Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-21 / 196. szám, csütörtök
A szovjet irodalom friss erői A MOSZKVAI PRAVDA SZERKESZTŐSÉGI CIKKE A \noszki>ai Pravda augusztus 12 i számában érdekes szerkesztőségi cikk jelent meg a fiatal szovjet művészek alkotó munkájával kapcsolatos időszerű kérdésekről. Az írás számos értékes észrevételét, megszívlelendő tanulságot tartalmaz, s elsősorban ezért az alábbiakban közöljük. Nagy segítséget nyújt a Szovjetunió Tunéziának a szakemberképzés toron. Szovjet segítséggel Tuniszban megnyílt a Nemzetközi Mérnöki Iskola IHNl). A tanintézetnek 4 szakosított kara van: építészeti, vegyészeti, elektrotechnikai és gépészeti. A főiskolán 600 hallgató végzi tanulmányait ebben az évben. Felvételünkön: Gyakorlat a vegyi laboratóriumban. (Felvétel: CSTK — TASZSZJ SZÓRAKOZNAK ÉS TANULNAK Pionírok külföldi üdülésen A fiatal szovjet íróknak és a szocialista országokból érkezeti pályatársaiknak egész életükre emlékezetes marad a Mihail So- lohovval való vesenszkajar találkozás. A bensőséges beszélgetések során, amelyeket a nagy író a fiatal alkotókkal folytatott, a résztvevők számos, az irodalmár számára létfontosságú kérdést vetettek fel és vitattak meg. Beszélgettek az író társadalmi felelősségéről, a szovjet irodalom legjobb hagyományainak folytatásáról, az írónak a párt és a nép érdekei iránti odaadásáról, a burzsoá ideológia megnyilvánulásainak kérlelhetetlen ostorozásáról... Fiatal szerzőinknek legjelentősebb írásművészeink ta- p;e ítalatai iránti érdeklődése, a f.gyelem, amelyben részesítik az alkotói szövetségek és az írás mesterei a fiatal tehetségek mindennapos munkáját — Irodalmunk sikeres továbbí'ejlő désének, új csúcsok felé való törekvésének záloga. A szocialista realizmus irodalma fejlődésének minden szakaszában szorosan összekapcsolódott a párt éleiével, aktívan hozzájárult a tömegek szellemi gazdagodásához és kommunista neveléséhez. Irodalmunk hü marad fennkölt küldetéséhez ma is, amikor a szovjet nép az SZKP XXIV. kongresszusa határozatainak valóra váltásán fáradozik, hogy méltóképpen fogadhassa a párt elkövetkezendő XXV. kongresszusát. Az alkotó bátorság, mely a szocialista társadalom sajátja, a párt és az állam mély érdekeltsége, a kultúra fejlődésében, a művészértelmiség fontos szükségletei iránti megértő viselte- tése kedvező feltételeket biztosít az irodalomnak friss erőkkel való feltöltődésúhez, a fiatal írásművészek egyéniségének egészséges formálódásához. Szá mos kiváló írónk tehetsége az első ötéves terv építkezésein, a munkáshétköznapok izzása bán szilárdult meg és izmosodott. E dicső hagyományt folytatva a szovjet irodalmárok igyekszenek ott lenni azok mellett, akik a kommunista építés első vonalaiban küzdenek, ör vendetes, hogy fiatal íróink legjobb műveinek, melyeket az utóbbi években tettek közzé, kortársaink a hősei, olyan emberek, akik becsülettel helytállnak posztjukon, akiknek gazdag a lelkiviláguk és széles a látókörük. De hét ki mondjon fényes, lelkesítő szavakat a máról, a jövendő nemzedékéről, melynek vállán nyugszik majd az ország és a világ sorsa, lm nem a fiatal íróki „A Komszomol kongresszusi emelvényéről — mondotta Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára, a Lenini Komszomol XVII. kongresszu sáu — sok sikert kívánok a fiatal íróknak, képzőművészeknek, zeneszerzőknek, a színházi és a film alkotóművészeinek." Az írószövetség és más társadalmi szervezet egyik legfőbb gondja,-hogy a fiatal szerzők mielőbb szert tegyenek a szellemi, polgári érettségre, minél mélyebben értsék a mindennapi életet, elsajátítsák a* művészet mesterségét. A mi országunkban kialakult az alkotó-csoportokkal való munka saját rendszere. A Lenini Komszomol Központi Bizottsága és az írószövetség ez év tavaszán megrendezte a fiatal írók VI. országos találkozóját. A kezdő szerzőknek több napos tematikai szemináriumok és speciális műfaji szemináriumok, irodalmi stúdiók, irodalmi körök, konzultációk formájában stb. nyújtott segítséget. A moszkvai írók Szervezete, az SZKP Moszkvai Városi Bizottsága és a Komszomol Moszkvai Városi Bizottsága értékes tapasztalatokat szerzett a fiatal alkotók irányításában. Gyümölcsözően működik az Irodalmi Stúdió és a főváros nagyobb vállalatainak számos irodalmi köre. A fiatal szerzők müveinek megvitatásában részt vesznek ismert prózaírók, költők, drámaírók és kritikusok. Az alkotó ifjúság nevelésének nagy figyelmei szentelnek az Üzbég SZSZK bán. Üzbegisztán Kommunista Pártjának Köz ponti Bizottsága az elmúlt év végén megvizsgálta a fiatal mű vész értelmiséggel való munka további javításának módozatait. Az elfogadott határozat ösztönzést adott a köztársaság írószövetségének tevékenységéhez. Az írószövetség a Komszomol szervezetekkel együttműködve gondot fordít az irodalmár ifjúság politikai és szak mai továbbképzésére, s arra, hogy a fiatal alkotók mélyebben megismerhessék a jelenkor problémáit. A sikeresen bemutatkozott első könyves szerzők ösztönzésére jutalmakat osztanak ki. Számos központi és helyi iro dalmi művészeti folyóirat is so kát tesz az írók felfedezéséért, a fiatal tehetségek felkarolásáért, neveléséért. Támogatni kell azoknak a kiadványoknak a szerkesztőségét, amelyek külön számokat bocsátanak a fiatalok rendelkezésére, elemzéseket kö zölnek az induló írók első al kotásairól. Számos példa bizo nyitja a kiadóknak a kezdő irodalmárok iránti jóindulatát, tisztes korú írástudók atyai gondoskodását arról, hogy újonc írók első könyve magasszintű szerk esz t ésben részesü 1 jön. Az írókkal való munkának azonban lényeges fogyatékossá gai is vannak. Még távolról sem minden írói szervezetben vált megmásíthatatlan szabállyá annak elősegítése, hogy a kezdő költők és prózairók mindig az események sűrűje ben legyenek, magukévá tegyék a nemzeti ügyeket és szándékokat, és hogy óvakodjanak a korai professzionalizmustól. A folyóiratok szerkesztő bizottságai, a kiadók dolgozói időnként nem járnak el kellő szigorral a közlésre szánt művek kivá lasztásánál — éretlen, alacsony művészi színvonalú írások is megjelennek, amelyek nem érdemlik meg az olvasói figyelmet. Haszontalanok az olyan kritikai írások, amelyek túl fö lényesen értékelik a műveket, és nem nyújtanak segítséget a fiatal szerzőknek alkotó munkájuk gyengéinek és erősségei nek felismeréséhez. Ugyancsak károsak a rosszindulatú, bizonyítékokat nélkülöző ledorongoló cikkek is. A mi művészi Irodalmi kritikánknak egycsíte nie kell magában a pontos eszmei értékelést, a szociális elem zés mélységét, az esztétikai szigort, a tehetség iránti gon dosságot és tiszteletet, a türel met a gyümölcsöző alkotói kísérletezéssel szemben. A szovjetek országában a fiatal művészek nevelése állami jelentőséget kapott. Mindenkinek, aki részt vesz ebben a munkában, kötelessége nem csak, hogy értse az irodalmi tevékenység specifikumát, hanem hogy felelősséget érezzen minden alkotó egyéniség sorsáért. A párt és Komszomol- szervezeteknek, az írószövetségeknek gondoskodniuk kell róla, hogy a soknemzetiségű szovjet irodalom állandóan fel- töltődjék korunk nagy művészi krónikáját méltóan folytatni képes friss erőkkel. A komárnói (komáromi) Stei ner (labor Hajógyár dolgozóinak munkaslkereiről mindig gyorsan értesül az ország újságolvasó közönsége. Viszont aligha lehetnek sok.in, akik azt is tudják, hogy a szocialista munkaverseuy élenjárói már huzamosabb ideje baráti kap csolatokat ápolnak a Magyar Hajó és Darugyár dolgozóival. Magam is csak íi közelmúltban értesültem erről. A minap azonban azt is örömmel hallottam, hogy nemcsak a szaktársak, hanem a két gyár munkásainak gyermekei között is tartós baráti szálak megkötésére nyílott lehetőség. A komáromiaknak a festői szépségű poCuvadlói tó közelében, a magyarországiaknak pedig a Balaton partján, Zamárdiban van korszerűen berendezett, kényelmes pihenést biztosító üdülőközpontjuk. A hajógyáriak között már már hagyományosnak számítanak a nyaralási csereakciók. A komáromi pionírok és a bu dapesti úttörők kölcsönös külföldi táborozása azonban még aránylag újkeletű. — Első ízben tavaly került sor arra, hogy dolgozóink gyermekei közül nyolcvanan tölthettek két szép hetet Magyar- országon — újságolta a poőu- vadlói üdülőközpontban Viliam lludec, a táborozás komáromi vezetője. — Az elmúlt nyáron mi ugyanennyi budapesti úttörőt láttunk vendégül. Azóta kibővültek és fokozatosan tovább sokasodnak a két testvérgyár ilyen jellegű lehetőségei. Az idei évben már több gyereket „cseréltek ki“. — A tavalyihoz hasonlóan most Is két csoport számára szerveztük meg a nyaralást. Az első turnusban 39 budapesti és 66 komáromi pionír 14 gondta lan napot töltött nálunk. Utánuk újabb 105 gyerek vette birtokába a gyári üdülőközpontot. A komáromiak mindent megtettek annak érdekében, hogy jól érezzék magukat nálunk a vendégek. Többségüket két három ágyas kényelmes szobákban helyezték el. A 130 személyes emeletes épületben jól felszerelt konyha, tágas étterem, ízlésesen berendezett klubhelyiség, valamint a zuhanyozók és az egyéb szociális berendezések a nyaralók kényelmét szolgálják. Ellátásukról nyolc szakács gondoskodott. — Napi ötszöri étkezést biztosítottunk a táborozás résztvevői számára — mondta Ha- • hisz István gazdasági felelős. — Az étlap valóban változatos volt. — Mivel toll el a kétszer tizennégy nap? — Mindkét csoport számára gazdag programot állítottunk össze. Elsősorban arra törekedtünk, hogy minél több idő jusson a pihenésre, mozgásra, sportolásra. Közben, persze, a környéket is megismerték a résztvevők. Többek között Bán ská Bystricára, Nemeckára és a Szlovák Nemzeti Felkelés nrts községébe, színhelyére is ellátogattunk. Néhány helyen végigjártuk az egykori partizánösvényeket is. A vendéglátók persze egyebekről sem feledkeztek meg. Legújabbkori történelmünk nevezetes eseményeit vitaesteken tárgyalták meg a pionírok. A fő téma a fasiszta megszállás alatt kibontakozott ellenállási mozgalom, s ezen belül a Szlovák Nemzeti Felkelés volt. A gyár dolgozói közül egykori partizánokat is meghívtak a vitaestekre. Stefan Bielik clvtárs, az SZNF közvetlen résztvevője és xMichal Kamaöka elv társ, az I. Csehszlovák Hadlest több mint három évtizeddel ezelőtti katonája tartott érdekes háborús élménybeszámolót a mindenre kiváncsi hallgatóságnak. — Közvetlen, meleg, baráti légkörű találkozások voltak ezek az ellenállási mozgalom, illetve a felszabadítási harcok résztvevőivel — emlékezett vissza Viliam Hudec. A Magyarotszágon járt komáromi pionírok ugyancsak szép élményekkel és új ismeretekkel gazdagodva tértek haza a tizenötödik napon. Közben mindannyian sok új barátot szereztek. Nevekkel, levélcímekkel íródtak tele a jegyzetfüzetek lapjai. Azóta már elvit- te-elliozta a posta az első otthonról írt üdvözleteket, két három oldalas leveleket is. A múlófélben levő nyár közös élményei itt is, ott is maradandó emléket jelentenek valameny- nyiük számára. A barátság sem ér véget. Megmarad, határok nélkül tovább erősödik a két testvérgyár dolgozóinak vörös nyakkendős gyermekül között. LALO KAROLY Búcsú Kisfalud! Strobl Zsigmondtól A leghíresebb és legtöbbet dolgozó magyar szobrászművészek egyikének zárult le örökre hét évtizedes alkotó tevékenysége. Kisfa- ludi Stróbl Zsigmond megmintázta az angol királynőt és Vorosilov marsallt, modellje volt Bemard Shaw. Szobrai megtalálhatók Magyarország minden részén és a British Museumban, a le- ningrádi Ermitázsban és a moszkvai Puskin Múzeumban. 1884-ben született, tanulmányait a századfordulón Magyarországon és Bécsben végezte. Kiváló karakterérzéke és briliáns mintázó- készsége hamarosan megnyilvánult pompás portréiban. A siker hamar a nyomába szegődött s nem hagyta el élete végéig. Az 1909- ben megrendezett budapesti kiállítása óta tartotta számon a szakma és a nagy- közönség. Virtuóza volt a szobrászatnak, műfaji, tematikai, anyagbeli korlátok soha nem törték meg a pályáját. Az első világháborúban katonaszobrászként tevékenykedett, majd 1918- ban, az őszirózsás forradalom idején megmintázta az Őszirózsás forradalom katonáját, s ekkor készült íjásza is. amit csaknem harminc év elteltével a felszabadító szovjet hadsereg vezérkara látva, megbízta a gellérthe gyi Felszabadulási Emlékmű elkészítésével. Pályája a két világháború közötti időszakban teljesedett ki. Számtalan háborús emléket mintázott, portrék sorozatára kapott megbízást, s minden munkájában érvényesítette páratlan szobrászt adottságait, éles jellemlátását és lélektani érzékenységét. Az életnagyságnál hatalmasabb Kossuth- szobroktól az arasznyi porcelán figurákig minden munkáját lendület, elegancia jellemezte. A harmincas években angliai sikersorozata után sokszor járt és sokat dolgozott Amerikában, a Szovjetunióban és népszerű lett Európa-szerte. A fel- szabadulás után szovjet és magyar politikai vezetők arcmását öntötte bronzba. Az első művészek között volt, akik mesterségüket a felszabadult magyar társadalom szolgálatába állították. Gellérthegyi Felszabadulási Emlékműve rég nem művészettörténeti jelenség csupán, hanem önmagán túlmutató, önálló életet élő szimbóluma egy történelmi periódusnak, ö mintázta a parlamenti Kossuth-szobor fő alakját, majd a Millenniumi Emlékmű új Rákóczi- és Kossuth-figuráját. Szobra* szí nyelve, művészi felfogása viharosan változó századunkban sem változott. A felszabadulás után vált a nemzetközi békemozgalom harcosává, a szovjet—magyar barátság tevékeny aktivistájává. A nagy tekintélyű művész évtizedeken át nevelt szobrászokat a magyar kultúrának, s közönséget a szocialista témájú, elkötelezett szándékú plasztikának. Lelkes közéleti és művészi aktivitását az új társadalom. amelynek szolgálatába állott, tisztelettel, megbecsüléssel övezte. A kétszeres Kossuth-díjas szobrász, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, a Magyar Népköztársaság Zász- iórendjének kitüntetettje, a Szovjetunió Művészeti Akadémiájának tagja tavaly ünnepelte születésének 90. évfordulóját. A társadalom megbecsülését szakadatlan munkával viszonozta. Szinte a haláláig dolgozott. Személyében nemcsak a magyar, hanem az egyetemes képzőművészet is egy rendkívüli képességű portrészobrászt vesztett. Karéi Kubíőek felvétele
