Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám, kedd

Lépésváltás a DMinkaszervezésben

Segít a szocialista brigád 9 A kommunisták példamutatása €> Ésszerű

munkaszervezés

Néhány évvel ezeilőtt három falu földművesszövetkezetének egyesüléséből alakult meg a Zelovcei (Zsélyi) Efsz, mégpedig megfontolt, kellően időzít tett politikai és gazdasági elképzelés. intézkedés nyomán. Ennek szerves része volt, hogy átszervezték az efsz-liez tartozó pártcsoportok tevékenységét is. Ma már úgynevezett központi pártvezetőség irányítja a kommunisták munkáját. Elnöke Mlinárik lózsef elvtárs, akiveti arról beszélgetünk, hogy a párt gazdaságszervező tevékenysége milyen változásokat hozott azóta.

— Lenin beszélt arról, hogy a falusi világban milyen hosszú és gyötrelmes út vezet a faekétől a traktorig. Feltehetően még nyújtottabbak a tudati mérföldkövek most. Különösen nehéz lehet helytállni, amikor az elkerülhetetlen korszerű szervezés új helyzeteket teremt. Mi a tapasztalatuk?

— Kétségtelenül igaz, hogy a végbemenő folyamatok legfontosabb eleme az ember, a dolgozó — mondja a pártelnök. — A munkaszervezésben, éppen a kommunisták kezdeményezése nyomán, változás történt. Úgy is mondhatjuk, hogy lépésváltás, mert a korszerűségnek megfelelően gyorsabban kell lépnünk, gyorsabban kell haladnunk. Az új más, mint a megszokott, a begyakorolt. Ha szervezéskor öl akarjuk kerülni a zűrzavart, számolni kell az emberi el, a dolgozóval, akire a változásokat, az újat akarjuk építeni.

— Nem okozott problémákat

az átszervezés? A lépésváltás?

— A munkaszervezést a va lősággau való szembesítéssel kell kezdeni. Ha ez becsületes, a problémák megoldhatók. Meggyőződéssel állítom, hogy a szervezésben legjobb segítőnk a szocialista brigádmozgalom önbuzdító és cselekvő képessége.

Tavaly alakult meg — a pártszervezet kezdeményezésére — a kertészetben a „fiatalok" brigádja. Idézőjel közé kívánkozik a fiatal szó, mert a tagok átlagos életkora 38. év, s csak helyi értelmezés szerint fiataloké ez a munkabrigád. Vezetője, Rojtos Pál elvtárs azonban valóban fiatal: 25 éves. Nemrégiben került a brigád élére. Előzőleg a pártvezetőség és az efsz vezetőségének nagyon megfontolt intézkedése alapján a ma már nyugdíjas Becskei József elvtárssal közösen vezették, irányították a munkát.

A brigád teljésen önállóan 20 hektáron gazdálkodik. Fólia alatt 3 hektáron. A tagok száma 36. Közülük csak A férfi, a többiek: asszonyok, lányok.

— Oj módszer a fóliásházakban az uborka vezetéken való termesztése — magyarázza az ifjú kertész, és mutatja: — így több terem. Szebb, arányosabban érett uborkák.

A pártelnök mondatni pontosak, de a szavak redő) olykor szinte lírai melegséggel telnek meg:

— Ha a vezetés szemléletén változtatunk, ha felkészítjük a dolgozókat az új módszerek elfogadására, nem maradnak el az eredmények ser1

Az efsz szocialista, munkabrigádjának egy része

MINDEN FÁRADSÁGOT MEGÉRT

1975.

VII. 15.

Az egészség, a fiatalos külső, a jó közérzet forrása a rend» szeres mozgás. Hányszor halljuk, olvassuk ezt vagy ehhez hasonló megállapítást, s mégis milyen kevesen tartják be következetesen. Lýdia Budaiová, a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) kórház fogtechnikusa azonban azon kevesek közé tartozik, akik szabad Idejük nagy részét kedvtelésből a tornának szentelik.

Honnan tudtuk e<zt meg? A nőszövetség járási bizottságán dicsérték, milyen odaadóan vett részt az idei spartakiád női tor- nagyakorlatainak betanításában.

— Én tulajdonképpen hivatásszerűen szerettem volna a testneveléssel foglalkozni, de annak idején, a háborús években nem volt lehetőségem a tanulásra. 1952 óta fogtechnikusként itt dolgozom a kórház laboratóriumában, de a sportról teljesen nem tudtam és nem is akartam lemondani. Ezért lettem tagja a rimaszombati Slovan Testnevelési Egyesületnek is. Minden sportolási alkalmat kihasználok, szerelek úszni, sízni, tornateremben tornászni.

Nemcsak tornászni szeret, hanem a sport szeretőiére is nevel. A III. számú alapiskolában sportkör keretében hetente két órát foglalkozik gyerekekkel. Ezek után az is természetes, hogy a spartakiádot sem hagyta ki.

— Már diákkoromban is részt vettem gyakorlatozóként a spar, takiádon és nem első alkalommal tanítottam be a gyakorlatokat sem. Akiknek nem volt része benne, el sem tudja képzelni, milyen élményt jelent egy olyan óriási, de egy emberként mozgó lelkes tömeghez tartozni. Velünk is idősebb, ma már méltánytalanul elfelejtett oktatók szerettették meg a spartakiádot, s remélem, hogy a ben nünket követő generáció is szeretni fogja, s olyan lelkesen viszi majd tovább e nemes gondolatot, mint mi.

Nagy élményt jelent, de sok lemondással is jár egy ilyen akció. Különösen, ha valaki annyit vállal belőle, mint Lýdia Budaiová. Ő ugyanis nemcsak •Rimaszombatban tanította be a gyakorlatokat, hanem járási, sőt kerületi oktatóként is tevékenykedett, s tagja volt a nők gyakorlatát irányító országos bizottságnak is.

— Jóformán naponta gyakoroltunk, ha nem Rimaszombatban, akkor Hnústán, vagy másutt. l)e gyönyörködni a kész, tökéletesen elsajátított mozdu latokban, megért és feledtetett minden fáradtságot. Nem csupán nekünk, oktatóknak volt ez fárasztó, hanem a gyakorla- tozóknak is. Hisz jóformán mindannyian dolgozó nők, családanyák voltak. Tökéletes munkái pedig csak közös összefogással végezhettünk. A megér tésért, a támogatásért és segítségért sok köszönet jár a férjeknek, s a nagymamáknak is.

A spartakiád nem csupán szép élményként marad meg a gya- korlátozókban, s a nézőkben, hanem sok hívet szerzett a kedvtelésből, de rendszeresen sportolók táborának is. Például a rimaszombati nőket. Egy év alatt — mint az oktatójuk mondotta — megszokták a rendszeres mogást, s most már hiányolnák, ha teljesen elmaradna. Elhatározták, hogy ősztől legalább hetente egyszer rendszeresen találkoznak valamelyik tornateremben. Ezt az elhatározást a nőszövetség járási bizottsága is támogatja, s Lýdia Budaiová segítőkészségére e téren is számítanak.

F. m. m.

És sorolja az adatokat:

— Már az első negyedévi értékeléskor kitűnt, hogy a brigád 22 százalékos megtakarítást ért el, pedig a termelési tervet teljesítette. Kora tavasz- szál tízezer csomó retket, huszonötezer fej salátát, hatvanezer csomó zöldhagymát küldött a dolgozók asztalára.

— Bocsánat — mondom —, túlságosan általánosan hat a tömörítés, de miután a gazdái-- kodási mutatószámok tények, elhiszem, hogy jól dolgozik a munkabrigád.

— A novemberi plénum határozatai is bennünket igazolnak.

— Amennyiben?

— Amennyiben elsődleges a fejlesztést szolgáló munkaszervezés. Ez sikerült. Az új dolgok elsajátítása. A gyors és racionális lehetőségek kihasználása.

Feljegyzem az adatokat és újabb kérdéssel fordulok a pártelnökhöz:

— Még mindig tart az a bizonyos lépésváltás a munkaszervezés terén?

Bólint.

— Még tart, hiszen az új iránti fogékonyság légkörét megteremteni nem lehet máról holnapra.

És a fiatal brigádvezetővel arról beszélnek, hogy ezen a lé ren Mladunicky János elvtárs; a brigád tagja, a veterán pártluir- cos példamutatása a munkában szinte pótolhatatlan. Nyomában Miklan Pál, KoyS Peter, az asz- szonyok és a lányok közül Becskei Jolán, Hrebendové Mária és Obertin Ilona azok. akik példásan dolgoznak.

— Ügy értelmezve — mondja a pártelnök, — hogy munkájuk nyomán világossá válik: nem egyszerű csoportosulás a brigád, az egymás mellé rendelt munkaerők, dolgozók csapata, hanem a célokért tudatosan küzdő brigádtagok összessége, vagyis szocialista munkabrigád.

A brigádvezető véleménye:

— Mar korábban, az előző években, maga a termelés fi- gyelmezetett bennünket a szervezés fontosságára. Módszeresen törekedünk tehát arra, hogy a brigád belső életét, munkáját a feladatokhoz formáljuk. Naponta, mert ha csak egyetlen napon elfeledkezünk arról, hogy szocialista munkabrigád vagyunk, olyan az élet, olyan a munkaeredmény, mintha még mindig a faekénél tartanánk. Márpedig

__

Mo

solyog a pártelnök.

Mlinárik József elvtárs, a párt szervezet elnöke

(Tóthpál Gyula felvétele)

— Már a traktornál tartunk, és a fejlődésnek, az útnak nincs vége. Lépést váltunk, azután gyorsan — gyorsan . tovább

A Zsélyi Efsz kertészetében most éppen lépésváltásnál tart a szocialista munkabrigád. Bizonyossá, hogy mennyire sikerült ez, csak az évzáró közgyűlésen elhangzó számadáskor lesz, de reméljük, a kommunisták gazdaságszervező munkája nyomán sikeres lesz a lépésváltás.

HAJDÚ ANDRÁS

Jaroszlavltú) nem messze, a Nyerehta folyó partján új pionírtábor épült, amelyet Oleg Kusevnjról neveztek el. Jelenleg mint« egy H00 pionír tölti itt nyári szabadságát.

(Felvétel: ÖSTK — TASZSZ)

JURIJ ÉLÉTÉÉRT

Akkor, kedden mar készülöd liink, hogy bevonuljunk a laktanyába. Csaknem egy hétig a közeli hegy Vonulat egyik félreeső völgyében lévő aká cosban tanyásztunk. Sikeresen végrehajtottuk a közös giga korlatból ránk eső feladató kát, reléállomásunk személy zete becsülettel megtette a magáéi. Volt ugyan egy kellemetlen üzemzavarunk, de a fiúk percek alatt kicserélték a bedöglött ellenállást.

Jurij Volkov tizedes, a relé állomásunkon szolgálatot tel jesiü> szovjet összekötő, aki maga is kitűnő rádiórelés szakember volt, sokai segített a fiúknak. Szinte leste, hogy mikor lehet hasznunkra. Pihenőben pe Lg ádáz sakkcsalá kát vívott a fiukkal. Mi tagadás, kitűnően sakkozott. Csak Ker>ész Ferenc őrvezető bizo nyúlt Jurij méltó ellenfelének.

Már félig meddig útrakészek voltunk, amikor parancsot kaptunk, hogy még egy éjszakái az akácosban kell löltenünk, mert egy kis pótfeladatot kapunk, intézkedtem, hogy mindenki készüljön fel az éj szakázásra. Elrendeltem, hogy töltsék fel az óla/kályhákat, mert március lévén, még Ili degek voltak az éjszakák. Parancsot adtam, hogy az aggregátorokat is állítsák úira üzembe.- Tűz vani - hallat szőtt néhány perc múlva a rémült kiáltás. — Ég a relékocsi!

Hirtelenében mintha vasmű rokkal szorították volna meg a torkomat. Még csak ez hiányzott! Minden rendben ment egész heten, s most, az utolsó órákban . . .

Rohantam a relékocsihoz. A jármű nyitott ajtaján sárgáskék lángnyelvek csaptuk ki. Három katona kétségbeesve lapátol la be a közelben fel- kupacolt oltóhomokot. A maró fii silói azonban nem lehetett pontosan látni, hol a tűz fészke. Közelebb férkőzni pedig leheletlennek látszott.

A lángok egyre fenyegetőbben nyújtogatták ki sokágú nyelvüket a relék-ocsi ajtaján.

— Az olaj! -— kiáltott ekkor Kertész orvezető. — Béni maradt a kocsiban az olajos kanna! Éppen fel akartuk tölteni a kályhát!

— Maszlo! Maszlo! — eszmélt fel ekkor Volkov tizedes is, aki a fiúkkal együtt lapátolta a homokot a kocsiba. Hirtelen földhöz vágta a szerszámot és nagy lendülettel be ugrott a lángot-füstöt okádó kocsi ajtaján.

— Jurij! —• kiáltott utána rémülten Kertész orvezető.

A szovjet tizedes ekkor már eltűnt a lángok között.

Néhány pillanatig dermed- ten néztünk egymásra, majd Kertész őrvezető a teli vizesvödörrel odafutó katonára kiáltott:

— Öntsd rám!

A szólított a vödör tartalmát az úrvezetőre zúdította. És Kertész a következő pillanatban Volkov után eredt.

— Vigyázat! — hallatszott odabentről az őrvezető kiáltása, majd a lángokon át kidobta a teli murmonkannát.

Közben teli vödörrel újabb katonák érkeztek. A vizet a kocsi ajtaján keresztül a Ián gokra zúdították. A tűz kissé megtorpant.

Ezt a pillanatot használta jel két honvéd: Kurucz János és Péteri Attila, hogy beugor- jon a kocsiba, segíteni Volkov tizedesnek és Kertész őrveze tőnek.

Mindkettőjüket eszméletle nül vonszolták ki. a járműből. Közben az újabb beloccsantott vízadagok megtették a magú két. A tüzet sikerült eloltani. Az aggregátoros is tudsta a kötelességét: időben leállította az áramfejlesztőt.

Kertész őrvezeiő könnyebb füst mérgezéssel megúszta a hajmeresztő kalandot. Volkov tizedest azonban súlyos égési sérülésekkel. sokkos állapotban szállították kórházba.

Rádió jelentésemre rövidé sen hozzánk sietett Barasnyi kov százados, Volkov tizedes parancsnoka. Vele együtt azonnal a kórházba kocsíz tam.

Az orvos komor arccal fo gadott bennünket.

— Sajnos, a tizedes állapo la súlyos. Bőrfelületének nagy hányadán másod- és harmad fokú égési sérüléseket szenve dett. Megmentéséhez sürgő seri bőrre van szükség. Embe ri bőrre. Önkéntes bőradókat kérek.

A bőradás nem hasonlítha tó a t)éradáshoz. Akiről egy szer lefejtenek egy-két tenyér nyit, az haláláig viseli annak nyomát. Ráadásul a boriévá- lasztás igen fájdalmas és a gyógyulás során is alaposan megkínlódik az ember.

Mindezt őszintén elmondtam a fiúknak, miután Barasnyi kov századossal visszasiet lem a reléállomásra. Azután fellet lem a kérdési: — Ki vállalkozik bőradásra, hogy megmentsük Volkov tizedes életét?!

A szavaimat követő drámai csendben mind a tizenhét be ősztől tam egyszerre emelte fel a kezét. Köztük az ötvennégy éves Horváth Vince főtörzsőrmester, századunk szolgálat vezetője.

Négy katonám combjáról, vettek bőrt azon az éjszakán és átültették Volkov testére. A szovjet tizedes szervezete még két napig viaskodott a végzettel, de végül is győzött az . élet. És győzött a mi kis kollekl ivánk segítőkészsége, elvtársiassága, önzetlensége.

A négy bőradó — Fehér József őrvezető, Kurucz János, Péteri Attila és Szabó István honvéd — köszöntötte elsőként a megmentett Jurijt.

Sok év telt el azóta. De ezt a történetet újra és újra felelevenítjük a századnál, újra és újra elmondjuk a bevonuló fiataloknak, mert alegységünk történetében ez az eset a legszebb példája annak, hogy mit jelent a gyakorlatban a fegyverbaráti segítőkészség, az önzetlenség, az internacio nalizmus.

BERTALAN ISTVÁN