Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 28. szám, Vasarnapi Új Szó
tetejű házak mellett mennek el. Anya hámul az udvarra. Pörolőrúd a vasszürke fal előtt. — Üljünk buszra — mondja anya —, kimegyünk a végállomásig. A végállomás üvegkalitkája. Apa kidugja a kezét. — Csöpög. _ Vissza ül anyához a padra. — A következővel visszamegyünk — Még várhalunk - bólint anya. — Ha tudnám, hogy szeretsz. — A lány megint azzal a figyelmes tekintettel hajolt a fiú fölé. Az lehúzta magához. — Hagyja a csudába az ügyvédet. — Nem nagyon érdékel De hót ha állást szerez. — Felkönyökölt, akár a napozó ágyon. •— Nem vettek fel az egyetemre. Előbb kórházban kell dolgoznom, És őzt az ügyvéd elintézi. ) Sötétség fogta őket körül. Az órát se lehetett látni. Ki is mondta, hogy följelen fette a tanárnőjét? Igen, hogy ez a lány érettségi után följelentette egy tanárnőjét, mert rossz jegyet adott. De hogy lehet ilyesmi! Följelenteni valakit.. . Egyáltalán, ki ez á lány? — Nem gondolni semmire! — Ha tudnám, hogy szeretsz! — suttogta a lány. Aztán ú lány megint a dívány másik végében feküdt. Oda kéne mászni, átölelni, valamit mondani. A fiú mozdulni se tudott. Ügy rátapadt a verejték. Bugyborékolás a sötétben, vízcsobogás. De hiszen a lány beszél! Mióta? és mit?... — Pofi — nyögte a fiú. A bugyborékolás abbamaradt. Aztán mintha lehelet csapódna a fiú arcábú. — Talán mégis szeretsz. — Csönd. A lány egy hangra várt. Majd akárcsak valami régi szöveget folytatna. — Az se baj, ha nem tudsz táncolni. Azelőtt nagyon szerettem táncolni, de most már nem érdekel. A fiú még mindig mozdulatlanul feküdt. Mikor mondtam, hogy nem tudok táncolni? Most az öccséről beszél. — Szenvedélyes táncos, es micsoda nyakkendői vannak! Ha tudnád! ... Pálmafa meg néger nő van a nyakkendőjén. Föl kéne gyújtani a kisvillányt, gondolta a fiú. Hány óra lehet? Apáék talán mégis fölmentek valakihez. Apa egy ajtó előtt áll. — Még egyszer csöngetek. Az ajtó nem nyílik ki. Ok ketten lassan visszafordulnak. Végigmennek a körfolyosón, anya belekapaszkodik apába. — Hol lehet ez a Margit? — Otthon. Csak nem nyitja ki az ajtót. — Miért ne nyitná ki? Maga mindig ilyeneket beszél! Lent állnak a kapu előtt. — Megnézem, hány óra. — A fiú egy úszómozdulattal a harisnyáját kereste. Visz- szanézett a lányra. Védtelen az arca, milyen védtelen, ahogy hunyorog a fényben! Ilyenkor szokták elküldeni? Az ügyvéd meg mások. Két kezébe fogta a lánv arcát — Mennünk kel! Az'arca kicsúszol! t. keze közül. Olyan fintort vágott, mint egy utcagyerek, aztán félfordulattal lent volt a díványról. Pillanatra megállt az ágy előtt, mintha a szü löknek akarna valamit mondani. A fiú utána hájolt a díványról. — Gyere.. . gyere idei A lány visszanézett. Megint az a csúfon- dáros arc:. Mintha nem is ő lenne, hanem az öccse. — De hiszen mennünk kell, te mondtad. Elment a dívány mellett. Ahogy a fiú utána akart nyúlni, kisiklott. Elsiklott a kis- lámpa fénye mellett, az ajtó felé. — Be lehet menni a fürdőbe? — Igen, hogyne. Üres volt a szoba. A fiú még mindig lelő got a díványról. Ez a lány nem jön fel többet. — Akkor is erre gondolt, amikor le mászott a díványról és öltözködni kezdett Zajok a fürdőből. Rekedten búg a csap Be kéne szólni, hogy a zuhanyt ne használ ja, mert nehéz elzárni Most mintha .1 kádat kongatná A fiú kint állt <1 sötét előszobában. Hall gáttá, hogy csobog odabent a víz. — Többé nem Jön ez a lány. Akad valaki más. Aztán az is elmarad. Végül nem jön föl senki. És ö már nem is gondol rá, hogy valakit fel hozzon. Akár egy elöregedett csecsemő apa és anya között. A csapok elhallgattak. Talp sikálta a fürdő kövét. Hűik kaparászás az előszobaajtón. A fiú nekidőlt a falnak. A kaparászás erő södött. Most már oda kellett nézni. Árnyék az ajtó üvegjén. A fiú levált a falról. Az ajtó résnyire megnyílt. A résben meg jelent apa arca. Mögötte, a lépcsőházban anyát lehetett érezni. — Nna — mondta apa, ahogy szembe!a lálta magát a fiúval. Akárcsak egy idegen lakásba nyitott volna be. — Menjetek. — A fiú most már anyát is látta, ahogy ott áll a karfába kapaszkodva. Apá féloldalasait, sértetten tartotta fejét. Mint aki nem hiszi, hogy elküldték, hogy megint menni kell. Anya kéz« engedelmesen hátrább csűszoti a korláton. — Menjetek. Apa arca egy pillanat alatt szétesett. Csupa apró ránc, repedés. Válla lacsuklott, mint akinek már nincs ereje továbbmenni. Aztán ogy lassú, nagyon lassú mozdulattal visszahúzta a kulcsot. Anya is meglódult udalent. Belenyomó- dott a falba. A fiú utánuk nézett. — Lefelé, az üres lépcsőkre. Aztán megfordult, és fölrőntotta a fürdőszoba ajtaját. — Mi lesz már! Susil Weerarathna felvétele iukola ímyok. akkor Zuko- co fel- gy beli sem Üreg, t vilá> volt. 11 meg ómban Ita, az ssinas- ereke- illóból, jemmi- szíve- Izsgát, or sem gy be- 1. Ne- a szárazták, igtunk, havon okban, •encsé- ám ha- kivá- íssunk. ak, és 1 tiszt, Fogsz íztunk, ben ki 5 volt, int tél gy da- Én is. k. Két t, erre kellett ísze i9 :anyer- annyi 5 kwld- a mivel javult. Peter . j_ V Jaros: ,1 golyók sem ébresztettek fel álmunkból. . . És hát haza is tériünk, itt vagyunk... Azlán egyszer csak nyugtalankodni kezd az ember, nem leli a helyét, társ után vágyakozik . .. Megnősültem. ilyen beszélgetés után az elválás is csendes volt, az öreg végigszívta a pipáját, kiveregette belőle a hamut, majd felszedelőzködött, egy darabig sántított a bal lábára, amíg szét nem járta a reumát. Mind addig néztem vékony alakja után. amíg el nem tflnt az ajtó mögött. Az utóbbi Időben ritkábban ült ki a kispadra. A fia cigánylány* vet! feleségül, a házal benépesítet fejj. a/, unokák. Maratta, a cigány menyecske eleinte Zukola lég jobb menye volt. Ö is meg a felesége is dicsérték az asszonyt. A két másik fia, a menyecskék meg a gye rekek a városba költöztek, és megfeledkeztek az öregekről. Az a fiuk, aki otthon maradt, fel felrtn tott a garatra, így hát csak Marana gondoskodott az öregekről. Minden évben kigömbölyödött és szült egy gyereket. Amikor már öten voltak az unokák. Zu kola felesége dühöngeni kezdett a fiának: — Berúgsz, aztán nem tudod, mit csináls:-! Maranával is veszekedett. Morgott. — Az embered ittasan melléd fekszik, te meg hagyod magad! — Hagyom hát! — feleselt Marana. — Buta fehérnép vagy! — óbégatott az öregasz szony. 1 Marana védekezett: — Hiszen a fia! Maga meg ... Az öregasszony méltatlankodott: — Kergesd el, ha leissza magát és melléd fekszik! Ki látott már Ilyet! Ennyi poronty! Marana mindent megígért. De amikor hatodszor is megvastagodott a dereka, az öregasszony nagyon megneheztelt rá. Magához hívatta a legidősebb unó káját. — Jožko, az apád még mindig egy ágyban alszik az anyáddal? — kérdezte. — Igen, egy ágyban. És mindig fojtogatja... — Tudtam én ezt! Tudtam én ezt! — kiáltozta az öregasszony a fejét fogva. Egy idő múlva a hosszan tartó civódások után Marana hirtelen megváltozott. Ha az öregasszony veszekedni kezdett vele, veszekedett ö is; ha azöregasszony meglökte, ő is visszalökte; ha az öregasz- szony lármázott, lármázott ő is. — Rendetlen lusta személy! — ócsárolta az öreg asszony a szomszédok előtt. — Kutyát tart, három méterről ugrálnak a bolhák az emberre a kutyából... Ráadásul az ágyat se veti be, ki se takarít, a gyerekekre se mos rendesen, pedig mosógépe is van... Csak könyvet olvasna, televíziót nézne meg az ágyban henteregne . . Zukola házából egyre . gyakrabban szűrődött ki veszekedés. A kiabálás és a civakodás a szomszédba is elhallatszott. A szomszédok a kerítés, a kút vagy a pajta körül hallgatták kárörvendően a keserves sírást, jajgatást, kiabálást. — Utálatos birka! — Te, te szuka! — Marharépát kell a szádba tömni! Szomorúan hallgattam. A perlekedés nagyon lefoglalta Zukolát, nem jutott rá ideje, hogy kiüljön a kispadra. Egy ilyen veszekedés után váratlan dolog történt. A ház előtt megjelent az öreg Zukola fekete ünneplő ruhában, fehér ingben, nyakkendővel, a fején kalap. Csak 1 lábán volt félcipő helyett gumicsizma s a vállait öreg hátizsák. A szomszédok, látva, hogy szapora léptekkel megindul, el a háztól, körülfogták Hozzájuk csa11akoz 1 i 1 m. — Hová megy? — kérdeztem Zukolától. Megáll!, kivette szájából a pipát. Végignézett a körül ál lókon, szeméből kibuggyant a könny. — Ver a ringyó. Vénségemre nyomorékot csinál belőlem — mondta sírós hangon. — Nem akarok együtt lakni ezzel a piszokkal. Nem ilyen menyet érdemeltem ... Antikor hozzánk jött, szelíd volt, mint a kezes bárány, kettőig se tudott számolni... Most meg ... Ismét könnybe lábadt a szeme. Kifak;«it. — Hogy üssön belé a mennykő! ... Látjátok, vén- ségemre átkozódnom kell. Volnék csak erősebb, úgy ellátnám a baját, hogy megemlegetné... — Miéri nem mondja meg a fiának? — kérdezte valaki. — Mondtuk neki, én is meg az asszony is, d. nem hiszi. — Hová megy? — kérdeztem újra. — A másik fiamhoz, ha már ennél nincs becsületem. — Hát a juhaidat ki fogja etetni ?— kérdezte az öreg Parluskáné. — Azokat is magaddal kellett volna vinned. — Etesse a juhokat az, aki engem elkergetett! — mondta Zukola, és megszívta a pipáját. Nem hagyom magam verni. Ha egyszer azt mondtam, hogy elmegyek, akkor el is megyek, nem beszélek csak úgy bele a világba ... Hozzám lépett, megfogta a kezem, és azt mondta: — Látod, látod, öcskös, fölöslegesek vagyunk mi már az asszonnyal... Csak tengünk, lengünk a világban, csak mindenkinek az útjában állunk, jobb lenne, Ita már nem volnánk ... Végigmondta, amit akart, kilépett, s többet »em láttam élve. Nagy a világ, sok minden elfér benne. KOPASZ CSILLA fordítás® ürdo iy a ilkez- • itt? Fel penyl Fogja y nőt- A le he- Für leült őre Íny a >ssze kézé’ ?gsér akart lájOli- KI irtjeit yobb.- Mé- fl*y Nem r meg Hl. i ágy ízóda, megár háltak“? lelép Apa ■a jzot. homoa mát a i 111 bér I egy n, fia- i öreli**rdi úszott
