Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-12 / 162. szám, szombat
A jurtától a toronyházig Újságíró 'barátom Mongóliából a maga nemében páratlan tárgyat hozott magával. Kettes- Len sétáltunk az utcán — Ulánbátor északi külvárosi részének egyik kis utcácskájában —ámi- Lor barátom valamiben megbotlott. Lehajolt és felemelte a megboflást okozó tárgyat — i;gy patkót. Az Ulaan-Baatar elnevezésű szálloda előtt ugyanúgy, mint a mongol főváros valamennyi fontosabb utcáján egy számunkra különös közlekedési jelzés hívja fel magára a figyelmet: sárga mezőben egy fekete lófej. Ez körülbelül annyit jelent, hogy lovaiknak a belépés tilos. Mongóliái tartózkodásunk során meglepetéssel tapasztaltuk, hogy alig találkozunk négylábú jószággal az utcákon. Mc’g akartuk számolni, mennyi sötétbarna lovat látunk «1 főváros utcáin, azonban nem ■akadt számolnivalónk. Lovakkal még csak véletlenül sem találkoztunk. Ezért Art bennünket meglepetésként a talált patkó. Ulánbátor már nem az a főváros, melyről úgy írnak az útleírások. mint a lovasfogatok híres fővárosáiról, és a mongol főváros lakosainak fő foglalkozása már régóta nem a lótartás és a kocsissá g. A fővárosban már csak elvétve találunk olyan mongolt, aki az ősi vándorló pásztoréi etmódot folytatja, vagyis az ún. aratok már csaknem teljesen kihaltaik. A város peremén a szocialista országok szakembereinek segítségével nagy húskombinát épült, amely évente másfél millió négylábú — közöttük lovaik — húsát dolgozza fel, kissé távolabb cserző ós bőrfeldolgozó üzem épült szabóműhelyekkel„ melyekben sötét bőrzakók ev? feit varrják exportra. A mi üzleteinkben is egyre több Made in Mongólia jelzésű bőr zakót kaphatunk. Egészen a múlt század harmadik évtizedéig Urgában — a múlt századokban így nevezték Ulánbátort — állandó, meghatározott helyük csak a félig kőhői, félig bőrből és fából épült kolostoroknak és székesegyházaknak volt. Az utolsó mongol uralkodónak, az ún. bogdogogénnak századunk elején fából épített székhelye egy európai szemében úgy tűnik, mintha legalább fél évezreddel ezelőtt épült volna. Ez természetes is, mert a mongol főváros csak két-három évtizeddel ezelőtt kapott külföldről cementet, meszet, téglát és más építőanyagot. Az, hogy a külföldön már rég elterjedt építőanyagok eljutottak a távoli mongol fővárosba is, elsősorban a Szovjetunió tervezőinek és építészeinek köszönhető. Ulánbátor egykori arculata így Jiassan változik. Az utóbbi években több, minden igényt kielégítő szálloda épült (több szálloda bútorzatát csehszlovák vállalatok szállítói Iák). A jurták helyén magas toronyházak épültek. 1955-ben állították össze Ulánbátor első átfogó városrendezési tervét. A terv ma már te 1 jes egészében m e g va l ósul t: a mongol főváros aszfaltozott és betonburkolatú utalnak hosszúsága meghaladja a 250 kilométert. A mongol főváros lakói már megbarátkoztak a parkokba ültetett fáikkal, melyeket azelőtt alig lehetett látni a városok utcáin. A fáik és ligetek csak úgy honosodiak meg, hogy a parkok szára«, kemény sztyeppás talaját termékeny feke totál a jókkal cserélték fel. A mongolok már ugyanúgy otthon érzik magukat a modern lakóházakban, mint az egykori jurtákban. A hazai és külföldi építészek bonyolult feladat előtt álltak: olyan lakóházakat kellett tervezniük, melyek hasonlóan a jurták falaihoz, kibírják a 35 fokos hideget és a száraz, forró nyarakat, amikor a hőmérő higanyszála csaknem 40 fokos meleget mutat. Figyelembe kellett venni azt is, hogy Mongóliában csak nyári és téli évszak létezik, az Ősz és a tavasz nem képez átmenetet a tél és a tavasz között. Ezzel mi sem számoltunk, és így megtörtént, hogy amikor megérkeztünk Ulánbátorba, a repülőgépben feltűrtem az ingujjamat, és már előre örültem a mi viszonyainkhoz képest várható korai 25 fokos nyári melegnek. Azonban a mongol idegenvezető figyelmeztetése meglepetésként ért: „Még bárom napja itt hó esett.