Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-21 / 196. szám, csütörtök
A hitvilág átalakulása Dr. Manga János, ács ismert magyarországi etnográfus a napokban Bratislavában járt. Az alábbi írás a Szlovák Tudományos Akadémia által rendezett értekezleten elhangzott felszólalásának a rövidített változata. A Csehszlovák Dunuhajózási Vállalat bratislavai kikötőjének dolgozói az első fél évben kitűnő gazdasági eredményeket értek el. Felajánlásaik teljesítésével lényegesen hozzájárultak az anyagi, költségek csökkentéséhez, a villamos energia és az üzemi anyag megtakarításához. Felvételünkön: a kikötő rakodómunkásai az Orenburgi távolsági gázvezeték építői szálláshelyének építésére szolgáló előre gyártóit épületelemei első szállítmányát (3000 tonnaI rakják fel egy szovjet fehérhajóra. (Felvétel: J. KolenCik — OSTK) Megoldásra váró problémák Szlovákia állami gazdaságéiban Rövid felszólalásom témája — úgy vélem — szorosan kapcsolódik az önök konferenciájának célkitűzéseihez. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének Társadalom-néprajzi Osztálya a Nóg- rád megyei Varsőny alig 2000 lakosú községijén kezdett kutatásokat. A kutatásoknak az volt a célja, hogy vizsgáljuk' az egykori tipikusain földművesközség jelenlegi állapotát, s rámutassunk a fejlődés során mutatkozó pozitív és negatív vonásokra. A kutatások — természetesen — tematikus jellegűek voltak, amelyek csak részben igazodtak a néprajzi kategóriákhoz. Jómagam a község hitvilágát, szokásait és vallásos életét vizsgáltam. Ennek eredményeiről kívánok röviden beszámolni. Falvainkban éppúgy, mint »itt Szlovákiában, az életmód átalakulásával meggyorsult az egykori hiedelmek, szokások háttérbe szorulása, ós éppúgy az élet minden vonatkozásaira kiterjedő vallásosság hanyatlása. Ez a folyamat — természetesen -s- nem mindenütt egyformán, nem egyforma intenzitással megy végbe, nem is mindig egyformán kimutatható törvényszerűséggel. Változik szinte családonként, azért az egész közösségre vonatkozó megállapítások is többé-kevésbé mindig sántítanak, csak elnagyolt képet adnaik. A változás menynyi sége és minősége nagymértékben függ elsősorban a család nagyságától, össze tételétől, az idősebb és a fiatalabb generáció arányától, a tradíciókhoz való viszonyától, nemkü- löaben attól, hogy az idősebb korosztály (szülők, nagyszülők J hatalma, magatartása, mint példamutatás, milyen mértékben van hatással a csatád fiatalabb tagjaira stb., stb. A felmérés A hitvilág és a h,tétlel vál-, tozása tekintetében kettős feladatra vállalkoztunk. Elsősorban annak a hagyományos anyagnak a vázlatos bemutatására, amely az elmúlt év tize- deki>en még jellemző volt a falu közösségére, amely még ma is él az emberek tudatában, hol mint a vallási tudatforma része, hol már mint csak em- liékeizés a múltra. A nép hitvilágában, a tételes vallásbői származó hitéletben és a népszokásokban mind az előbbi, mind a keresztény vallás hiedelmeinek, rítusainak elemei, motívuma., együtt élnek. Gyakran szét sem választhatók egymástól. Ezért a hitvilágot ós hitéletet, tehát a néphitet, a népszokásokat és a vallásos élet jellemző formáit együtt vizsgáltuk. A vallás lényege a természetfelettiben való hit, amelybe az egyístenhit éppúgy beletartozik, mint a jó és rossz szellemekbe, a csodákba, a kísértetekbe vetett hit. Megállapításainkat az informátorokkal folytatott egyszeri vagy többszöri beszélgetésekből szűrtük le. Informátorainkat úgy válogattuk ki, hogy azok a kb. .18—20 éven felüli korosztályokat és ezen belül a társadalmi hovatartozást is képviseljék. Adatközlőink — három kivételével — mindnyájan helybeli születésűek voltak, akik hosszabb időt idegenben töltöttek. Beszélgetéseink három főkérdés köré csoportosultak. Először, hogy a tételes vallás körébe vágó hitvilág megnyilatkozásainak mely formái élnek a különböző korosztályok körében. Másodszor, hogy me- lyek azok a hitvilági, vallásos formák ős tartalmak, amelyek az esztendő ünnepeinek szokásaihoz, a családi élethez, a szokások és a hitélet mely formáiban mutatható ki a változás, és ebben milyen törvény- szerűségek figyelhetők meg. Elmondhatjuk, hogy a válaszok minden esetben, konkrétak ós értékelhetők voltak. Mégis, a legvilágosabban öt kérdéscsoport vált legalkalmasabbá az elemzésre. Elsősorban a túlvilággal, a túlvilági élettel, a kísértetekkel kapcsolatos hiedelmek, amelyek voltaképpen a transzcendens gondolkodásnak, világképnek a fundamentumát képezték és képezik. Ugyanakkor a boszorkányképzetekkel együtt lehetett rámutatnunk airra az egységre is, amely a kereszténység előtti és a keresztény vallás tanításából ötvöződött. Ugyanis ezeknek intenzitása kölcsönösen erősíti, háttérbe szorulása pedig kölcsönösen gyengíti egymást. Vizsgáltuk a szokásokat, a templomba járást, és a búcsú- járást, mint a hitvilágban és az egyház tanításaiban gyökerező vallásos formák gyakorlatait. A vizsoólat eredménve A vizsgálat konkrét eredményeit röviden a következőkben foglalhatjuk össze: Megállapítható volt, hogy az utóbbi esztendők a község lakosságának hitvilágában, szokásaiban, vallásosságában számottevő változást hoztak. Bár még 50 év körüli férfiakat is találtunk, akik hittek a boszorkányokban, ezt már kivételes esetnek kellett tekintenünk. A 30—40 éven aluliak nevetségesnek tartották az Öregektől hallott boszorkánymeséket. A kísértetekről, a túlvilágról és a boszorkányokról a megkérdezett (30 év körülieknek több mint a fele már bizonytalan választ adott. Már náluk is megjelent a kétkedés. Ezekkel a hiedelmekkel és általában a babonás gondolkodással a huzamosabb idő óta idegenben dolgozó munkások és a harminc éven aluliak szakítottak. A szokások vizsgálatának eredményeiből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy azok a formák, amelyek az ünnepekhez kapcsolódtak, de magyarázataik a jó terméssel, a szaporodással álltak összefüggésben, már nagyrészt elfelejtődtek. Amelyeknek viszont egyházi értelmű magyarázatuk van, ifibbe-kevésbé még tovább élnek. Természetesen már csak a közép- és aiz idős korúak, inkább csak a nők gondol kodásába n, gyakorlatában. Azonban ebben nem a vallásos élet elmélyülése mutatkozik, hanem csak a megszokott formákhoz való ragaszkodás, s ezeknek korszerűbbnek látszó magyarázata. Az Idősebb korosztályoknál még mindig rendkívül nagy hatóereje van a megszokásnak. Különösen azoknak a formáknak, amelyeket az egész falu közössége, vagy annak egyes csoportjai végeznek. Ezzel magyarázhatjuk a búcsú járás meglétét. Azt, hogy a szentkúti búcsú jár óhelyet napjainkban is tömegek látogatják. De az is igaz, hogy a vallásos élmény inkább már csak az idősebb korosztályi jeli asszonyoknál jelentkezik. A fiatalabb korosztályok élményanyaga az utazáshoz, a látott külsőségekhez, a nem mindennapi környezethez kapcsolódik. A fiatalság A Elmondhatjuk, hogy az ifjúság — lányok is fiúk is — amíg a tanköteles kornak eleget nem tesz, tehát amíg iskolába jár, a szülők, a nagyszülők befolyása alatt áll. Rendszeresen jár templomba, gyó- nik, áldozik, bérmálkoz,ik. 1972- ben 62 gyermek bérmálkozott. Ebben az esztendőben az első áldozók száma 22 volt. A fordulópont, érdekes, a vallásosságtól bizonyos fokú eltávolodás a fiataloknál akkor mutatkozik, amikor a nyolc általános iskolát elvégzik. Amikor akár tanulóként, akár munkásként szülőfalujukból elkerülnek, amikor voltaképpen ismereteik is tágulni kezdenek. Megfigyelhettük, hogy a 15—16 éven felüli fiúk már kezdik elhanyagolni a templomba járást és a többi vallási megnyilatkozást is, amelyeket előbb még rendszeresen, szorgalmasain végeztek. Kivételt képeznek a lányok, akiknek legtöbbje továbbra is a család befolyása alatt áll, mert ha munkát is vállalnak helyben, vagy a közeli járási székhelyen, a munka után hazamenjek, a nap jó részét családi környezetben, a szülök felügyetele alatt töltik. A fiúk eltávolodása a vallási megnyilatkozásoktól egészen a házasságig fokozódik, s utá na visszakanyarodik. A fiatal házas felesége révén bizonyos fokig ismét a szülők befolyása alá kerül. Ismét templomba járó lesz, rendszeresen gyónik, áldozik. Más kérdés aztán, hogy ezekhez a külsőségekhez egyáltalán kapcsolódik-e, és ha igen, milyen mértékben a vallásos hit és meggyőződés. A környezet hatása Köztudomású, hogy az ember magatartását nemcsak a családban, a közösségben kialakult formák, megszokások irányítják, hanem a közelebbi-távolab bi környezetben látottak is. Még inkább így van ez a falu közösségében, sok tekintetben napjainkig. A vasárnapok, az ünnepek rendjéhez mindig hozzátartozott a templomba járás, a gyónás és az áldozás. 1972 ben pl. 21 000 volt az áldozók száma, ami azt jelentette, hogy a lakosság egy része rendesen elvégezte az évenkénti kétszeri gyónást és áldozást, másik része — s ezek a középkorú és idősebb asszonyok közül kerülnek ki — az esztendő alatt tizen kétszer is gyóntak és áldoztak. Azokon kívül, akik a templomba nem járnak, általában mindenki eljár gyónni, éppúgy, mint a vasárnapi misére is, de különösen a 30-as, 40-es férfiak a legtöbb esetl>en inkább csak megszokásból. Időtöltésből, az idősebb korosztályokhoz való ösztönős alkalmazkodásből. Az idegenben dolgozóktól, akik vasárnaponként otthon vannak, ilyen megjegyzéseiket is hallottunk: máshová úgy sem mehetünk, ott — a templomban — ismerősökkel, roko nokkal találkozhatunk. Egyik informátorunk erre az ifjabb rétegre, illetve korosztályra tette azt a megjegyzést, hogy „... se nem hitetlenek, se nem hívok.“ Érdekesnek és jellemzőnek tartjuk még egyik helybeli születésű és ugyanott értelmiségi foglalkozású férfi megjegyzését. Arra a kérdésre, hogy vajon a szocializmus Időszakénak növekedésével szélesedik-e az ateizmushoz közelebb álló emberek köre, így válaszolt: föltétlenül szélesedik. Azonban tudatos ateistákról még nem beszélhetünk. Ezek csak a vallástól, a vallásos formáktól távolodnak, mert egyre szélesedő ismereteik már ellentmondanak annak a hitvilágnak, vallásos formáknak, amelyekbe a szó szoros értelmében ők már bele sem nőttek. MANGA JÁNOS Az állami gazdaságok fontos szerepet töltöttek be mezőgazdaságunk szocialista átépítéséljen. A CSKP IX. kongresszusa után az állami gazdaságokra, elsősorban az a feladat hárult, hogy gondoskodjanak a nemesített vetőmagvak és ültetőanyagok termeléséről, a törzsállomány fejlesztéséről, bizonyítsák a gépesítés előnyeit, terjesszék a progresszív nagyüzemi termelési módszereket, s mindezzel elősegítsék a szövet- kezfitfisítés ütemének gyorsítását. Az állami gazdaságok eddigi gazdái kodását és továbbfejlesztésük lehetőségeit elemezve azt tapasztaljuk, hogy a termelés intenzitása terén és az elért eredményekben az állami gazdaságok elmaradnak az efsz élt mögött. 1973-ban például az egy hektárra számított bruttó mezőgazdasági termelésben az állami gazdaságok az élsz ek által elért eredményeknek csupán 90,1 %-át adták. Az állami gazdaságok anyagiműszaki alapja elavult, földterületük szétdarabolt, s csak nagyon kis rentabilitással, helyenként pedig veszteséggel gazdálkodnak. Szlovákiában 1974 elején a járási mezőgazdasági igazgatóságok irányítása alá 77 állami gazdaság tartozott, összesen 363 ezer hektár földterülettel. Ebből 33 állami gazdaság földterülete 4000 hektárnál kisebb, harmincnyolcé (ez a gazdaságok 55,5 százaléka) 4000 - 7000 hektár, 6 állami gazdaságé pedig több mint 7000 hektár. Az állami gazdaságoknak az efsz-ekhez viszonyított lemaradását több tényező okozza. Az állami gazdaságokban például alacsonyabb a növénytermesztés intenzitása. 1973-ban az állami gazdaságokban az intenzitás 19,1 százalékkal! volt alacsonyabb, a gabonafélék hektárhozama átlagosan 2,7, a cukorrépáé pedig 11,8 mázsával volt kisebb, minit az efsz-ekben. Az állattenyésztés intenzitása 0,5 százalékkal volit alacsonyabb. Az állami gazdaságokban magas fokú a munkaerővándorlás és sok képesítéssel nem rendelkező alkalmi munkaerőt foglalkoztatnak. Számos gazdaság épületei nem megfelelőek, nincsenek gépesítve, sőt újjáalakításukra vagy korszerűsítésükre sincs lehetőség. A tehén- istállók 56,3 százaléka nem megfelelő, a szarvasmarha további kategóriáinál az istállók 39,6 százaléka nem felel meg a követelményeknek. A lemaradást okozó tényezők között azt is meg kell említeni, hogy az állami gazdaságok földjeinek jelentős része nehezen művelhető. A szlovákiai állami gazdaságok földjeinek 42 százaléka a hegyvidéki és a hegyaljai körzetekben található. A közép szlovákiai kerületben ugyanez az arány 70 százalékos. Az állami gazdaságok gazdasági eredményeit a földterület tagoltsága is kedvezőtlenül be- f oly ásol ja. A gazdaságok földjei 1124 telephelyen találhatók, a telephelyek átlagos nagyságai 311 hektár. További negatív tényező az anyagi ráfordítások alacsony hatókonyságn. Az állami gazdaságok termelési és gazdasági problémáival a Szlovák Nemzeti Tanács Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Bizottsága is foglalkozott. A képviselők az elfogadott határozat ukban megállapították, hogy az állami gazdaságok dinamikusabb és hatékonyabb fejlődésének ós a termelési szakosítás elmélyítéséneik legfőbb előfeltétele a földalap olyan elrendezése, melynek eredményeként kölcsönös telekcser ék kel és reszortok közötti átutalásokkal az egyes mezőgazdasági vállalatok összefüggő, nagyabb földterületekhez juthatnak. A földterület ilyen elrendezése lehetővé teszi a szakosítást a növénytermesztésben, valamint a - terimés takarmányok termesztését az á1' r, tte- nyésztés kooperációban történő sz a k os í t á sán ak meg fel el őe n. Nem fér hozzá kétség, hogy a szektorok közötti földrendezésekkel kapcsolatban a termelé- si-műszaki szempontok mellett je le nt ős politikai-gaz d a s á gi szempontok is felvetődnek. Az állami mezőgazdasági szektor előtt fontos feladatok állnak a termelés intenzitásának és a gazdálkodás hatékonyságának növelése terén. Arról van szó, hogy az állami gazdaságok valóban a hatékony mezőgazdasági nagyüzemi termelés hordozóivá váljanak. Az állami gazdaságoknak ezéirt a hatodik ötéves tervlien az állam hathatós támogatásával és a gazdaságok belső tartalékainak feltárásával teljesen rá kell térniük a hozraszcsot rendszerű gazdálkodásra. PETER BEZÁK Spisská Sobota tanköteles gyermekei az ú] iskolaévben szép ajándékhoz jutnak, egy 22 tantermes alapiskolához. A KeSmaroki Járási Epítővállalat dolgozói még az idei év végéig az iskolai éttermet és a napközi otthont is átadják rendeltetésének. (Felvétel: S. Petrás — CSTK)
