Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-16 / 218. szám, kedd

A szocialista Csehszlovákia sikerei MIMI 1975. IX. 16. 5 Vasil Bil’ak elvfárs interjúja a Daily World című amerikai kommunista lapban New York — Mint már jelentettük, Vasil Bifak, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja és a KB titkára interjút adott az Egyesült Államok Kom­munista lapjának, a Daily Worldnek. BiTak elvtárs nyilatkozatát az alábbiakban kisebb rövidítéssel egész terjedelmében közöljük. • Csehszlovákia azóta, hogy az ellenforradalmárok 1968 bán megkísérelték, hogy az országot kiszakítsák a szocialista közösségből, je­lentős sikereket ért el. Me­lyeket tart a legfontosab­baknak és hogyan érték el a sikereket? — Kérdését két részre oszta­nám, bel- és külpolitikai részre. Csehszlovákia valóban jelen­tős sikereket ért el. Ha orszá-» gunk mai helyzetét összehason­lítjuk öt—hat év előtti helyzeté­vel, büszkén állíthatjuk, hogy nagy haladást értünk el a tár­sadalmi élet valamennyi terüle­tén és a dolgozó ember anya­gi és szellemi életszínvonalának emelésében. Nem voltak köny-> nyű évek. Nemcsak az ellenfor­radalom okozta politikai és gazdasági felfordulás következ­ményeit küzdöttük le, hanem fokozatosan elkezdtük sok olyan probléma megoldását is, amelyek a hatvanas évek folya­mán halmozódtak fel nálunk. Szükséges volt helyreállítani o rendet és főként Csehszlová­kia Kommunista Pártjának ve­rető szerepét. Nem kisebb siker volt, hogy nyílt politikai küzdelemben si­került a párt politikájának meg­nyernünk a munkások, szövet­kezeti parasztok, értelmiségiek és az ifjúság döntő többségét. Sikerült elszigetelnünk a jobbol­dali és antiszocialista eleme-? két. Nagy sikernek tekintendő az a tény is, hogy a pártban és az államban minden szinten felújítottuk az irányítás lenini alapelveit, hogy egész népgaz­daságunk konszolidálódott. Az állami terv visszanyerte szere­pét. Az ötödik ötéves terv fő előirányzatait teljesítjük és sok tekintetben túl is teljesítjük. Ennek eredményeként tovább nőtt a lakosság reáljövedelme, emelkedett a dolgozók életszín­vonala. Fennmaradt a kiskeres­kedelmi árak stabilitása és nőtt a korona vásárlóereje. Határo­zottan javult az újházasokról, az anyákról és gyermekekről, a nyugdíjasokról való gondosko­dás, erősödött a dolgozó nép szociális létbiztonsága. Helyreállt az egész állam- szerkezet felülről lefelé, meg­szilárdultak szocialista társa­dalmunk osztály- és politikai alapjai, valamint a képviseleti szervek osztályjellege és mun­kája, nőtt a nemzeti bizottsá­gok és a Nemzeti Frontba tö­mörült társadalmi szervezetek szerepe. Nem utolsósorban a legfőbb eredmények közé tartozik, hogy megújhodott barátságunk, szö­vetségünk és testvéri együttmű^ ködésünk a szocializmus első országával, a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi tagállamaival. Csehszlovákia ma ismét szilárd tagja a szocialis­ta közösségnek. Ennek érdemé­ből, valamint a Szovjetunió bé­keprogramját teljes mértékben a magáévá tevő államunk elv­szerű külpolitikájának eredmé­nyeként a szocializmus ellen­ségeinek nemzetközileg nem si­került elszigetelniük hazánkat. A viszonylag rövid idő alatt elért sikereinket kommunista pártunknak, központi bizottsá­gának elvszerű marxista—leni-- nista politikája, az egész párt, szervezetei és az összes kom­munisták nagy, áldozatos poli­tikai-szervező munkája ered­ményezte, az, hogy a párt éle­tében és munkájában és az egész társadalomban helyesen érv én y esülnek a lenini nor­mák, az irányítás és tervezés szocialista alapelvei. Népünk mindennapi alkotómunkájának az eredményei. Népünk óriási többsége megértette a XIV. pártkongresszus határozatait és cselekvően részt vesz végrehajt tásukban. Ugyanakkor nem fe­ledjük, hogy ezeket az eredmé^ nyékét a Szovjetunió békepo­litikája és a szocialista orszá­gok egybehangolt politikája vi­lágszerte elért nagy sikereinek köszönhetjük, annak, hogy utat tör a feszültség enyhülésének és a békés egymás mellett élésnek folyamata, ami lehető­vé tette nekünk, hogy erőinket teljes mértékben építő munkára összpontosítsuk. Az elért eredmények ugyan­akkor pártunk XIV." kongresszu­sa irányvonalának realitását, erejét és életképességét bizo­nyítják. A gyakorlat teljes mér­tékben Igazolta ennek az irány­vonalnak a helyességét. Sike^ reink a tőkésországok elmélyü­lő válságjelenségeihez viszonyít­va különösen kitűnnek. Ezek a szocializmus sikerei. • A burzsoá tömegtájé­koztatási eszközök az el­múlt hónapokban nagysza­bású csehszlovákellenes kampányt indítottak azzal kapcsolatban, hogy az 1968 —1969-es válságos időszak vezető személyiségei nyilvá­nosan nyugtalanságuknak ad­tak kifejezést, így például a Dubőek-levéllel és az ún. Smrkovskíj-emlékir utókkal összefüggésben. Mi az önök pártjának nézete e tények­kel kapcsolatban? — Ez így van, noha semmi új nem történt, ami meglephetett volna vagy el térít hetett volna bennünket az építő munkától. Az imperializmus legreakció- sabb erői, amelyeket a megva­lósult szocializmus sikerei, vi­lágbefolyásának növekedése, a Szovjetunió és a többi szocia­lista országok békeoffenzívájá- nak sikerei és általában a vi-> lág haladó erőinek harca meg­leptek, ismét összpontosítják erőiket a szocialista országok elleni támadásokban, fokozzák az antikommunlsta propagan­dát, amelynek fő eszköze a szovjetellenesség. Ebben a leg- szennyesebb eszközöket alkal­mazzák. Igyekeznek kihasználni minden alkalmat, beleértve az emigránsokat és a levert jobb­oldali és antiszocialista erőket. Erre szolgállak nekik az ún. Smrkóvský-emlékiratok és a Dubček-levelek. Az antikommu- nista központok e pamfletek kö­rül csehszlovákellenes hiszté­ria újabb hullámát indították el azzal a végcéllal, hogy támad­ják a békét és a szocializmust. Ezek, bár egyedülálló han^ gok. arra szolgáltak ellensé­geinknek, hogy „belső ellenzék“ megnyilatkozásának tüntessék fel. Vállalkozott rá azoknak az embereknek egy része is. akik a válságos években gyászos sze­repet játszottak, mint Josef Srar- kovský, majd halála után Ale­xander Dubček, Zdenék Mlynár és továbbiak. Ezek az ak­ciók sem dolgozóink körében, sem a világon nem keltettek visszhangot. Szeretném megjegyezni, hogy nemrégen még azt hittük, ezek a „volt vezetők“ közül sokan többé-kevésbé a jobboldali op­portunizmus képviselői voltak. Eddigi fejlődésük világosan igazolta, hogy az árulás útján járnak és teljesen az antikom- munista központok szolgálatá­ba álltak. Tevékenységük célja nemcsak a csehszlovákiai szo­cializmus rágalmazása, hanem az, hogy egyenesen ártsanak neki, ártsanak a különböző tár--: sadalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élésére irá­nyuló törekvésnek, diszkreditál- ják a szocialista gondolatokat, amelyeknek mind nagyobb von­zóerejük van a világon, ami si­került is nekik akkor, amikor tisztségeket töltöttek be. Cse­lekedeteikkel végeredményben a világfeszültség enyhülésének folyamatát akarják zavarni. Mind az ún. Smrkovský-em^ lékiratoknak, mind a Dubček- leveleknek és más pamfletek- nek semmi közük sincs az igaz-» sághoz, csak egy céljuk van: az ántikommunista központok ki­szolgálása a szocializmus ellen irányuló támadásukban. Egyet­len problémát sem oldanak meg. Ellenkezőleg, az 1968 ja­nuárja előtt társadalmunkban felhalmozódott problémák, még-i inkább e „vezetők“ okozta fel­fordulás következtében kelet­kezett problémák annak ered­ményeként szűntek és szűnnek meg, hogy nélkülük és antiszo* cialista érdekeikkel szemben oldhatjuk meg őket. Ezzel összefüggésben szeretnék egy kis megjegyzést tenni a nyugati csehszlovák emigráció címére. Az antikommunista köz­pontok kihasználják azt a tényt, hogy a legnépesebb új nyugati emigrációt a csehszlo­vák emigránsok alkotják. Ennek paradox különössége, hogy az emigráció jelentős része értel­miségiekből tevődik össze, akik­nek lehetőségük volt megismer­kedni a marxizmussal és bizo­nyos gyakorlatot szereztek a szocialista építésben. Vannak köztük olyanok, akik nemcsak tagjai voltak a CSKP nek, ha­nem egészen a központi bizott­ságokig a párt választott szer­veinek tagjai, kormányszemé­lyiségek és a társadalmi szerve- zetek képviselői is voltak. Közülük egyesek nyíltan az árulás útjára tértek, a legreak- ciósabb erőkkel, például a nyu­gatnémet revansistákkal stb. szövetkeznek. Löbl, Pachman és mások nyilvánosan „lemondtak kommunista meggyőződésük-’ ről“. Egyáltalán nem titkolják, hogy legnagyobb reményük az egész szocialista közösség el­leni globális támadás, háború­ra számítanak. Mások, mint Pelikán, Šík és továbbiak sza­vakban ugyan magukénak vall­ják a szocializmust, — de revi­deálják a marxizmus—leniniz­mus alapjait és elutasítják a reális szocializmust —, ám csakis azzal a szándékkal, hogy félrevezessék a nyugati mun-- kásmozgalmat, baloldali erőket és a dolgozókat. Az ő tevékeny­ségük is az antikommunista központokat szolgálja. Interna­cionalista kötelességünknek te­kintjük, hogy leleplezzük ellen- forradalmi tevékenységüket, amely nemcsak Csehszlovákia és a többi szocialista állam, ha­nem a tőkésországok forradalmi és demokratikus mozgalma el­len is irányul. Az emigránsok között azonban sokan vannak olyanok, akik sajnálják, hogy otthagyták hazájukat, nem tévé-? kenykednek ellene és szívesen ‘ visszatérnének. • A Rudé právo idei ápri­lis 19-i kommentárjában egyebek között megjegyezte, hoyy a „jobboldali revízió- nizmus által megtévesztet­tek" többsége, köztük egyes kiemelkedő szerzők keresik vagy megtalálják a pozitív utat. Ezen az úton segítő kezet kapnak. Kommentál­hatná közelebbről ezt a tényt? Ellenségeink amellett a ha­mis állítás mellett, hogy ná­lunk létezik valamilyen „belső ellenzék“, további hamis állítást eszeltek ki. Azt állítják, hogy azok, akiknek nincs pártigazol­ványuk, sehol sem tudnak mun­kát találni nem is szólva a po­litikai tevékenység lehetőségei­ről. Az igazság az, hogy hazánk­ban széles körű demokrácia van mindenki számára, aki becsüle­tesen dolgozik, nem sérti meg a szocialista törvényeket és nem lép fel ellenséges pozíció­ból a szocializmus ellen. Majd­nem minden polgártársunk tag­ja a Nemzeti Frontba tömörült valamelyik érdekszervezetnek. Azok közül, akik nem kaptak új tagkönyvet, sokan nemcsak dolgozhatnak, és eredményesen dolgoznak is foglalkozási kö­rükben, hanem tevékenységet is fejthetnek ki különféle társa­dalmi érdekszervezetekben. Új­ból szeretném hangsúlyozni, hogy a pártból kizártak vagy töröltek nem valamilyen össze­függő csoportjáról van szó. Sze­retném ismételni, hogy a párt­ból 70 934 tagot zártak ki, akik közül mintegy 11 ezren tudato­sították a szocializmus ellen el­követett vétkeiket, emigráltak és ezzel automatikusan elvesz­tették párttagságukat, 390 817-et töröltek, de nem mindenkit azért, hogy antiszocialista ál­láspontot képviselt. A párt alapszabályzata értelmében mindenkinek lehetősége volt fellebbezni. A fellebbezők nem egész egyötöde kérelmének ele­get tettek. Nem szándékozom valamilyen statisztikát összeállítani, de mondhatnánk, hogy ezek között az emberek között sok hetero­gén csoport van és nagy több­ségük, nem szenvedett semmi­lyen anyagi kárt. Az ét nem igazoltak mintegy 70 százaléka a helyén maradt. Mintegy 20 százalékát azok alkotják, aki.