“ És valóban, este 10-kor, amiSkoda autóbuszok szállítják » főváros lakosait az elővárosokból a munkahelyükig és délután vissza. „A bátyám még mindig tart állatokat, én azonban ettől már elszoktam“, mondta egy bőrgyári munkás. „Fizetéseimet — mintegy havi 700—800 tug- rikot — már be tudom úgy osztani, hogy mindent megveszek belőle, amire csak családomnak szüksége van. A bárányhúst vagy a marhahúst megkapom négy vagy hat tug rikért, a cukrot már ötért" — mondja. Divatosan, európai szokás szerint öltözött mongol, ünnepi sötét öltöny, fehér Ing és nyakkendő volt rajta, amikor beszélgettünk. Elmondotta, hogy amikor megnősült, szüleitől ősi szokás szerint egy új i űrt át kapott ajándékba. Azt is hozzátette, hogy nem marad a jurtában, szeretne inkább modern, emeletes lakóházban lakni. „Azt hiszem, hozzá fogok szokni“ — tette hozzá mosolyogva. Mongólia lakosainak életmódA mongol múlt jelképp a jurta, amely egyre inkább kiszorul a mongol fővárosból. kor visszatértem a szállodába, alig mutatott 3 fokot a hőmérő higanyszála. A mongol fővárosból ugyan még nem tűntek el teljesen a jurták, de akárhol nem is épülhetnek. A fővárosfejlesztési terv szerint Ulánbátornak külön elővárosa van, melyben csak jurtákban laknak a fővárosiak. Ez a városrész Ulánbátor peremterületén, n sztyeppek tőszomszédságában található. A jurta lényegében mozgatható építmény, bármikor összerakhatják, szekérre tehetik, befogják a lovakat vagy a tevéket, és bárhova költözhetnek, ahová akarnak ... A mongol főváros lakói azonban már elszoktak ettől a vándoréletmódtól. De a jurtanegyed lakói még mindig ragaszkodnak a hagyományokhoz. A jurták egyenes utcákat alkotnak, léckerítéssel körülkerítettek, de az egyszerű fakerítések mögött manapság talán már több személygépkocsi, mint ló található. A legtöbb mongol Octaviáí és Octa- via Combit vásárol. Ugyanis ezek a kocsik felelnek meg azoknak a követelményeknek, melyeket a dimbes-dombos mongol fennsík támaszt. Ezek az említett személygépkocsik alkalmasak arra, hogy a mongol bennszülött egyaránt útra kelhessen' rajtuk a sztyeppébe, vagy akár külföldre is. A fennsíkon még jelenleg sincs mindenütt rendes úthálózat, a személygépkocsik csupán füves, j>oros, kigyúrt utakon kénytelenek haladni. Ezeken az igényes terepeken egyre több Skoda gépkocsival találkoztunk. ja és életkörülményei az utóbbi évtizedekben alaposan megváltoztak. Az emberek olyan foglalkozásokat űznek, melyekről azelőtt nem is hallottak. Ma már megszokott dolog, hogy mérnök, darukezelő, autószerelő dolgozik a családban. A szakembereket hazai iskolákban képezik, a 200 000 lakosú fővárosban 41 alap , 10 szak közép- és 6 főiskola működik. Szállodánknak, az ULaan Baator-nak a portásnője mindig kedvesen mosolygott ránk. A felvonót, mellyel a hatodik emeletre feljutok, a/chrudimi Transporta dolgozói szerelték. A mongol főváros több pontján láttunk színházi és operaplakátokat. A Bachcsiszeráji szökőkút, a Pillangókisasszony, az Aida és más világhírű darabok szerepelnek