Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 34. szám, Vasarnapi Új Szó
lljabb tények az 1945-ös kéméndi páncélos csatáról S Tlffsfllt szaKílsza finn {larmicsifUKtt: ivaa Fjodorovics Buriszav .^Ezredes. — 1972 ben készült felvétel. megsemmisítsék ezt a mesterlövészt. Egy gránát egyenesen a figyelőnyílást érle. Áttörte a páncélzatot, megrongálta a tank belső terét, majd a motorban megakadt. A másik gránát súlyosan megsebesítette Grigorij Nalimov tankvezető mechanikus mindkét lábát. Grisa teste eszméletlenül zuhant a kor- mányrúdra. Nyehajev is súlyosan meg--' sebesült, a gránát letépte a lábát és egyik szemére megvakílotta. A halálosan sérült Tulpov tovább irányította a harcot. A hitleristák veszett dühvei ontották a tüzet. Grigorij Nalimovot bajtársai eszméletlenül húzták ki az égő gépből. A vezető halálos sérülést szenvedett. Iván Tyelguzov és Fjodor Morov segítették ki a tankból Tulupovot és Nye- hajevet. Alighogy néhány métert kúsztak, borzalmas robbanás reszkettelte meg a levegőt, és a tank a szemük előtt szakadt darabokra. Grigorij Nalimov tankvezető és mechanikus halála előtt néhány perccel még visszanyerte eszméletét, és nehézkesen suttogta Iván Tyelguzov fülébe: ,,Nagyon sajnálom, Ványa, hogy párt- igázolvány nélkül halok meg. Szivemben és lelkemben kommunista voltam. írj Polinának... és kérd meg, hogy .. • hogy..." Az őrmester már nem tudta befejezni a mondatot, Tyelguzov karjaiban meghalt. Azt sem tudom elfelejteni, ahogyan utoljára Konsztantyin Tulupovval találkoztam. Amikor megtudtam, hogy súlyosan megsebesült, a zászlóaljparancsnokságra siettem, A katonák óvatosan a páncélos szállítóba tették Nyehajevet és a sok sebből vérző Konsztantyin Tulupovot. Az arca krétafehér vblt, a szemében már alig csillogott az élet fénye. De még mosolyt erőltetett arcára, és csak annyit mondott: „Kész, Iván.“ Aztán elvesztett? eszméletét. Később hallottam, hogy a kórházban meghalt, közvetlenül azután, hogy az orvosnak még lediktált egy levelet a felesége számára. Nagyszerű ember voll, örök kár érte. Hét nap és hét éjszaka tombolt a csata a hídfő körül. 1945. február 22- től kezdve az ellenség már csak nagyon óvatosan és csak éjszaka mert támadni. Február 24-én ismét egy hatalmas támadás kezdődött. Iván Depu- tatovval együtt egész éjszaka mozgásban voltunk, és a falunak hol az egyik, hol a másik végén hárítottuk el a támadást. Ezen az egyetlen éjszakán 8 ellenséges tankot semmisítettünk meg. A garami hídfőért vívott harcokban csak K. Mahmutov kapitány páncélosai 65 ellenséges tankot és rohamlöveget lőttek ki, és igen sok további hadászati eszközt is megsemmisítettek. Iván Fjodorovics, hogyan alakult bajtársai sorsa a háború után? — A háború óta 30 év telt el. Ez alatt az idő alatt hazánk szinte a fel- ismerhetetlenségig megváltozott. Felnőtt egy új nemzedék a Szovjetunióban, amely már csak a filmekből és a frontharcosok elbeszéléseiből ismeri a háborút. A nagy csaták legjobb harcosait azóta a kommunizmusért végzett kiváló munkáért is kitüntették. Az én bajtár- saim is levetették az egyenruhát. Iván Deputatovot, Leonyid Loginovot és Mihail Nyehajevet a békés munkában elért kiváló eredményekért a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Érdemrenddel tüntették ki. Ukrajnában dolgozik Pavel Piszarenko és Gorkijban Anatolij Marunov. Tulupov és Nalimov már nem érhették meg a győzelem napját, de unokáik nem felejtették el nagyapjuk hősiességét. Ök is, mint a mi nemzedékünk, szeretik az életét, a hazánkat, s a többi szovjet fiatallal egyiitl haladnak, hős elődeik nyomdokain. V. BORISZ LOBANOV Ekkor azonban Deputatov tankja befejezte a manővert, és ismét visszavonult a tüzelőállásba. A csata csak a nap vége felé kezdett lecsendesedni. Mahmutov gárdakapitány páncélosai az egyenlőtlen küzdelemben 25 ellenséges tankot és 6 páncélos szállítót pusztítottak el. Deputatov emberei és az én gépem személyzete egyenként 5 ellenséges tankot tett harcképtelenné. Azonban a mi zászlóaljunk is veszteséget szenvedett. Elvesztettünk két rohamlöveget és négy tankot. Kaszjan gőrdahadnagy szakaszából csak Deputatov alhadnagy gépe maradt sértetlen, és átirányították Tulupov gárdahadnagy szakaszához, melyet szintén ki kellett egészíteni. Éjszaka a páncélosokat ismét a gyalogsági vonalak mögé irányították. Tulupov szakasza azta feladatot kapta, hogy Kamenín térségében rendezkedjen be védelemre, és fedezze a Garam nyugati bekötőútjait. A gépek személyzete egész* éjszaka javította a tankokat, és lőszert készített a gépbe. Ezen az éjszakán senki nem hunyta le a szemét. És amint hajnalodon, ismét megjelentek a közeledő fasiszta tankok. Milyen taktikát választottak akkor a szovjet páncélosok? — Az első harcok után az a vélemény alakult ki, hogy nem lenne célszerű nyílt harcba bocsátkozni a túlerőben levő ellenséges páncélosokkal. Az adott helyzetben csak az operatív manőverezés leheteti az egyetlen helyes taktika. Erre felhasználtuk a félig szétlőtt téglaépületeket. A következő napokban a hitleristák meg akarták semmisíteni a Garamon létesített szál lítóvonalunkat. Ezzel elvágták volna a hídfő védőit az utánpótlástól, tehát a harc folytatásának lehetőségétől. Ötvenhat ellenséges tank és rohamágyú indult ellenünk. Ez 19-szeres túlerőt jelentett. Azonban a fasiszták tanultak az előző napi veszteségekből, és már nem frontálisan támadlak, hanem csak nagyon óvatosan közeledtek. Mi a gépeinket jól álcázva helyeztük el a terepen, a helyzet azonban olyan volt, hogy fokozatosan változtatni kellett a taktikát. Tulupov szakaszparancsnok elrendelte, hogy Iván Deputatov és én tüzet nyitunk, még mielőtt az ellensé ges tankok az előírt tűztávolságot elérik. Mihail Nyehajev, Valentyin Tolsz- tov és Pavel Piszarenko, a mi gépeink bemérői már két és fél kilométernyi távolságról tüzet nyitottak. Ebben különösen Nyehajev volt mester. A kétnapos harcban távolról leadott lövésekkel 7 ellenséges tankot lőtt szét, és több mint 100 hitleristát telt harcképtelenné. A fasiszták mindent elkövettek, hogy Ez a felvétel a kéméndi harcok alatt készült a hős szakaszról. A tankparancs- nok I. F. Bnri.suv alhadnagy balról az alsó surban, mellette L. Sz. Loginov. A felső sorban jubbrúl. M. Piszarenku, középen I. Budunov és balról a gépfegyverke- zelu Rabinovics. Lapunkban már foglalkoztunk a kameníni (ké^xéndi) harcokban részt oepő szovjet páncélosok hőstetteivel a PROMETHEUS TÜZE című cikksorozatban. A sorozat szerzőjének, V. B. Lobanovnak a közelmúltban sikerült megismerkednie a kalinyingrádi 32. számú középiskola „Vörös nyomkeresők klubja“ tagjaival, akik szorgos munkával megtalálták az 1945 februári Garam menti csata egyik további részvevőjét, IVÁN FJODOliOVlCS BOR1SZOVOT, a Szovjetunió Hősét, és megkérték, mondjon el néhány részletet az emlékezetes napok történetéből. — 1945 februárjában a 4. és az 5. ukrán 'front katonái befejezték a téli offenzíva feladatait. A háború akkor már Szlovákia déli járásaiban tombolt. És közeledett a Garam partjaihoz. A hitleristák mindent elkövettek, hogy megakadályozzák a szovjet katonák előnyomulását Csehszlovákia területén. A náci „Dél“ hadseregcsoportot, amely a Garam jobb partját védte, jelentősen megerősítették. A szovjet katonaság átkelt a Garamon, és a jobb parton mintegy 25 kilométer széles és kb. 15—20 km hosszú hídfőt alakított ki. A hídfő 1945. február 13-a után különösen fontos lett, mivel a mieink befejezték a budapesti hadműveletet, s ezzel a 2. ukrán front jelentős erői szabadultak fel. A hídfőt a mi 7. gárdahadosztályunk védte, azonban az előző nehéz harcok súlyosan elgyengítették. A pa rancsnokunk M. Sz. Sumilov gárdaezredes volt, és erősítésünkre átirányították a 4. gárda gépesített hadtest páncélosait. összesen 18 harcképes tankunk és 2 rohamlövegünk volt. Tizenkét páncélost a hadtestparancsnok a 36. gárda páncélos dandár első zászlóaljába osztott be. A zászlóalj parancsnoka K. Mahmutov gárdakapitány volt, nagyon sokoldalú, kiváló szervezőképességgel rendelkező bátor katonatiszt. A zászlóalj két századának P. Kudrjasov és P- Dumnov főhadnagy volt a parancsnoka. Úgyszólván önállóan tevékenykedtünk, mivel a frontszakaszunk több kilométer hosszú volt. A mi két szakaszunk a Svodín, Bruta és Kamenín közötti szakaszt védelmezte. Iván Deputatov gár daalhadnagy tankja a Garamon átívelő híd mellett foglalt el tüzelőállást. Minden arra mutatott,, hogy a hitle- rista Németország már az utolsó heteit éli. A fasiszta vezetőség a szó legiga zibb értelmében tombolt. A hitleristák mindenáron tartani akarták a magyar és az osztrák kőolajforrásokat, és a tervezett ellentámadáshoz a nyugati frontról átirányították az SS 6. tank hadosztályának legjobb egységeit, hogy szembeszálljanak a 2. és a 4. ukrán front katonáival. A Garam menti harcok közül melyik él legélénkebben az emlékezetében? — Éjjel-nappal folyt a harc. Különösen az első csatára emlékszem. 1945. február 17-én, hajnalban az ellenség hatalmas páncélos támadást intézett védelmünk ellen. Két óráig tartott a tüzérségi előkészítés és a bombázás. Utána elindultak a fasiszta tankok, ro hamlövegek, páncélos szállítók és a gépesített gyalogság. 200 harckocsi és kb. három gépesített gyalogezred in dúlt rohamra A. I. Loszev vezérőrnagy 72. lövészhadosztálya és a 4. gárda gé pesített hadtest alakulatai ellen. A fasiszták el akarták vágni a szovjet kato nákat a Garamtól, hogy bekerítsék és megsemmisítsék őket. Hosszú és véres harcok után lövész alakulataink, amelyek nagy vesztesége két szenvedtek, visszavonultak K. Mah mutov kapitány páncélos zászlóaljának védővonalára. Az ellenséges támadás egész terhét Kudrjasov és Dúmnotf fő hadnagy századainak kellett vállalnia. Minden szovjet tankra 12 ellenséges tank és rohamlöveg jutott. Elkeseredett harc alakult ki a 190. számú magassági pont körül, amelyet az ellenség mindenáron el akart foglalni. V. Kaszjan hadnagy elrendelte, hogy a magassági ponton Iván Deputatov gárdaalhadnagy tankja foglaljon el tüzelőállást. Anatolij Marinov őrmester, a tank vezetője és mechanikusa egy kisebb völgybe vezette a gépet. A fasiszták közben megtámadták a szomszédos 177. számú magassági pontot, amelyet Konsztantyin Tlupov gárdahadnagy szakasza védelmezett. Tombolt a harc a szovjet és a fasiszta gépek között. Soha nem felejtem el, milyen bátran verekedett A. Vorobjov gárdaalhad nagy tankjának a személyzete. Az én fiaim is felgyújtottak néhány ellensé ges tankot. A fasiszták végül is kénytelenek voltak visszavonulni, és akkor L. Fazilov és V. Sinkov alhadnagy ro hamlövegei árasztották el őket tűzzel, majd V. Kaszjan hadnagy és P. Zinke vics alhadnagy tankjai támadták meg őket közvetlen közelről. A hitleristákat körülzártuk. A páncélosokkal és a rohamágyúkkal együtt a tüzérség és az aknavetők is, valamint a szovjet repülőgépek bombái is pusztították az ellenséget. Az ellenség visszavonult, azonban nem akart belenyugodni a vereségbe. Kb. 18 tank, amelynek sikerült kitömnie, ismét tárna dást intézett a 190. számú magassági pont ellen. A -fasiszta tankok már kö zeledtek Iván Deputatov jól álcázott harckocsijához. Ilyen pillanatokban nem lehetett töprengeni, mert az a ha Iáit jelentette volna. Az alhadnagy parancsára Marunov tankvezető kivezette a gépet a fedezék bői, és kb. 10—12 méterre előrehaladt. Aztán eldördült a lövés. A hitleristák éppen kiugrottak a lángoló gépből, amikor V. Tyerentyev gépfegyversorozata lekaszálta őket. Valentyin Tolsz- tov ekkor már a további ellenséges tankra tüzelt. A legközelebbi fasiszta „tigrisből“ füst gomolygott. A többiek sietve változtattak irányt, de látható volt, hogy meg akarják kerülni a ma gassági pontot, hogy oldalba támadhas sák 3 védelmet. A vezérgép hirtelen megállt és tüzelt mindenre, ami mozdult. A hitleristák azt hitték, hogy az akkor bevetett új, rendkívül erős páncélzaté tankjuk sérthetet len. Valentyin Tolsztov a német csoda gépre három jól irányzott „áldást“ küldött, és a fasiszta páncélos ágyúcsöve elgörbült, a gép mozdulatlanná vált. Az ellenséges tankok dél felé fordultak, és ezzel akaratlanul is fedezetlenül hagyták gyengébb oldalpáncélzatukat. Iván Deputatov gépe ellentámadásba lendült. Tolsztov néhány méteres távolságból okádta a tüzet a nácikra. A megrémült fasiszták csak akkor tudtak válaszolni, amikor mái két további gépük lángolt. SZAKASZAINK PARANCSNOKA
