Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám, kedd

Lépésváltás a DMinkaszervezésben Segít a szocialista brigád 9 A kommunisták példamutatása €> Ésszerű munkaszervezés Néhány évvel ezeilőtt három falu földművesszövetkezetének egyesüléséből alakult meg a Zelovcei (Zsélyi) Efsz, mégpe­dig megfontolt, kellően időzít tett politikai és gazdasági el­képzelés. intézkedés nyomán. Ennek szerves része volt, hogy átszervezték az efsz-liez tarto­zó pártcsoportok tevékenységét is. Ma már úgynevezett közpon­ti pártvezetőség irányítja a kommunisták munkáját. Elnöke Mlinárik lózsef elvtárs, akiveti arról beszélgetünk, hogy a párt gazdaságszervező tevékenysége milyen változásokat hozott az­óta. — Lenin beszélt arról, hogy a falusi világban milyen hosszú és gyötrelmes út vezet a faeké­től a traktorig. Feltehetően még nyújtottabbak a tudati mérföld­kövek most. Különösen nehéz lehet helytállni, amikor az elke­rülhetetlen korszerű szervezés új helyzeteket teremt. Mi a ta­pasztalatuk? — Kétségtelenül igaz, hogy a végbemenő folyamatok legfon­tosabb eleme az ember, a dolgo­zó — mondja a pártelnök. — A munkaszervezésben, éppen a kommunisták kezdeményezése nyomán, változás történt. Úgy is mondhatjuk, hogy lépésvál­tás, mert a korszerűségnek megfelelően gyorsabban kell lépnünk, gyorsabban kell ha­ladnunk. Az új más, mint a megszokott, a begyakorolt. Ha szervezéskor öl akarjuk kerül­ni a zűrzavart, számolni kell az emberi el, a dolgozóval, akire a változásokat, az újat akarjuk építeni. — Nem okozott problémákat az átszervezés? A lépésváltás? — A munkaszervezést a va lősággau való szembesítéssel kell kezdeni. Ha ez becsületes, a problémák megoldhatók. Meg­győződéssel állítom, hogy a szervezésben legjobb segítőnk a szocialista brigádmozgalom ön­buzdító és cselekvő képessége. Tavaly alakult meg — a pártszervezet kezdeményezésé­re — a kertészetben a „fiata­lok" brigádja. Idézőjel közé kí­vánkozik a fiatal szó, mert a tagok átlagos életkora 38. év, s csak helyi értelmezés szerint fiataloké ez a munkabrigád. Ve­zetője, Rojtos Pál elvtárs azon­ban valóban fiatal: 25 éves. Nemrégiben került a brigád élére. Előzőleg a pártvezetőség és az efsz vezetőségének na­gyon megfontolt intézkedése alapján a ma már nyugdíjas Becskei József elvtárssal közö­sen vezették, irányították a munkát. A brigád teljésen önállóan 20 hektáron gazdálkodik. Fólia alatt 3 hektáron. A tagok szá­ma 36. Közülük csak A férfi, a többiek: asszonyok, lányok. — Oj módszer a fóliásházak­ban az uborka vezetéken való termesztése — magyarázza az ifjú kertész, és mutatja: — így több terem. Szebb, arányosab­ban érett uborkák. A pártelnök mondatni ponto­sak, de a szavak redő) olykor szinte lírai melegséggel telnek meg: — Ha a vezetés szemléletén változtatunk, ha felkészítjük a dolgozókat az új módszerek el­fogadására, nem maradnak el az eredmények ser1 Az efsz szocialista, munkabrigádjának egy része MINDEN FÁRADSÁGOT MEGÉRT 1975. VII. 15. Az egészség, a fiatalos külső, a jó közérzet forrása a rend» szeres mozgás. Hányszor hall­juk, olvassuk ezt vagy ehhez hasonló megállapítást, s még­is milyen kevesen tartják be következetesen. Lýdia Budaiová, a Rimavská Sobota-i (rimaszom­bati) kórház fogtechnikusa azonban azon kevesek közé tar­tozik, akik szabad Idejük nagy részét kedvtelésből a tornának szentelik. Honnan tudtuk e<zt meg? A nőszövetség járási bizottságán dicsérték, milyen odaadóan vett részt az idei spartakiád női tor- nagyakorlatainak betanításában. — Én tulajdonképpen hiva­tásszerűen szerettem volna a testneveléssel foglalkozni, de annak idején, a háborús évek­ben nem volt lehetőségem a tanulásra. 