Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-31 / 35. szám, Vasarnapi Új Szó
Riport <i mosxkvöS Lomonoszov EgyetemÚjságírói J Koráról \Z*£ VlfidnFl i^(i]iir^i:«]iiiniiiiii:f:[H[>] egyszerre történő, egységes Információs ós ideológiai ráhatás létezik csak. Aki nem akar elefántcsont toronyba zárkózni ós elszigetelődni, az olvas, rádiót hallgait és tévét is néz. Nem akarom az újságot a többi fölé emelni, de van egy rendkívül nagy előnye: olcsó, bárhol és bármikor olvasható. — Még egy utolsó kérdés: Hány újságíró biztosítja a hírközlő eszközök folyamatos munkáját a Szovjetunióban? — Nos kérem, nálunk az egész országban 100 000 hivatásos újságíró van, ebből 50 000 szövetségi tag. Rajtuk kívül hatmillió munkás-paraszt tudósító működik az ország legkülönbözőbb pontjain. Ha jól számítom, egy hivatásos újságíróra 120 nem hivatásos újságíró jut. Persze, képezni a nem hivatásos kollégákat is kell. És képezzük is őket. Azzal a professzor feláll és elbúcsúzik. Hogy hogyan folyik az újságíróképzés, arról az egyetem előadóitól értesülünk. Az újságírói karnak három tagozatán folyik egyszerre az újságíróképzés: nappalin, estin ós levelező tagozaton. Minden adott formát kihasználnak, Hogyis ne, hiszen a Szovjetunióban évente 3000 új újságíróra van szükség. — Hány diák tanul az önök fakultásán? — kérdezem Zaszurszkij dékántól/ — összesen 2725, ebből 1123 a nappali, 688 az esti, 914 a levelező tagozaton. Fiúk ós lányok vegyesen, hazánk valamennyi köztársaságából. — Gondolom, külföldiek is tanulnak itt. — Hogyne. Negyven ország mintegy 150 ösztöndíjas kiküldötte ismerkedik itt a sajtóról szóló marxista—leninista tanítással, a mai orosz nyelvvel, a szovjet ós külföldi sajtó- és irodalomtörténettel, esztétikával, a szovjet jog alapjaival, szociálpszichológiával s más társadalmi ós szaktudományokkal. Persze, a tanulás nemcsak az elmélet elsajátításából áll, hanem az újságírói mesterség gyakorlatának megszerzéséből is. Hallgatóink megismekednek a különféle korszerű technikai eszközökkel is, amelyek nélkül elképzelhetetlen korunk újságírója. E téren nagy lehetőségekot biztosítunk diákjainknak. A7. újságírói kar hallgatói tapasztalt előadók segítségével saját újságot jelentetnek meg „Zsumaliszt“ címmel, amelyet maguk a diákok írnak, szednek ós nyomtatnak ki a kar saját gyakorló-nyomdájáiban. Az újságírói karnak azonkívül saját tv-központja, rádióstúdiója van, ahol minden hallgatónak lehetősége nyílik rá, hogy önálló tévé- vagy rádióműsort kó- szí'sen. Ezeket aztán oktatókból ós végzős diákokból álló, szigorú szakbizottság bírálja el. A hallgatók hét speciális laboratóriumban ismerkedhetnek meg a poligráfiai, a televíziós tecliniká- val, a rádió közvetítés hogyanjával, megtanulnak fényképezni, filmezni, magnófelvételeket készíteni, gép- és gyorsírni. És persze, külön nyelvlaboratóriu- makban idegen nyelveket tanulnak. A beszélgetés után Natasa Akszjonova aspiráns bemutatja a gyakorló laboratóriumokat is. A legérdekesebb persze a jól felszerelt tévé-stúdió, ahol éppen egy tévé-szakot tanuló végzős diák ül a vezérlőpultnál, s diplomamunkáját készíti. Az újságírói karon egyébként három szakirányzatot végezhetnek a hallgatók: lapszerkesztő újságíróit, könyvkiadószerkesztőit, valamint tévé- és rádiókommentátori irányzatot. A leendő zsurnaliszták felkészítését összesen 135 egyetemi tanár, kandidátus, docens, szakelőadó, tanársegéd és tudományos munkatárs látja el. A nappali tagozat diákjai persze most átadták helyüket a levelező tagozat hallgatóinak, és élvezik a szünidő örömeit. Egyesek hosszú bel- vagy külföldi utazásokat tesznek, mások nyári szakmai gyakorlatot folytatnak, megint mások pedig építőtáborokban segédkeznek. Akik számára viszont június végével letelt az öt év, akik számára elhangzott az utolsó „csengőszó“, azok már kész újságírókként öregtbítik a szovjet újságírók jó hírnevét valamelyik lap vagy tv- központ szer koszt őség ében. KÖVESD! JÁNOS Műsorfelvétel a gyakorló rádióstúdióban A Szovjetunióban a jól kiépített oktatási rendszeren belül megkülönböztetett figyelmet szentelnek az újságíróképzésnek. Ott, ahol a sajtót, az ar- szágépítés hatékony segítőtársának tekintik, szükség van sok korszerű és szilárd világnézeti alapokon álló, magas szintű szakmai képzettséggel rendelkező újságíróra. A rájuk háruló feladatok 90k irányú felkészültséget Igényelnek, ezért a Szovjetunió újság- Iróképző tanintézeteiben úgy állítják össze a tanterveket, hogy a leendő újságírók széles körű műveltséget szerezhessenek. Mi most a Moszkvai Lomonoszov Állami Egyetem Újságírói Karára látogatunk el. Maga az egyetem számos számytömbből álló, impozáns központi épülete, melynek közel 150 méter magas tornya a felhőkbe vész, Moszkva délnyugati réssón, a Lenin- hegyen áll. Az újságírói kar egy műemléknek is beillő, hangulatos, régi épületben kapott helyet, mely a több mint 7 milliós világváros központjában van, közel a Vörös-térhez, a Lenin Országos Könyvtárhoz, a Botsoj Tyeátrhoz, ós udvaráról, a Lomonoszov szobor lépcsőtalapzatáról rálátni a Kreml tornyaira és a Vaszilij Blazsennij székesegyház jellegzetes hagymakupoláira. Az épület bejáratánál Jászén Nyikolajevlcs Zaszurszkij professzor, az újságírói kar dékánja fogad bennünket. A professzor eleven, kedélyes, öt ven körüli férfi. Nem első ízben találkozunk, így, mivel elkéstem a találkozóról, tréfásan megjegyzi, sose magyarázkodjam, megszokta már, hogy a külföldiek mindig mindenünnen elkésnek. Legalább Is addig, «míg nem akklimatizáilódtak a városban és meg nem szokták hatalmas méreteit (Moszkva kelet—nyugati irányban 45, észak—déli irányban 40 km). Miután Zaszurkszkij dékán két fiatal tanársegédnő társaságában végigvezetett az épületen, meghív hivatalába, ahol elbeszélgetünk az újságírói kar mindennapjairól, munkájáróL Ogy hozta a szerencse, liogy éppen nála tartózkodik a külföldön is jól ismert B. Dacjuk professzor is. ö nem tanít az újságírói karon, az SZKP KB mellett működő tudományos iközpont munkatársa. És most azért van Itt, hogy előadást tartson csehszlovák újságíróknak a szovjet tömeg tájékoz tatás i eszközökrő 1. Rendkívül barátságos ós megnyerő modorú ember a. professzor. És hatvan egynéhány óvót meghazud- tolóan friss. — Feltehetnék néhány kérdést a professzor úrnak? ■— fordulok hozzá. — Természetesen, amennyiben azok a tömegtájékoztatással függenek össze — mondja mosolyogva. — Természetesen, azzal — szedem össze gondolataimat. — Érdekelne, hogy vajon a szovfat tömegtájékoztatási eszközök hálózata is olyan széles kiter- jedésü-e, mint maga az ország? — Majdcsak olyan — válaszolja. — Elmondhatom, hogy a szovjet tömegtájékoztatás Jól kiépített ós biztos alapokon nyugszik. Tömegtájékoztatási eszközeink hálózata befogja az egész világot. Csaptól Vlagyivosztokig, Észak-Szibériától a déli határokig. — Talán számadatokkal is szolgálhatna? — Nagyon szívesen, kérem. Kezdjük talán a sajtóval. Nos, a Szovjetunióban 15 ezer különféle újság, lap ós folyóirat jelenik meg 58 nyelven. S Itt hadd Jegyezzem meg, hogy a forradalom előtt az 58-ból 40 nyelven nem írtak, mert nem volt az adott nyelveknek írásrendszere. — Alig 55 éve ... — A huszadik század vége felé nem csoda az Ilyen nagyütemű fejlődés. — Es a példány szám? ■— összesen 350 millió példányszámban Jelennek meg lapjaink és folyóirataink. — A Szovjetunióban idegen nyelvű, lapokat is inadnak. Magam is láttam egyel-kettőt. — Igen. Tíz idegen nyelvű újság és folyóirat Jelenik meg nálunk, a szocialista országok nemzeteinek nyelvén és számos .nyugat-európai nyelven. — A Szovjetuniónak két nagy sajtóügynöksége van, az egyik a TASZSZ, a másik az APN. Mi a különbség a kettő-között? — Elsősorban az, hogy míg az első a világ eseményeiről ad tájékoztatást a hazai lakosságnak, az utóbbi a Szovjetunióról tájékoztatja a nagyvilágot. Persze, a TASZSZ jelentéseit a legtöbb külföldi sajtóügynökség is felhasználja. — Es például az APN hány külföldi hírügynökségnek ad tájékoztatást? — Megközelítőleg 140-nek. — A szovjet rádió- és televízióhálózat is igen fejlett. Hallhatnánk valami közelebbit róla? J. Ny. Zaszurszkij dékán átnyújtja a végzős haliga tóknak az „Ojságírói Emléknoteszt“ — Csak a legalapvetőbb adatokat mondom, mert várnak rám a kollégái... A Szovjetunióban ötszáz rádió-adóállomás van, melyek programját az országhatárokon belül kb. 50 millió készülék veszi. Ami a televíziót illeti, 131 tv-stúdió működik az országban. A moszkvai tv-központnak, mely a maga nemében a legnagyobb a világon, 20 stúdiója van, s helyenként 49 órán át sugároz műsort. — Egy igen fontos kérdés: hogyan valósul meg az együttműködés az egyes hírközlő eszközök között? — Igen operatív és hatékony módon. Alapvetően fontos, hogy együttműködjenek. Ha az együttműködésükről beszélünk, az együtthatásukról is szólni kell. Egy kanadai sajtóteoretikus, Mac Luin az írott Információ, tehát az újság közeli elhalásáról beszól. Elmélete szerint az ember „aranykorában“ hangok által szerezte az információkat, ezért vissza fog térni hozzá: vagyis csak a tévé és a rádió marad meg. Véleményünk szerint ez nem fog bekövetkezni, mint ahogyan a regény sem halt el. Nem más ez, mint elektronikus utópista elmélet. A mi felfogásunk szerint nincs izolált rádióhallgató és újságolvasó,' hanem ember van, akit érdekelnek a világ dolgai, ezért az összes hírközlő eszkoz segítségével Az újságírói kar épülete belülről
