Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-31 / 35. szám, Vasarnapi Új Szó
U Nagyezsda Pavloviról, a szovjet balettművészet legifjabb csillagáról tévéfilmet forgatott Borisz Sa- piro rendező. A Júlia című filmben Pavlova részleteket táncol a Rómeó és Júlia című Prokof jev-balettből; próbákon, munka és viták közben láthatják a tévénézők a fiatal balerinát. M Ava Gardner a Szovjetunióban tartózkodik, részt vesz A kék madár amerikai —szovjet koprodukcióban készülő felvételein; Eliza- beth Taylor és Jane Fon-» da mellett ő a film harmadik női főszereplője. ★ ■ Mireille Mathieu menedzsere elhatározta, hogy a jövőben az énekesnő kevesebb koncertet ad, viszont kamatoztatni fogja színészi képességeit; Róbert Red- ford és Paul Newman part- nernője lesz a Time off című amerikai filmben. B Szokatlanul sok bonyodalom akadályozta Richard Burton Jackpot című filmjén nek befejezését. Már-már úgy látszott, hogy Terence Young alkotása pénzügyi nehézségek miatt befejezetlen marad. Az akadályok végre elhárulták, s Richard Burton a fiatal Charlotte Rampling oldalán, befejezhette a filmet. ■ Egy salemi ideggyógy- Jntézet rendszeres látogatója volt két hónapig Jack Nicholson. Ken Kesey Száll a kakukk fészkére regényének filmváltozatában forgatott ugyanis, amely egy elmegyógyintézetben játszódik le. A salemi intézet mintegy ötszáz ápoltja is statisztált a filmben. ■ Michel Drach, A bál hegedűi rendezője ismét forgat. Gilbert Tanuggival közösen írta a Beszélj nekem a szerelemről forgató- könyvét. A történet hőse egy kamasz, aki egy hétig magára marad, s különböző kalandokat él át. A főszerepekre Louis Julient, Michel Aumont-t, Jean Topert-t, Andrea Ferréolt és Joelle Bernard-t választotta ki a rendező. ★ ■ Stanley Kramer, az Áldd meg az állatokat és a gyermekeket, a Santa Vitto- ria titka és az Oklahoma olaja rendezője új film forgatását tervezi. Címe: Az arab országok sejkjei. Tulajdonképpen vígjáték, amely a világméretű olajválságról szól. ■ A Film című lengyel lap ebben az évben az alábbi alkotásokat, illetve művészeket díjazta: a legjobb filmért Jerzy Hoffmant, az Özönvíz rendezőjét; a legjobb rendezői bemutatkozásért Krysztof Wojcie- chowskit (Szeressük egymást]; a legjobb női alakításért Ryszarda Hanint (az Ajtó a falban című filmben); a legjobb férfi alakításért Dániel Olbrychskit (az Özönvíz főszerepéért). Makszim Munzuk o per szu üzolq idsfecepében^ mmm A moszkvai filmfesztivál fődíjat nyert al- kofájáról • Akira Kurosawa nyilatkozata te, vadászott, télen ideiglenes jurtát épített magának gyökerekből és háncsból, nyáron a nyílt ég alatt éjszakázott. Ez az ember valóban élt, Ar- szenyev 1902-ben találkozott vele a Lefu folyó forrásánál. „Megértettem — írta később Ar- szenyev —, hogy Derszu nem egyszerű ember, és önkéntelenül Cooper és Mayne-Reed hősei jutottak az eszembe.“ Derszu Ar- szenyev vezetője, útitársa és hű séges barátja lett; feltárta előtte az usszuri tajga titkait, megismertette az állatok viselkedésével, az őslakók hétköznapjaival, szokásaival és hitvilágával; nemegyszer megmentette Arsze- nyev életét. Az író könyveiben elmondta, mennyire vonzotta Derszu büszke lelke, természetes esze, magasrendű erkölcstsé- ge. A nagyszerű figura a többi írót is vonzotta, többek között Nansent, aki előszót is írt Ar- szenyev könyvéhez, Prisvint, Fa- gyejevet és Gorkijt, aki szerint Arszenyev „Brehmet és Coopert egyesítette magában“. A tróiái nemegyszer megfilmesítették, többek között LItvinov rendezésében (és az író közvetlen részvételével) 1928-ban, és Bábáján rendezésében, 1961-ben. — Ezt a könyvet — mondja Kurosawa — harminc évvel ezelőtt olvastam, és már akkor gondoltam a megfilmesítésére. Eredetileg Hokkaidóban, Észak- Japánban akartam felvenni, de ott a természet nem olyan hatalmas méretű, mint a történet valóságos színterén, és ezért örülök, hogy Usszuriában vehettem fel. Emellett Japánban nem tudom megvalósítani terveimet, nem tudom azt készíteni, amit akarok. Egyáltalán nem tudok Itt dolgozni. A Moszfilm viszont mindent megtesz a termékeny együttműködés érdekében, és az engem boldoggá tesz. A Kurosawa alkotói válságával kapcsolatban elterjesztett híreket gyorsan szétfoszlatta az a film, amelyet huszonnyolc nap alatt, egyetlen lendülettel készített: a Dodeskaden (A villamos- kerekek csattogása). Ez volt Kurosawa els«5 színesfilmje, amelyet ötévi hallgatás után készített. Ebben a filmben olyan erővel mutatta meg a társadalom mélyére került embereket, hogy Gorkijra emlékeztetett. KurosaBár a Dodeskaden alapja Szigu- ro Jamamoto „Az időtlen városa című regénye volt, Moszkvában mégis azt kérdik tőlem, nem voltam-e Dosztojevszkij hatása alatt, amikor a filmet készítettem. Valószínűleg így lesz majd a Derszu Uzalával is. Arszenyey könyvei lehetővé teszik számomra, hogy tovább gondolkodjam azon, ami mindig is izgatott: miért nem igyekeznek az emberek boldogok lenni, hogyan lehetne életüket boldogabbá formálni. — A Derszu Uzala után szeretném megfilmesíteni az ősi Gendzsi-regényt, de ez aligha sikerül. Egy ilyen filmnek legalább öt részből kellene állnia, Jelenet a fesztivál fődíjat nyert szovjet filmjéből 1975 VIII. 31. yf 7. idei moszkvai nemzetközi filmfesztivál bíráló bizottsá- Sl. ga a szemle egyik fődíjával a Derszu Uzala című filmet tüntette ki. Az alkotás rendezőie Akira Kurosawa. a kiváló japán filmművész, aki a Moszfilm-stúdió felkérésére vállalta a film rendezését. Korunk egyik legnagyobb filmrendezője Vlagyimir Arszenydv, neves orosz utazó és író Az usszuri vidék őserdeiben című könyve alapján forgatta a két és fél órffs színes, szélesvásznú filmet. A japán rendező a film forgatása idején szovjet újságírókkal találkozva, az alábbi nyilatkozatot adta: — Az embereik meg f eted k ez. - tek arról — mondja Kurosawa —, hogy az ember is a természet része, rablógazdálkodással pusztítják környezetüket, amelynek szennyeződése már olyan méreteket öltött, hogy világproblémává lett. Húsz év múlva Japánban már egyáltalán nem lehet majd élni: a katasztrófa előestéjén vagyunk. Ezt világgá kell kiáltani. Én azonban nem szavakkal beszélek, hanem filmekkel. Egy olyan embert akarok a fimvásznon bemutatni, aki harmóniában él a természettel. Kurosawa huszonhetedik filmjének hőse határozott, egyenes és jólelkű ember. Derszunak hívják és az Uzala törzsből származik. összenőtt a tajgával, belőle él, tőle függ. Háza sohasem volt, egész életét erdőben töltőtwa egyébként sem először közelített az orosz klasszikus irodalom világához; korábban ő is megfilmesítette Dosztojevszkij Fél kegyel m íí jét és Gorkij Éjjeli menedékhely című színmüvét. — Filmjeim közül — mondja Kurosawa — mindennél többre becsülöm a Félkegyelmíit. Hosz- szú időn keresztül foglalkoztam a regény megfilmesítésének gondolatával — Dosztojevszkij gondolatai és stílusa mindig izgattak. A japánok az orosz klasszikus irodalmon nőnek fel. És annyira összeforrottam vele, hogy művészetemen is visszatükröződik. Dosztojevszkij iránti szeretetem kifejeződött a Ré szeg angyalban és a t^örös szakáll hősének jellemében. Ez a szereiet egy kissé mindig megnyilvánul, ha nem is tudatosan. és nem találok hozzá tőkét. Japánban öt nagy társaság foglalkozik a filmtermeléssel, egyikük, szerencsére, nemrég csődbe ment. Csak kevesen maradhatnak tőlük függetlenek, ritkán tudnak filmet csinálni. Még olyan tehetséges emberek is, mint Jamada Jodzi vagy Koitl Szajto, kénytelenek ezeknek a társaságoknak dolgozni. Nem irigylem őket, mert nem tudják megcsinálni, amit akarnak, vagy csak részben valósítják meg terveiket. A függetlenek hozzám hasonló helyzetben vannak: nincs pénzük a munkához. Sok tervem van, de a Dodeskadent követő kát évben csak annyit tehettem, hogy segítettem tanítványomnak, Rjo Kinoszitának Poéma a lóról című televíziós dokumentumfilmjét elkészíteni, és zenét is írtam hozzá. — A legnagyobb bajunk az, hogy az állam nem segít, a hatóságok közömbösek. A filmfor- gatók a szó szoros értelmében koldusok — még ha dolgoznak, akkor is keveset kapnak. Az államot az nem érdekli, hogy filmjeim az egész világon képviselik Japánt. Az írókat és művészeket még valahogy megbecsülik, do a filmrendező a japán társadalomban pária. Amikor befejeztem a Dodeskadent, azt kértem az állami kezelésben levő mozitól, hogy ingyenesen mutassa be a közvélemény képviselőinek. Határozottan visszautasítottak, bár a nézőtér kongott. A hatóságok bosszút állnak rajtam azért, mert filmjeimben kritikus megjegyzések vannak. — A társaságok neim engedik meg a fennálló rend bírálatát, a politikai tárgyú filmek készítését. Műveiket a szexnek, erőszaknak és a háborúnak szentelik — mintha csak ez lenne a világ problémáinak egyetlen megoldása. Ami a szexet illeti, természetesen komoly és súlyos probléma —, de ismerni kell a határokat. — A szovjet filmművészet számos nagy alkotása nem kerül el a japán nézőkhöz, mert a forgalmazók kizárólag a haszonra törekednek — én magam sem láttam jó néhány olyan filmet, amit szerettem volna megtekinteni. Nagy hatással volt rám Kozincev Lear királya — ez nagyszerű. Magam is meg akartam filmesíteni a Leart, de Kozincev filmje után lemondok erről a terveimről. Kétségkívül remekmű. — Itt, a Szovjetunióban a hangulatom jó. Mintha hazatértem volna. Ugyanilyen érzésem volt 1971 júliusában is, amikor először jöttem ide, minden ismerősnek, kellemesnek tűnt, még az újfajta étel is. Lehet, hogy ez azért van, mert az orosz irodalmon nőttem fel, lehet, hogy azért, mert a jellemeim rokonit a szovjet emberekkel. SZEMJON CSERTOK
