Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-07 / 36. szám, Vasarnapi Új Szó
Elena Wiegerová, a brigád vezetője, boldogan veszi át a szocia lista brigád cím bronzfokozatát. AZ „ARANYIG” meg sem Állnak CÉLTUDATOS SZOCIALISTA BRIGÄD H eliol étolaj, Her&, Visa margarinok — a háziasszonyok jól ismert főzési kellékei, s számos más termékkel egyetemben a bratislavai Palma nemzeti vállalat jelzésének viselői, összetett munkafolyamatok, szorgos kezek munkája nyomán ugyanis itt készülnek. Mielőtt azonban az üzletekbe, a vásárlókhoz kerülnének, valamilyen formában — vagy nyersanyagként vagy már kész állapotban — útjuk a vállalat laboratóriumába, Wiegerová Elena szocialista brigádja „birodalmába“ vezet. Hogy a laboratóriumban alapos és felelősségteljes munka folyik, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kollektíva májusban elnyerte a szocialista munkabrigád bronzfokozátát. Az pedig, hogy a vállalat 21 versenyző kollektívája közül eddig csak hat a szocialista brigád cím büszke tulajdonosa, s a Wieger- brigád ezek között is a három legjobb közé tartozik, még értékesebbé teszi a bizonyítékot. — 1973-ban a Februári Győzelem 25. évfordulója tiszteletére neveztünk be a szocialista munkaversenybe — eleveníti fel krónikájuk bejegyzéseit élőszóval is Siáuláková Elena, a laboratórium vezetője. — Már korábban is tervezgettük ezt a lépést, de a tervezésnél nem jutottunk tovább. Mígnem a brigádunk első vezetője, aki időközben más munkahelyre került, párttagjelölti feladatul kapta- a kollektíva létrehozását. S mint a tények is bizonyltját, feladatát jól teljesítette. — Jelenleg már 17-en vagyunk, 11-en kaptuk meg a bronzfokozatot. A többiek még igen friss brigádtagok, nekik előbb még bizonyítaniuk kell — veszi át a szót Wiegerová Elena. a brigád jelenlegi vezetője. Hogy miből áll a bizonyítás? Az egyéni és kollektív kötelezettségvállalások példás teljesítéséből. Negyedévenként értékelik az adott szó megtartását. Semmittevésre, lazsálásra nincs idejük, mert igényes feladatokat tűztek maguk cJé. — A mi munkánk nehezen fejezhető ki pénzértékben. De hí* nem végzünk el időben egy- egy vizsgálatot, ha nálunk áll a nyersanyag, akkor már a további munkafolyamatokat is fékezzük, s ez bizony veszteség az üzem, tehát mindannyiunk számára. S mi ezt tudatosítjuk is — mondja E. Siáuláková. Persze, akadnak azért számok is & kötelezettségvállalás saikban: idén például 7000 koronát szeretnének megtakarítani a vizsgálatokhoz használt denaturált szesz újbóli desztil- lációjával. Az első fél év végéig már 5537 korona a „takarékbetétjük“. 100 brigádóiá- val járulnak hozzá a vállalat területének csinosításához, rendbentartásához; fejenként 8 órát & munkaerőhiánnyal küzdő margarin-részlegen segédkeznek; 150 kg hulladékpapírt gyűjtenek stb., stb. A munka mellett azért, a kéU műszakos beosztás ellenére, a kikapcsolódásra is gondolunk — lapozza tovább fényképekkel tarkított krónikájukat a brigádvezető. — Erre egyrészt az tizem tömegszervezetei — a SZISZ, a Nőszővetség, a CSSZBSZ szervezete — nyújtanak módot. De önállóan is beiktatunk egy-egy közös mozilátogatást, kirándulást. Ezek a közös szórakozások a munkahelyi légkör kialakításához is fontosak. Közelebb kerülnek egymáshoz a brigádtagok, készségesebben segítenek egymásnak a munkában is. Ha szükséges — s ez gyakran előfordul, mert többen közülük továbbtanulással gyarapítják szaktudásukat — helyettesíteni is tudják egymást, egyéni kötelezettségvállalásként ugyanis mindenki elsajátít még egy másik munkafolyamatot is. A bronzfokozat nem elégíti ki őket, magasabbra helyezték a mércét. Legközelebbi céljuk az ezüstfokozat elnyerése, sőt, mint Sisuláková Elena tréfál* koz va megjegyezte, az aranyig meg sem állnak. Eddigi eredményeik alapján e cél elérése nem is lehetetlen. flöriAnné m. marta V alašsko az a táj, ahol a múltban nem volt munkalehetőség, a férfiak messze-messze jártak dolgozni és a nők, a gyerekek, ahogy mondani szokták, otthon nyomorogtak. Ma? Rendezett utcák, korszerű lakóházak és fejlett ipar jellemzi a tájat. Az új és átépített üzemekben elegendő munkalehetőség nyílik mindenki számára. A vidék nagyobb városaiban és üzemeiben mindenki megtalálta számítását. Nem utolsósorban a rolňovi Loana nyolc üzemében, amelynek 4000 dolgozója közül a java része nő. Ezek a dolgozók főként gyermekek számára készítenek textilárut, legkisebbjeinket látják el harisnyával és egyéb fehérneművel. Persze, ezt az árut nem a gyerekek vásárolják, hanem az anyukák, a nagymamák, akik a boltokban ugyancsak keresik szeretteik számára a jó minőségű ruhát. Hiszen mindannyian azt akarják, hogy gyermekeik, illetve unokáik szépen öltözve járjanak az utcán. Hazánkban évről évre több gyermek születik, s ez nem csupán örömet, hanem bizonyos gondokat is hoz magával. El kell ugyanis érnünk, hogy elegendő babakelengge jusson korszerű boltjainkba. A píseki kötöttárugyár már 1973-ban kidolgozott egy előrejelzést, amely 1985-ig határozza meg a gyermekek számára készülő kötöttáruk termelését. Mindezt a szocialista tervezés korszerű módszerei diktálják, hiszen, ha termelni akarunk, feltétlenül szükséges ismernünk a keresletet is. Ez a gyermekruhák keresletével és árusításával sincs másképp. Fiataljainknak Előbb arról szólottunk, hogy hazánkban évről évre több gyermek születik. Nos, ez a tény a rolnovi Lógna számára azt jelentette, hogy jelentősen emelje termelését. 1970-ben évente 5 millió öltöiéket gyártottak csecsemők számára. Nos, ebben az esztendőben a tervük 8 millió 700. ezer darabot ír elő, ezenkívül 16 millió pár harisnyát és 9 millió harisnya- nadrágot gyermekek számára. Nyilvánvalóan nem kis feladatról van szó, viszont ha a Loana egyes üzemegységeibe látogatunk, igazat keli adnunk faromír furči igazgatóhelyettes elvtársnak, aki elmondotta, hogy a valašskói nők nem maradnak szégyenben. Hasonlóan, mint az elmúlt években, az ötéves terv utolsó esztendejében is teljesítik tervezett feladataikat. Persze, sok mindent elmondhatnánk a Loana üzem dolgozóinak ügyességéről. Fürge ujjaikkal, figyelő szemmel végzik munkájukat, ugyanakkor felhasználják a legkorszerűbb technikát is. Feladataik természetesen nem kicsik. De ezeknek a feladatoknak a teljesítését a kommunisták magukévá tették és csatlakoztak hozzájuk a szocialista munkabrigádok tagjai is. Ehhez járult hozzá a komplex szocialista racionalizációs brigádok tevékenysége, amelyek azonnal megvalósítják a dolgozók jó és felhasználható ötleteit. Az egyes üzemegységekbe új gépsorokat szereltek fel. Ebben a vonatkozásban elérték azt, hogy a dolgozók valóban gyorsan és problémamentesen bedolgozták magukat. Az sem elhanyagolandó, hogy az új gépsorokat két műszakban használják ki. Tény, hogy a fejlődés élvonalában a kommunisták állanak. Hiszen a párt adta az^ösztönzést a szocialista munkabrigádok megalakításához, a párt tagjai szolgáltattak jó példát, amikor ezek a brigádok működni kezdtek. Ma ez a mozgalom rendkívül elterjedt ebben az üzemben, a dolgozók angazsált magatartása kiváló eredményeket szül. Végezetül nem árt szólni a Loana dolgozóinak kötelezettségvállalásairól. Ez év elején vállalták, hogy 565 000 koronái takarítanak meg a minőségi mutatókon. Az első fél évben a vállalás javarészét teljesítették, hiszen 409 000 koronát takarítottak meg. Az anyagi ráfordításokkal kapcsolatosan vállalták, hogy 492 000 koronát takarítanak meg; az év első felében immár 480 000 koronánál tartottak. Nos, ezek nyilvánvaló sikerek. A Loana dolgozói persze nem pihennek meg a babérjaikon. Egyetlen céljuk, hogy kisgyermekeink szép öltözékben és ízlésesen járjanak. (E. S.f NEM A SZAVAK TESZIK AZ EMBERT František Cermák, a segédha tárőr-egység parancsnoka kissé zavarban van. Minek is beszél- 'ni, hiszen mindaz, amit tesz, magától érthető. A határ mentén él. S aki nem élt itt huzamosabb ideig, annak valóban sokat kellene mesélni, amíg mindent megértene. Látszatra minden nagyon egyszerűnek tűnik. Persze, ez a látszat, mert nem minden annyira egyszerű. Tizenhat-tizenhét esztendővel ezelőtt kezdődött. Ö az elsők közé tartozott. Nem felszólításra, utasításra, hanem azért vállalta a szolgálatot, mert tudta, hogy szocialista országunk határán segítségre van szükség. Nem azért vállalta a nehéz szolgálatot, mert anyagi, esetleg más előnyökre számított. Hazafiassági kötelességéből tette. Ma' köztiszteletben álló ember. A szolgálatból haza igyekezvén barátai gyakran megkérdik: na, mi történt, mi volt a helyzet? Le-leülnek egy sörre, és hé. az asztalnál ülő katonák észreveszik, mindjárt szólnak is hozzá: „Cermák bácsi, üljön ide hozzánk!“ Ma természetesen más a helyzet, mint a múltban volt. Ha találkozik bajtársaival, s az idő jónak mutatkozik, kiosztják kinek-kinek a feladatát: „Én fazekat viszek, te Jóska, egy kis zsírt, Páli sót és fűszert. ötkor találkozunk.“ A szombat-vasárnapot együtt tölti a segédhatárőr-egység. Azok, akik éppen szolgálatukat teljesítik, majd máskor találkoznak. Vasutasok földművesek, a nem messzi város munkásai — mind egy családot alkotnák. S az idősebbek, a már nyugdíjban levők is, František Cer- mákra szavaztak, őt választották vezetőjüknek. És joggal. A parancsnok négy oklevelet őriz otthonában. Ezenkívül több jutalmat és üdvözlő levelet. Többször részt vett a segédhatárőrök országos konferenciáján. Kissé mosolyogva mondja: eddig egyetlen határsértőt sem sikerült lelepleznem. Örülök ennek, hiszen nálunk, a mi csoportunkban nehéz lenne megsérteni szocialista államunk határait .. .“ És valóban Frantisek Cermák. aki határaink őrzésének szentelte életét, mestere hivatásának. Két fiú apja. Pályamester. A vágányokat járva sok mindenről elgondolkodik. Végzi a dolgát, ám közben mindig akad rá elég ideje, hogy körülnézzen: vajon tiszta-e a levegő. Sőt, fiai is eszébe jutnak. Vajon jó katona válik majd belőlük? A tereferére nincs sok idő és Frantisek Cermák elvtárs nem is szereti a felesleges beszédet, annak ellenére, hogy fejében röpködnek a gondolatok, át kell „fésülnie“ a sorompó és a b'okkműkezelő-házikó közötti szakaszt. Következik a délutáni szolgálatelosztás, utána elő adás és még arra is elő kell készítenie az anyagot. És persze a hobby. Mert a horgász- felszerelést is ellenőrizni kell, sőt á fiúkat szintén, vajon mi történt az iskolában, hogy megy a tanulás. Közben ügyelni arra is, nehogy valaki megsértse szocialista országunk határait. G. BARTOVlC VILLÁMLÁTOGATÁS k HHLEXBCN Szombat délután. A nyári nap tüze éget. Aki teheti, a víz partján hűsíti magát, üdül. A Milexben ebben az időben sem áll meg a munka. Az üzem teljes „fordu- latsnámmal“ dolgozik, készül a saft, pasztőrizálják a tejet. Ebben a gyárban nincsen szünet. Akkor, sem, ha hőség van. Hajaitól a késő órákig ezek az emberek biztosítják számunkra a reggelit. A járás tejtermelésének 70 százalékát dolgozzák fel itt. Ez azt jelenti, hogy naponta 105 000 liter tejet. Va- cula Jozef elvtárssal, az üzem energetikai mechanikusával és Šesták Árpád elvtárssal, az üzemi karbantartóval beszélgetünk, aki egyébként a pártszervezet elnöke is. Elmondja, hogy felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére fokozták termelésüket. Most kiváló munkaeredményekkel szeretnék köszöntem pártunk XV. kongresszusát. Vajon miért lehetséges mindez? Nem másért, csupán azért, mert az üzem dolgozóinak 50 százaléka bekapcsolódott a szocialista munkabrigádok mozgalmába. A gyár térmel. Persze problémák, távlati megoldások is merülnek fel. Ezek közé tartozik, hogy a füstölőt szeretnék minél előbb üzembe helyezni. Drága gépsqr. Nyilván teljes mértékben kihasználják, ha felszerelik. A Milex galántai üzeme gyártmányaival az „Ex Plzeň" aranypecsétjét is elnyerte. A riportert nyilvánvalóan érdekli, hogyan születnek a nagyszerű termelési eredmények. — A Milex pártgyűlésein — mondja Sesták elvtárs r- valóban élénk és rendkívül termékeny viták bontakoznak ki. A párttagok aktivitása általában magas színtű. Nem véletlen, hogy a Milex galántai üzeme felhívással csatlakozott a világ dolgozóinak követeléséhez Corvalán elvtárs életének megmentéséért . Ugyanakkor a fiatalok is tevékenykednek. Ha probléma merül fel, ha „rá kell húzni", nem nézik az irát, nem számít a munkaidő, hanem segítenek. Ezen túlmenően bekapcsolódnak a politikai tevékenységbe is, egyrészt pölitikai iskolázásaik során, másrészt napi tevékenységükben, amely főleg a munka termelékenységében nyilvánul meg. Igaz ugyan, hogy a pártszervezet vezetősége sohasem hagyja figyelmen kívül az ifjúsági szervezet véleményét, és bármikor szívesen tárgyal a fiatalokkal, hogy felmerülő problémáikat megoldják. Nos, ezekkel a kérdésekkel sok minden összefügg. Például az újítómozgalom i helyzete is. A múlt évben hét újítási javaslatot realizáltak. A megtakarítás, ha már az újításoknál tartunk, az elmúlt esztendőben 37 054 korona volt. Nem kis összeg, valóban komolyan meg kellett dolgozni érte, és főként arról volt szó, hogy az üzem irányítói, technikusai nem gépiesen végzik napi teendőiket, hanem a párt novemberi plénumának szellemében alkotó módon járulnak hozzá a termeléshez. Szombaton „strandidőben" jártunk a Milexben. Mindenki a helyén volt, mindenki dolgozott. Mindenütt tisztaság, rend, és a gyár termelt. Ezért mindannyiunk megbecsülését érdemlik meg ezek az emberek, akik értünk, mindennapi kenyerünkért, ha így tetszik: „reggelinkért" teszik mindazt amit tesznek. (bp4)
