Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-16 / 218. szám, kedd
A szocialista Csehszlovákia sikerei MIMI 1975. IX. 16. 5 Vasil Bil’ak elvfárs interjúja a Daily World című amerikai kommunista lapban New York — Mint már jelentettük, Vasil Bifak, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja és a KB titkára interjút adott az Egyesült Államok Kommunista lapjának, a Daily Worldnek. BiTak elvtárs nyilatkozatát az alábbiakban kisebb rövidítéssel egész terjedelmében közöljük. • Csehszlovákia azóta, hogy az ellenforradalmárok 1968 bán megkísérelték, hogy az országot kiszakítsák a szocialista közösségből, jelentős sikereket ért el. Melyeket tart a legfontosabbaknak és hogyan érték el a sikereket? — Kérdését két részre osztanám, bel- és külpolitikai részre. Csehszlovákia valóban jelentős sikereket ért el. Ha orszá-» gunk mai helyzetét összehasonlítjuk öt—hat év előtti helyzetével, büszkén állíthatjuk, hogy nagy haladást értünk el a társadalmi élet valamennyi területén és a dolgozó ember anyagi és szellemi életszínvonalának emelésében. Nem voltak köny-> nyű évek. Nemcsak az ellenforradalom okozta politikai és gazdasági felfordulás következményeit küzdöttük le, hanem fokozatosan elkezdtük sok olyan probléma megoldását is, amelyek a hatvanas évek folyamán halmozódtak fel nálunk. Szükséges volt helyreállítani o rendet és főként Csehszlovákia Kommunista Pártjának verető szerepét. Nem kisebb siker volt, hogy nyílt politikai küzdelemben sikerült a párt politikájának megnyernünk a munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségiek és az ifjúság döntő többségét. Sikerült elszigetelnünk a jobboldali és antiszocialista eleme-? két. Nagy sikernek tekintendő az a tény is, hogy a pártban és az államban minden szinten felújítottuk az irányítás lenini alapelveit, hogy egész népgazdaságunk konszolidálódott. Az állami terv visszanyerte szerepét. Az ötödik ötéves terv fő előirányzatait teljesítjük és sok tekintetben túl is teljesítjük. Ennek eredményeként tovább nőtt a lakosság reáljövedelme, emelkedett a dolgozók életszínvonala. Fennmaradt a kiskereskedelmi árak stabilitása és nőtt a korona vásárlóereje. Határozottan javult az újházasokról, az anyákról és gyermekekről, a nyugdíjasokról való gondoskodás, erősödött a dolgozó nép szociális létbiztonsága. Helyreállt az egész állam- szerkezet felülről lefelé, megszilárdultak szocialista társadalmunk osztály- és politikai alapjai, valamint a képviseleti szervek osztályjellege és munkája, nőtt a nemzeti bizottságok és a Nemzeti Frontba tömörült társadalmi szervezetek szerepe. Nem utolsósorban a legfőbb eredmények közé tartozik, hogy megújhodott barátságunk, szövetségünk és testvéri együttmű^ ködésünk a szocializmus első országával, a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi tagállamaival. Csehszlovákia ma ismét szilárd tagja a szocialista közösségnek. Ennek érdeméből, valamint a Szovjetunió békeprogramját teljes mértékben a magáévá tevő államunk elvszerű külpolitikájának eredményeként a szocializmus ellenségeinek nemzetközileg nem sikerült elszigetelniük hazánkat. A viszonylag rövid idő alatt elért sikereinket kommunista pártunknak, központi bizottságának elvszerű marxista—leni-- nista politikája, az egész párt, szervezetei és az összes kommunisták nagy, áldozatos politikai-szervező munkája eredményezte, az, hogy a párt életében és munkájában és az egész társadalomban helyesen érv én y esülnek a lenini normák, az irányítás és tervezés szocialista alapelvei. Népünk mindennapi alkotómunkájának az eredményei. Népünk óriási többsége megértette a XIV. pártkongresszus határozatait és cselekvően részt vesz végrehajt tásukban. Ugyanakkor nem feledjük, hogy ezeket az eredmé^ nyékét a Szovjetunió békepolitikája és a szocialista országok egybehangolt politikája világszerte elért nagy sikereinek köszönhetjük, annak, hogy utat tör a feszültség enyhülésének és a békés egymás mellett élésnek folyamata, ami lehetővé tette nekünk, hogy erőinket teljes mértékben építő munkára összpontosítsuk. Az elért eredmények ugyanakkor pártunk XIV." kongresszusa irányvonalának realitását, erejét és életképességét bizonyítják. A gyakorlat teljes mértékben Igazolta ennek az irányvonalnak a helyességét. Sike^ reink a tőkésországok elmélyülő válságjelenségeihez viszonyítva különösen kitűnnek. Ezek a szocializmus sikerei. • A burzsoá tömegtájékoztatási eszközök az elmúlt hónapokban nagyszabású csehszlovákellenes kampányt indítottak azzal kapcsolatban, hogy az 1968 —1969-es válságos időszak vezető személyiségei nyilvánosan nyugtalanságuknak adtak kifejezést, így például a Dubőek-levéllel és az ún. Smrkovskíj-emlékir utókkal összefüggésben. Mi az önök pártjának nézete e tényekkel kapcsolatban? — Ez így van, noha semmi új nem történt, ami meglephetett volna vagy el térít hetett volna bennünket az építő munkától. Az imperializmus legreakció- sabb erői, amelyeket a megvalósult szocializmus sikerei, világbefolyásának növekedése, a Szovjetunió és a többi szocialista országok békeoffenzívájá- nak sikerei és általában a vi-> lág haladó erőinek harca megleptek, ismét összpontosítják erőiket a szocialista országok elleni támadásokban, fokozzák az antikommunlsta propagandát, amelynek fő eszköze a szovjetellenesség. Ebben a leg- szennyesebb eszközöket alkalmazzák. Igyekeznek kihasználni minden alkalmat, beleértve az emigránsokat és a levert jobboldali és antiszocialista erőket. Erre szolgállak nekik az ún. Smrkóvský-emlékiratok és a Dubček-levelek. Az antikommu- nista központok e pamfletek körül csehszlovákellenes hisztéria újabb hullámát indították el azzal a végcéllal, hogy támadják a békét és a szocializmust. Ezek, bár egyedülálló han^ gok. arra szolgáltak ellenségeinknek, hogy „belső ellenzék“ megnyilatkozásának tüntessék fel. Vállalkozott rá azoknak az embereknek egy része is. akik a válságos években gyászos szerepet játszottak, mint Josef Srar- kovský, majd halála után Alexander Dubček, Zdenék Mlynár és továbbiak. Ezek az akciók sem dolgozóink körében, sem a világon nem keltettek visszhangot. Szeretném megjegyezni, hogy nemrégen még azt hittük, ezek a „volt vezetők“ közül sokan többé-kevésbé a jobboldali opportunizmus képviselői voltak. Eddigi fejlődésük világosan igazolta, hogy az árulás útján járnak és teljesen az antikom- munista központok szolgálatába álltak. Tevékenységük célja nemcsak a csehszlovákiai szocializmus rágalmazása, hanem az, hogy egyenesen ártsanak neki, ártsanak a különböző tár--: sadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésére irányuló törekvésnek, diszkreditál- ják a szocialista gondolatokat, amelyeknek mind nagyobb vonzóerejük van a világon, ami sikerült is nekik akkor, amikor tisztségeket töltöttek be. Cselekedeteikkel végeredményben a világfeszültség enyhülésének folyamatát akarják zavarni. Mind az ún. Smrkovský-em^ lékiratoknak, mind a Dubček- leveleknek és más pamfletek- nek semmi közük sincs az igaz-» sághoz, csak egy céljuk van: az ántikommunista központok kiszolgálása a szocializmus ellen irányuló támadásukban. Egyetlen problémát sem oldanak meg. Ellenkezőleg, az 1968 januárja előtt társadalmunkban felhalmozódott problémák, még-i inkább e „vezetők“ okozta felfordulás következtében keletkezett problémák annak eredményeként szűntek és szűnnek meg, hogy nélkülük és antiszo* cialista érdekeikkel szemben oldhatjuk meg őket. Ezzel összefüggésben szeretnék egy kis megjegyzést tenni a nyugati csehszlovák emigráció címére. Az antikommunista központok kihasználják azt a tényt, hogy a legnépesebb új nyugati emigrációt a csehszlovák emigránsok alkotják. Ennek paradox különössége, hogy az emigráció jelentős része értelmiségiekből tevődik össze, akiknek lehetőségük volt megismerkedni a marxizmussal és bizonyos gyakorlatot szereztek a szocialista építésben. Vannak köztük olyanok, akik nemcsak tagjai voltak a CSKP nek, hanem egészen a központi bizottságokig a párt választott szerveinek tagjai, kormányszemélyiségek és a társadalmi szerve- zetek képviselői is voltak. Közülük egyesek nyíltan az árulás útjára tértek, a legreak- ciósabb erőkkel, például a nyugatnémet revansistákkal stb. szövetkeznek. Löbl, Pachman és mások nyilvánosan „lemondtak kommunista meggyőződésük-’ ről“. Egyáltalán nem titkolják, hogy legnagyobb reményük az egész szocialista közösség elleni globális támadás, háborúra számítanak. Mások, mint Pelikán, Šík és továbbiak szavakban ugyan magukénak vallják a szocializmust, — de revideálják a marxizmus—leninizmus alapjait és elutasítják a reális szocializmust —, ám csakis azzal a szándékkal, hogy félrevezessék a nyugati mun-- kásmozgalmat, baloldali erőket és a dolgozókat. Az ő tevékenységük is az antikommunista központokat szolgálja. Internacionalista kötelességünknek tekintjük, hogy leleplezzük ellen- forradalmi tevékenységüket, amely nemcsak Csehszlovákia és a többi szocialista állam, hanem a tőkésországok forradalmi és demokratikus mozgalma ellen is irányul. Az emigránsok között azonban sokan vannak olyanok, akik sajnálják, hogy otthagyták hazájukat, nem tévé-? kenykednek ellene és szívesen ‘ visszatérnének. • A Rudé právo idei április 19-i kommentárjában egyebek között megjegyezte, hoyy a „jobboldali revízió- nizmus által megtévesztettek" többsége, köztük egyes kiemelkedő szerzők keresik vagy megtalálják a pozitív utat. Ezen az úton segítő kezet kapnak. Kommentálhatná közelebbről ezt a tényt? Ellenségeink amellett a hamis állítás mellett, hogy nálunk létezik valamilyen „belső ellenzék“, további hamis állítást eszeltek ki. Azt állítják, hogy azok, akiknek nincs pártigazolványuk, sehol sem tudnak munkát találni nem is szólva a politikai tevékenység lehetőségeiről. Az igazság az, hogy hazánkban széles körű demokrácia van mindenki számára, aki becsületesen dolgozik, nem sérti meg a szocialista törvényeket és nem lép fel ellenséges pozícióból a szocializmus ellen. Majdnem minden polgártársunk tagja a Nemzeti Frontba tömörült valamelyik érdekszervezetnek. Azok közül, akik nem kaptak új tagkönyvet, sokan nemcsak dolgozhatnak, és eredményesen dolgoznak is foglalkozási körükben, hanem tevékenységet is fejthetnek ki különféle társadalmi érdekszervezetekben. Újból szeretném hangsúlyozni, hogy a pártból kizártak vagy töröltek nem valamilyen összefüggő csoportjáról van szó. Szeretném ismételni, hogy a pártból 70 934 tagot zártak ki, akik közül mintegy 11 ezren tudatosították a szocializmus ellen elkövetett vétkeiket, emigráltak és ezzel automatikusan elvesztették párttagságukat, 390 817-et töröltek, de nem mindenkit azért, hogy antiszocialista álláspontot képviselt. A párt alapszabályzata értelmében mindenkinek lehetősége volt fellebbezni. A fellebbezők nem egész egyötöde kérelmének eleget tettek. Nem szándékozom valamilyen statisztikát összeállítani, de mondhatnánk, hogy ezek között az emberek között sok heterogén csoport van és nagy többségük, nem szenvedett semmilyen anyagi kárt. Az ét nem igazoltak mintegy 70 százaléka a helyén maradt. Mintegy 20 százalékát azok alkotják, aki.* két passzivitás miatt töröltek. Ez egyáltalán nem szokatlan. Minden forradalmi párt megtisztul a passzív tagoktól. Sajnos, mi ezt éveken át nem tettük. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról a tény-- ről, hogy munkásosztályunk 194fl februári győzelme után a volt polgári és kispolgári pártok 320 000 tagját vettük fel a kommunista pártba és nem mindegyikük lett meggyőződé- ses kommunista. Ellenkezőleg, sokan, kitartottak kispolgári filozófiájuk mellett, s mihelyt olyan akadályba ütköztek, amilyen utunkon csak előfordulhat. pánikba estek és visszakozó! fújtak. A második csoportba, amely 20—25 százalékot képvisel, azok sorolhatók, akiket „az emberi arcú szocializmusról“ hirdetett demagóg jelszavak megtévesztettek. Nem volt marxista—le^ ninisla világnézetük és nem is törekedtek ennek elsajátítására, klspolgáriságuknak nem felelhetett meg a pártfegyelem. A párí’jól való távozásukból nem vontak le semmilyen következtetést. Dolgoznak és azon kívül, hogy nem fizetnek tagsági díjat, és elvesztették a büszke kommunista nevet, semmiképpen sem szenvedtek kárt és nem is gondolnak arra, hogy visszavegyék őket a pártba. A legnépesebb csoportot — több mint a felét — azok alkot= ják. akik tudatosították tévedéseiket és hibáikat. Közöttük sok olyan van, akiket megtévesztettek és félrevezettek. Fontos, hogy tudatosítják: a pártra és a szocializmus sorsára nézve legnehezebb időkben nem viselkedtek kommunista módon. Becsületes munkájukkal azonban igyekeznek helyrehozni hibái-- kát és tévedéseiket és sokan közülük hiszik, hogy idő múltán ismét visszaveszik őket a pártba. Végül el kell ismerni, hogy vannak olyan csoportok, amelyeknek tagjai a jobboldal aktív propagálói és szervezői közé tartoztak, antiszocialista szempontokat képviseltek és képviselnek és közülük sokan az ellenforradalom útjára tértek. Egyik részük emigrált, a másik otthon maradt. Ma is igyekeznek bizalmatlanságot kelteni a párttal és a szocialista állammal szemben, különféle leveleket és folyamodványokat írnak és azt a látszatot akarják kelteni, mintha szervezett ellenség lépne fel a párttal szemben. Mint a XI. kongresszus, a CSKP Központi Bizottságának 1974 novemberi ülése, további dokumentumok és cikkek hangsúlyozták. a párttisztogatás eredményét nem fogjuk átértékelni. Ám a párttagságukat elvesztők irányában egyéni meg-? különböztetett elbírálást érvényesítünk és fogunk érvénesí- teni. Nemegyszer hangsúlyoztuk, hogy az, aki becsületesen akar dolgozni, és így akarja helyrehozni hibáit és tévedéseit, teljes mértékben érvényesülhet társadalmunkban. Továbbra is abból indulunk ki, hogy az alapvető kritérium a szocializmus javára végzett becsületes munka. • Folynak a CSKP XV. kongresszusának előkészületei. Elmondhatná, milyen fő feladatokat terjesztenek megvitatás végett a kongresszus küldöttei elé? — Részemről kissé korai volna a részletesebb válasz erre a kérdésre. Természetesen, a kongresszus előkészületei már megkezdődtek. A kongresszus mérlegelni fogja az elmúlt időszakot és új feladatokat tűz ki. Ám nem valamilyen új fő irányvonalról van szó. A fő feladat továbbra is a fejlett szocialista társadalom építése marad. Az eddig elért eredmények azonban lehetővé teszik, hogy még bátrabban folytassuk a XIV. kongresszuson kijelölt megkezdett utunkat. Az a fontos, hogy ezekre az eredményekre építsünk, megszilárdítsuk a már elérteket és a szükségletek, valamint a lehetőségek alapján úgy fogalmaztuk meg az új, igényes feladatokat, hogy olyan programot dolgozzunk ki, amely hazánk valamennyi becsületes embere számára érthető és elfogadható lesz. Az érdeklődés előtérében, ért« hetően, a gazdasági fejlődés kérdései fognak állni, amelyeket a 6. ötéves, 1976—1980. évi népgazdaságfejlesztési terv fejez ki. Az a fontos, hogy tovább növekedjék a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági ereje (az ipar ós a mezőgazda- sági termelés dinamikus fejlőd dése] és annak útján, hogy Csehszlovákia nagyobb mértékben bekapcsolódik, főként a KGST keretében, a nemzetközi munkamegosztásba, gyorsabban fognak érvényesülni a tudományos és műszaki ismeretek a termelésben. A párt gazdaságpolitikájának és a társadalmi fejlődésnek fő célja és értelme továbbra is a dolgozó ember anyagi és kulturális szükségleteinek még szélesebb kielégítéséből való gondoskodás marad. Pártunk abból indult ki, hogy a szocializmus építésének egész ideje alatt a vezető szerep a munkásosztályé, amely * nek súlya és politikai befolyása minduntalan nő. Ezért az egész párt figyelmének központjában marad. Továbbra is ügyelni fogunk a munkásosztály politikai fejlettségének, művelődésének és nevelésének erősödésére, arra, hogy a munkásosztály tagjai mind aktívabban részt vegyenek a termelési folyamatok, az ország politikai és közélete irányításában. e»» Ezzel függ össze a párt vezető szerepe elmélyítésének fel* adata is. A pártnak, mint a tár* sadalom vezető erejének felelőssége állandóan fokozódik. Külpolitikánk alapvető feladata marad a Szovjetunióval, kommunista pártjával, a többi testvérpárttal és országgal való barátság, szövetség és szoros együttműködés sokoldalú elmélyítése, hazánk aktív részvéteid a szocialista országok egységének mint a béke és a népek biztonsága fő zálogának fejlesztésében és szilárdításában. Pártunk és szocialista államunk fontos feladatának tartja, hogy a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon a feszültség eny* hülése folyamatának további elmélyüléséhez a világon úgy, hogy ez a folyamat tartóssá váljék és az emberiség számára fennmaradjon a tartós béke. Beszélgetésünk végén engedjen meg még egy megjegyzést. Pártunk nagyra értékeli, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának tevékenységét, melyet az imperializmus központjában, súlyos félillegális létfeltételek között fejt ki. Ez a párt mindenkor szilárdan áll a marxizmus—leninizmus és az internacionalizmus platformján, ami egyebek között a pártunk ős társadalmunk 1968—1969. évi válságos fejlődésével kapcsolatos állásfoglalásában is megnyilvánult. Értékeljük az Egyesült Államok Kommunista Pártjának, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom eszmei és akció- egységéért, a fajgyűlölet ellen, az antikommunizmus összes áramlatai ellen folytatott küzdelmét, beleértve a Kínai KP jelenlegi maóista vezetősége felforgató politikájának elítélését is. Becsüljük az amerikai kommunisták fáradhatatlan küzdelmét, amelyet a békés egymás mellett élésért és a feszültség enyhülése folyamatának az egész világon váló érvényesítéséért. mindazon belső és külföldi erők ellen vívnak, amelyek támadni próbálják az amerikai-szovjet kapcsolatok fejlődését. Ezeket a gondolatokat tartalmazzák az Egyesült Államok Kommunista Pártja nagy jelentőségű XXI. kongresszusának dokumentumai. A kongresszus ebben a szellemben jelölte meg az amerikai kommunisták új feladatait. Pártjaink kapcsolatai valóban elvtársiak, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapelveire épülnek. Sok új sikert szeretnék kívánni az Egyesült Államok kommunistáinak. munkásosztályainak és népének nehéz harcukban.
