Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-28 / 39. szám, Vasarnapi Új Szó
HATÉKONYABB MUNKAIIIŰ-GAZDAtKODAST! írta: Krocsány Dezső, az SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere A munkaerők helyzetének általános értékelése azt jelzi számunkra, hogy hatékonyabbá kell tennünk az élő munka kihasználását, és meg kell javítani foglalkoztatás-politikánk egész folyamatát. Ennek fontosságát kiemelte a CSKP XIV. kongresszusa, valamint a CSKP KB és az SZLKP KB több plenáris ülése. Az ötéves terv folyamán több konkrét intézkedést foganatosítottunk, amelyek megakadályozták a munkaerő-gazdálkodás területén a még mindig megnyilvánuló ösztönös fejlődést és a különböző spekulációkat. 1975-ben bevezették a foglalkoztatottság egységes szabályozásának rendszerét, amely szerves része lett a tervszerű irányítási rendszernek. Elsősorban a foglalkoztatottság fejlődésének tervezésére, a munkaerőmozgás szabályozására, valamint a stabilizációs intézkedésekre vonatkozik. Ezenkívül több intézkedést hoztunk a munkaerővel való gazdálkodás terén' elsősorban a komplex szocialista racionalizálással kapcsolatban. Ezek a lépések kedvezően hatottak a foglalkoztatottság területén a helyzet konszolidálására. A foglalkoztatottság fejlődése és a terv által előirányzott számadatok közti általános összhang mögött azonban több probléma áll, amelyeket röviden így jellemezhetnénk: részleges aránytalanságok fordulnak elő a munkaerő területi és ágazati elhelyezésében. Ez elsősorban egyes gép- és vegyipari vállalatokra, a feldolgozó ipar más üzemeire és a nagyvárosokban a szolgáltató vállalatokra vonatkozik. A beruházók sok esetben nem biztosítják a szakképzett káderek fel-, készítését. Ezért gyakran csak nagy nehézségek árán és késéssel koncentrálják a munkaerőket az egyes fontos kapacitásokon. Ezenkívül nehézségekbe ütközik a munkaerő megszerzése a nehezebb fizikai és a társadalmilag kevésbé vonzó munkák elvégzésére; relatíve jobb a helyzet a szakképzett szellemi munkások terén. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a munkaerő területén nem sikerült eddig minden üzemben teljes mértékben kihasználni az intenzifikálás lehetőségeit, sőt egyes szakaszokon még mindig megnyilvánulnak azok az irányzatok, amelyek nem teszik lehetővé az elfogadott intézkedések teljes méretű megvalósítását. Elsősorban az irányítás középső szintjén kell felszámolni azokat a törekvéseket, amelyek a munkalehetőségek kínálatának hatására egyes esetekben indokolatlanul magas jutalmazáshoz vezetnek. Ez akadályozza a bérdifferenciálódási folyamatot, aláássa a fegyelmet, és végeredményben árt az egész gazdaságnak. Az SZSZK foglalkoztatottsága fejlődésének felmérése azt mutatja, hogy a gyarapodás elsősorban az építőiparba és az iparba koncentrálódik. Az ipar keretében pozitívan kell értékelni, hogy a leggyorsabban a műszaki haladást képviselő ágazatokban, vagyis a gépiparban és a vegyiparban növekszik a foglalkoztatás. Annak ellenére, hogy a foglalkoztatottság a terciális szektorban is növekedett, ezen a téren még több probléma adódik a szolgáltatások területi elosztásában. A szolgáltatások fejlesztése elsősorban az ipari központokban szükséges, de a munkaerőforrások kibővítésüket elsősorban a kevésbé fejlett területeken teszik lehetővé. Ezen a területen a munka racionalizálásán és az irányítás színvonalának emelésén kívül olyan műszaki berendezésekkel kell ellátni a munkaerőket, amelyek' növelik a munkatermeié kenvséget, s egyúttal lehetővé teszik a szolgáltatások minőségének és választékának javítását. Munkaerőforrások a 6. ötéves tervben Míg az 5. ötéves tervben a munkaerő-gyarapodás az SZSZK-ban 164 000 személy volt, a 6. ötéves tervben csak 130 ezer lesz. Már ma megmutatkozik. hogv 1976—1980-ban az SZSZK- ban az egyes ágazatok további fejlődését a munkaerőhiány korlátozza majd. Valószínű, hogy a munkaerő gyarapodása a 6. ötéves tervben az ipar alapvető ágazataiba és az építő iparba összpontosul. így tehát nyilvánvaló, hogy a munkaerő-szabályozás lebecsülése és a kényszermegoldások nem vezethetnek sikerhez. Egyre nagyobbak az igények az irányító dolgozók munkájával szemben. Ez a helyzet nem ér váratlanul bennünket. Az eddigi tapasztalatokat gondosan egybevetjük az új szükségletekkel. A párt irányvonalával összhangban kitűzzük a munkaerővel való hatékonyabb gazdálkodás irányvona lait. A következetes megoldást szükségessé teszi az a tény is, hogy az SZSZK-ban már 1976-ban a gazdaság fejlődését csak 30 000 új dolgozóval kell biztosítani, míg az 5. ötéves terv éveiben a gyarapodás évente átlag 37 400 személy volt. így tehát várható, hogv konfliktusok keletkeznek a szervezetek, a szakágazatok és az ágazatok követelményei és a lehetőségek között. Az objektív fejlődés ismeretében konkrét intézkedéseket hozunk azzal a céllal, hogy maximális mértékben egybehangoljuk a területi és ágazati munkaerő-szükségleteket. A fokozatosan megvalósuló intézkedések között jelentős szerepe van a foglalkoztatottság, a munkaerőmozgás szabályozási rendszerének, amelyet a tervszerű irányítási rendszer módosítása keretében dolgozunk ki a 6. ötéves terv Időszakára. A foglalkoztatás politikában a javasolt módosítások fokozott felelősséggel ruházzák fel az irányító szerveket a munkaerő hatékony elhelyezésében, korlátozzák a nem kívánatos munkaerőmozgást, miközben leegyszerűsítik a szabályozás egész fendszerét. A szervietek A munkaerő eloszlása és szabályozása rendszerének az intenzív fejlő dés követelményeihez kell igazodnia, és ez szükségessé teszi, hogy a foglalkoztatás politikában új hozzáállások érvényesüljenek. így korlátozni kell a szervezetek munkaerőigényeit, hatni kell a dolgozókra, hogy fölöslegesen ne változtassanak munkahelyet, és új. jobb módszerrel kell meg nyerni a dolgozókat munkahelyük célszerű megváltoztatására. Az inten- zifikálási folyamatban nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk azoknak az elveknek amelyek korlátozzák a szervezetek munkaerőigényeit. így például intenzívebben kell érvényesíteni a műszaki fejlődést, érvényesíteni a komplex szocialista racionali zálást, növelni kell az anyagi és er kölcsi ösztönzők hatékonyságát, helyesen és célszerűen kell elhelyezni és kihasználni a szakképzett kádereket. Élőmunka-megtakarítást kell elérni a munkaidő következetes kihasználásával is. Az egyes ágazatok és a nemzeti bizottságok a 246/74. sz. kormányhatározat értelmében általában pozitív úton haladnak, de ennek ellenére ezen a téren még sok mindent meg kell javítani. Az SZSZK kormánya is foglalkozott a közelmúlt bán a munkaerő-kihasználás fogyaté kosságaival és problémáival. A kö vetkezetes megoldás bizonyítéka töb bek között, hogy az SZSZK kormánya az egyes miniszterek feladatává tette, hogy a munkaei’őtervek lebontásában vegyék figyelembe a munkaidő kihasználását is. Amennyiben a munkaidőt nem használják ki megfelelően, csökkenteniük kell a szervezetek munkaerőlétszámát. Mint ismeretes, üzemeink egy részében nem megfelelő a munkaerő- szükséglet meghatározása. A felettes szervek globális mutatói nem elegendőek, nem bonthatók le mechanikusan az üzemek egyes részlegeire. Ismerni kell a technológia mai és jövőbeli igényeit, céltudatosan kell kiépíteni a dolgozók kollektíváját, szoros összefüggésben a munkatermelékenység növelése és a komplex szocialista racionalizálás programjával. Csakis úgy érhető el a célszerű munkaerő-gazdálkodás, ha az üzemekben a műszaki alakulatok, a személyzeti és káderosztályok és más vezetők részvételével megfelelő szervezési, káder- és technikai intézkedéseket hoznak. Gazdaságunk intenzív fejlődése szükségessé teszi, hogy vállalataink igazgatói és az összes gazdasági dolgozó növelje szakképzettségét. Reális feltételeink vannak ahhoz, hógy az élőmunka technikával való helyettesítése útján a munkaerő-gazdálkodás terén is teljes egyensúlyt érjünk el. A nagyobb munkaerő-megtakarítások elérésében jelentős szerepet tölt be a munka racionalizálása. Rendkívüli figyelmet szentelünk azoknak a munkahelyeknek, ahol relatíve nagy az élőmunka részaránya, és ahol a leggyorsabbán mozgósíthatók a tartalékok a dolgozók igénybevételében. Ez azt jelenti, hogy az üzemeknek e feladatok megoldásában nagyobb mértékben kellene az élenjáró munkásokra, újítókra, kezdeményező technikusokra támaszkodniuk. Ezen a téren sikeresen dolgoznak a fa- és bútoripari vezérigazgatóság üzemei Zilinában, amelyek elsősorban azoknak a területeknek szentelnek figyelmet, amelyeken a legnagyobb lehetőségek vannak a munkaerő megtakarításra, így az anyag- kezelésnek, a csomagolásnak és a raktározásnak. Az utóbbi Időben intenzíven foglalkoznak a haladó munkamódszerekkel. Ilyen például a pro- cesograf név alatt ismert ellenőrzésinyilvántartási rendszer. Ez a módszer A vítkovicei Klemen! Gullwald Vasinű ötödik üzemének első számú mechanikus egysége |elenleg az NDK beli Rostock tengeri kikötő korszerűsítésére é.s kibővítésére szállít berendezéseket. A gyáregység dolgozói szocialista felajánlás keretében ígéretet tettek, hogy a berendezéseket az idén a kívánt határidőben szállítják le. A vállalat körülbelül 130 millió korona érlékben szállít Rostockba különféle árut. Felvételünkön: Vladimír Prepsch marós beállítja a marókéseket egy rakodógép alvázának megmunkálásához. (Felvétel: CSTK — V. Svorőík] lehetővé teszi az egész termelési folyamat figyelemmel kísérését. Segítségével például a hlohoveci Mier üzemben a termelést 35 százalékkal, a munkatermelékenységet 30 százalékkal növelték, és a termelési ciklust 40 százalékkal rövidítették le. Ezt a módszert 1975-től további üzemekben is alkalmazzák. Következetesebben a nemzeti bizottságok munkájában! A foglalkoztatás-politika megvalósításában jelentős szerepük van a nemzeti bizottságoknak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a 6. ötéves tervben a nemzeti bizottságok munkájában is minőségi fordulatot kell elérni a munkaerő elhelyezésének és szabályozásának rendszerében. A nemzeti bizottságoknak elsősorban a társadalmi feladatokat kell védelmezniük és segíteniük, a legfontosabb ágazatok és fejlesztési programok számára kell biztosítaniuk munkaerőket. A nemzeti bizottságok munkájában szerzett tapasztalatokból tudjuk, hogy a feladatok céltudatos és következetes megvalósításával jó eredmények érhetők el. így például a nemzeti bizottságok az idén sikeresen oldják meg feladataikat a munkaerő-toborzásban a bányák és más fontos üzemek számára. Általában jó eredményeket érnek el a 15 éves fiatalok elosztásában is. Természetesen, a jó eredmények mellett még sok mindent meg kell javítani. Határozottan fel kell számolni azt a jelenséget, amikor az egyes nem* zeti bizottságok fontosabbnak tartják’ a különböző melléküzemek munka« erőinek biztosítását, és elnézőek azzal szemben, hogy a hatáskörükbe tartozó területen működő nagy teljesítményű ipari vállalatokban munkaerőhiány van. Nagy népgazdasági hiba, ha a kerületi és járási nemzeti bizottságok egyes dolgozói elsődlegesen „saját“ kerületi vagy járási gazdaságukat látják el munkaerővel, és nem törődnek az országos szempontból fontos szervezetekkel, vagy az újonnan felépített kapacitásokkal, amelyek több milliárd korona értékű technikai felszereléssel rendelkeznek, de munkaerőhiánnyal küszködnek. Ha tudatosítjuk, hogy éppen ezektől a gépipari, vegyipari vagy kohászati üzemektől függ a legjobban a nemzeti jövedelem növekedése, külkereskedelmünk aktív mérlege, ós általában szociális biztonságunk, akkor szűklátókörűségnek és nagyon kedvezőtlen következményekkel járó jelenségnek kell minősíteni a nemzeti bizottságok egy részének ilyen eljárását. Bíráló igényességgel kell megkövetelnünk, hogy az arányos fejlődés érdekében a mesterek, a műhely és részlegvezetők, a technikusok, a közgazdászok, az igazgatók, a káder- és személyzeti osztályok vezetői az eddiginél nagyobb figyelmet szenteljenek a műszaki fejlődésnek, a termelés szervezésének és irányításának, u munka- és technológiai fegyelemnek, az anyagi és erkölcsi ösztönzőknek. a szakképzettség kihasználásának, a munkatermelékenység növelésének. a munkaerővel való takarékosságnak, ami pozitívan nyilvánul majd meg a munkaerő-szükségletek és források egyensúlyában A nemzeti bizottságoknak az üzemekkel együttműködve, a társadalmi érdekeknek megfelelően kell biztosítaniuk a területi és ágazati munkaerő-szükségletek összhangját. Ez többek között azt jelenti, hogy meg kell akadályozni az élőmunkaiorrások megfogyatkozását, ami a melléküzem- ágakban végzett tevékenységben nyilvánul meg. A gazdaság további fejlődése a foglalkoztatottság területén is fontos feladatokat vet tel. A Munka- és Szociálisügyi Minisztériumnak, a többi minisztériumnak, a nemzeti bizottságoknak és a gazdasági szervezeteknek hozzá kell járulniuk a munkaerő- források és szükségletek problémáinak megoldásához, egybe kell hangolniuk az SZSZK-ban az összes szervnek és szervezeteknek a foglalkoztatás-politika területén kifejtett törekvését.
