Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-16 / 218. szám, kedd

Látványos előadások Nyár eleji előzetesünkben már beszámoltunk arról, hogy sokrétű és gazdag lesz a budapesti szabadtéri kulturális műsor. Most röviden a legsikeresebb produkciókat értékeljük. Puccini japán tárgyú operája, Pillangókisasszony kimon­dottan bemutató számba ment és egyértelmű közönségsikert aratott. A rendezőség jól szá­mított ezzel a művel, hiszen Csocsoszán és Pinkerton had­nagy szerelmi históriája a leg­szélesebb népszerűségnek ör­vend. A mostani előadás érde­kessége, hogy a japán címsze­replő mellett az előadást is ja­pán karmester vezényelte. Matsumoto Miwako a cím­szerepben elsősorban természe­tes közvetlenségével és erede­tiségével hatott. Kellemes, üde hangjának drámaibb színárnya­latait pedig pompásan kama­toztatta a harakiri előtti kis búcsú ariozóban. Az olasz Mi­chele Molese hangban játék­ban kifogástalan Pinkertont keltett életre éppúgy, mint a kolozsvári Kónya Lajos Char- less konzul szerepében. A szó­fiai Alexandre Milcseva bárso­nyos altja szépen érvényesült Suzuki szerényebb szólamában éspedig különösen a híres „cse- resnyevirág kettős“-ben. Be- gányi Ferenc az átkozódó nagy­bácsi rövid jelenetét az első felvonás drámai súlypontjává sűrítette. A tavalyi karmesterverseny Óta az első díjas Kobayashi Ken-Ichiro elvitathatatlanul Budapest élenjáró kedvence. Valóban karimeisteri adottsá­gokkal rendelkezik, azt bizo­nyította most is, mert Puccini partitúrájának nem egy rész­letét eszményi szépséggel szó­laltatta meg a MÁV Szimfoni­kusok élén. Azt a tényt azon­ban, hogy ez volt első opera- karmesteri próbálkozása, a ki­fogástalan részletmegoldások sem tudták feledtetni, mert ön­kényesen választott és Puccini drámai lendületével ellentéte­sen lelassított tempói óvhatat- lanul szétdarabolták a mű szer­kezetét. Így született meg hát az a furcsa ellentmondás, bogy ezen a margitszigeti Pil­langókisasszony előadáson, Puccini és olasz temperamentu­ma némileg háttérbe szorult. A másik mű a szabadtéri színpadok világszerte közked­velt darabja Verdi százhárom­éves örökszép Aidá-ja volt. Ez a mostani kitűnő előadás Mikó András főrendező tavalyi szín- padravitelének módosított vál­tozata, mely nők legfőbb eré­nye a lényegretörő egyszerűség volt. A Nílus parti felvonás árulási jelentetét például a hatalmas téren ilyen meggyő­ző és drámai erővel még egy­szer sem sikerült megoldani mint most. Az előadás meglepetése a pályája kezdeten álló örmény származású, olasz iskolával rendelkező énekesnő, a kiváló képességű Séta Del Grande volt a címszerepben. Ritka je­lenség, hogy valakinek a voká­lis adottsága ilyen pompás összhangban van színészi ké­pességével. Ritka élvezet volt látni és hallani végig ideálisan kiegyenlített játékát, illetve hangját. Hasonló intenzitású teljesítményt nyújtott még Kó­nya Lajos is, aki nagyformátu­mú olaszokra emlékeztető pom­pás Amonasróvá fejlődte ki magát. Nílus-parti kettősük az előadás drámai csúcsa volt. Radamest, a szerelméért ha­zaárulóvá lett egyiptomi had­vezért Michele •Molese énekel­te. Sajnos nála az egyensúly már nem olyan egyértelmű. Érces tenorjának hősi színe­zete ugyan ideálisan megfelel a szólam követelményeinek, de kifejező ereje és azonosulá- si készsége már sok követelni valót hagy maga után. Ale­xandra Milcseva is pompás Amneris, aki különösen az ítél­kezési jeleneiben nyújtott ki­magaslót. Begányi Ferenc mél­tóságteljes érces hangú Fáraó, míg Bódy József sokszor meg­csodált gyönyörű basszusa Ramfis főpap szólamában ez­úttal fáradtságról tanúskodott. A bevonulási jelenet balettbe­tétjében pontosság terén sok követelni valót hagyva maga után — Pártay Lilla, Sipeki Levente és a Magyar Állami Operaház balettkara adta elő. A Magyar Rádió és Televízió Énekkara viszont a számára nem mindennapos színpadi környezetben színvonalasan lát­ta el feladatát. Az olasz nyel­vű előadás, valamint a kezde­ti lazaságokkal küzdő MÁV Szimfonikusok élén Lukács Er­vin állott. A magyar főváros egyik sa­játos nyári kulturális létesít­ménye a Körszínház idén ti­zenhetedszer játszott. Mióta a városligeti volt kiállítási pavi­lon végleg átment a színház birtokába, némi módosításokat eszközöltek a színpadon és a nézőtéren egyaránt. Határozot­tan előnyös a játéktér „széles­vásznúvá“ való növelése, vala­mint a nézőtér két oldalsó szektorának bővítése, bár így a kimondottan körszínházi jel­leg némileg vesztett hatásából. Előző évadjaihoz hasonlóan Kazimir Károly idén sem egy klasszikus művet mutatott be, hanem Az agyagtáblák üzenete címen a sumer-akkád mítoszok világából egy felfedezés szám­ba menő szabálytalan produk­ciót. Felfedezés számba megy ez az izgalmas körszínházi es­te, mert Kazimir Károly egyéni szemszögéből látva ugyan, de emberközelbe hozta az ókori Mezopotámia agyagtáblákon fennmaradt költészetét. A pátoszmentes gyönyörű dikció élményét számomra Ko- hut Magda görögösen nemes, cselekményt irányító papnője jelentette. Póztalan megjelené­sével és búgó orgánumán el­mondott első szavaival meg­teremtette azt az atmoszférát, mely fogékonnyá teszi az em­bert, hogy meghallja az agyag­táblák üzenetét a barátságról, szerelemről, hatalomról, az életről és halálról egyaránt. Kozák András (Gilgames) és juhász jácint (Enkidu) pom­pás kettőséhez ragyogóan csat­lakozik a poklot járó Istár megszemélyesítője, Esztergá­lyos Cécília. Rátonyi Róbert markáns bírója pedig mesteri alakítás éppúgy, mint Benkő Péter ifjúságtól duzzadó Gi- milje. VARGA JÓZSEF AZ IFJÚ SZÍVEK - HANGLEMEZEN Ezekben a napokban jelent meg hanglemezboltjainkban az Ifjú Szívek nagylemeze. Ez a jelentős esemény újabb bizo­nyítéka annak, hogy a meg­alakulásának két évtizedes év­fordulóját ünneplő . együttes országos viszonylatban is a leg­jobbak közé fejlődött. Erről különben több százezer néző is meggyőződhetett a hazai, valamint a számos külföldi vendégszereplés során. A nagylemezen 10 kompozí­ció hangzik el. örvendetes, hogy a művek zömét hazai ma­gyar tájegységeink dalai, tán­cai képezik. Ezek az alkotá­sok is aláhúzzák az Ifjú Szí­vek érdemeit hazai magyar folklórkincsünk gyűjtése és ápolása terén. Kárába Gyula De szeretnék csillag lenni cí­mű feldolgozásában ismert nép­dalok csallóközi változatait ele­veníti fel. Kovács Balogh Mar­git előadásában minden bi­zonnyal nemcsak Csallóközben hallgatják majd érdeklődéssel. Kodály Zoltán Három gömöri dalában a női kar kapott le­hetőséget rátermettsége bizo­nyítására. Éltek is a lehetőség­gel. Német-Samorinsky István szilicei népdalfeldolgozásaiban, valamint Karaba Gyula Hetényi népdalaiban az együttes két szólistája, Kovács-Balogh Mar­git és Német Imre adott íze­lítőt sokoldalú énekesi képes­ségeiről. A fiatal, tehetséges Németh Imre a hanglemezen még Karaba Gyula feldolgozá­sában, a Három hardicsai nép­dalban készteti elismerésre a hallgatót tisztán csengő, gazdag hanganyagával, sokszínű egyé­niségével. Hazai magyar táj­egységünk egyik legsajátosabb és legszebb vidékéről. Medve­saljáról Rajter Lajos gyűjtött Népdalcsokrot. Kompozícióját az együttes vegyeskórusa adja elő kitűnő színvoaalon. Ugyan­csak a vegyeskórus s a szó­listák éneklik kellő átéléssel, temperamentummal Dobi Géza Hardicsai népdalok című kom­pozícióját. A nagylemez változatosságát, sokszínűségét teszi teljessé Mózsi Gyula Ördöglagzija. AZ együttes egyik méltán népsze­rű műsorszámát a női kar adja elő. Farkas Mátyás Változatok magyar dallamokra című kom­pozíciójában a zenekar csil­logtatta improvizációs és elő­adói készségeit. A hanglemez borítóján Kul­csár Tibornak, az együttes igazgatójának rövid, de min­den lényeges adatot tartalma­zó ismertetését olvashatjuk szlovák, magyar és német nyel­ven az Ifjú Szívek addigi tevé­kenységéről, sikereiről. Az OPUS hanglemezgyártó vállalat valóban szép ajándék­kal köszöntötte a húszéves Ifjú Szíveket. Szarka Viktor felelős szerkesztő és Leos Ko- márek zenei rendező eredmé­nyes munkát végzett. A szlovákiai hanglemezgyár­tó vállalat úttörő jellegű és érdemdús tevékenységet fejt ki a szlovákiai magyar folklór és énekkultúra felkarolásában. Munkájuknak egyik nemes gyümölcse ez a mostani nagy­lemez is. -y-f A szovjet könyvkiadás eredményei A moszkvai Pravda az elmúlt napokban vezér­cikkben foglalkozott a szovjet könyvkiadással. Lenin és az SZKP mindenkor elsőrendű fontos­ságú állami feladatnak tekintette azt, hogy jó könyveket adjanak a dolgozók kezébe. A Szov­jetunióban — írja a lap — 236 kiadóvállalat te­vékenykedik és a Szovjetunió és a külföldi or­szágok népeinek több mint 100 nyelvén hoz forgalomba irodalmat. A Szovjetunióban csupán a könyvtáraknak több mint 180 millió olvasója van. A szovjet könyv a kommunista párt meg­bízható segítőtársa a legfontosabb külpolitikai feladatok megvalósításában; a béke és a társa­dalmi haladás szószólója, az SZKP XXIV. kong­resszusán meghirdetett történelmi békeprogram propagandistája. A szovjet kiadóvállalatok számos könyvet ren­deztek sajtó alá az utóbbi négy évben külföldi, főként a testvéri szocialista országokban tevé­kenykedő kollégáikkal együtt. Ezek közül figye­lemre méltó „A Győzelem Könyvtára“, amelyhez a fasizmus elleni harc hőseiről szóló 35"mű tar- tpzik. Ezek a művek bolgár, magyar, NDK-beli, lengyel, csehszlovák, mongol és szovjet írók alkotásai. A világ sok országában nagy példány- számban jelentek meg Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának művei, beszédei. Nagy jövője van a haladó országok könyvkiadása területén való együttműködésnek. A Szovjetuniónak a kultúra fejlesztésében szerzett felbecsülhetetlen értékű tapasztalatait hangsúlyozva a Pravda rámutat: Ezek az ered­mények különösen szembetűnőok, összehason­lítva a kapitalista világban uralkodó helyzettel. Hiszen még ma is sok tőkés országban a könyv a szegénység és az írástudatlanság miatt hozzá­férhetetlen a széles néptömegek számára. A bur­zsoá propaganda pedig makacsul hangoztatja, hogy a tömegtájékoztatási eszközök viharos fejlődésének korszakában állítólag „válságát“ éli a könyv. Az ilyen állítások tükrözik a bur­zsoá kultúra általános válságát, azt a törekvést, hogy az emberek figyelmét eltereljék az őket érintő égető problémákról, s az uralkodó osztá­lyok érdekében manipulálják az emberek tuda­tó!* ÚJ FILMEK TALÁLKOZÁS ss m ea so (szlovák) A szlovák filmek alkotói az utóbbi években a háborút, az ellenállási mozgalmat vagy valamely történelmi eseményt ábrázolva egyre jobban arra törekszenek, hogy a művek középpontjába az embert ál­lítsák s a harci megmozdulá­sok korhű bemutatása, részle­tes felelevenítése helyett in­kább azt vizsgálják, milyen hatást váltott ki az egyének­ben az esemény, az adott hely­zetben hogyan acélosodott az amelyek a harcokban, a küz­delemben meghatározták az egyén cselekvéseit. Az alkotás a főhős emberi sorsának mű­vészi magyarázatait keresi a történelem menetében, a sze­mélyiség és a közösség kapcso­latát, szereplehetőségeit ku­tatja. A filmben helyenként nyor mon követhető a téma poeti- kusan átlényegített megfogad mazása. Ez nem csoda, hiszen •-> forgatókönyvet Ptilo Bielik Jelenet a szlovák filmből emberek akarata, önfeláldozá­sa. A tények mögött a történe­lem kiindulópontjait, a nemzet sorsának fordulatait keresik. Ezt a vonulatot követték az új szlovák film alkotói is. Andrej Lettrich a Találkozás­ban az első és a második vi­lágháború vérzivataros éveit átvészelő nemzedék sorsát tár­ja elénk, a harminc év törté­nelmi eseményeit azonban egy család életén keresztül ábrázol­ja. Azt elemzi-vizsgálja, milyen körülmények között bontakoz­tak ki azok a típusok, törté­nelmi helyzetek, sajátosságok, írta, aki — mint ismeretes a szlovák filmművészetben el* sóként kísérelte meg, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelést új* szerűen ábrázolja. Egyébként a költőiség, a stilizált forma a film elején a leghatásosabb. Az alkotóknak a. kezdő képso­rok stilizált formáját azonban nem sikerült mindvégig meg­tartaniuk, ezért a film nem elég egységes. Bár a rendezői szándék nem járt teljes siker­rel, ennek ellenére a film fi­gyelmet érdemlő, annál is in­kább, mert alkotói nem a ki­taposott úton haladtak. A filmesek már évti­zedekkel ezelőtt felis­merték a sikerkőnyvek- ben rejlő lehetőségeket. Persze, nem kellett nagy matematikai tudás ahhoz, hogy kiszámítsák: ha egy bestsellerből filmet csi­nálnak, az csakis kasz- szasiker lehet. így az utóbbi évek egyik leg­olvasottabb regénye, a Pillangó' sem kerülhette el sorsát: alig járta be a világot, s hódította meg az olvasók millióit, az amerikaiak vállalkozásá­ban máris filmszalagra került. (Mint ismeretes, Hen­ri Charriére regénye a Francia Guayana Ördög­szigetén fogva tartott bűnözők drámai és drasz­tikus életét mutatja be, kidomborítva a Pillangó­nak nevezett fegyenc — maga a könyv szerzője — személyes élményeit, szökési kísérleteit.) Nem mondunk újat, amikor azt állítjuk: egy regény filmre vitele nagy erőpróbát jelent. Nos, az amerikai film alkotói megkísérelték a lehetetlent: a hatszáz oldalas regényt átül­tetni a film nyelvére. Az alko­tók azonban pórul jártak, ami­kor feltételezték, hogy a re­gényt képesek részleteiben is feldolgozni, anélkül, hogy köz­ben a cselekményszál ne sza­kadjon meg, vagy ne tennének engedményeket. Bár Dalion Trumbo, a forgatókönyv írója fölényes mesterségbeli tudás­sal végezte munkáját, a buk­tatókat nem tudta elkerülni. A terjedelmes regényt he­lyenként — alaposan lerövi­dítette, s kél és fél órányi ve­títési időbe sűrítette. Ügy tű­nik, túlságosan arra szorítko­zott, hogy mindenki olvasta a Pillangót. Ha feltételezése igaz is lenne, a nézők annál inkább hiányolnak egy-egy részt, vagy érzik a kurtítást. Mi tagadás, egyesek kissé csalódottan hagyják el a néző­teret. Ám nem sajnálják a mo­ziban, illetve a jegypénztár előtt töltött időt. Mert a siker­könyv filmsikeréről ki-ki a sa­ját szemével akar meggyőződ­ni. Franklin J. Schaffner rende­ző a regényből igazi szuper- produkciót kreált: gazdag kivi­telezésű, látványos filmet, pa­zar — bár döbbenetes és ke­gyetlen — jelenetekkel, kivá­ló színészekkel. Kétségtelenül érti a mesterségét: a nézők ér­deklődését . nem hagyja lan­kadni, tökéletes biztonsággal, nagy rutinnal adagolja a fe­szültséget, a látványosságot, az izgalmat. Munkáját két kiváló karakter-színész: Steve McQue- en és Dustin Hoffman segíti. Színészi eszközeik egész arze­nálját felvonultatva élik át szerepüket. Alakításuk — kü­lönösen Dustin Hoffmané — valóban élményszámba megy és sokáig megmarad emlékeze­tünkben. — ym.— 1975. IX. 16. PILLANGÓ (amerikai) Dustin Hoffman a Pillangó egyik fő­szereplője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom