Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-21 / 196. szám, csütörtök

A szovjet irodalom friss erői A MOSZKVAI PRAVDA SZERKESZTŐSÉGI CIKKE A \noszki>ai Pravda augusztus 12 i számában érdekes szer­kesztőségi cikk jelent meg a fiatal szovjet művészek alkotó munkájával kapcsolatos időszerű kérdésekről. Az írás számos értékes észrevételét, megszívlelendő tanulságot tartalmaz, s elsősorban ezért az alábbiakban közöljük. Nagy segítséget nyújt a Szovjetunió Tunéziának a szakemberkép­zés toron. Szovjet segítséggel Tuniszban megnyílt a Nemzetközi Mérnöki Iskola IHNl). A tanintézetnek 4 szakosított kara van: építészeti, vegyészeti, elektrotechnikai és gépészeti. A főiskolán 600 hallgató végzi tanulmányait ebben az évben. Felvételünkön: Gyakorlat a vegyi laboratóriumban. (Felvétel: CSTK — TASZSZJ SZÓRAKOZNAK ÉS TANULNAK Pionírok külföldi üdülésen A fiatal szovjet íróknak és a szocialista országokból érkezeti pályatársaiknak egész életükre emlékezetes marad a Mihail So- lohovval való vesenszkajar ta­lálkozás. A bensőséges beszél­getések során, amelyeket a nagy író a fiatal alkotókkal folytatott, a résztvevők számos, az irodalmár számára létfon­tosságú kérdést vetettek fel és vitattak meg. Beszélgettek az író társadalmi felelősségéről, a szovjet irodalom legjobb hagyo­mányainak folytatásáról, az író­nak a párt és a nép érdekei iránti odaadásáról, a burzsoá ideológia megnyilvánulásainak kérlelhetetlen ostorozásáról... Fiatal szerzőinknek legje­lentősebb írásművészeink ta- p;e ítalatai iránti érdeklődése, a f.gyelem, amelyben részesítik az alkotói szövetségek és az írás mesterei a fiatal tehetsé­gek mindennapos munkáját — Irodalmunk sikeres továbbí'ejlő désének, új csúcsok felé való törekvésének záloga. A szocialista realizmus iro­dalma fejlődésének minden sza­kaszában szorosan összekapcso­lódott a párt éleiével, aktívan hozzájárult a tömegek szellemi gazdagodásához és kommunista neveléséhez. Irodalmunk hü marad fennkölt küldetéséhez ma is, amikor a szovjet nép az SZKP XXIV. kongresszusa hatá­rozatainak valóra váltásán fá­radozik, hogy méltóképpen fo­gadhassa a párt elkövetkezendő XXV. kongresszusát. Az alkotó bátorság, mely a szocialista társadalom sajátja, a párt és az állam mély érdekelt­sége, a kultúra fejlődésében, a művészértelmiség fontos szük­ségletei iránti megértő viselte- tése kedvező feltételeket bizto­sít az irodalomnak friss erők­kel való feltöltődésúhez, a fia­tal írásművészek egyéniségének egészséges formálódásához. Szá mos kiváló írónk tehetsége az első ötéves terv építkezésein, a munkáshétköznapok izzása bán szilárdult meg és izmoso­dott. E dicső hagyományt foly­tatva a szovjet irodalmárok igyekszenek ott lenni azok mel­lett, akik a kommunista építés első vonalaiban küzdenek, ör vendetes, hogy fiatal íróink legjobb műveinek, melyeket az utóbbi években tettek közzé, kortársaink a hősei, olyan em­berek, akik becsülettel helytáll­nak posztjukon, akiknek gazdag a lelkiviláguk és széles a lá­tókörük. De hét ki mondjon fé­nyes, lelkesítő szavakat a má­ról, a jövendő nemzedékéről, melynek vállán nyugszik majd az ország és a világ sorsa, lm nem a fiatal íróki „A Komszomol kongresszusi emelvényéről — mondotta Leo­nyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára, a Lenini Komszomol XVII. kongresszu sáu — sok sikert kívánok a fia­tal íróknak, képzőművészeknek, zeneszerzőknek, a színházi és a film alkotóművészeinek." Az írószövetség és más tár­sadalmi szervezet egyik legfőbb gondja,-hogy a fiatal szerzők mielőbb szert tegyenek a szelle­mi, polgári érettségre, minél mélyebben értsék a mindennapi életet, elsajátítsák a* művészet mesterségét. A mi országunkban kialakult az alkotó-csoportokkal való munka saját rendszere. A Leni­ni Komszomol Központi Bizott­sága és az írószövetség ez év tavaszán megrendezte a fiatal írók VI. országos találkozóját. A kezdő szerzőknek több napos tematikai szemináriumok és speciális műfaji szemináriumok, irodalmi stúdiók, irodalmi kö­rök, konzultációk formájában stb. nyújtott segítséget. A moszkvai írók Szervezete, az SZKP Moszkvai Városi Bi­zottsága és a Komszomol Moszkvai Városi Bizottsága ér­tékes tapasztalatokat szerzett a fiatal alkotók irányításában. Gyümölcsözően működik az Iro­dalmi Stúdió és a főváros na­gyobb vállalatainak számos iro­dalmi köre. A fiatal szerzők müveinek megvitatásában részt vesznek ismert prózaírók, köl­tők, drámaírók és kritikusok. Az alkotó ifjúság nevelésé­nek nagy figyelmei szentelnek az Üzbég SZSZK bán. Üzbegisz­tán Kommunista Pártjának Köz ponti Bizottsága az elmúlt év végén megvizsgálta a fiatal mű vész értelmiséggel való munka további javításának módoza­tait. Az elfogadott határozat ösztönzést adott a köztársaság írószövetségének tevékenységé­hez. Az írószövetség a Komszo­mol szervezetekkel együttmű­ködve gondot fordít az irodal­már ifjúság politikai és szak mai továbbképzésére, s arra, hogy a fiatal alkotók mélyeb­ben megismerhessék a jelenkor problémáit. A sikeresen bemu­tatkozott első könyves szerzők ösztönzésére jutalmakat oszta­nak ki. Számos központi és helyi iro dalmi művészeti folyóirat is so kát tesz az írók felfedezéséért, a fiatal tehetségek felkarolásá­ért, neveléséért. Támogatni kell azoknak a kiadványoknak a szerkesztőségét, amelyek külön számokat bocsátanak a fiatalok rendelkezésére, elemzéseket kö zölnek az induló írók első al kotásairól. Számos példa bizo nyitja a kiadóknak a kezdő iro­dalmárok iránti jóindulatát, tisztes korú írástudók atyai gondoskodását arról, hogy újonc írók első könyve magasszintű szerk esz t ésben részesü 1 jön. Az írókkal való munkának azonban lényeges fogyatékossá gai is vannak. Még távolról sem minden írói szervezetben vált megmásíthatatlan sza­bállyá annak elősegítése, hogy a kezdő költők és prózairók mindig az események sűrűje ben legyenek, magukévá tegyék a nemzeti ügyeket és szándéko­kat, és hogy óvakodjanak a korai professzionalizmustól. A folyóiratok szerkesztő bizottsá­gai, a kiadók dolgozói időnként nem járnak el kellő szigorral a közlésre szánt művek kivá lasztásánál — éretlen, alacsony művészi színvonalú írások is megjelennek, amelyek nem ér­demlik meg az olvasói figyel­met. Haszontalanok az olyan kritikai írások, amelyek túl fö lényesen értékelik a műveket, és nem nyújtanak segítséget a fiatal szerzőknek alkotó mun­kájuk gyengéinek és erősségei nek felismeréséhez. Ugyancsak károsak a rosszindulatú, bizo­nyítékokat nélkülöző ledoron­goló cikkek is. A mi művészi Irodalmi kritikánknak egycsíte nie kell magában a pontos esz­mei értékelést, a szociális elem zés mélységét, az esztétikai szigort, a tehetség iránti gon dosságot és tiszteletet, a türel met a gyümölcsöző alkotói kí­sérletezéssel szemben. A szovjetek országában a fiatal művészek nevelése álla­mi jelentőséget kapott. Minden­kinek, aki részt vesz ebben a munkában, kötelessége nem csak, hogy értse az irodalmi tevékenység specifikumát, ha­nem hogy felelősséget érezzen minden alkotó egyéniség sor­sáért. A párt és Komszomol- szervezeteknek, az írószövetsé­geknek gondoskodniuk kell ró­la, hogy a soknemzetiségű szovjet irodalom állandóan fel- töltődjék korunk nagy művészi krónikáját méltóan folytatni képes friss erőkkel. A komárnói (komáromi) Stei ner (labor Hajógyár dolgozói­nak munkaslkereiről mindig gyorsan értesül az ország új­ságolvasó közönsége. Viszont aligha lehetnek sok.in, akik azt is tudják, hogy a szocialista munkaverseuy élenjárói már huzamosabb ideje baráti kap csolatokat ápolnak a Magyar Hajó és Darugyár dolgozóival. Magam is csak íi közelmúltban értesültem erről. A minap azon­ban azt is örömmel hallottam, hogy nemcsak a szaktársak, ha­nem a két gyár munkásainak gyermekei között is tartós ba­ráti szálak megkötésére nyílott lehetőség. A komáromiaknak a festői szépségű poCuvadlói tó közelében, a magyarországiak­nak pedig a Balaton partján, Zamárdiban van korszerűen be­rendezett, kényelmes pihenést biztosító üdülőközpontjuk. A hajógyáriak között már már hagyományosnak számíta­nak a nyaralási csereakciók. A komáromi pionírok és a bu dapesti úttörők kölcsönös kül­földi táborozása azonban még aránylag újkeletű. — Első ízben tavaly került sor arra, hogy dolgozóink gyer­mekei közül nyolcvanan tölt­hettek két szép hetet Magyar- országon — újságolta a poőu- vadlói üdülőközpontban Viliam lludec, a táborozás komáromi vezetője. — Az elmúlt nyáron mi ugyanennyi budapesti úttö­rőt láttunk vendégül. Azóta kibővültek és fokozato­san tovább sokasodnak a két testvérgyár ilyen jellegű lehe­tőségei. Az idei évben már több gyereket „cseréltek ki“. — A tavalyihoz hasonlóan most Is két csoport számára szerveztük meg a nyaralást. Az első turnusban 39 budapesti és 66 komáromi pionír 14 gondta lan napot töltött nálunk. Utá­nuk újabb 105 gyerek vette bir­tokába a gyári üdülőközpontot. A komáromiak mindent meg­tettek annak érdekében, hogy jól érezzék magukat nálunk a vendégek. Többségüket két há­rom ágyas kényelmes szobák­ban helyezték el. A 130 szemé­lyes emeletes épületben jól fel­szerelt konyha, tágas étterem, ízlésesen berendezett klubhe­lyiség, valamint a zuhanyozók és az egyéb szociális berende­zések a nyaralók kényelmét szolgálják. Ellátásukról nyolc szakács gondoskodott. — Napi ötszöri étkezést biz­tosítottunk a táborozás részt­vevői számára — mondta Ha- • hisz István gazdasági felelős. — Az étlap valóban változatos volt. — Mivel toll el a kétszer ti­zennégy nap? — Mindkét csoport számára gazdag programot állítottunk össze. Elsősorban arra töreked­tünk, hogy minél több idő jus­son a pihenésre, mozgásra, sportolásra. Közben, persze, a környéket is megismerték a résztvevők. Többek között Bán ská Bystricára, Nemeckára és a Szlovák Nemzeti Felkelés nrts községébe, színhelyére is ellátogattunk. Néhány helyen végigjártuk az egykori parti­zánösvényeket is. A vendéglátók persze egye­bekről sem feledkeztek meg. Legújabbkori történelmünk ne­vezetes eseményeit vitaesteken tárgyalták meg a pionírok. A fő téma a fasiszta megszállás alatt kibontakozott ellenállási mozgalom, s ezen belül a Szlo­vák Nemzeti Felkelés volt. A gyár dolgozói közül egykori partizánokat is meghívtak a vi­taestekre. Stefan Bielik clvtárs, az SZNF közvetlen résztvevője és xMichal Kamaöka elv társ, az I. Csehszlovák Hadlest több mint három évtizeddel ezelőtti katonája tartott érdekes hábo­rús élménybeszámolót a min­denre kiváncsi hallgatóságnak. — Közvetlen, meleg, baráti légkörű találkozások voltak ezek az ellenállási mozgalom, illetve a felszabadítási harcok résztvevőivel — emlékezett vissza Viliam Hudec. A Magyarotszágon járt ko­máromi pionírok ugyancsak szép élményekkel és új ismere­tekkel gazdagodva tértek haza a tizenötödik napon. Közben mindannyian sok új barátot szereztek. Nevekkel, levélcí­mekkel íródtak tele a jegyzet­füzetek lapjai. Azóta már elvit- te-elliozta a posta az első ott­honról írt üdvözleteket, két há­rom oldalas leveleket is. A mú­lófélben levő nyár közös élmé­nyei itt is, ott is maradandó emléket jelentenek valameny- nyiük számára. A barátság sem ér véget. Megmarad, határok nélkül tovább erősödik a két testvérgyár dolgozóinak vörös nyakkendős gyermekül között. LALO KAROLY Búcsú Kisfalud! Strobl Zsigmondtól A leghíresebb és legtöb­bet dolgozó magyar szob­rászművészek egyikének zá­rult le örökre hét évtizedes alkotó tevékenysége. Kisfa- ludi Stróbl Zsigmond meg­mintázta az angol királynőt és Vorosilov marsallt, mo­dellje volt Bemard Shaw. Szobrai megtalálhatók Ma­gyarország minden részén és a British Museumban, a le- ningrádi Ermitázsban és a moszkvai Puskin Múzeum­ban. 1884-ben született, tanul­mányait a századfordulón Magyarországon és Bécsben végezte. Kiváló karakterér­zéke és briliáns mintázó- készsége hamarosan meg­nyilvánult pompás portréi­ban. A siker hamar a nyo­mába szegődött s nem hagy­ta el élete végéig. Az 1909- ben megrendezett budapesti kiállítása óta tartotta szá­mon a szakma és a nagy- közönség. Virtuóza volt a szobrászatnak, műfaji, tema­tikai, anyagbeli korlátok soha nem törték meg a pá­lyáját. Az első világháború­ban katonaszobrászként te­vékenykedett, majd 1918- ban, az őszirózsás forrada­lom idején megmintázta az Őszirózsás forradalom kato­náját, s ekkor készült íjásza is. amit csaknem harminc év elteltével a felszabadító szovjet hadsereg vezérkara látva, megbízta a gellérthe gyi Felszabadulási Emlékmű elkészítésével. Pályája a két világháború közötti időszakban teljese­dett ki. Számtalan háborús emléket mintázott, portrék sorozatára kapott megbí­zást, s minden munkájában érvényesítette páratlan szob­rászt adottságait, éles jel­lemlátását és lélektani érzé­kenységét. Az életnagyság­nál hatalmasabb Kossuth- szobroktól az arasznyi por­celán figurákig minden munkáját lendület, elegan­cia jellemezte. A harmincas években angliai sikersoro­zata után sokszor járt és so­kat dolgozott Amerikában, a Szovjetunióban és népszerű lett Európa-szerte. A fel- szabadulás után szovjet és magyar politikai vezetők arcmását öntötte bronzba. Az első művészek között volt, akik mesterségüket a felszabadult magyar társa­dalom szolgálatába állítot­ták. Gellérthegyi Felszaba­dulási Emlékműve rég nem művészettörténeti jelenség csupán, hanem önmagán túl­mutató, önálló életet élő szimbóluma egy történelmi periódusnak, ö mintázta a parlamenti Kossuth-szobor fő alakját, majd a Millen­niumi Emlékmű új Rákóczi- és Kossuth-figuráját. Szobra* szí nyelve, művészi felfogá­sa viharosan változó száza­dunkban sem változott. A felszabadulás után vált a nemzetközi békemozgalom harcosává, a szovjet—ma­gyar barátság tevékeny ak­tivistájává. A nagy tekinté­lyű művész évtizedeken át nevelt szobrászokat a ma­gyar kultúrának, s közön­séget a szocialista témájú, elkötelezett szándékú plasz­tikának. Lelkes közéleti és művé­szi aktivitását az új társa­dalom. amelynek szolgálatá­ba állott, tisztelettel, meg­becsüléssel övezte. A két­szeres Kossuth-díjas szob­rász, a Magyar Népköztársa­ság kiváló művésze, a Ma­gyar Népköztársaság Zász- iórendjének kitüntetettje, a Szovjetunió Művészeti Aka­démiájának tagja tavaly ün­nepelte születésének 90. év­fordulóját. A társadalom megbecsülését szakadatlan munkával viszonozta. Szinte a haláláig dolgo­zott. Személyében nemcsak a magyar, hanem az egyete­mes képzőművészet is egy rendkívüli képességű port­részobrászt vesztett. Karéi Kubíőek felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom