Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-12 / 162. szám, szombat
Az űrversenytől az űrrandevúig 1975. VII. 12. Julin Kennedy amerikai elnök számára 1961. április 12. — az a nap, melyen Jurij Ga- garin a Vosztok fedélzetén végrehajtotta nevezetes űrugrását — alighanem pályafutásának legnehezebb napjai közé tartozott. Meg kellett magyaráznia az amerikaiaknak, hogy miért egy szovjet ember jutott ki elsőként a kozmikus térségbe. Az előző napon a Washington Post, a New York Times, a Los Angeles Times és más nagy amerikai lapok még arról riportoztak, hogyan folynak Alán Shepard űrrepülésének előkészületei. Cape Canaveral- ban azonban valami nincs rendjein. A rakétából valahol elfolyik az üzemanyag, a műszerek egy része felmondta a szolgálatot. A startot május 5-re kellett halasztani. Az elnök jól tudta, hogy a mindig és mindenben világelső Amerika kiengeszteléséhez most szupertel jesítményre és szuperlátványosságra van szükség. így született meg az Apollo-program, mely nemcsak az emberiség régi álmát, a bolygóközi repülést volt hivatva beteljesíteni, hanem az amerikai uralkodó körök újkeletű gondjaira is orvoslást jelentett: segítségével életre lehetett galvanizálni az amerikai technológia fölényében megrendült hitet. Az ember holdra- szállítása az Egyesült Államoknak 30 milliárd dollárjába került. Az atombomba kifejleszté. sének ára annak idején „csak“ 2 milliárd volt. Kennedy pedig nem is tagadta, hogy a tudományos és humánus meggondolások mellett és előtt az ország vezetőit egy akkor fontosabbnak tartott szempont vezérelte: „meg kell előznünk az oroszokat.“ A Szovjetunió nem fogadta el, nem is tudta volna elfogadni a kozmikus hajszára szólító felhívást, mely nem a technika versengését jelentette, hanem az államkassza teherbíróképességének próbatételét. A szovjet tudomány előtt viszont az a feladat állt, hogy valamilyen módon mégiscsak biztosítsa a hold megismerését. A továbbhaladás útjának megválasztásában korabeli források szerint döntő szerepe volt Alekszandr Vinogradov szovjet akadémikusnak, aki kijelentette: „Ahhoz, hogy megismerjük a Hold felszíni rétegének szerkezetét, nem néhány kilónyi, csupán néhány grammnyi holdkőzetre van szükségünk“. A Luna-16-os szovjet automatikus űrállomás mintegy száz grammnyi holdkőzetet hozott le a földre. Ebből három gramm jutott az amerikaiaknak. Ezt a három grammot harminc laboratóriumban vizsgálták. De még folyt a hidegháború, s noha a szovjet emberek őszinte csodálattal figyelték az amerikai asztronauták erőfeszítéseit. s Gagarin csillagvárosbeli múzeum-irodájában, az íróasztal üveglapja alatt most is ott látható az Apollo-program időrendi táblázata, a kozmikus együttműködés politikai feltételei még nem voltak meg. Pedig a két ország tudósaitól és űrhajósaitól többnyire idegen volt a versenyszellem. Jurij Gagarin a hatvanas évek elején kijelentette: „Nagyon szeretnék egyszer eqy olyan űrhajón repülni, melynek legénysége különböző nemzetiségű — orosz, indiai, amerikai — űrpilótákból, fiatal ürpiló- fákból állna. Törekedjünk közösen arra, hogy ez a vágy valóra váljon. Vajon földünk nem űrhajó, mely a világűr végtelen térségeiben száguld? Ez az űrhajó valamennyiünké, a világ minden népéé, s le génységének békében és barátságban kell élnie.“ Amikor az Apollo-8 1968 decemberében elindult a Hold felé, nemcsak Amerika ujjongott. Frank Bromann, William An- ders és James Lowell bátorsága lelkes visszhangra talált az egész világon. A Szovjetunióban is. Ebben az időben pedig már a hidegháború tűzei is csillapodni kezdtek, hiszen az „olvadás“ kezdetét általában De Gaulle 1965-os moszkvai látogatásától számítjuk. A szovjet ós az amerikai űrhajósok már nemcsak nemzetközi tudományos kongresszusokon találkoztak. (Germán Tyitov a hatvanas évek elején magánemberként, Cyrus Eaton meghívására járt az Egyesült Államokban). Hamarosan Moszkvába érkezeit Frank Bormann. A Komszo- molszkaja Pravda tudósítója, aki jelen volt Bormann, Tyitov és Beregovoj csillagvárosi beszélgetésén, ezt írta: „Jó másfél órán át tárgyalták az űrkiképzés és tréninqezés helyi sajátosságait, beszámoltak a súlytalansággal kapcsolatos egyéni élményeikről, s megeresztettek néhány tréfát a földi szolgálatok munkájáról, mert ez Is az űrhajósok hagyományos szokásai közé tarle ki. Az űrkutatás kisebbfajta technikai forradalmat jelentett a ra k ót a ép í t ésben (és nemcsak a rakétaépítés az űrkutatásban, mint sokan hiszik), a precíziós gépgyártásban, az elektronikában és több más kiegészítő iparágban. Egész sor tudományág szakemberei rendezkedtek be arra, hogy az atmoszférán kívülre helyezett laboratóriumok segítségével napok alatt elvégezzék azokat az alapkutatásokat és méréseket melyekhez eddig évek vagy évtizedek kellettek. A napfogyatkozás rendkívüli eseményt jelentett műiden idők csillagászainak életében, hiszen négy Alekszej Lkoiiov és Valerij Knbaszov, a Szojuz—Apollo program részvevői. (TASZSZ felvétele) tozik. A kívülállónak úgy tűnhetett, hogy régi jóbarátok csevegnek egymással.“ E beszélgetés során jelentette ki Georgij Beregovoj, a szovjet űrkiképző központ vezetője: „Miért nem repülhetnénk együtt a világűrbe?“ Miért ne? Bécs, Párizs, Helsinki, Várna, I.eningrád, New York — a szovjet és az amerikai űrhajósok első közös [egyelőre földi) útjának állomásai. Együttes sajtóértekezletek sorozata. Az asztronauták és kozmonauták tehát már készen állnak az együttműködésre. Nagyjából megértek a technikai feltételek is, hiszen kü- lön-külön mindkét ország végrehajtotta már különféle kozmikus berendezések összekapcsolását Föld körüli pályán. E kísérletek azonban még teljesen elszigetelten folytak. Ezért kellett a Szojuz-Apollo program mérnökeinek többéves munkát fektetni egy közös és univerzális „androgen“ kapcso- lőszerkezet kifejlesztésére. A politikai tendenciát elsők között éppen Frank Bormann mondta ki: „Az űrhajózás az együttműködés lényeges formájának megteremtéséi teszi lehetővé a Szovjetunió és az Egyesült Államok számára." Első moszkvai hivatalos látogatása alkalmával, 1972 májuévet kellett várni arra a néhány percre, amikor megfigyelhették ezt az érdekes jelenséget. A Szojuz és Apollo űrhajók viszont az együttes repülés idején pillanatok alatt képesek mesterséges napfogyatkozást előidézni: Az Apollo eltakarja a Napot, az árnyékába került Szojuz legénysége pedig lefényképezi és lefilmezi a Nap koronáját. A Szojuz-Apollo (EPASZ) programról a felkészülés két és fél éve alatt hatalmas meny. nyiségű adat és információ került napvilágra. Pontosan ismerjük a kísérlet menetrendjét, a technikai részleteket, Leonov, Kubaszov, Stafford, Vance és Slayton életrajzát, s az előzetes nyilatkozatok alapján csekély hibaszázalókkal azt is előre meg lehet mondani, hogy melyik űrhajós mit vacsorázik majd az űrhajók összekapcsolása és az átszállás utáni első vendégeskedés idején a szovjet és amerikai kozmikus étel különlegességek közül. Meglepetésekre — szerencsére — a legcsekélyebb kilátás sincs. A világközvélemény mégis minden jel szerint óriási izgalommal várja az űrrandevút. A moszkvai Inturiszt szálló csütörtökön megnyílt sajtóközpontjából 600 tudósító készül Befejező szerelő munkálatok a Szojuz-űrhajón. (TASZSZ felvétele) sában Richard Nixon Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnökkel aláírta a világűr térségének békés célú kutatásáról és felnasználásáról szóló szovjet—amerikai egyezményt. A Szojuz-Apollo program ezzel elismert politikai szükségszerűséggé vált. Persze tudományos szükség- szerűség is: az Egyesült Államok az Apollo-program idején kifejlesztett tudományos és gazdasági apparátus nagy részét szélnek ereszthette volna jó időre, mivel legközelebbi nagyszabású nemzeti programjának megkezdését 1978-ra tüzhírt adni a példátlan vállalkozás minden mozzanatáról éjjel és nappal. Július 15-én délután a moszkvai televízió a szovjet űrkutatás történetében először egyidejű helyszíni közvetítést ad a bajkonuri repülőtérről a szovjet űrhajó indulásának utolsó előkészületeiről és magáról a startról. A tudományos kommentátorok többsége az űrkutatás új korszakáról ír. Pedig az űrrandevú nemcsak tudomány és nemcsak politika, mégcsak . nem is egyszerűen nagy kaland. Valamivel több és valamivel kevesebb: korjelenség. BOKOR PÁL LEONYID BREZSNYEV LEVELŰ A MOSZKVAI FILMFESZTIVÁL RÉSZVEVŐIHEZ A kremli orlojról már sokat és sokan írtak. Ennek ellenére ezt a látványosságot én sem hagyhatom ki, mert így próbálom érzékeltetni a moszkvai filmfesztivál sajátos légköréi. A kremli orloj az Internacio- nálé dallamát játssza, s ez az Ismert dallam estéről estére végigszáll az esti Moszkva elcsendesedő utcáin. Ilyenkor úgy érzem, hogy ez a dallam tömöríti egy frontba azokat az embereket, akik ugyan különböző nyelven beszélnek, de a filmművészet sajátos eszközeivel hasonló érzésekről vallanak: a békéről és a népek kölcsönös megértéséről. A békés élet három évtizede lépten nyomon érződik ezen a nagyszabású fesztiválon is. Nem jelszavakon, nem is filmcímeken, hanem a filmek cselekményén keresztül domborodik ki különböző szemszögekből a békében élő ember gondolat- ós érzelemvilága. S ez a harminc esztendő, mintha megvilágítaná az utat a művészek számára, akik alkotásaikat a még különböző elnyomásban élő nemzetek harcának szentelik. Nem szükséges hosszadalmas kommentár: elegendő, ha néhány címet sorolok föl: Nem lesz olajháború, Júdás elégetése, A Föld ereje. Hasonló képet mutat a rövidfilmek moszkvai fesztiválja is. Több olyan alkotást láthatunk majd, amelyek a békés építőmunkáról, a szocialista társadalom eredményeiről számolnak be, de szép számmal vetítenek majd olyan alkotásokat is, amelyek felhívják az emberek figyelmét a szociális ós politikai igazságtalanságqjk- ra. E rövidfilmek közé tartozik Az utolsó sírhely Dimbaz- bán című alkotás, amely a délafrikai nemzeti felszabadító harcokat eleveníti föl. Hasonlóan megrendítő az Ezer nap harcban című japán alkotás, valamint a kolumbiaiak versenyfilmje, a Chile nem adja föl a harcol! Valóban, Chile népe nem ad- ja föl a harcot, mert tudják, hogy a világ haladó erői minden erővel támogatják őket. Ezt éreztük itt a fesztiválon is. Gina Lolobrigida, Vittorio Zass- mán, Oleg Vidov, Karéi Gott es más neves művészt is nagy szeretettel fogadták az ünnepi megnyitón, de a legnagyobb tapsot Hortenzia Allende kapta. Ötezer ember tapsolt, hosz- szasan, s így fejezte ki szolidaritását azzal az országgal, amelynek népe hősiesen harcol a fasiszta junta ellen. Nagy taps fogadta L. Brezsnyev elvtárs levelét is. Az SZKP KB főtitkára leveleiben többek között kifejezte reményét, hogy a filmművészet még inkább hozzájárul a nemzetek közötti kapcsolatok elmélyítéséhez, s az internacionalista szellem megerősítéséhez. A kremli orloj az Internacio- nálé dallamát játssza, s néhány méterrel arrébb ugyanezeknek a nemes gondolatoknak a jegyében vetítik az új filmeket, melyek minden bizonnyal hozzájárulnak ahhoz, hogy a világ népei megértsék egymást. s. tranCíkovA Orvosi vizsgálat az Apollo legénységénél Washington — A Szojuz- Apollo szovjet—amerikai közös űrrepülésen részt vevő három amerikai űrhajós átesett az utolsó orvosi vizsgálaton. Az orvosszakértők a szó szoros értelmében tetőtől talpig megvizsgálták az Apollo háromtagú legénységét. Az egészség- ügyi alkalmasság megállapításán túlmenően bizonyos biológiai kísérleteket is végeztek velük. A tudósok össze fogják vetni az űrhajósok testében található mikroorganizmusok mintáit az űrrepülés előtt, alatt és után. Az orvosi ellenőrzés után Stafford, az Apollo űrhajó parancsnoka telefonon felhívta Alekszej Leonovot, a Szojuz szovjet űrhajó parancsnokát, aki elmondotta, hogy Kuba- szovval együtt a bajkonori űr- repülőtéren tartózkodik és a a Szojuz űrhajón, valamint a hordozó rakétán végzik az utolsó munkálatokat. A Szaljut—4 folytatja útját Moszkva — Pjotr Klimuk és Vitalij Szevasztyianov űrhajósok eredményesen teljesítik a kutatási programot a Föld körül keringő Szaljut-4 tudományos űrállomáson. Az űrhajósok június 9-én este kezdődött munkanapja a program szerint kevésbé volt feszített, mint az űrrepülés szokásos napjai. Az űrhajósok kérésére azonban folytatódtak a sarki fény ós az ezüst felhők kutatásával kapcsolatos kísérletek. A sarki fény fényképezését és színképelemzését ezúttal az északi geomágneses sark körzetében végezték. A legutóbbi munkanap az űrállomás fedélzetén pénteken moszkvai idő szerint 11 órakor (közép-európai idő szerint 9 órakor) fejeződött be. A munkanap programjának fő tartalmát az asztrofizikai kutatások adták, amelyeket az RT 4 típusú röntgen teleszkóppal végeztek el. Az űrhajósok egészségi állapota és közérzete jó, s a Szal- jut-4 űrállomás tudományos berendezései kifogástalanul működnek. ERŐS SZÖVETSÉGI KORMÁNYRA VAN SZÜKSÉG INDIÁBAN Űj-Delhi — Indira Gandhi indiai miniszterelnök Új-Delhiben hitet tett India demokratikus fejlődése mellett, s hangsúlyozta, hogy az ország egységének megtartásához elengedhetetlenül szükséges egy erős szövetségi kormány fennmaradása. Ezúttal is rámutatott, hogy az országban két hete életbe lépett rendkívüli állapotot a reakciós erők tevékenysége kényszerítette ki. A miniszterelnök-asszony, aki a rendkívüli állapot bevezetése óta először beszélt a nyilvánosság előtt, a Mozambik függetlenné válása alkalmából Űj-Del- hiben rendezett ünnepségen vett részt. A többi között kijelentette, hogy a demokrácia továbbra is az ország egységének függvénye, s rámutatott, hogy ezt próbálta kétségbe vonni egy külföldről támogatott elenyésző politikai kisebbség. Az Indira Gandhi-kormány által hozott gazdasági fejlesztési program és a nincstelenek életfeltételei megjavítására irányuló intézkedések országszerte kedvező visszhangra találtak. A kormányzó Kongresszus Párt most sürgeti a program gyakorlati megvalósítását, elsősorban a létfenntartási cikkek árainak további csökkentését. Az indiai kormány ismételten bejelentette, hogy további határozott intézkedéseket foganatosít az árspekulánsok ellen. Delhiben mintegy 50 kereskedőt őrizetbe vettek, akik megsértették a kormány árpolitikáját. ULÁNBÁTORBAN a Mongol Népi Forradalom 54. évfordulója alkalmából katonai díszszemlét rendeztek. Megtartották a dolgozók felvonulását és a sportolók ünnepségét. HELMUT SCHMIDT nyugatnémet kancellár fogadta Willy Brandtot, a Némát Szociáldemokrata Párt elnökét, aki beszámolt neki szovjetunióbeli látogatásáról. FORD elnök háromnapos amerikai utazásával kampányt indított 1976-os novemberi újraválasztásáért. ,
