Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám, kedd

MA RAJTOL A SZOJUZ—APOLLO VÁLLALKOZÁS SZOVJET—AMERIKAI RANDEVÚ A VILÁGŰRBEN Üj korszak kezdődik az űrhajózás történetében # Versengés helyett együttműkö­désre van szükség • A kozmosz hivatalos nyelve: az orosz és az angol A lengyel hajógyárakban épülő tengeri hajók részére a vítkovieei Klement Gottwald Vasmű szállítja a legtöbb könyöktengelyt. 1968- tói 1974-ig 278 ilyen tengelyt szállítottak. (CSTK-felvétel) VÁLASZ OLVASÓINKNAK MUNKAJOGI ÜGYEKBEN G. J.: Az ipari tanulóknak évente 4 hét szabadság, a bá­li yásztrnulóknak évi 5 hét sza­badság jár. (I.íunkatörvény­l.önyv 102. §.) Egyébként az ipari tanulókra is vonatkozik <i szab; dságigény általános felté­tele: az öthavi várakozási idő és a kérdéses naptári évben 75 munkanap ledolgozása. A harmadéves, esetleg maga­sabb évfolyamú, tanoncviszo- ryukat év közben, rendszerint június 30-ával befejező fiata­lokra a kérdéses naptári évben abban az arányban kell megosz­tani az ipari tanulói munkavi­szonyra és a rendes dolgozó munkaviszonyára jutó rövidebb szabadságot, amilyen idő jut reájuk, pl. a június végével végző ipari tanulóknak a fél évre az egyébként őket megil­lető 4 hét szabadságból a fele- rész, tehát 2 hét jár, míg a másik fél évben a 18 évnél fia­talabb dolgozók esetében az ftket egyébk'-'t megillető 3 he­ti szabadság fele, ,a 18 évnél Idősebb, már munkaviszonyban dolgozóknak erre a második fél évi« az egyébként járó 2 JieJi szabadság fele, azaz 1 hét jár. Ez fizetett szabadság, amely időre munkabérmegtérí­tés jár a munkatörvénykönyv vé^. ehajtó rendelete értelmé­ben. Mint ismeretes, a munkatör­vénykönyv egyes rendelkezéseit módosító 1975/20 sz. törvény f. évi július 1-vel lépett hatályba. Ugyancsak ezzel a nappal lé­pett hatályba az 1975/54 sz. végrehajtási rendelet, amely szintén több változást tartal­maz a korábbi rendelkezések­kel szemben, de a szabadság bejére járó munkabérmegtérí­tést illetően, ha az ilyen igény 1975. december 31-ig keletke­zik, az eddigi eljárások szerint kell eljárni. Az ön esetében a jtf'jius 1-től kezdődő rendes munkaviszony idejére már az új fizetése szerint kell majd a munkabérmegtérítést szabadsá­gának idejére kifizetni. V. P.: A vállalat bérosztályán kell megérdeklődniük, hogy az Önök hajóbagger üzeme „építé­si termelésinek minősül-e? Igenlő esetben az 1967/96 sz. hirdetmény 19. §-a értelmében igényük lenne különélési pót­lékra, a nősek esetében való­színűleg napi 15, a nőtlenek esetében valószínűleg 10 ko­rona összegben. Valószínűbb azonban, hogy Önökre az idé­zett hirdetmény 20. §-a vonat­kozik (ez vonatkozik egyébként a hajószemélyzetre is), amely az Ilyen dolgozók részére átalányt (pausált) állapít meg. A dol­gozók könét és az átalány ösz- szegét a központi hivataluk az illetékes szakszervezeti szövet­séggel és a Pénzügyminiszté­riummal való megegyezés alap­ján állapítja meg. A munkaadó vállalat (bér­osztály) a munkatörvénykönyv 121. §-ának 3. bek. értelmében kérésükre köteles a kért fel­világosítást megadni, és bete­kintést engedélyezni azokba az utasításokba, előírásokba, ame­lyek az Önök üzemére vonat­koznak a különélési pótlék és az útiköltségek megtérítését il­letően. Ha Önökre az említett átalány vonatkozik, akkor jog­gal kérhetik, hogy ezt magya­rázzák meg Önöknek, illetve hogy az illetékes központi uta­sításba betekinthessenek. Ha ilyen címen kiegészítésre lenne igényük, ezt az igény esedékességétől számított egy éven belül lehet esetleg a já­rásbíróságon érvényesíteni, fel­téve, hogy az Önök vállalatára vonatkozóan 1975. július 1-től nem vezették be a munkaügyi döntőbíráskodást. Igenlő eset­ben először ehhez a szervhez kell fordulniok. Ha 30 napon belül nem döntenének beadott indítványukról, akkor kérhet­nék, hogy tegyék át az iratokat a járásbírósághoz. Erre vonat­kozóan az üzemi bizottság nyújt tájékoztatást. NYUGDÍJÜGYEKBEN P. J.: A társas balesetbizto­sításból az 1964-ben elszenve­dett balesetért 2600 korona kártalanítást fizettek ki. Továb­bi kártalanítást a balesettől számított 4 éven belül érvénye­síthetett volna az Állami Bizto­sítóval szemben, ha a biztosí­tási feltételek szerint erre igé­nye lett volna. Mivel azóta már hosszabb idő telt el, még ab­ban az esetben is, ha magasabb kártalanításra lett volna igé­nye, a biztosító jogosan véde­kezhetne az igény elévülésével. Az üzemi balesetével kapcso­latban a régebbi előírások ér­telmében (1961/150, ill. 1965/ 30) illette volna meg kártala­nítás a munkaadó munkaválla­latával szemben. Ha igényét annak idején idejében nem ér­vényesítette, ezek az igények már megszűntek és nem érvé­nyesíthetők. Ha felesége teljesen rokkant­nak számít, akkor ezen az ala­pon a járási nemzeti bizottság jánadékosztályán feleség jára­dék iránt folyamodhat. Ez a juttatás önkéntes, amelyre sen­kinek sincs perelhető igénye. Beteg, illetve rokkant gyer­mekére annak 21 éves koráig családi, majd nevelési pótlékot folyósítottak, ezután a megálla­pított testi, illetve szellemi fo­gyatékosságai alapján rendkí­vüli rokkantjáradékot folyósíta­nak. Ez az eljárás helyes. A korábbi időszakra a rokkantjá­radékot igényelni nem lehet. Az általa elkövetett bűncselek­mény miatt a büntetőtörvény- könyv értelmében intézeti őri­zetet rendeltek el (mivel való­színűleg nem lehetett beszá- míthatónak tekinteni). J. M.: Mivel már betöltötte 65. életévét, a járási nemzeti bizottság járadékosztályán (ha férje magasabb színvonalú efsz nyugdíjasa) feleségjáradék fo­lyósítását kérheti. Ez önkéntes juttatás, amelyre senkinek sincs perelhető jogigénye. Mint fele­ségnek, aki a gyermekek felne­velése és a háztartás vezetése miatt nem szerzett igényt saját öregségi járadékra, igénye van arra, hogy férje a nyugdíjából és egyéb esetleges bevételeiből vele azonos anyagi és kulturá­lis életszínvonalat biztosítson. Férje nyilván tévesen magya­rázza, hogy az utolsó nyugdíj- emelés óta folyósított havi 55 korona az Ön része a nyugdíj­ból. Ha a kölcsönös viszony Önök között úgy elromlana, hogy fér­je nem gondoskodna önről, a családi törvénykönyv 91. §-a értelmében a havi 1000 koronás nyugdíjból kb. 400 korona ösz- szegű nőtartást igényelhetne a járásbíróságon beadott kereset­ben. A tartásdíjat a bíróság a törvény értelmében csak a ke­reset beadásától kezdve álla­píthatja meg. Dr. F. J. Az emberiség legősibb vágyának megvalósu­lása, az ismeretlen égitestek titkai megisme­résének eddigi legnagyobb napja érkezett el: ma indul közös útjára a világűrbe a Szojuz nevű szovjet és az Apollo nevű amerikai űrhajó. Egy kis visszapillantás Az űrkutatás eddigi, mintegy két évtizedes történetében a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kiilön-külön utakon járt, bár az így szerzett tapasztalatokat és tudomá­nyos ismereteket kölcsönösen felhasználták. Nemcsak a történelmi hűség, hanem a kozmosz ember általi meghódításában elért eddigi sike­rek tárgyilagos megismerésének kedvéért is emlékeztetni kell arra, hogy szovjet állampol­gár, Jurij Gagarin volt az első a világon,«aki 1961. április 12-én V oszt ok nevű űrhajójának fedélzetén végrehajtotta korszakalkotó tettét. Ezt követte az amerikai Apollo-program létre­hozása, amely az emberiség régi álmát, a boly­góközi repülést teremtette meg. A következő nagy ugrást Valentyina Tyereskova tette, aki 1963 júniusában a Kozmosz első női utasa volt. A Szojuz űrhajó jelenlegi parancsnoka, Alek­szej Leonov 1965-ben a történelemben elsőként tett szabad sétát a világűrben, miután Voschod nevű űrhajójából kilépve 12 percet „lebegett“ a kozmoszban. Neil Amstrong amerikai űrhajós 1969-ben első emberként ereszkedett le a Hold felszínére. Az Apollo 13 űrhajó egy évvel később drámai körülmények között, a tervezettnél korábban tért vissza Hold-körüli útjáról. Közben mind amerikai, mind szovjet részről is egy-egy tra­gédia figyelmeztetett arra, hogy a legtökélete­sebb előkészítés ellenére is milyen veszélyeket rejt magában egy ilyen vállalkozás. Mindezen sikerek és tudományos eredmények következtében — s nem utolsósorban az álta­lános nemzetközi enyhülés eredményeképpen — született meg egy közös szovjet—amerikai űr- kísérlet nagyszerű gondolata. Nixon volt ame­rikai elnök 1972-ben írta alá Moszkváiban a konkrét megállapodást a szovjet vezetőkkel. Bajkonur—Houston a vonalon ... Megszületett tehát a Szojuz—Apollo program, amely már eddig is nagy sikerrel járt: ver­sengés helyett szoros együttműködés jött létre a két nagyhatalom űrkutatása között. A szov­jet Bajkonur és az amerikai Houston űrkuta­tási központok • kapui szélesre nyíltak a két ország szakemberei és űrhajósai előtt. Megkez­dődött a tervszerű, alapos előkészítés. A kije­lölt és tartalékos szovjet és amerikai űrhajó­sok a bonyolult, a két űrkutatás szerkezetében mutatkozó eltérések és műszaki feltételek is­meretein kívül kölcsönösen tanulni kezdték egymás nyelvét is, hiszen a kozmosz hivatalos nyelve jelenleg az orosz és az angol. A felkészülés során számos alkalommal láto­gattak el egymáshoz a két ország tudósai, űr­szakértői és maguk az űrhajósok is. Az elő­készítési programnak megfelelően szovjet és amerikai repülésirányító központok közös gya­korlatokat folytattak. Az előkészületek záró szakaszában pedig megbízható és állandóan működő kapcsolat létesült Bajkonur és Houston között. Az űrhajók felbocsátására ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a drót mindkét végéről egyaránt jelentik: minden rendben van, indul­hatunk! Találkozás — a világűrben Ma, 1975. július 15-én, közép-európai idő szerint 15.20 órakor indul el a Bajkonurról a Szojuz nevű űrhajó. Fedélzetén Alekszej Leonuo 41 éves űrhajóspilóta, a parancsnok és a 40 éves Valérij Kubászon fedélzeti mérnök, mind­ketten a Szovjetunió Hősei, s egyszer már jár­tak a kozmoszban. Ugyancsak ma indul útjára az Apollo is — 22.50 órakor. Ennek fedélzetén három személy tartózkodik, Tliomas Stafford 45 éves tábornok, az űrhajó parancsnoka, aki már háromszor járt a kozmoszban, továbbá Vance Érand és Donald Slaylon űrhajósok, akik viszont újoncok a vi­lágűrben, jóllehet az utóbbi már elmúlt ötven éves. A két űrhajó a Szojuz indítása után 51 óra és 50 perc múlva találkozik. Ezután 47 órán és 20 percen át keringenek együtt. Miután szétkapcsolódtak, a Szojuz további 47 órát tölt a világűrben és Kazahsztán területén száll le, míg az Apollo körülbelül három és fél óra múlva, a Csendes-óceánon a Hawaii-szigetek közelében éri a Földet. Tehát pontosan két teljes nap kell ahhoz, hogy az űrhajók 225 kilométeres magasságban egységes rendszerré kapcsolódjanak össze. Az összekapcsolás után az amerikai űrhajósok át­szállnak a szovjet űrhajóba és több órát töltenek ott. A következő nap reggelén a szovjet űrha­jósok lesznek hz Apollo legénységének vendé­gei. A hajók összekapcsolását az úgynevezett megközelítés előzi meg. A Szojuz és az Apollo rádióberendezése meghatározza majd az össze­kapcsolandó készülékek viszonylagos helyzetét. A közös repülés során a megkeresést és a vi­szonylagos sebesség adatait az Apollo rádió­készüléke méri. Az Apollo így az aktív hajó. A rádióberendezés úgynevezett válaszolórész® a Szojuzon lesz. Az amerikai űrhajósok megfejelő optikai k#- szüléke-k segítségével mái* több száz kilomé­terről észlelhetik a szovjet űrhajót. A Szojuz villogó bólyái és indexei sötétben is könnyítik a megközelítést. A megközelítés a következő­képpen történik: az aktív hajó összekapcsoló keretének tapogatói beleilleszkednek a passzív hajó összekapcsoló keretének tapogatóiba. A hermetizáló mechanizmus biztosítja a szilárd és hermetikus összekapcsolódást. A következő lépésnek, az űrhajósok átszál­lásának szintén megvannak a maga nehézségei. Ezért az átszállásnál a lakókabinok között át­meneti zsilipkamrát alkalmaznak, amelyet az amerikai űrhajóval együtt juttatnak röppályárft. Fémolvasztás a kozmoszban A közös repülés során több tudományos kí­sérletre kerül sor. Az egyik ilyen kísérlet koz- mikusz fémolvasztás lesz. Másszóval: a fém ki­hűlésének megfigyelése. Ugyanis a vonzóerő híján az olvasztófém cseppjei a felületi nehéz- kedési erő hatására igyekeznek gömb formát ölteni. Ez rendkívül megnehezíti az olvasztást és megváltoztatja a varrat formáját. A második fő kísérlet az ibolyántúli sugarak elnyelésének megfigyelése lesz. Ezáltal ebben a magasságban megfigyelhető és meghatároz­ható lesz az oxigén és az ózon tartalma a ritka légkörben. Ezenkívül több egészségügyi és bio­lógiai kísérletre is sor kerül. Az összekapcsolt repülés körülbelül két teljes napig tart. A két űrhajó szétkapcsolása után — az Apollo közreműködésével — a Szojuzról, mesterséges napfogyatkozást figyelnek meg az űrhajósok. Ez úgy történik, hogy az Apollo egy időre eltakarja a Napot, s ekkor a Szojuz lefényképezi a Nap koronáját. A szovjet—amerikai űrrandevúnak azonban a szigorúan előírt tudományos program végre­hajtásán kívül lesznek „családias“ percei is. Az előkészítés szinten minden mozzanatát megörö­kítő krónikások már megírták, hogy a talál­kozás alkalmával ki-ki mivel ajándékozza meg egymást a .kozmoszban, mi lesz a Szojuzba látogató amerikai űrhajósok és az Apolloban viszont vizitelő szovjet űrhajósok közös ünnepi „menüje“, kimond majd „pohárköszöntőt“ stb. Érthető, hogy az egész világ közvélemény» nagy érdeklődéssel várja a történelmi randevút. Ezért ma délután a moszkvai televízió egyidejű helyszíni közvetítést ad a Szojuz bajkonuri rajt­járól, majd pedig átvesai az amerikai tévé­állomások közvetítését az Apollo elindulásáról Is. Az Intervízió-adásán keresztül nálunk is lát­hatjuk e történelmi pillanatokat. A hatalmas érdeklődést bizonyítja az a tény is, hogy a moszkvai Inturiszt szállóban felállított sajtó- központból közel 700 hazai és külföldi tudósító igyekszik majd beszámolni a nagy vállalkozás minden mozzanatáról. Túlságosan korai lenne még a nagy vállal­kozás tudományos és politikai jelentőségéi tag­lalni, de az már kétségtelen bizonyos, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös űrkutatásának megvalósulása önmagában is a világfeszültség további enyhülését, a sokoldalú együttműködés elmélyítését, következésképpen pedig az emberiség előrehaladásának nagy ügyét szolgálja. Szerencsés utat, bátor szovjet és amerikai űr- pilóták' T. G. 1975. VII. 15. 6 A Szo/uz űrhajó a hordozórakétával együtt ki­lövésre készen áll a kilövöközpontban. (Telefoto — CSTK — TASZSZ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom