legreakciósabb erők ugyan hátrálnak, de nem adták fel céljaikat. Az imperializmus még mindig erős és veszélyes ellenfél, önző céljai érdekében minden eszközt felhasznál. Ezenkívül az enyhülésnek még ellenzői is vannak. A bizalmatlanság és gyanúsítga- tás szellemét sem küzdötték le teljesen. Még mindig katonai tömbök állnak szemben egymással. A fegyverkezési hajsza is folytatódik. Sok nyílt vagy lappangó konfliktus is van. Az amerikai imperializmus sok országban erőszakkal, cselszövésekkel és korrupcióval szerez érvényt érdekeinek. Feltétlenül meg kell említenünk kell az egyre aktívabb, szervezettebb és egy- behangoltabb antikommunista ideológiai kampányokat, amelyekbe nemcsak a kimondottan imperialista és egyöntetűen rakciős erők, hanem a társadalmi haladás többé kevésbé leplezett ellenségei is bekapcsolódtak, mint amilyenek a jobboldali szociáldemokrata és szocialista vezetők, a munkásmozgalom különféle renegátjai. A NATO brüsszeli vezérkarában például kidolgozták egy olyan hadgyakorlat forgatókönyvét, amely abból indul ki, hogy „a nyugat-európai gazdaság oly közel áll a csődhöz, hogy az államok képtelenek teljesíteni a szociális ellátással kapcsolatos kötelezettségeiket, lázadások robbannak ki és a kormányok képtelenek fenntartani a törvényességet és a rendet“. A NATO- tábornokok szerint a Szovjetunió állítólag itt kezdi tüntetőén megmutatni katonai erejét. így akarnak ezek az erők még gazdasági ürügyet is felhasználni a feszültség támogatására. A reakciós erők ellentámadásai tükröződnek a fasiszta veszély erősödésében számos országban, például Olaszországban, az NSZK-ban, Franciaországban és Nagy-Britanniában. Ehhez járulnak még a vállalkozóknak a dolgozók demokratikus jogai, a béremelés és a szakszervezeti jogok elleni támadásai. PEKING OSZTÁLYÁRULÁSA A jelenlegi viszonyok között rendkívül ártalmas szerepet játszik a kínai vezetőség magatartása. Egészen világos, hogy Peking politikája korunk valamennyi sarkalatos kérdésében egy húron pendül a legreakciósabb imperialista erőkkel és államokkal. így például az imperialista reakció igyekszik kétségbe vonni az enyhülés során elért eredményeket. Ebben segítségére siet Peking azzal a koholmánnyal, hogy Helsinki állítólag a „szuperhatalmak összeesküvése“, hogy a Helsinkiben történtek után még bonyolultabb lesz az európai helyzet. Az imperializmus arra törekszik, hogy egyesítse erőit a szocializmus elleni harcra. A kínai vezetőség szinten síkraszáll a NATO támogatása mellett, szolidáris azokkal, akik a NATO szilárdítását követelik. Az imperialista erők fokozzák szov- jetellenességiiket. Peking ebben az irányban minden rekordot megdönt, fnár nem az imperializmus bólogatója- ként, hanem ténylegesen számos, felette rosszindulatú szovjetellenes kampány kezdeményezőjeként lép fel. önkéntelenül felmerül a kérdés: valójában miért is ellenzi Peking a nemzetközi feszültség enyhülését? Kétségtelenül elsősorban azért, mert az enyhülési folyamat gyorsulásával és elmélyülésével párhuzamosan egyre pontosabban értik meg a maoisták mind világosabban hegemonisztikus és terjeszkedő jellegű politikájának tényleges céljait a harmadik világ országai, főként Kína szomszédai. Mint a testvéri kommunista pártok hangoztatják, éppen ezért bármilyen semlegesség Kína jelenlegi politikájával szemben, bármilyen törekvés a kínai politika elvszerű értékelése előli kitérésre, a valóságban árt a világbéke és az egyetemes haladás érdekeinek. A KOMMUNISTÁK FÖ IRÁNYA A kommunista pártok az utóbbi időben nagyon intenzíven általánosítják az új időszak tapasztalatait és megfogalmazzák a következő időszak forradalmi munkájára vonatkozó megállapításokat. Nagy alkalmul szolgálnak erre az utóbbi években oly gyakori nemzetközi találkozók és értekezletek. Az európai kommunista pártok szorgalmasan elemezik a helyzet új mozzanatait, főként az európai kommunista pártok idén megvalósuló értekezletének előkészítésével kapcsolatban. Ennek az lesz a feladata, hogy a mozgalom és általában a világ helyzetének mélyreható értékelése alapján \ megítélje a béke és a társadalmi haladás harcosai előtt felmerülő új lehetőségeket és új problémákat. Természetesen ez a munka nem könnyű és nem egyszerű, mert a kommunista pártok előtt álló problémák és feladatok egyre bonyolultabbak, új arányokban nyilvánulnak meg, emellett egyes területeken, egyes országokban sajátos vonásaik is vannak. Ezért az egyes testvérpártok látószögében és a jövőbeni munkára vonatkozó megállapításaiban is a konkrét helyzet tükröződik, tehát megvannak a maguk jellegzetes vonásai. Mindenekelőtt jellemző tény, hogy a világ kommunista pártjai és összes forradalmi erői fő feladatuknak tartják, hogy hogy aktívan küzdjenek az erőviszonyoknak a munkásmozgalom javára történő további változásáért, az enyhülés további kibontakozásáért, a béke megszilárdulásáért, egyre hatékonyabban támogatják a szocialista közösség politikáját, amely e célok elérésére irányul. EGYBEHANGOLT FELLÉPÉS Magától értetődik, hogy a szocialista országok, politikájuk és a többi forradalmi erők politikájának szoros együttműködése mindenkor és ma is korunk egyik legjellegzetesebb vonása. Sajátossága most abban rejlik, hogy ez az együttműködés egyre bővül és mélyül. „Kongresszusunkon magunkévá tettük az SZKP XXIV. kongresszusának békepolitikáját és ezt a politikát valósítjuk meg a gyakorlatban. Egybehangolt külpolitikát folytattunk és folytatunk ... a feszültség enyhülésének egész folyamatában is offenzív békekezdeményezést tanúsítottunk,“ — jelentette ki Gustáv Husák elvtárs a helsinki értekezlet befejeződése után csehszlovák újságírók előtt. A burzsoá revizionista és maóista propaganda, e tényre hivatkozva, azzal próbálja vádolni pártunkat és további testvérpártokat, hogy „alárendelik magukat Moszkvának“. Magától értetődik, hogy ez koholmány. A szovjet politika mellett azért szállunk síkra most és a jövőben is, mert ez a politika egyidejűleg az imperializmus pozícióinak gyengítésére és az antiimperialista harcosok hadállásainak erősítésére irányul. Ezenkívül a szovjetel- lenesség — bármilyen leplezett formában és bárhonnan is nyilvánuljon meg — a mai világban komoly akadályokat gördít a békéért és a társadalmi haladásért vívott harc útjába. Ezért a CSKP élesen szembehelyezkedik a szovjetellenességgel. Sajnos, időnkint mozgalmunkban is előfordul, hogy egyes elvtársak azzal a koholt ürüggyel, hogy szövetségesek minél szélesebb körét állítsák a maguk oldalára, mindenáron bírálják a szocialista országokat, főként a Szovjetuniót, és gyakran a testvéri szocialista országok eddigi győzelmes útjaira emlékeztető forradalmi utat követő forradalmi mozgalmakat is. Ez a magatartás objektíven árt a forradalmároknak és a forradalomnak. INTERNACIONALISTA ERŐFESZÍTÉSEK A további sajátosság az, hogy most, az enyhülés időszakában a kommunista pártok egybekapcsolják a békéért, a biztonságért és a népek közötti együttműködésért vívott harc jelszavait a társadalmi haladásért vívott harc jelszavaival. Ez konkrét kifeje-' zést nyer például egyes testvérpártok (a Belga, a Francia, a Dán KP és továbbiak j ama követeléseiben, hogy az enyhülést a katonai kiadások csökkentése és a békés célú dotációk kellő növelése kísérje. Ide tartozik az a követelés is, hogy államosítsák a hadiipari monopóliumokat (NSZK), valamint az a követelés is, amely a hadiipari komplexum elleni harcot egybekapcsolja a demokráciáért folytatott küzdelemmel (Egyesült Államok) stb. A jelenlegi helyzetre, a kommunista és az összes forradalmi pártok tevékenységére jellemző a forradalmi erők nemzetközi szolidaritásának és internacionalista egyesítésének kibontakoztatására irányuló fokozott törekvés. Az olyan jelszavak, mint amilyen a szolidaritás Chilével, Vietnammal, Portugáliával, a spanyolországi, uruguayi hazafiakkal, a harc a nemzetközi monopóliumok, a jelenkori felszabadító világmozgalmak ügyeibe való beavatkozás ellen, egyre terjednek és mind nagyobb általános támogatásban részesülnek. Napjaink internacionalizmusa a tömegek politizálódásának, az imperializmus ellen, a demokratikus jogokért és követelésekért vívott gyakorlati harcba való aktív bekapcsolódásának legfontosabb tényezője lett. Ez jó feltétele annak, hogy a világ — noha a jövőben is kanyargós utakon fog haladni — mégis biztosan előrehalad. Ezen pedig mit sem változtatnak azok, akiknek érdekeit osztály- vagy nacionalista önzés fűti, és akikből hiányzik a jövőbe tekintő társadalmi erők forradalmi képzelőereje és elhatározása. IVAN HLIVKA