a műsoron. Más plakátok a helyi szimfonikus zenekar előadásában Sosz- takovics, Smetana, Beethoven, Mozart szerzeményeire hívták a lakosokat. Az Ulánbátorban dolgozó csehszlovák szakemberek elmondották, bogy itt minden előadás telt nézőtér előtt zajlik. Ezenkívül Ulánbátorban mintegy 4000 nézőt lefogadó 20 mozi is működik, és hat kul- túrház várja a főváros lakosait. E gy kultúrházba én is kaptam meghívást. Abban a reményben foglaltam el helyemet, hogy mongol népzenét fogok hallani, de tévedtem, mert az ifjúsági klubban akkor éppen táncestet tartottak és csakúgy, mint idehaza, be a t zenére táncoltam .. jan bla£e] Ulánbátor mai arculata — egy »jel segítséggel épült modern lakúkelep (A szerző felvételei) AZ ADOTT SZŐ KÖTELEZ Az építők napja hazánkban több tízezer dolgozó ünnepe, mely felszabadulásunk 30. évfordulójának évében azáltal is jelentőségteljesebb, hogy a három szabad évtized jegyében módunkban áll felmérni az építőipar fejlődését. Más üzemekhez hasonlóan a Hydrostav ko- márnói üzemének dolgozói is ezt tették a nemrégiben meg- tartott ünnepi konferencián. Az ország minden részén találkozhatunk a Hydrostav ko- márnói üzemének dolgozóival. Több nagy kiemelt beruházás kivitelezői, vagy alszállítóként működnek közre. Erről Martin Studenka mérnök, az üzem igazgatója részletesebben is ta jékoztatol t. — Csak a legjelentősebb építkezéseinket említem meg. Ilyen a bratislavai sajtóközpont, amely három fő szakaszban épül. Az elsőt, a nyomdai részleget még ebben az évben át akarjuk adni. A mintegy 90 milliós beruházást igénylő létesítményben jelenleg a belső szerelési munkálatok folynak. E központ a maga nemében egyike a legkorszerűbbeknek, például 450 gépkocsi fér majd el a garázsban. További érdekessége a beruházás második szakaszában épülő irodaház, amely egyike lesz fővárosunk legmagasabb épületeinek. A 115 méteres toronyépületben kapnak majd helyet a szerkesztőségek. A létesítmény hazánkban eddig még nem alkalmazott eljárással fog épülni, az épület acél- szerkezetét az NHKG Ostrava gyártja. Felszabadulásunk 30. évfordulójának tiszteletére egy hónappal a határidő előtt befejezzük a bratislavai Központi Piactér aluljárójának építését, több más üzemmel együtt mi is részt veszünk a Nemzeti Galéria átalakításában. A králo- vái vízi erőművön kívül á No- váky IV. hőerőművet is mi építjük. A jövőben kapacitásunk nagy részét Bratislavába helyezzük át, ahol vállalatunk számára 1100 férőhelyes munkás- szállót, egészségügyi központot, műhelyeket, garázsokat stb. építünk. Komárnóban legnagyobb akcióink a cipőgyár, az Ag rost rój és a város árvízvédelmi rendszerének kiépítése. Amint az igazgató elmondta, félévi tervüket teljesítették, mely 106 400 000 korona teljesítményt irányzott elő. A bevételi tervet 500 000 koronával teljesítették túl, A legnagyobb figyelmet a kiemelt építkezésekre fordították, ezeknél 43 millió 600 ezer koronát kellett beépíteni, ezt néhány százezerrel magtoldották. — Üzemünkben eredményesen kibontakozott a szocialista munkaverseny — vette át a szót Michul Sismifc, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke. — Ezt az idei építők napja alkalmából adományozott kitüntetések is igazolják. Az SZSZK Építésügyi Minisztériuma a legjobb dolgozókként Anna Tomáskovát. a bérelszámoló osztály vezetőjét és Kovács Józsefet, a 04-es bratislavai részleg kotrógépkezelőjét tüntette ki. A vezérigazgatóság kitüntetésében Sleían ValaSík betonozó munkás részesült a 06-os bratislavai részlegről. A Hydrostav aranyérmét Kajan Zsig- mund, ing. Vladimír Zlocha és Stefan Kunharfk kapták meg. Milán Kosfái 13 tagú és Néniéi!) Rudolf hattagú kollektívája ebből az alkalomból kap- la meg a szocialista munkabri- gyd címet. Velük együtt tehát Mentünknek hat szocialista munkabrigádja van, s további 12 versenyben áll érte. Hogy a vállalatnak mit jelentenek a brigádok, az alábbi három példával is jól lehet érzékeltetni. A Kosfál-brigád tagjai, akik a komárnoi javítóműhelyben dolgoznak, 163 000 korona értékű vállalást teltek, eddig a meghibásodott alkatrészek felújításával, valamint az anyagtakarékossággal 43 262 koronát spóroltak meg. 1970- hen még félmillió korona bírságot fizetett az üzem a vasútnak, mivel nem tudták idejében kirakni a vagonokat. A Lacxa Mihály vezetése alatt álló szocialista munkabrigád Négyen a br g .uaul: Szűri László, Kaitár Béla, Vass Ferenc és Kiss János. Németh István felvétele megalakulása után egyszer sem fizettek kötbért. Szitási József irőnyítjn az elektroműhely brigádját, akik felajánlották, hogy 92 000 korona értékű nyersanyagot és alkatrészt takarítanak meg, s további 125 400 koronát jövedelmező ésszerűsítési intézkedéseket vezetnek be. — Az ésszerűsítési mozgalom keretében több figyelemre méltó javaslat született — tájékoztatott Augustín ÜuriS mérnök. — Míg tavaly az ebből származó haszon 965 983 korona volt, az idén a megvalósítható 8 racionalizációs intézkedés 163 892 korona pluszt jelent üzemünknek. Csukás László építésvezetővel a járási kórház egészségügyi nővéreinek épülő internátusá- ban beszélgetünk. Ő egyben a 19 tagú szocialista munkabri- gád vezetője is. — A brigádtagok megtartották szavukat — mondja — vállaltuk ugyanis, hogy a fő építési munkákat június 30-ig befejezzük. Ezt sikerült is. A még hátralevő kisebb munkákat a hónap végéig kell elvégeznünk. Ez volt az oka, hogy a brigádból már csak négyen: Szűri László, Kajtár Béla, Vass Ferenc és Kiss Jánosi tartózkodtak az építkezésen, a többiek már máshol végezték feladataikat. Elmondták, hogy 1970-be>.i alakultak, akkoriban a komár- nói CSAD areáljának építésén dolgoztak. Még egy brigád sem volt az üzemben, ők voltak az „első fecskék“. — Nem mintha ez különösebb előnyt jelentene, vagy ki akarnánk használni ezt a tényt —, mondja Csukás László. — Egy brigád aszerint értékelhető ugyanis, hogy mit tud felmutatni a munkában. De jó érzés tudni, hogy üzemünkben elindítottunk egy mozgalmat, amely ma már jelentős tényezőnek számít az összüzemi feladatok teljesítésében. A brigád jelenleg Bödök László 11-tagú kőművescsoportjából és Szűri László betonozó csoportjából áll. A kőművesek kezdettől fogva a cipőgyár építésén dolgoznak. A hét betonozó felajánlotta, hogy a négy emeletet három és fél hónap alatt felhúzzák. Arra a kérdésre, hogy köny- nyen ment-e, nem volt egyöntetű a válasz. Mint mondották, a múlt hónapban 12—16 órás műszakokat dolgoztak, mert „az adott szó kötelez“. — Presztízskérdés is volt számunkra — veszi át a szót ismét Csukás László. — Nem akartunk a bratislavaiak mögött lemaradni. Az internátus új, ún. Batimetál rendszerrel épült, négy öt acélformát helyezünk el egyszerre, azokat körbebetonozzuk, s természetesen ugyanannyi helyiséget is kapunk. Tehát eléggé meggyorsított ütemű építési eljárásról van szó. A nehézségeket az emelődaru gyakori kiesése okozta, s a rossz időjárás is gyakran közbeszólt. MALINAK ISTVÁN 1975. VII. 12.
