Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-28 / 39. szám, Vasarnapi Új Szó
Jelenet Az asszony útja című szlovák filmből Nonna Mordjukova szovjet színésznő A nők nemzetközi éve nem kerülte el a filmesek figyelmét sem. Nemcsak találkozókat rendeztek a film és a női egyenjogúság kérdéséről, a nők helyzetéről, hanem megszaporodtak a nők életével foglalkozó filmek is. Nem mintha az egyetemes filmművészet eddig mellőzte volna a nőkérdést. Most azonban az alkotók világszerte megkülönböztetett figyelmet szentelnek a problémának A szocialista országok filmművészei mindig is egyik legfőbb célkitűzésüknek tartották közösségi életünk időszerű kérdéseinek — beleértve a nők helyzetének — ábrázolását. A nők éve arra ösztönözte az alkotókat, hogy még többet foglalkozzanak a témával, bemutassák a dolgozó nők hétköznapjait, őszintén szóljanak életükről, gondjaikról, a nő és a család kapcsolatáról. Nemcsak a hazai művészek, hanem a többi ország filmesei is igyekeztek eleget tenni „kötelezettségeiknek". Megállapításunk igazolására elegendő, ha fellapozzuk a mozik idei műsortervét, s a filmek közül néhány érdekesebbet bemutatunk. • * # Egy asszony útját — a felszabadulástól napjainkig — követte nyomon DuSan Kodaj rendező, Az asszony útja című szlovák filmben. Az alkotó egy vidéki asszony életén, sorsán keresztül tárja a nézők elé az elmúlt harminc év fejlődését, a falu életében történt mélyreható változásokat, a szövetkezetesítést követő nyugtalan napokat. Nő-központú ez a szlovák film, hiszen az eseményeket az asszony szemével láttatja; a férfipartnerek magatartását, emberi helytállását is a nő révén kísérhetjük figyelemmel. Gyári környezetbe, munkáslányok körébe kalauzol bennünket juraj Herz rendező, hogy a porcelángyár raktárában dolgozó öt fiatal lány történetén keresztül emberi-társadalmi problémákat villantson föl. Hóvégi leltár, ideges főnökasszony, a lányok szerelmi gondjai, a szabad idő kérdései — ez a Porcelángyári lányok című cseh komédia kerete, melynek hátterében a felelősség, a könnyelműség, a közösség és a magánélet problémái rajzolódnak ki. Váratlanul kerül választúra egy tizenhat éves diák lány Az utolsó bál a roínovi uszodában című cseh filmben. Míg az osztály diákbálra készül, a várost náci katonák szállják meg. A fiatalok mit sem törődve a fasiszta egységek hajtóvadászatávaí, a tilalom ellenére megtartják a bált. És nem is sejtik, hogy társnőjük milyen lelki gyötrelmeket él át — egy sebesült szovjet ejtőernyőst rejteget a lakásukon... Ivó Novák filmje az emberi helytállás szép példáját adja. Különböző korosztályú, életfelfogású és érdeklődé sű nőket ismerhetünk rneg Jaroslav Bálik filmjében Csupán annyi bennük a közös, nogy valamennyien egy fedél alatt élnek, egy női otthon lakói Mindannyian önálló életet élnek, mindegyikük sajátos egyéniség, tulajdonképpen emberi sorsok — drámák hoi’dozója. A Minden szobában egy nő című film hitelesen érzékelteti az érzelmi kapcsolatok jelentőségét, a barátság és az összetartozás értelmét. A szovjet filmesek az utóbbi években a szokottnál is többet foglalkoznak a nők társadalmi helyzetével. Érdeklődésük középpontjában nemcsak a mai asszonyok sorsa áll, de gyakran a múlt eseményeit is egy-egy asszony életén keresztül ábrázolják. Emlékezzünk csak a Kezed melegével című költői szépségű filmre, vagy a Salud, Marija címűre. De megemlíthetnénk az Egy nö a diplomaták asztalánál címűt, vagy a Szibériai nőt is —, hogy valóban csak néhányat ragadjunk ki a több tucatnyiból. E témakörben láthattuk a közelmúltban az Orosz mezőt, majd a Régi falakat és a Nincs visszatérés címűt. A Régi falak cselekménye egy elöregedett textilgyárban játszódik. Az igazgatónő már hervadó, de még mindig érdekes asszony. Keményen dolgozik a gyárban és próbál rendet teremteni a magánéletében is. Egyik feladata sem egyszerű... A főszereplő — Ludmilla Ourcsenko — színes, a belső gazdagságot, de az önmaga képességei iránti kételyeket is jól tükröző aszszonyvezetőt állít elénk kedvesen, rokonszenvesen. A női áldozatkészségről és emberi nagyságról szól a Nincs visszatérés című alkotás. A film tulajdonképpen egyszerű háromszögtörténet, ám éppen Nonna Mordjukova színész játéka révén válik igazi drámává. A kiváló színésznő a nagy érzelmi telítettség és a teljes nyíltság jegyében, őszintén, érdekesen alakítja a kolhozeJnök feleségét. Időszerű női problémák — könnyed keretbe foglalva. így jellemezhető Bacsó Péter filmje, a Szikrázó lányok, mely gyári környezetben játszódik. Túlfűtöttségtől, temperamentumtól szikráznak a magyar film kardos lányai, asszonyai. Talpraesett teremtések, meg tudják védeni a maguk érdekeit, jogait. Mert ezek a harcias amazonok — egy konzervgyár alkalmazottjai — a gyári vezetés férfiuralma ellen tiltakoznak, lázadoznak. A demokratikus Németország művészei is gyakran felvetik a nők egyenjogúságának, magányának és érzelmi kiszolgáltatottságának a gondolatát. A témakörben néhány évvel ezelőtt valóban figyelemre méltót alkottak: A harmadik című produkciójuk szókimondó, a nők egyenjogúságát hirdető mű, mely arra keres választ, hogyan küzdhetők le a ma már túlhaladott erkölcsi normák. Mai fiatalokról, éi'zelmi életükről szól a nyáron bemutatott Túl sovány a szerelemhez? című NDK-film. A mai fiatal lányok gondjai egy fonóüzem munkásnőjének történetén keresztül tárulnak a nézők elé. A nyugati filmvilág haladó gondolkodású művészei figyelmüket igen gyakran az égető társadalmi kérdések és visszásságok ábrázolására irányítják. Érdeklődésük középponjtában a munkások sorsa; nyomora — s ezen belül a nők helyzete, elnyomottsá- ga, sivár élete — áll. Az olasz neorealistáktól kezdve a francia új hullám jeles képviselőiig számos rendező alkotott Valóban maradandót e témakörben. Legutóbb Vittorio de Sica tárta elénk egy olasz munkáscsalád hétköznapjait. Rövid vakáció- című filmjének hőse, Clara asszony már hajnalban munkába indul, hogy gondoskodjon a népes család kenyeréről. Este rohanás haza, a családi fészek melege helyett azonban örökös viszály, lárma fogadja. A nyomor, az egészségtelen környezet aláássa egészségét. A súlyos betegség kiragadja őt a hétköznapok testet-lelket gyötrő, elgépiesodett valóságából, és szanatóriumba kényszerül. Rövid vakáció következik életében, de itt is érzi Tátin t megkülönböztetést . . .' Bár Henrik Ibsen Nórájának cselekménye a múlt •század végén játszódik a norvég drámaíró darabjának aktualitása vitathatatlan. A Nő*'a — s a dráma filmváltozata — ugyanis a hazug alapokra épülő polgári házasság csődjét tárja föl. Az író, s ennek megfelelően joseph Losey rendező, az alkotásban leleplezi a társadalom erkölcsi normáit, a polgári konvenciókat és a hazugságokat az emberi kapcsolatokban. A film érdekessége, hogy címszerepét Jane Fonda, a haladó gondolkodásáról és magatartásáról ismert amerikai színésznő játssza. S választhatott volna-e a rendező megfelelőbb szereplőt a polgári rend béklyói ellen lázongó asszony szerepére, mint Jane Fondát, aki a valóságban is küzd az asszonyok jogaiért? Súlyos vád a fogyasztói társadalom ellen Luigi Comencini Szerelmi bűntény című filmje. Az alkotás cselekménye Milánóban, egy fémfeldolgozó üzem futószalagai mellett indul. Itt dolgozik Carmela, a Szicíliából nemrég érkezett munkáslány. A film egy nagy szerelem története, de egy gyógyíthatatlan betegségé is, amelyet az ipari szennyezés, az üzem füstös, gőzös levegője okoz. A rendező érzelmi megközelítésen át juttatja el a nézőt a politikai következtetésekig, a kapitalista társadalom kegyetlen mechanizmusának leleplezéséig. TÖLGYESSY MÁRIA Jane Fonda, a Nóra címszereplője a valóságban is a nők jogaiért küzd Az egzotikus szépségű Fiorinda Bolkan számos olasz filmben kiváló alakítást nyújtott