Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-28 / 39. szám, Vasarnapi Új Szó
Különben mindent a gép csinál. Mi csak elvesszük tőle a terméket — mondja Benyó Éva. A Fidzsi-szigetek mellett vonul el a 180. délkör, azaz a Nemzetközi Dátumvonal. Ha keletről nyugatra szállva, pontosan éjfélkor, vagyis huszonnégy óra nulla perc nulla másodperckor érkezik fölé egy repülőgép, az utasoknak abban a pillanatban kereken huszonnégy órával kell előre igazítaniuk a7 órát, egy teljes napot ugrik a naptár. Kénzeliék el! Képzeljék, mert ha nem is pontosan ugyanolyan, de hasonló a helyzet a SLOVLIK nemzeti vállalat Nővé Zámky-i férsekújvári 1 konzervgyárában. A „Dátumvonalon“, vagyis az átadás napján már túljutottak, de azon a napon előre kellett igazítaniuk az órát. megkezdték a termelést, pedig még nem adták át rendeltetésének a gyárat az építők és a szerelők, legalábbis nem teljes egészében. Igaz, hogy nem akármilyen gyárról van szó, beruházási értéke 370 millió korona, alapterülete 22 hektár, csak a készáruraktár 2 hektár alapterületű. Igazi gyáróriás. És már üzemel. Még nem teljes kapacitással, de már üzemel, hiszen a képzeletbeli „Dátumvonalon“ túljutottak. A helyi hagyományokra emlékezve önkéntelenül is ezt kérdezem Juhász Béla elvtárstól, a gyár közgazdászától: — Paprikamalom is van ebben a gyárban? — Hagyjuk az emlékeket! — legyint. — Igen, paprikával is foglalkozunk, de ez ma már csak olyan mellékes valami. Példa rá, hogy csupán hetvenmil- lió korona értékű paprikát dolgozunk fel. Ez más termékekhez viszonyítva csekélység. Magvará7nl kezdi, hogy milyen konzerválás! módokkal foglalkoznak: sterilizálnak, állandósítanak nedves módszerekkel, szárítanak és fagyasztanak. A gyáróriás vázlatos térképe fölött mutatja: fehér résznek nevezik a csarnokot, ahol feldolgozzák a gyümölcsöket, zöld résznak, ahova beérkeznek a szállítmányok, fekete résznek a javítók, a karbantartók és a szerelők munkahelyét. Megpróbálja a gyár nagyságát szavakkal érzékeltetni: — A gyümölcsfeldolgozást két részlegen végzik. Édes és savanyú részlegen. Az utóbbinak Birkus László mérnök a vezetője, s ott is több úgynevezett vonal működik. Paprika, paradicsom, uborka... És figyeljen csak! Csupán paradicsomról van szó. Naponként húsz vagon érkezik. Még így szavakkal érzékeltelve is óriásiak a méretek. Szűknek érzem magam körül a teret. Valójában is szűk, hisz átmenetileg, ideiglenesen fabarakkokban működnek a gyárhoz tartozó hivatalok, a vezetőség, a könyvelőség, a laboratóriumok. — Nézzünk szét! Árkokat, sáncokat kerülgetünk. Máshol halomba rakott betongyűrűket, kavicshalmot. Szemmel látható, hogy az építők még nem fejezték be a munkát. Mondom is— Egyszóval késnek az építők ... Kísérőm legyint. — Az még csak hagyján! De késnek a szállítók, a gépszállítók, június 3-én kellett volna átadni az uborka vonalon a mosógépeket. Még nincsenek itt, illetve nem működnek. A szállító címe SPP Bratislava. A csarnokban megállunk az uborkavonal mellett. Finom illatok. Csattog az automata, futószalag ontja a savanyú uborkát. Benyó Evő és ZáleZáková Ági dobozol >ák. — Könnyű munka ez. Mi csak arra ügyelünk, hogy jól zárjon a doboz teteje. Különben mindent a gép csinál. Mi csak elvesszük tőle a terméket. Ök szakképzett munkások. Tanulták ezt a szakmát. A szalag másik végénél is fiatalok dolgoznak, rakják a dobozokat. Kísérőm megjegyzi: — Kezdők. Akárcsak a dolgozók nyolcvan százaléka. Ez Is' probléma, hogy nagyon sok a kezdő munkás, pedig nem olyan egyszerű szakma ez. — Mi a véleményük? — kérdem az egyik lánytól. — Naponta néhány mázsát felemelek, annyi biztos, de érdekes munka ez a nagybani befőzés. Munka közben az ember elfelejti a nehezét. Csak műszak után érzek fáradságot. Hatalmas tolóajtó elé érünk. Nekidőlünk, tovagördül, s elénk tárul egy majdnem üres csarnok. — Tessék! Ez az édes részleg. Még nem érkeztek meg a gépek... Vagy éppen csak megérkeztek, de a szerelők késnek. Nézzen szét! Rajtunk kívül nincs itt senki. Átmegyünk a készáru-raktárba. Óriási. Száz lépés, százötven. Még mindig emeletmagasságba rakott uborkásciobozok mellett lépkedünk. A fordulón túl azonban meglátom az őszibarackos üvegeket. Kérdvg pillantok kísérőmre.-- Néhány vagon csupán. Kézzel dolgoztuk fel. Népgazdaságunk számára probléma, de kimondottan a mi számunkra szerencse, hogy gyönge volt az ide' termés. Nem is tudom, mit cslná’tunk volna jó és gazdag termés esetén ... Később saját magának válaszol-. — Amit a földienerrol. Eladtuk, átadtuk más üzenik nek, mert egyébként mi a termelőkkel kötött szerződést -megtartjuk. Pontról pontra. Elszállítjuk az árut máshova. Még akkor is, ha olyan-kínos-keserves helyzetben vagyunk, mint jelenleg. A tervezettnél öt autóval kevesebb áll rendelkezésünkre. A raktár előtt találkozunk Andel Miklós igazgatóval. Szervez, irányít. A szó legszorosabb értelmében a helyszínen. — Mesteri Ügyeljenek a mosóban! A gőz felcsap, nedves a lépcső, a szerelők még nem készítették el a védőrácsot. Nehogy lezuhanjon valaki! Az egyik karbantartótól megkérdezi— Mikorra lesznek készen a hegesztéssel? A művezetőt utasítja: — Flőbh tanítsák be a fiatalokat, és csak azután osszák he őket éjjeli műszakba. Hozzánk fordul. — A pnradicsomvonalról van szó. Ott három műszakban dolgozunk. Sok az úi munkás. Most tanulják a szakmát. És még mielőtt feltenném a szokásos, szabványos kérdést — problémák? — már mondja is: — Külön vízgazdálkodási részlegünk van. Saját kútjaink. de a vizet lágyítani kall, 25 német kemény- sógi fokról tízre. Nincs készen a vízlágyító pedig másodpercenként 30 liter vízre van szükségünk. Bizonyára bosszankodtak a városban, amikor a múlt-, kor átmenetileg a városi vízvezetékből kaptunk vizet, pedig számunkra az is nehézséget jelentett. A nyomáskülönbség miatt. Gőzfejlesztéshez nagyobb nyomású víz kell. Efvszóval, lehetne sorolni a problémákat . Úgy hallgatom, mintha részese v.olnék minden problémának. Együttérzéssel. És csak bátortalanul merem megkérdezni: — Valami biztatót is tudna mondani? Mosolyog.' Csak azt, amit munkásaink mondtak. Beszélt ve* lük? A szerződéseket teljesíteni fogjuk. A tervet teljesítjük. Sőt, ha sikerül, akkor... Nem folytatja, hanem megkérdi: — Hogyan, mondták a vonalak mellett? Igyekszem a válaszadással: — Szóró! szóra így: Sőt, ha sikerül, akkor... Megint mosolyog. — Ez az! Hogy pontosan értsük: a gyár idei terve 300 millió korona értékű készáru. S erre mondták: Sőt. ha sikerül, akkor ... A képzeletbeli „Dátumvonalon“ túl az nem is csekélység. Ügy tesznek a konzervgyáriak, mint annak a bizonyos repülőgépnek az utasai: előre igazítják az órá t. HAJDÚ ANDRÁS aj -x G3 'q) T3 ■*-* U 'Q> Cd > qS G5 e? 50 '« £ E ® « « N w (/) n< « 03 'O JB N O ec c e ** ■§■£. — eo <03 CB C C 'Cl ac ta 'CD > N 00« — to to M 8 S < 6 A galántai Járási Szakszervezeti Tanács vezetői és dolgozói jól ismerik a járásunkban élő nők problémáit. Erről győződtem meg Pivko Antallal, a szakszervezeti tanács dolgozójával folytatott beszélgetés folyamán, aki elmondotta, hogy a nők nemzetközi évében még nagyobb igyekezettel járulnak hozzá á nőket érintő problémák megoldásához. A MILEX MÉG NEM NYILATKOZOTT Ilyen probléma többek között a böl- csődehíány. Ez a járási székhelyen érezhető a legjobban. Ezért Galánta négy nagyobb üzemével tárgyalásba bocsátkoztak, hogy azok közös össze- fogással építsenek fel egy bölcsődét. A Járási Szakszervezeti Tanácson ismeretes, hogy a négy üzemnek módjában áll hozzájárulni a bölcsőde felépítéséhez — csak akarat kell. Ezek az üzemek a TOS, a Milex, a Járási Építőipari Vállalat és a Járási Ipari Vállalat. A TOS galántai üzeme a felhívásra 50 ezer koronát ajánlott fel. A Járási Építőipari vállalat a bölcsőde tervrajzának az elkészítését vállalta. A Járási Ipari Vállalat is pénzzel kíván hozzájárulni a terv megvalósításához. A Milex eddig nem nyilatkozott. ELFOGADHATÓ MAGYARÁZAT Galántán Is inkább az asszonyok dolga a bevásárlás. Ezért nekik okoz bosszúságot h hiányos üzlethálózat. Ezen az állapoton a szakszervezeti tanácsnak nincs módjában változtatni, ugyanis folyamatban van a város átépítése. A főutcán levő házak nagy részét lebontották, ezekben voltak azelőtt c.z üzletek. A régi, kiöregedett házak helyén már épülnek a több- emeletes lakóházak és középületek, többek között egy bevásárlási központ is. Átadása után a bevásárlás lényegesen könnyebb lesz. BETARTJÁK AZ ELŐÍRÁSOKAT A Járási Szakszervezeti Tanácson arra is ügyelnek, vajon az üzemekben vannak-e szociális helyiségek; öltözők, zuhanyozók stb. A szakszervezeti tanács mellett működő mőbizott- ság tagjai rendszeresen látogatják az üzemeket. A nőbizottság tagjai egy-eigy üzemben járván azt is megvizsgálják, vajon visszavették-e ugyanarra a munkahelyre a szülési szabadságról visz- szatért édesanyát, nem kell-e a nőknek nehéz csomagokat cipelniük, továbbá, engedélyezik-e á kisgyermekes anyáknak, liogy fél-egy órával később állhassanak munkába, hogy gyermeküket óvodába, bölcsődébe vihessék. A tapasztalatok szerint ezek ellen az előírások ellen egy üzemben sem vétenek. A LAKOSSÁG ROVÁSÁRA A Galántán levő szolgáltatások közül a mosoda munkájával elégedetlenek a Járási Szákszervezeti Tanácson. Mert csak 21 napos határidővel vállal fehérneműmosást. Ez pediig azért van, mert a kommunális üzem a bratislavai Keleti Vasutak Igazgatósága részére is mos. Természetes, hogy az ő részükre is mosni kell valakinek. De minek vállalkozik erre olyan mosoda, amelyik azután a lakosság igényeit nem tudja kielégíteni...? Azzal sem elégedettek, hogy a járás üzemeiben dolgozóknak csak a 22 százaléka étkezik üzemi konyhán. Nem sikerült már megállapítanak mi ennek az oka, de mindenesetre lépéseket tesznek annak érdekében, hogy ez a százalék emelkedjék. MEGÉRDEMLIK A KITÜNTETÉST A szakszervezetek munkájában ebben a járásban is részt vesznek a nők. S nemegyszer ők hívták fel a figyelmet asszonytársaik problémáira, s ők voltak azok, akik e problémák ku küszöbölésén fáradoztak. Ezek közé áz elvtársnők közé tartoznak Hamar Zsuzsanna, Lipovszky Rozália, Lencsés Rozália, akik a Hydrostav salai fióküzemében dolgoznak. Továbbá Takács Rozália, a salai óvoda igazgatónője, Almásy Mária, a trsticei (nád- saegi) KAI tanítónője, Lőrincz Viola, a galántai magyar tannyelvű óvoda tanítónője. Ükét és még más nőket a nők nemzetközi éve alkalmából oklevéllel tüntették ki. KOVÁCS ELVIRA