* két passzivitás miatt töröltek. Ez egyáltalán nem szokatlan. Minden forradalmi párt meg­tisztul a passzív tagoktól. Saj­nos, mi ezt éveken át nem tet­tük. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról a tény-- ről, hogy munkásosztályunk 194fl februári győzelme után a volt polgári és kispolgári pár­tok 320 000 tagját vettük fel a kommunista pártba és nem mindegyikük lett meggyőződé- ses kommunista. Ellenkezőleg, sokan, kitartottak kispolgári filozófiájuk mellett, s mihelyt olyan akadályba ütköztek, ami­lyen utunkon csak előfordul­hat. pánikba estek és visszako­zó! fújtak. A második csoportba, amely 20—25 százalékot képvisel, azok sorolhatók, akiket „az emberi arcú szocializmusról“ hirdetett demagóg jelszavak megtévesz­tettek. Nem volt marxista—le^ ninisla világnézetük és nem is törekedtek ennek elsajátításá­ra, klspolgáriságuknak nem fe­lelhetett meg a pártfegyelem. A párí’jól való távozásukból nem vontak le semmilyen kö­vetkeztetést. Dolgoznak és azon kívül, hogy nem fizetnek tagsá­gi díjat, és elvesztették a büsz­ke kommunista nevet, semmi­képpen sem szenvedtek kárt és nem is gondolnak arra, hogy visszavegyék őket a pártba. A legnépesebb csoportot — több mint a felét — azok alkot= ják. akik tudatosították téve­déseiket és hibáikat. Közöttük sok olyan van, akiket megté­vesztettek és félrevezettek. Fon­tos, hogy tudatosítják: a pártra és a szocializmus sorsára nézve legnehezebb időkben nem visel­kedtek kommunista módon. Be­csületes munkájukkal azonban igyekeznek helyrehozni hibái-- kát és tévedéseiket és sokan kö­zülük hiszik, hogy idő múltán ismét visszaveszik őket a párt­ba. Végül el kell ismerni, hogy vannak olyan csoportok, ame­lyeknek tagjai a jobboldal ak­tív propagálói és szervezői kö­zé tartoztak, antiszocialista szempontokat képviseltek és képviselnek és közülük sokan az ellenforradalom útjára tér­tek. Egyik részük emigrált, a másik otthon maradt. Ma is igyekeznek bizalmatlanságot kelteni a párttal és a szocialis­ta állammal szemben, különféle leveleket és folyamodványokat írnak és azt a látszatot akarják kelteni, mintha szervezett el­lenség lépne fel a párttal szemben. Mint a XI. kongresszus, a CSKP Központi Bizottságának 1974 novemberi ülése, további dokumentumok és cikkek hang­súlyozták. a párttisztogatás eredményét nem fogjuk átérté­kelni. Ám a párttagságukat el­vesztők irányában egyéni meg-? különböztetett elbírálást érvé­nyesítünk és fogunk érvénesí- teni. Nemegyszer hangsúlyoz­tuk, hogy az, aki becsületesen akar dolgozni, és így akarja helyrehozni hibáit és tévedé­seit, teljes mértékben érvénye­sülhet társadalmunkban. To­vábbra is abból indulunk ki, hogy az alapvető kritérium a szocializmus javára végzett be­csületes munka. • Folynak a CSKP XV. kongresszusának előkészüle­tei. Elmondhatná, milyen fő feladatokat terjesztenek megvitatás végett a kong­resszus küldöttei elé? — Részemről kissé korai volna a részletesebb válasz er­re a kérdésre. Természetesen, a kongresszus előkészületei már megkezdődtek. A kongresszus mérlegelni fogja az elmúlt idő­szakot és új feladatokat tűz ki. Ám nem valamilyen új fő irányvonalról van szó. A fő fel­adat továbbra is a fejlett szocia­lista társadalom építése marad. Az eddig elért eredmények azonban lehetővé teszik, hogy még bátrabban folytassuk a XIV. kongresszuson kijelölt meg­kezdett utunkat. Az a fontos, hogy ezekre az eredményekre építsünk, megszilárdítsuk a már elérteket és a szükségletek, valamint a lehetőségek alapján úgy fogalmaztuk meg az új, igé­nyes feladatokat, hogy olyan programot dolgozzunk ki, amely hazánk valamennyi