1952 óta fogtechni­kusként itt dolgozom a kórház laboratóriumában, de a sportról teljesen nem tudtam és nem is akartam lemondani. Ezért let­tem tagja a rimaszombati Slo­van Testnevelési Egyesületnek is. Minden sportolási alkalmat kihasználok, szerelek úszni, síz­ni, tornateremben tornászni. Nemcsak tornászni szeret, ha­nem a sport szeretőiére is ne­vel. A III. számú alapiskolában sportkör keretében hetente két órát foglalkozik gyerekekkel. Ezek után az is természetes, hogy a spartakiádot sem hagy­ta ki. — Már diákkoromban is részt vettem gyakorlatozóként a spar, takiádon és nem első alkalom­mal tanítottam be a gyakorla­tokat sem. Akiknek nem volt része benne, el sem tudja kép­zelni, milyen élményt jelent egy olyan óriási, de egy ember­ként mozgó lelkes tömeghez tartozni. Velünk is idősebb, ma már méltánytalanul elfelejtett oktatók szerettették meg a spar­takiádot, s remélem, hogy a ben nünket követő generáció is szeretni fogja, s olyan lelkesen viszi majd tovább e nemes gon­dolatot, mint mi. Nagy élményt jelent, de sok lemondással is jár egy ilyen akció. Különösen, ha valaki annyit vállal belőle, mint Lýdia Budaiová. Ő ugyanis nemcsak •Rimaszombatban tanította be a gyakorlatokat, hanem járási, sőt kerületi oktatóként is tevé­kenykedett, s tagja volt a nők gyakorlatát irányító országos bizottságnak is. — Jóformán naponta gyako­roltunk, ha nem Rimaszombat­ban, akkor Hnústán, vagy má­sutt. l)e gyönyörködni a kész, tökéletesen elsajátított mozdu latokban, megért és feledtetett minden fáradtságot. Nem csu­pán nekünk, oktatóknak volt ez fárasztó, hanem a gyakorla- tozóknak is. Hisz jóformán mind­annyian dolgozó nők, család­anyák voltak. Tökéletes mun­kái pedig csak közös összefo­gással végezhettünk. A megér tésért, a támogatásért és segít­ségért sok köszönet jár a fér­jeknek, s a nagymamáknak is. A spartakiád nem csupán szép élményként marad meg a gya- korlátozókban, s a nézőkben, hanem sok hívet szerzett a kedvtelésből, de rendszeresen sportolók táborának is. Például a rimaszombati nőket. Egy év alatt — mint az oktatójuk mon­dotta — megszokták a rendsze­res mogást, s most már hiányol­nák, ha teljesen elmaradna. El­határozták, hogy ősztől leg­alább hetente egyszer rendsze­resen találkoznak valamelyik tornateremben. Ezt az elhatáro­zást a nőszövetség járási bi­zottsága is támogatja, s Lýdia Budaiová segítőkészségére e té­ren is számítanak. F. m. m. És sorolja az adatokat: — Már az első negyedévi ér­tékeléskor kitűnt, hogy a bri­gád 22 százalékos megtakarí­tást ért el, pedig a termelési tervet teljesítette. Kora tavasz- szál tízezer csomó retket, hu­szonötezer fej salátát, hatvan­ezer csomó zöldhagymát kül­dött a dolgozók asztalára. — Bocsánat — mondom —, túlságosan általánosan hat a tömörítés, de miután a gazdái-- kodási mutatószámok tények, elhiszem, hogy jól dolgozik a munkabrigád. — A novemberi plénum hatá­rozatai is bennünket igazolnak. — Amennyiben? — Amennyiben elsődleges a fejlesztést szolgáló munkaszer­vezés. Ez sikerült. Az új dolgok elsajátítása. A gyors és racio­nális lehetőségek kihasználása. Feljegyzem az adatokat és újabb kérdéssel fordulok a pártelnökhöz: — Még mindig tart az a bizo­nyos lépésváltás a munkaszer­vezés terén? Bólint. — Még tart, hiszen az új iránti fogékonyság légkörét megteremteni nem lehet máról holnapra. És a fiatal brigádvezetővel ar­ról beszélnek, hogy ezen a lé ren Mladunicky János elvtárs; a brigád tagja, a veterán pártluir- cos példamutatása a munkában szinte pótolhatatlan. Nyomában Miklan Pál, KoyS Peter, az asz- szonyok és a lányok közül Becskei Jolán, Hrebendové Má­ria és Obertin Ilona azok. akik példásan dolgoznak. — Ügy értelmezve — mondja a pártelnök, — hogy munkájuk nyomán világossá válik: nem egyszerű csoportosulás a bri­gád, az egymás mellé rendelt munkaerők, dolgozók csapata, hanem a célokért tudatosan küzdő brigádtagok összessége, vagyis szocialista munkabrigád. A brigádvezető véleménye: — Mar korábban, az előző években, maga a termelés fi- gyelmezetett bennünket a szer­vezés fontosságára. Módszere­sen törekedünk tehát arra, hogy a brigád belső életét, munkáját a feladatokhoz formáljuk. Na­ponta, mert ha csak egyetlen napon elfeledkezünk arról, hogy szocialista munkabrigád va­gyunk, olyan az élet, olyan a munkaeredmény, mintha még mindig a faekénél tartanánk. Márpedig __ Mo solyog a pártelnök. Mlinárik József elvtárs, a párt szervezet elnöke (Tóthpál Gyula felvétele) — Már a traktornál tartunk, és a fejlődésnek, az útnak nincs vége. Lépést váltunk, az­után gyorsan — gyorsan . to­vább A Zsélyi Efsz kertészetében most éppen lépésváltásnál tart a szocialista munkabrigád. Bizo­nyossá, hogy mennyire sikerült ez, csak az évzáró közgyűlésen elhangzó számadáskor lesz, de reméljük, a kommunisták gazda­ságszervező munkája nyomán sikeres lesz a lépésváltás. HAJDÚ ANDRÁS Jaroszlavltú) nem messze, a Nyerehta folyó partján új pionír­tábor épült, amelyet Oleg Kusevnjról neveztek el. Jelenleg mint« egy H00 pionír tölti itt nyári szabadságát. (Felvétel: ÖSTK — TASZSZ) JURIJ ÉLÉTÉÉRT Akkor, kedden mar készülöd liink, hogy bevonuljunk a lak­tanyába. Csaknem egy hétig a közeli hegy Vonulat egyik félreeső völgyében lévő aká cosban tanyásztunk. Sikeresen végrehajtottuk a közös giga korlatból ránk eső feladató kát, reléállomásunk személy zete becsülettel megtette a magáéi. Volt ugyan egy kel­lemetlen üzemzavarunk, de a fiúk percek alatt kicserélték a bedöglött ellenállást. Jurij Volkov tizedes, a relé állomásunkon szolgálatot tel jesiü> szovjet összekötő, aki maga is kitűnő rádiórelés szakember volt, sokai segített a fiúknak. Szinte leste, hogy mikor lehet hasznunkra. Pihe­nőben pe Lg ádáz sakkcsalá kát vívott a fiukkal. Mi taga­dás, kitűnően sakkozott. Csak Ker>ész Ferenc őrvezető bizo nyúlt Jurij méltó ellenfelének. Már félig meddig útrakészek voltunk, amikor parancsot kap­tunk, hogy még egy éjszakái az akácosban kell löltenünk, mert egy kis pótfeladatot kapunk, intézkedtem, hogy mindenki készüljön fel az éj szakázásra. Elrendeltem, hogy töltsék fel az óla/kályhákat, mert március lévén, még Ili degek voltak az éjszakák. Parancsot adtam, hogy az agg­regátorokat is állítsák úira üzembe.- Tűz vani - hallat szőtt néhány perc múlva a rémült kiáltás. — Ég a relékocsi! Hirtelenében mintha vasmű rokkal szorították volna meg a torkomat. Még csak ez hi­ányzott! Minden rendben ment egész heten, s most, az utolsó órákban . . . Rohantam a relékocsihoz. A jármű nyitott ajtaján sárgás­kék lángnyelvek csaptuk ki. Három katona kétségbeesve lapátol la be a közelben fel- kupacolt oltóhomokot. A ma­ró fii silói azonban nem lehe­tett pontosan látni, hol a tűz fészke. Közelebb férkőzni pe­dig leheletlennek látszott. A lángok egyre fenyegetőb­ben nyújtogatták ki sokágú nyelvüket a relék-ocsi ajtaján. — Az olaj! -— kiáltott ek­kor Kertész orvezető. — Béni maradt a kocsiban az olajos kanna! Éppen fel akartuk tölteni a kályhát! — Maszlo! Maszlo! — esz­mélt fel ekkor Volkov tizedes is, aki a fiúkkal együtt lapá­tolta a homokot a kocsiba. Hirtelen földhöz vágta a szer­számot és nagy lendülettel be ugrott a lángot-füstöt okádó kocsi ajtaján. — Jurij! —• kiáltott utána rémülten Kertész orvezető. A szovjet tizedes ekkor már eltűnt a lángok között. Néhány pillanatig dermed- ten néztünk egymásra, majd Kertész őrvezető a teli vizes­vödörrel odafutó katonára ki­áltott: — Öntsd rám! A szólított a vödör tartal­mát az úrvezetőre zúdította. És Kertész a következő pil­lanatban Volkov után eredt. — Vigyázat! — hallatszott odabentről az őrvezető kiál­tása, majd a lángokon át ki­dobta a teli murmonkannát. Közben teli vödörrel újabb katonák érkeztek. A vizet a kocsi ajtaján keresztül a Ián gokra zúdították. A tűz kissé megtorpant. Ezt a pillanatot használta jel két honvéd: Kurucz János és Péteri Attila, hogy beugor- jon a kocsiba, segíteni Volkov tizedesnek és Kertész őrveze tőnek. Mindkettőjüket eszméletle nül vonszolták ki. a járműből. Közben az újabb beloccsantott vízadagok megtették a magú két. A tüzet sikerült eloltani. Az aggregátoros is tudsta a kö­telességét: időben leállította az áramfejlesztőt. Kertész őrvezeiő könnyebb füst mérgezéssel megúszta a hajmeresztő kalandot. Volkov tizedest azonban súlyos égé­si sérülésekkel. sokkos álla­potban szállították kórházba. Rádió jelentésemre rövidé sen hozzánk sietett Barasnyi kov százados, Volkov tizedes parancsnoka. Vele együtt azonnal a kórházba kocsíz tam. Az orvos komor arccal fo gadott bennünket. — Sajnos, a tizedes állapo la súlyos. Bőrfelületének nagy hányadán másod- és harmad fokú égési sérüléseket szenve dett. Megmentéséhez sürgő seri bőrre van szükség. Embe ri bőrre. Önkéntes bőradókat kérek. A bőradás nem hasonlítha tó a t)éradáshoz. Akiről egy szer lefejtenek egy-két tenyér nyit, az haláláig viseli annak nyomát. Ráadásul a boriévá- lasztás igen fájdalmas és a gyógyulás során is alaposan megkínlódik az ember. Mindezt őszintén elmondtam a fiúknak, miután Barasnyi kov századossal visszasiet lem a reléállomásra. Azután fellet lem a kérdési: — Ki vállalkozik bőradásra, hogy megmentsük Volkov tizedes életét?! A szavaimat követő drámai csendben mind a tizenhét be ősztől tam egyszerre emelte fel a kezét. Köztük az ötvennégy éves Horváth Vince főtörzsőr­mester, századunk szolgálat vezetője. Négy katonám combjáról, vettek bőrt azon az éjszakán és átültették Volkov testére. A szovjet tizedes szervezete még két napig viaskodott a végzettel, de végül is győzött az . élet. És győzött a mi kis kollekl ivánk segítőkészsége, elvtársiassága, önzetlensége. A négy bőradó — Fehér Jó­zsef őrvezető, Kurucz János, Péteri Attila és Szabó István honvéd — köszöntötte első­ként a megmentett Jurijt. Sok év telt el azóta. De ezt a történetet újra és újra fel­elevenítjük a századnál, újra és újra elmondjuk a bevonuló fiataloknak, mert alegységünk történetében ez az eset a legszebb példája annak, hogy mit jelent a gyakorlatban a fegyverbaráti segítőkészség, az önzetlenség, az internacio nalizmus. BERTALAN ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom