Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-07 / 36. szám, Vasarnapi Új Szó

Elena Wiegerová, a brigád vezetője, boldogan veszi át a szocia lista brigád cím bronzfokozatát. AZ „ARANYIG” meg sem Állnak CÉLTUDATOS SZOCIALISTA BRIGÄD H eliol étolaj, Her&, Visa margarinok — a házi­asszonyok jól ismert fő­zési kellékei, s számos más ter­mékkel egyetemben a bratisla­vai Palma nemzeti vállalat jel­zésének viselői, összetett mun­kafolyamatok, szorgos kezek munkája nyomán ugyanis itt készülnek. Mielőtt azonban az üzletekbe, a vásárlókhoz kerül­nének, valamilyen formában — vagy nyersanyagként vagy már kész állapotban — útjuk a vál­lalat laboratóriumába, Wiegero­vá Elena szocialista brigádja „birodalmába“ vezet. Hogy a laboratóriumban alapos és fe­lelősségteljes munka folyik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint­hogy a kollektíva májusban el­nyerte a szocialista munkabri­gád bronzfokozátát. Az pedig, hogy a vállalat 21 versenyző kollektívája közül eddig csak hat a szocialista brigád cím büszke tulajdonosa, s a Wieger- brigád ezek között is a három legjobb közé tartozik, még ér­tékesebbé teszi a bizonyítékot. — 1973-ban a Februári Győ­zelem 25. évfordulója tisztele­tére neveztünk be a szocialis­ta munkaversenybe — eleveníti fel krónikájuk bejegyzéseit élőszóval is Siáuláková Elena, a laboratórium vezetője. — Már korábban is tervezgettük ezt a lépést, de a tervezésnél nem jutottunk tovább. Mígnem a brigádunk első vezetője, aki időközben más munkahelyre került, párttagjelölti feladatul kapta- a kollektíva létrehozá­sát. S mint a tények is bizo­nyltját, feladatát jól teljesítet­te. — Jelenleg már 17-en va­gyunk, 11-en kaptuk meg a bronzfokozatot. A többiek még igen friss brigádtagok, nekik előbb még bizonyítaniuk kell — veszi át a szót Wiegerová Elena. a brigád jelenlegi veze­tője. Hogy miből áll a bizonyítás? Az egyéni és kollektív kötele­zettségvállalások példás telje­sítéséből. Negyedévenként ér­tékelik az adott szó megtartá­sát. Semmittevésre, lazsálásra nincs idejük, mert igényes fel­adatokat tűztek maguk cJé. — A mi munkánk nehezen fejezhető ki pénzértékben. De hí* nem végzünk el időben egy- egy vizsgálatot, ha nálunk áll a nyersanyag, akkor már a to­vábbi munkafolyamatokat is fé­kezzük, s ez bizony veszteség az üzem, tehát mindannyiunk számára. S mi ezt tudatosít­juk is — mondja E. Siáuláková. Persze, akadnak azért szá­mok is & kötelezettségvállalás saikban: idén például 7000 ko­ronát szeretnének megtakaríta­ni a vizsgálatokhoz használt denaturált szesz újbóli desztil- lációjával. Az első fél év vé­géig már 5537 korona a „ta­karékbetétjük“. 100 brigádóiá- val járulnak hozzá a vállalat területének csinosításához, rendbentartásához; fejenként 8 órát & munkaerőhiánnyal küzdő margarin-részlegen se­gédkeznek; 150 kg hulladékpa­pírt gyűjtenek stb., stb. A munka mellett azért, a kéU műszakos beosztás ellenére, a kikapcsolódásra is gondolunk — lapozza tovább fényképekkel tarkított krónikájukat a brigád­vezető. — Erre egyrészt az tizem tömegszervezetei — a SZISZ, a Nőszővetség, a CSSZBSZ szervezete — nyúj­tanak módot. De önállóan is be­iktatunk egy-egy közös mozilá­togatást, kirándulást. Ezek a közös szórakozások a munkahelyi légkör kialakításá­hoz is fontosak. Közelebb ke­rülnek egymáshoz a brigádta­gok, készségesebben segítenek egymásnak a munkában is. Ha szükséges — s ez gyakran elő­fordul, mert többen közülük to­vábbtanulással gyarapítják szaktudásukat — helyettesíteni is tudják egymást, egyéni kö­telezettségvállalásként ugyanis mindenki elsajátít még egy má­sik munkafolyamatot is. A bronzfokozat nem elégíti ki őket, magasabbra helyezték a mércét. Legközelebbi céljuk az ezüstfokozat elnyerése, sőt, mint Sisuláková Elena tréfál* koz va megjegyezte, az aranyig meg sem állnak. Eddigi ered­ményeik alapján e cél elérése nem is lehetetlen. flöriAnné m. marta V alašsko az a táj, ahol a múltban nem volt munkalehe­tőség, a férfiak messze-messze jártak dolgozni és a nők, a gyerekek, ahogy mondani szokták, otthon nyo­morogtak. Ma? Rendezett utcák, korszerű lakóházak és fej­lett ipar jellemzi a tájat. Az új és átépített üzemekben elegendő munkalehetőség nyílik mindenki számára. A vidék nagyobb városaiban és üzemeiben mindenki megtalálta számítását. Nem utolsósorban a rolňovi Loana nyolc üzemében, amelynek 4000 dolgozója közül a java része nő. Ezek a dolgozók főként gyermekek számára készítenek textilárut, legkisebbjeinket látják el ha­risnyával és egyéb fehérneművel. Persze, ezt az árut nem a gyerekek vásárolják, hanem az anyukák, a nagymamák, akik a boltokban ugyancsak keresik szeretteik számára a jó mi­nőségű ruhát. Hiszen mindannyian azt akarják, hogy gyer­mekeik, illetve unokáik szépen öltözve járjanak az utcán. Hazánkban évről évre több gyermek születik, s ez nem csu­pán örömet, hanem bizonyos gondokat is hoz magával. El kell ugyanis érnünk, hogy elegendő babakelengge jusson kor­szerű boltjainkba. A píseki kötöttárugyár már 1973-ban ki­dolgozott egy előrejelzést, amely 1985-ig határozza meg a gyermekek számára készülő kötöttáruk termelését. Mindezt a szocialista tervezés korszerű módszerei diktálják, hiszen, ha termelni akarunk, feltétlenül szükséges ismernünk a keres­letet is. Ez a gyermekruhák keresletével és árusításával sincs másképp. Fiataljainknak Előbb arról szólottunk, hogy hazánkban évről évre több gyermek születik. Nos, ez a tény a rolnovi Lógna számára azt jelentette, hogy jelentősen emelje termelését. 1970-ben évente 5 millió öltöiéket gyártottak csecsemők számára. Nos, ebben az esztendőben a tervük 8 millió 700. ezer darabot ír elő, ezenkívül 16 millió pár harisnyát és 9 millió harisnya- nadrágot gyermekek számára. Nyilvánvalóan nem kis feladatról van szó, viszont ha a Loana egyes üzemegységeibe látogatunk, igazat keli adnunk faromír furči igazgatóhelyettes elvtársnak, aki elmondotta, hogy a valašskói nők nem maradnak szégyenben. Hasonlóan, mint az elmúlt években, az ötéves terv utolsó esztendejében is teljesítik tervezett feladataikat. Persze, sok mindent el­mondhatnánk a Loana üzem dolgozóinak ügyességéről. Fürge ujjaikkal, figyelő szemmel végzik munkájukat, ugyanakkor felhasználják a legkorszerűbb technikát is. Feladataik ter­mészetesen nem kicsik. De ezeknek a feladatoknak a teljesí­tését a kommunisták magukévá tették és csatlakoztak hozzá­juk a szocialista munkabrigádok tagjai is. Ehhez járult hoz­zá a komplex szocialista racionalizációs brigádok tevékenysé­ge, amelyek azonnal megvalósítják a dolgozók jó és felhasz­nálható ötleteit. Az egyes üzemegységekbe új gépsorokat sze­reltek fel. Ebben a vonatkozásban elérték azt, hogy a dolgozók valóban gyorsan és problémamentesen bedolgozták magukat. Az sem elhanyagolandó, hogy az új gépsorokat két műszak­ban használják ki. Tény, hogy a fejlődés élvonalában a kommunisták állanak. Hiszen a párt adta az^ösztönzést a szocialista munkabrigádok megalakításához, a párt tagjai szolgáltattak jó példát, amikor ezek a brigádok működni kezdtek. Ma ez a mozgalom rend­kívül elterjedt ebben az üzemben, a dolgozók angazsált ma­gatartása kiváló eredményeket szül. Végezetül nem árt szólni a Loana dolgozóinak kötelezett­ségvállalásairól. Ez év elején vállalták, hogy 565 000 koronái takarítanak meg a minőségi mutatókon. Az első fél évben a vállalás javarészét teljesítették, hiszen 409 000 koronát ta­karítottak meg. Az anyagi ráfordításokkal kapcsolatosan vál­lalták, hogy 492 000 koronát takarítanak meg; az év első fe­lében immár 480 000 koronánál tartottak. Nos, ezek nyilván­való sikerek. A Loana dolgozói persze nem pihennek meg a babérjaikon. Egyetlen céljuk, hogy kisgyermekeink szép öl­tözékben és ízlésesen járjanak. (E. S.f NEM A SZAVAK TESZIK AZ EMBERT František Cermák, a segédha tárőr-egység parancsnoka kissé zavarban van. Minek is beszél- 'ni, hiszen mindaz, amit tesz, ma­gától érthető. A határ mentén él. S aki nem élt itt huzamo­sabb ideig, annak valóban so­kat kellene mesélni, amíg min­dent megértene. Látszatra min­den nagyon egyszerűnek tűnik. Persze, ez a látszat, mert nem minden annyira egyszerű. Tizenhat-tizenhét esztendővel ezelőtt kezdődött. Ö az elsők közé tartozott. Nem felszólítás­ra, utasításra, hanem azért vál­lalta a szolgálatot, mert tudta, hogy szocialista országunk ha­tárán segítségre van szükség. Nem azért vállalta a nehéz szolgálatot, mert anyagi, eset­leg más előnyökre számított. Hazafiassági kötelességéből tet­te. Ma' köztiszteletben álló em­ber. A szolgálatból haza igye­kezvén barátai gyakran meg­kérdik: na, mi történt, mi volt a helyzet? Le-leülnek egy sör­re, és hé. az asztalnál ülő kato­nák észreveszik, mindjárt szól­nak is hozzá: „Cermák bácsi, üljön ide hozzánk!“ Ma természetesen más a helyzet, mint a múltban volt. Ha találkozik bajtársaival, s az idő jónak mutatkozik, kioszt­ják kinek-kinek a feladatát: „Én fazekat viszek, te Jóska, egy kis zsírt, Páli sót és fű­szert. ötkor találkozunk.“ A szombat-vasárnapot együtt tölti a segédhatárőr-egység. Azok, akik éppen szolgálatukat telje­sítik, majd máskor találkoz­nak. Vasutasok földművesek, a nem messzi város munkásai — mind egy családot alkotnák. S az idősebbek, a már nyugdíj­ban levők is, František Cer- mákra szavaztak, őt választot­ták vezetőjüknek. És joggal. A parancsnok négy oklevelet őriz otthonában. Ezenkívül több jutalmat és üd­vözlő levelet. Többször részt vett a segédhatárőrök orszá­gos konferenciáján. Kissé mo­solyogva mondja: eddig egyet­len határsértőt sem sikerült le­lepleznem. Örülök ennek, hi­szen nálunk, a mi csoportunk­ban nehéz lenne megsérteni szocialista államunk hatá­rait .. .“ És valóban Frantisek Cermák. aki határaink őrzésé­nek szentelte életét, mestere hivatásának. Két fiú apja. Pályamester. A vágányokat járva sok minden­ről elgondolkodik. Végzi a dolgát, ám közben mindig akad rá elég ideje, hogy körülnéz­zen: vajon tiszta-e a levegő. Sőt, fiai is eszébe jutnak. Vajon jó katona válik majd belőlük? A tereferére nincs sok idő és Frantisek Cermák elvtárs nem is szereti a felesleges beszédet, annak ellenére, hogy fejében röpködnek a gondolatok, át kell „fésülnie“ a sorompó és a b'okkműkezelő-házikó közötti szakaszt. Következik a délutá­ni szolgálatelosztás, utána elő adás és még arra is elő kell készítenie az anyagot. És per­sze a hobby. Mert a horgász- felszerelést is ellenőrizni kell, sőt á fiúkat szintén, vajon mi történt az iskolában, hogy megy a tanulás. Közben ügyel­ni arra is, nehogy valaki meg­sértse szocialista országunk ha­tárait. G. BARTOVlC VILLÁMLÁTOGATÁS k HHLEXBCN Szombat délután. A nyári nap tüze éget. Aki teheti, a víz partján hűsíti magát, üdül. A Milexben ebben az időben sem áll meg a mun­ka. Az üzem teljes „fordu- latsnámmal“ dolgozik, készül a saft, pasztőrizálják a te­jet. Ebben a gyárban nin­csen szünet. Akkor, sem, ha hőség van. Hajaitól a késő órákig ezek az emberek biz­tosítják számunkra a regge­lit. A járás tejtermelésének 70 százalékát dolgozzák fel itt. Ez azt jelenti, hogy na­ponta 105 000 liter tejet. Va- cula Jozef elvtárssal, az üzem energetikai mechani­kusával és Šesták Árpád elv­társsal, az üzemi karbantar­tóval beszélgetünk, aki egyébként a pártszervezet elnöke is. Elmondja, hogy felszabadulásunk 30. évfor­dulója tiszteletére fokozták termelésüket. Most kiváló munkaeredményekkel szeret­nék köszöntem pártunk XV. kongresszusát. Vajon miért lehetséges mindez? Nem másért, csupán azért, mert az üzem dolgozóinak 50 szá­zaléka bekapcsolódott a szo­cialista munkabrigádok moz­galmába. A gyár térmel. Persze problémák, távlati megoldá­sok is merülnek fel. Ezek kö­zé tartozik, hogy a füstölőt szeretnék minél előbb üzem­be helyezni. Drága gépsqr. Nyilván teljes mértékben ki­használják, ha felszerelik. A Milex galántai üzeme gyártmányaival az „Ex Pl­zeň" aranypecsétjét is el­nyerte. A riportert nyilván­valóan érdekli, hogyan szü­letnek a nagyszerű termelé­si eredmények. — A Milex pártgyűlésein — mondja Sesták elvtárs r- valóban élénk és rendkívül termékeny viták bontakoz­nak ki. A párttagok aktivi­tása általában magas színtű. Nem véletlen, hogy a Milex galántai üzeme felhívással csatlakozott a világ dolgo­zóinak követeléséhez Corva­lán elvtárs életének meg­mentéséért . Ugyanakkor a fiatalok is tevékenykednek. Ha probléma merül fel, ha „rá kell húzni", nem nézik az irát, nem számít a munka­idő, hanem segítenek. Ezen túlmenően bekapcsolódnak a politikai tevékenységbe is, egyrészt pölitikai iskolázá­saik során, másrészt napi te­vékenységükben, amely fő­leg a munka termelékenysé­gében nyilvánul meg. Igaz ugyan, hogy a pártszervezet vezetősége sohasem hagyja figyelmen kívül az ifjúsági szervezet véleményét, és bármikor szívesen tárgyal a fiatalokkal, hogy felmerülő problémáikat megoldják. Nos, ezekkel a kérdések­kel sok minden összefügg. Például az újítómozgalom i helyzete is. A múlt évben hét újítási javaslatot realizáltak. A megtakarítás, ha már az újításoknál tartunk, az el­múlt esztendőben 37 054 ko­rona volt. Nem kis összeg, valóban komolyan meg kel­lett dolgozni érte, és főként arról volt szó, hogy az üzem irányítói, technikusai nem gépiesen végzik napi teen­dőiket, hanem a párt no­vemberi plénumának szelle­mében alkotó módon járul­nak hozzá a termeléshez. Szombaton „strandidőben" jártunk a Milexben. Minden­ki a helyén volt, mindenki dolgozott. Mindenütt tiszta­ság, rend, és a gyár termelt. Ezért mindannyiunk megbe­csülését érdemlik meg ezek az emberek, akik értünk, mindennapi kenyerünkért, ha így tetszik: „reggelinkért" teszik mindazt amit tesz­nek. (bp4)

Next

/
Oldalképek
Tartalom