becsületes embere számára érthető és el­fogadható lesz. Az érdeklődés előtérében, ért« hetően, a gazdasági fejlődés kérdései fognak állni, amelye­ket a 6. ötéves, 1976—1980. évi népgazdaságfejlesztési terv fe­jez ki. Az a fontos, hogy tovább nö­vekedjék a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság gazdasági ereje (az ipar ós a mezőgazda- sági termelés dinamikus fejlőd dése] és annak útján, hogy Csehszlovákia nagyobb mérték­ben bekapcsolódik, főként a KGST keretében, a nemzetközi munkamegosztásba, gyorsabban fognak érvényesülni a tudomá­nyos és műszaki ismeretek a termelésben. A párt gazdaságpolitikájának és a társadalmi fejlődésnek fő célja és értelme továbbra is a dolgozó ember anyagi és kultu­rális szükségleteinek még széle­sebb kielégítéséből való gondos­kodás marad. Pártunk abból indult ki, hogy a szocializmus építésének egész ideje alatt a vezető sze­rep a munkásosztályé, amely * nek súlya és politikai befolyása minduntalan nő. Ezért az egész párt figyelmének központjában marad. Továbbra is ügyelni fo­gunk a munkásosztály politikai fejlettségének, művelődésének és nevelésének erősödésére, ar­ra, hogy a munkásosztály tagjai mind aktívabban részt vegye­nek a termelési folyamatok, az ország politikai és közélete irá­nyításában. e»» Ezzel függ össze a párt ve­zető szerepe elmélyítésének fel* adata is. A pártnak, mint a tár* sadalom vezető erejének fele­lőssége állandóan fokozódik. Külpolitikánk alapvető fel­adata marad a Szovjetunióval, kommunista pártjával, a többi testvérpárttal és országgal való barátság, szövetség és szoros együttműködés sokoldalú elmé­lyítése, hazánk aktív részvéteid a szocialista országok egysé­gének mint a béke és a népek biztonsága fő zálogának fejlesz­tésében és szilárdításában. Pár­tunk és szocialista államunk fontos feladatának tartja, hogy a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon a feszültség eny* hülése folyamatának további el­mélyüléséhez a világon úgy, hogy ez a folyamat tartóssá vál­jék és az emberiség számára fennmaradjon a tartós béke. Beszélgetésünk végén enged­jen meg még egy megjegyzést. Pártunk nagyra értékeli, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának tevékenységét, me­lyet az imperializmus központ­jában, súlyos félillegális lét­feltételek között fejt ki. Ez a párt mindenkor szilárdan áll a marxizmus—leninizmus és az internacionalizmus platformján, ami egyebek között a pártunk ős társadalmunk 1968—1969. évi válságos fejlődésével kap­csolatos állásfoglalásában is megnyilvánult. Értékeljük az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának, a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom eszmei és akció- egységéért, a fajgyűlölet ellen, az antikommunizmus összes áramlatai ellen folytatott küz­delmét, beleértve a Kínai KP je­lenlegi maóista vezetősége fel­forgató politikájának elítélését is. Becsüljük az amerikai kom­munisták fáradhatatlan küzdel­mét, amelyet a békés egymás mellett élésért és a feszültség enyhülése folyamatának az egész világon váló érvényesí­téséért. mindazon belső és kül­földi erők ellen vívnak, ame­lyek támadni próbálják az ame­rikai-szovjet kapcsolatok fej­lődését. Ezeket a gondolatokat tartal­mazzák az Egyesült Államok Kommunista Pártja nagy jelentő­ségű XXI. kongresszusának do­kumentumai. A kongresszus eb­ben a szellemben jelölte meg az amerikai kommunisták új fel­adatait. Pártjaink kapcsolatai valóban elvtársiak, a marxiz­mus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapelveire épülnek. Sok új sikert szeretnék kíván­ni az Egyesült Államok kommu­nistáinak. munkásosztályainak és népének nehéz harcukban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom